Az eseményeken nem változtattam (klasszikus események). Én itt nem a valóságról beszélek, hanem egy kitalált világról. Pont az a lényeg, hogy vajon mennyire fontos az, hogy legyen rendezés egy világvonal eseményei között, illetve ez elképzelhető-e máshogy is?
Csak két kérdés, mert az eddigiekből nem teljesen világos:
Nem értem, hogy mit nevezel eseménynek, van-e ennek értelme egyáltalán, ill. hogyan kapcsolódik a szokásos eseményfogalomhoz?
Milyen módon valósul meg a rendezés (objektív-szubjektív)?
és még valami.
gondold meg mi történne egy ilyen világban,
ha neked lenne egy görbéd a kettős időben,
ami a te világos valós idejét mérné az alanti
példában. akkor semmiféle különösséget nem
tapasztalnál az időben, de a görbe alakjától függően változna a Hamiltoni formalizmus.
Legyen a konfigurációs tér egy klasszikus
két dimenziós fázistér. a differenciál egyenlet
ami leirja a mozgást a következő módon néz ki.
d/dt X(t,s)= AX(t,s)
d/ds X(t,s)= BX(t,s)
extra fizikai feltétel, A és B mátrixok
felcserélhetőek AB=BA.
Ahol az A és a B kétszer kettes mátrixok.
A megoldás :
x(t,s)= exp(At)exp(Bs)x(o,o) ahol x(o,o)
a kezdő helyzet. (1)
Nem állitom, hogy nem lehet
megérteni valamit a többdimenziós idejű
fázisterekből, mármint valami szép geometriát,
de ez a példa itt azt mutatja, hogy nem lehet
túl könnyű. Ugyanis a legegyszerűbb analógiák
is parc-diff egyenletekre vezetnek ott ahol
klasszikusa közdiff volt. És ott van a
felcserélhetőségi feltétel, az garantálja, hogy
R^2 reprezentáció legyen (t,s)->exp(At)exp(Bs)
Ezt arra talaltak ki ,hogy elkeruljek az ido pontszeru kezdetet.A kepzetes idoben az osrobbanas nem egy pontban kezdodott,hanem egy gombfeluleten.Igy elkerulheto a szingularitas./vegtelen energia-suruseg egy pontban/
És ezeket hol olvastad? Az eredeti ált. rel.-ben tudtommal nincs ilyen (remélem nem ahhoz hasonló csacskaságról van szó, amit a spec. rel.-ben csinálnak egyesek, akik pusztán azért használnak képzetes számot idő helyett, hogy síma skalárszorzatot használhassanak a Minkowski-forma helyett)
Köszönöm szívet melengető szavaidat (engem már a diffeomorfizmusok puszta említése is kellemes bizsergéssel tölt el, de ez lehet, hogy csak attól van, hogy én nemcsak a fizikához, hanem a matematikához is hülye vagyok). A matematikát én a fizikában egyébként kétélű fegyvernek látom. A fizikusok rettenetesen pongyolán használják (tisztelet a kivételnek), ezért sosem lehet biztos benne az ember, hogy mit is mondanak. Ilyen szempontból tehát több (és főleg precízebb) matematika kéne a fizikába. Másrészt, teletömik az elméleteiket a legvadabb matemetikai bűvészmutatványokkal, amikből sztán úgy húzzák elő a csodás eredményt, mint nyulat a cilinderből. Ilyen szempontból tehát kevesebb kéne (persze az is lehet, hogy csak bennem van a hiba, és a fizika pont úgy jó, ahogy van).
Visszatérve a 2-dimenziós időre. Mielőtt teljesen elmerülnék a fóliák birodalmában még azt áruld el, légy szíves, hogy honnan induljak ki. Vagyis, hol írnak erről a 2-dimenziós folyamról, amit először említettél? És a diszkrét idős verzióról?
Van itt egy furcsa dolog.A teridoben zart korpalyara kerulhet egy reszecske... :o ez nem a virtualis reszecskek lennenek?Egy ilyen reszecsket kettonek latnank ,amibol az egyik idoben visszafele halad,vagyis anti-reszecske.
esetleg ezt nezd meg. a Dubrovin Fomenko
Modern Geometryben egyebkent a hetedik fejezetben
leirjak a foliazasok es a Hamilton formalizmus kacsolatat (masodik kotet).
maga a foliazas csak azt jelenti, hogy adott egy sokasag, ami a szokasos modon egy atlasszal adott,
de az adott terkepek nemcsak diffeomorfak R^n-nel
hanem R^(n-k)*R^k szorzat struktura is van rajtuk
es ha az egyik terkeprol attersz a masikra a
ugyanazon R^k levelhez tartozo pontok ugyanoda fognak tartozni. a globalis levelek az ekvivalenciaosztalyok, tehat ket pont akkor ekvivalens ha egy uttal elerheto terkepek sorozataval, hogy a vonalak minden terkepen ugyanazon R^k levelhez tartoznak. a fizikusok szoktak erre ugy hivatkozni, hogy adott egy k dimenzios disztribucio egy sokasag erintotereben, azaz minden pontban kijelolunk az erintoterben egy k-dimenzios alteret es ez siman varialodik.
ez akkor integralhato, ha minden pontban van egy k-dimenzios felulet darab, amit erintenek a kijelolt vektorok. ekkor a feluletek hatarozzak meg a foliazast. a Darboux tetel miatt az konnyen
ellenorizheto, hogy egy adott k-disztribucio integralhato vagy sem. a fizikusok kulonosen rajonganak az n dimenzios terek n-1 dimenzios foliazasaival amelyek a Pfaff fele formakkal adottak azaz van egy integralo fuggvenyuk amellyel szorozva zart differencial format kapunk, es akkor azok az erinto vektorok erintik a foliazast amire Pv=0.
P.S ha nagyon coolt akarsz olvasni, akkor nezz bele Alain Connes Noncommutative Geometry cimu konyvebe.
P.P.S en azt hiszem, hogy a matematizalassal totalisan tonkre lehet tenni a fizikat. marmint ha nem vigyaz az ember. ezt mint matematikus mondom, aki mindig hulye volt a fizikahoz.
Egyenlore annyit ertek az egeszbol ,hogy a relativitas szerint ugye gorbul a ter-ido,es mivel ebben az ido is bele tartozik,ennek is van 'formaja',es ez a gorbult forma a kepzetes idosikban jelenik meg.
Sajnos a 2d-s idot mar regota hasznaljak:)
Megpedig a fekete-lyukak entropiaja az egyik ok ,ami miatt bevezettek.A masodik ido-dimenziot kepzetes-idonek nevezik.Ezt biztos nem az amirol te beszelsz ,mert ez kiegesziti a mar meglevo idot,pontosabban a normal idonek ebben van 'alakja'.
Látom, te sem tudsz elszakadni a vonal mentén történő fejlődéstől. Szerintem a térbeli síkokat te sem úgy képzeled, hogy az egyenesek minden pontban elágaznak rajta. Sík és kész. Pontokból áll, csak azok nem úgy vannak elrendezve, mint az egyenes esetén. A másik: végtelen sok különböző egyenes a síkon még nem végtelen dimenzió, csak kettő.
Ja, és nem alternatív idők vannak, hanem egyetlen kétdimenziós, valóságos, mindig megvalósuló.
Amiről Te beszélsz az a sokvilág elmélet.
Az, hogy az alternatív időkből mindenképp csak egy fog realizálódni, szerintem is az anyagmegmaradás törvénye miatt van, ahogy a (22)-ben céloztál rá. Minden egyes időpillantban a tér minden pontján a történések sokfelé elágaznának. Ílymódon az idő gyakorlatilag végtelen dimenziós lenne. De a megvalósulásra minden pontban csak egy elágazás felé van energia. Valami hasonló történik itt, mint a tér virtuális részecskéivel. Minden pillanatban mindenütt keletkeznek, de csak azok maradnak meg, amelyre ott van elegendő energia.
Két dimenziós idő esetén az energia nem maradna meg, hanem a kezdőponttól (ősrobbanás) távolodva csökkenne.
Én még úgy is el tudom képzelni, hogy az idő lehet több dimenziós, de a többi dimenzió irányában véges, és érzékelhetetlenül kicsi.
Miért ne lenne értelme? Az 1-dimenziós idő esetén is a világvonalunk egyetlen pontját érezzük mindig jelennek, a többit pedig vagy múltnak, vagy jövőnek. A múltbéliekre emlékezünk, a jövőbeliekre vonatkozóan pedig terveket szövünk. A kérdésem az volt, hogy ha a 2-dimenziós esetben jelenünk a világfelületünk egyetlen pontja, akkor a világfelületünknek vajon mely pontjaira emlékezhetünk, és mely pontjaira vonatkozóan akarunk terveket szőni. Mégegyszer ismétlem, a felületnek egy korlátos darabjának (már amennyiben korlátos az életünk) minden pontja "megvalósul" valamikor, de egyszerre csak egyet érzünk.
Én úgy képzeltem, hogy egyszerre csak egy pontot élünk át. Pontosan ugyanazt képzelem két dimenzióban, mint ami a valóságban van 1-dimenzióan. Itt sem éljük át egyszere a világvonalunk összes pontját, csak egyet. Nem beszélve arról, hogy a hatásoknak azért még nem kell végtelen sebességgel terjedniük, mert egyszerre éled át őket. Pl. ha az életed végén "egy pillanat alatt lepereg" az egész életed, az sem azt jelenti, hogy a hatások végtelen sebességgel terjednének.
Ha az ido-sik minden pontja megfelel egy velunk torteno esemenynek,akkor ezeket elvileg mi 'egyszerre' eljuk at vagyis akar egymastol 'tavoli' dolgokrol is azonnak szerzunk tudomast.Viszont ha ez az ido-sik a terrel ugyan olyan kapcsolatban van,mint a normal ido ,akkor elvileg semmi kulombseg nem lehet koztuk...
Lehet, hogy te tényleg a Jó Tündér vagy? Én nem láttam még élő embert, aki kiejtett volna ezt a szót, hogy "foliation". Van ennek valami köze J-M. Souriau Structure des systemes dimaniques (vagy angolul Structure of Dynamical Systems) könnyvéhez? Én akkor találkoztam ezzel, amikor Matolcsi szimplektikus formákra épített klasszikus mechanikai modelljét tanulmányozgattam. De ebből tulajdonképpen csak a hagyományos Hamilton-féle mechanika jött ki. Légy szíves mesélj erről pár szót, nagyon érdekelne.
Nem, nem, én nem ezt akartam. Amit itt írsz az tényleg csak 1-dimenziós idő. De én úgy gondoltam, hogy az egész sík minden pontja megfelel egy velünk történő eseménynek. Ezeket persze nem lehet egy görbe mentén bejárni (egész pontosan: kölcsönösen egyértelmű és folytonos módon nem lehet a valós számegyenest a síkra leképezni). Épp ez a vicc az egészben!
Visszaterve a 2d ido meresere ,a ket ido-koordinata meresebol eszembe jutott,hogy vagy mind a ket dimenzioban 'elore' megy az ido aminek az eredmenye egy 1d-s ido-egyenes,vagy az egyikben akar visszafele is mehet,akkor viszont akar a masikban is.Igy kialakitottuk a teljes kaoszt:) Valami lehet akar onmaganak is az oka...
A tomeg vegulis a gyorsulassal szembeni ellenallas merteke,amit vehetunk 1+ dimenzionak.A foton gyorsulasanal az ido dimenzioban tortenik a gyorsulas,amig egy nyugalmi tomeggel rendelkezo resz~nel elhajlik az egesz az ido-tomeg dimenzioban.Minel kozelebb vagyunk a feny sebessegehez,annal nagyobb az elhajlas.
Azt akartam volna kihozni ebbol,hogy a mi altalunk ismert tomeg-dimenzio lehetne akar egy masodik ido dimenzio...
ilyesmivel aránylag sokan foglalkoznak. komoly irodalma van.
van egy konfigurációs tér és ezen hat egy félcsoport. a félcsoport a klasszikus mechanika esetében a nemnegativ valós számok. a felvetett esetben pedig ennek az önmagával vett direkt négyzete. értsd ha egy adott p konfiguráció (r,s) "idő" alatt q konfigurációba megy, majd (t,w) "idő" alatt q konfiguráció az r-be, akkor (r+t,s+w) idő alatt a p konfiguráció az r konfigurációba megy. egy p konfiguráció teljes jövője világosan definiálható. diszkrét idővel ugyanez megy, entrópia, ergodicitás, invariáns mérték definiálható. van ami igaz marad, van ami nem. fécsoporttól esetleg csoporttól függően.
a lokális változatról egy egész tudomány ágat neveztek el. tehát amikor a konfigurációs tér lokálisan alacsonyabb dimenziós levelek csomagjaira bomlik. úgy hivják, hogy foliation theory, és jóval ezer felett vannak cikkek róla.
