Azért nem mondható, hogy Baktalórántházán unalmas a politikai élet. :)))
168 óra:
-------------------------
VOKSOK kilóra!
VÁLASZTÁSI CSALÁS BAKTALÓRÁNTHÁZÁN?
Szavazatok 2000 forintért címlapsztorival jelent meg július végén a Nyílt Tér, egy Nyíregyházán terjesztett ingyenes közéleti hetilap. Riportja azt állítja: Baktalórántházán a fideszes alpolgármester fejenként kétezer forinttal fizette meg a helyi romákat. Méghozzá a parlamenti választás második fordulójában a Fidesz-jelöltre, Papcsák Ferencre adott szavazataikért. A választási csalásokról terjengő sokféle mendemondával szemben ezúttal tárgyi bizonyíték is került: egy érdekes beszélgetést tartalmazó hangkazetta. Szó szerinti írott változata is megjelent. Ma már a rendőrség is nyomoz az ügyben. SÁGHY ERNA riportja.
Hónapokkal a második választási forduló és a kormányalakítás után Baktalórántházán előkerült egy hangkazetta a fiókmélyből. Szabados József helyi vállalkozó, az MSZP megyei kampányfőnöke szerint azt bizonyítja: a második fordulóban a Fidesz megvette a romák szavazatait. Nem tagadja: az ő megbízásából készült a hangfelvétel.
Családi háza alagsorában, az egykori kampányirodában fogad – két választás között ez cégközpont. Április 18-án ide kopogott be a Csorba házaspár azzal, hogy hívatták őket a polgármesteri hivatalba, megbeszélni a szavazást.
– A második forduló előtt beszélték: pénzosztás lesz, mert a Fidesz mindenáron nyerni akar – mondja Szabados. – 1998-ban is megvették a cigányságot, mindenki tudja, de nem sikerült bizonyítani. Ám a szocialista jelölt nyert.
Most viszont sokkal keményebb volt a harc. Csorba Sándor és felesége azért ment Szabadoshoz, hogy elmondja: nekik aztán hiába ígérnek pénzt, nem szavaznak a Fideszre. Mert ők „MSZP-sek”.
Szabados kapcsolt: itt az alkalom. Betanította Csorbáékat. Bemennek másnap a megbeszélt időben a polgármesteri hivatalba Benkő Tibor alpolgármesterhez. Úgy tesznek, mintha érdekelné őket az ajánlat, de kérdezősködjenek. Lényeg, hogy beszéljen Benkő, minél többet. Az asszony táskájában közben dolgozik a magnó. Így történt.
Szabados József. Az ő megbízásából készült a magnófelvétel.
A felvételen Szabados szerint Benkő Tibor alpolgármester eligazítást ad, miként kell szavazni. Azt mondja: oda kell menni a bizottság elé, s a Fidesz delegáltjától segítséget kérni. „Aki... csak bemegy és szavaz, annak nem hisszük el.” Az asszony kérdése: „De mi a garanciánk arra, hogy ezt a pénzt kifizetitek?” Alpolgármester: „Mi a szemébe akarunk nézni az embereknek a jövő héten is... mi nem akarjuk eljátszani a becsületünket. Lesz egy önkormányzati választás, amikor nekünk ugyanúgy szükségünk lesz az emberekre. Nem mondom, hogy akkor is fizetség lesz, nem tudom, hogy mit hoz a sors.” S elmondja azt is: „Már Baktán van az 500 ezer forint. Mi 250 emberre számolunk... Itt 400 cigány van... 500 ezer forintot kaptunk, most úgy néz ki, hogy ez már kevés lesz, de hétfőn fogják hozni a többit...” (Így idézi a Nyílt Tér a beszélgetést.) Kiderül az is: megbízottak jártak körbe, és listát készítettek azokról a romákról, akik vállalták, hogy a Fideszre szavaznak.
Szabados meghallgatta a kazettát. Majd eltette.
A második forduló másnapján vagy száz cigány gyűlt össze a falu főterén. Mondják: akkor osztották a pénzt. A Fidesz jelöltje, Papcsák Ferenc pedig behozta első fordulós hátrányát, ő lett a parlamenti képviselő. Szocialista ellenfele, Gazda László is bejutott a megyei listán. Mikor bizonyossá vált az eredmény, Szabados lejátszotta a kazettát Gazdának.
– Tanakodtunk, mit kezdjünk vele – idézi a beszélgetést a kampányfőnök. – Ő arra intett: ne foglalkozzunk ezzel, mert nem akar sem botrányt, sem új választást. Mégis elmentünk egy ügyvédhez. Meghallgatta a felvételt, s azt mondta: ez bűntény. Kemény politikai ügy. Gondoljuk meg, hogy belevágunk-e. Megtudtuk azt is: ha még aznap délután négy óráig óvást nyújtunk be, akkor is csak Baktalórántházán fogják megsemmisíteni az eredményt, ott lesz új választás, nem az egész körzetben. Ráadásul a bűnügy nem évül el három évig. Addig bármikor lehet feljelentést tenni.
Szabados tovább elemzi az erőviszonyokat:
Nagy Lászlóné azt mondja: nagyon sokan kaptak a pénzből
– Úgy döntöttünk, várunk. Majd megalakult a Medgyessy-kormány. Még mindig nem léptem. Amikor elkezdődtek a demonstrációk azzal, hogy „csaltak a szocialisták!”, meg „számolják újra a szavazatokat!”, azt mondtam: elég. Most legalább foglalkozik az üggyel a sajtó, a rendőrség, az ügyészség. Őszintén megmondom: októberig, az önkormányzati választásokig ítéletet várok.
Ráadásul folyamatban van egy másik nyomozás is, amelyben szintén érintett a helyi vezetés és a romák. Baktalórántházán ugyanis a legnagyobb munkáltató az önkormányzat. A legszegényebbek közhasznú munkában dolgoznak a helyi kertészetben, az állattenyésztő-telepen, vagy az utcát takarítják, karbantartják a csatornákat. Más munka csak elvétve akad, nem lehet válogatni.
Szabados szerint az önkormányzat évek óta különös dolgot művel a fizetésekkel: 50 ezer forintos minimálbérre jár 37 ezer nettó. Alá is írják az emberek, hogy átvették. De a borítékban csak 22 ezer van. A szocialista kampányfőnök szerint az történik, hogy az állami 70 százalékhoz az önkormányzat „elfelejti” odatenni a maga 30 százalékát.
Papíron minden rendben. Volt. Amíg valaki megunta, és kipakolt a munkaügyi központban. Mindez a választások előtt, márciusban történt. Akkor az ellenőrök megszállták a települést, nyilatkoztatták az embereket. Majdnem százan mondták: mindig így kapják a pénzt. Vida Károly polgármester akkor összehívta a közmunkásokat, és azt mondta: visszahívja az ellenőröket, s aki nem módosítja a vallomását, az másnap már ne is menjen dolgozni. Így is történt. Aki nem hajolt meg, elvesztette a munkáját. Ők ma földönfutók, fűhöz-fához járnak kenyérért.
Az emberek tehát félnek. Így érte őket az alpolgármester választási ajánlata – állítja Szabados. Sokan nem mertek nemet mondani. Közben a munkaügyi központ ellenőrei feljelentést tettek a rendőrségen, most folyik a nyomozás. Újabban pedig már a kétezer forintok ügyében is sorra hallgatják ki az embereket.
A falu szélén, ahol elfogy az aszfaltút, ott kezdődik a cigánysor. Az első ház Csorba Sándoréké. Amióta a lapban megjelent a leleplező cikk, a „médiasztárok” kaptak már életveszélyes fenyegetést telefonon – és kecsegtető ajánlatot egy helyi vállalkozótól: ha visszavonják a nyilatkozatukat, és aláírják, hogy Szabados fizetett a kazettáért, kétszázezerrel lehetnek gazdagabbak. Ám ők erről hallani sem akarnak.
Kérdés nélkül dől belőlük a panasz. Hiába betegség, műtét, soha nem kaptak rendkívüli segélyt a polgármestertől. Legfeljebb kölcsönt, amit rendre visszatartanak a gyenge rokkantnyugdíjukból. A három kiskorú gyermek után járó segélyt utalványban kapják, mint mindenki. Azt pedig sehol másutt, csak az önkormányzat által üzemeltett szociális boltban lehet beváltani.
Csorba Sándorné és férje, a koronatanúk az utcabéli cigányok között egyedül maradtak ügyükkel. Mások nem beszélnek.
– Amikor magunk közt vagyunk, mindnek jár a szája. De ha nyilatkozni kell, mind behúzódik.
Az asszony büszke arra, hogy a választási csalás bizonyítékát végül ők szerezték meg. Ha nincs kazetta, beszélhetnek az emberek bármit, eljárás nem indul. Mutatja a táskát, amelyben a magnó lapult. Kopott, sötétkék vászon. Azt a beszélgetést már nem lehet letagadni. Állítja: mindenki tudja, több százan kaptak Baktán kétezer forintot azért, mert „a Fideszt húzták be”. De csak néhányan vallottak a rendőrségen.
Néhány utcával arrébb beszédesebbek az emberek. Nagy Lászlónét is kihallgatták már. Ő azt mondja: nagyon sokan kaptak a pénzből. S bár az övéi mind MSZP-szavazók, összeült a családi tanács, és arra jutottak: a kétezerért szavazzon a Fideszre a férj meg a felnőtt fiú.
Csaba és felesége. Az asszony táskájában lapult a magnó
– Mondtam az embernek: iratkozz fel, hátha legalább téged néz valamibe a polgármester. Rokkant az uram. Azelőtt, mikor Szabados volt a tanácselnök, évente háromszor kaptunk rendkívüli segélyt. Most meg csak kölcsön van. A gyógyszer 12 ezerbe kerül. 16 ezer a nyugdíjam. Négyezerből hogy éljek meg?
Az asszony állítja: Benkő Tibor alpolgármester maga adta a férje kezébe a pénzt a szavazásért. Voltak családok, amelyeknek állítólag autóból osztották a kétezreseket.
Tucatnyian támasztják a pultot a közeli presszóban.
– Nyilatkozunk! Nyilatkozunk!
Negyvenes asszony ül nejlonotthonkában az asztalunkhoz. A többiek odagyűlnek.
– Igaz, hogy fizettek a szavazatokért?
– Nem az a lényeg!
Jövedelemkimutatások kerülnek elő zsebekből, kopott műbőr tárcákból. Félmeztelen, pocakos férfi mutatja: 65 ezer alapbérből miként marad huszonvalahány ezer. Egymás szavába vágva magyarázzák: ha nincs adósság, akkor sem azt a bért kapják, ami jár. Jóval kevesebbet. Évek óta. Majd a szociális boltot szidják. Legdrágább a környéken. A lisztben rüzsög a féreg, gázolajszagú a rizs, kutyának való a májkonzerv. Más élelmet ott nem kapni.
És sorolják a bajukat. Ám arcát, nevét nem vállalja senki. Félnek. Aki itt lázad, mehet koldulni, mondják.
– Igaz a kétezer forint – árulja el valaki. – Kenyérre kellett. Erről nem beszélünk. Visszavontuk a vallomást is.
A többiek bólogatnak.
A visszhangos polgármesteri hivatal első szintjén várakozunk. Lentről hallani az izgatott pusmogást: újságírók jöttek. Vida Károly polgármester engedi, hogy a magnó forogjon beszélgetés közben, de fényképezni nem lehet.
– Ne nézegessék az arcomat a lapban.
Azonnal javít: nem a Fidesz polgármestere ő, hanem a helyi választási szövetségé, mely civilekből áll főként, de csatlakozott a Fidesz, az MDF és a kereszténydemokraták is. Ő maga nem párttag. Tizenkét éve áll Baktalórántháza élén.
A hangfelvételről annyit mond:
– Akik ezt a szalagot állítólag készítették, összevissza beszélnek mindenféle befolyásolókról. Érthetetlen, egymásnak ellentmondó zöldség.
Vida polgármester szerint a beszélgetésből az derül ki, hogy valaki más is ígért pénzt az embereknek. Két jelölt volt: egyik a fideszes, másik a szocialista. Eszerint mind a két fél ajánlott pénzt. Vagy egyik sem. Legalábbis ő így érti.
– A lakosságon belül az etnikum megközelíti a harminc százalékot – vált a szövegről a helyzetelemzésre. – Róluk szól a történet. Minden választáskor hallani, melyik párt hogyan környékezi meg a kisebbségi választópolgárokat. Tudomásom van róla, hogy bizonyos párt, s nem a Fidesz, vendégdélutánt, főzőversenyt rendez, tyúkokat, ajándékcsomagokat osztanak. Láttam, hogy ilyen rendezvényről hónuk alatt egész kenyérrel, csomagokkal távoztak az emberek. Lehet, hogy ez humanitárius akció volt a politikai tartalom mellett...
A másik rendőrségi vizsgálatról, a közmunkabérek elsummantott harminc százalékáról nem tud. Szerinte számítógépes program bérszámfejt, az alapján fizetnek. Mindössze két bejelentésről beszél, amelyben kifogás érte az összeget. A szociális bolt pedig a képviselő-testület határozata alapján jött létre, jó megoldás mindenkinek.
Mi lesz itt ősszel?
Az egyik mellékutcában csoportosulásba botlunk. Fogatlan férfi gesztikulál: négyen kaptak a családból kétezret. Az ugye nyolcezer. Sok pénz az, ha éheznek a gyerekek. Vagy húsz felnőtt erősíti meg: bizony osztottak pénzt a Fidesz-szavazatokért sokaknak. Hogy ki és miképpen, azt százféle változatban mesélik. Kórusban szidják a polgármestert, sérelmezik a szociális boltot meg a zsizsikes lisztet. Kérdezzük: miért választják meg újra és újra Vidát, ha ennyi a panaszuk. Csönd a válasz. Tizenhat éves lányanya magyarázza: itt az lesz a polgármester mindig, aki fizet. Kilóra veszik a cigányságot.
Az alpolgármester, ifjabb Benkő Tibor elutazott. Telefonon érjük utol. Annyit mond: nem ismeri a Csorba házaspárt. Soha nem is találkoztak. Nem hiszi, hogy létezik az a kazetta.
Most a rendőrség faggatja a népet. A romákat az tartja lázban, ki hogyan vallott. S találgatják: mi lesz ősszel?
Nem tudni, a polgármester esélyeit latolgatják-e. Avagy a kétezer forintokat.
