A munkaidőből hazaérve, éppen csak lemosva magamról az út porát, a konyha felől iszonyú
csörömpölés ütötte meg a fülemet. Befordultam a konyhába, ahol egy izmos meztelen hímnemű
egyed állt az elektromos kávédarálómmal a kezében.
- Na, a ma esti jóleső egyedüllétemnek is vége - gondoltam végig csüggedten csöpögő kézzel,
mivel a kéztörlőmet a derekára csavarta.
- Vegetator a nevem - mondta két tüsszentés között, - van egy zsepid?
Előkaptam a farzsebemből egy Tempo-t és a fésűt, miközben az egyik szeme fókuszosan követte
a kezem pályáját.
- Éhes vagy? - kérdeztem, mert a másik szeme a sarkából a tegnapelött felbontott tavaszi vagdalt
konzerv megbarnult maradványait mustrálgatta.
- Energiára van szükségem - mondta kifogástalan alföldi kiejtésben és a konzervdoboz tartalmát
(valószinűleg analízis céljából) egy titokzatos szúrólánggal gyújtogatta.
Kifejezetten Humprey Bogart-ra hasonlított így profilból, kicsit irigyeltem is őt érte.
A füstből kettőt szippantott, majd egy nemtetsző mozdulattal kidobta a nyitott ablakon.
- Nem talált - jegyeztem meg mellékesen, mivel senki sem szitkozódott odakinnt.
- Ez az első fellépésed? - tudakoztam tovább a kávékészítés macerája közben.
Tüsszentése talán beleegyezés is lehetett, de én a készülő kávéra koncentráltam, na ez sikerült.
- Energiára van szükségem - mondta most palóc kiejtésben, gondolhatván hogy nem értettem.
- Tessék - nyújtottam a gőzölgő kávét felé - idd meg, ez jót tesz másnaposság ellen.
- Dikk mán he! No kapito? A francba. - szólalt meg ismét. Most nem keltett intelligens benyomást.
Kezébe nyomtam a kávét és a skótkockás terítőt egy mozdulattal lerántottam az asztalról, szerencsére
nem volt semmi rajta.
- Nesze, ebben jól fogsz mutatni - dobtam felé. Arcizma se rendült amíg magaköré tekerte.
- Vegetator a nevem. Energiára van szükségem. - mondta mostmár fáradtelem hangon.
- Merülésed van, mér nem ezzel kezdted? - indultam a hálószoba felé, ahol a vibrátortöltőt tudtam.
- Csak semmi trix! - mozdult még intőn felém.
- Azt nem x-el írják - morogtam magam elé, hát ennek semmi se jó?
A nappaliban lefektettem a diványra és magára hagytam. Ő valami csillagközi dalt dúdolt halkan.
Én addig visszamentem a konyhába és kihegyeztem az összes szinesceruzámat. Elhatároztam,
hogy ebből történetet fogok kerekíteni. Egy idő után ismét furcsa zaj, most a nappaliból hallatszott,
majd sötét lett mindenhol.
- Jesszusmária, a perzsaszőnyeg! - rohantam be égő gyertyával a kezemben, de csak a töltő volt,
amit konektorral együtt húzott ki a falból.
- Borbála, Belami, Nájtklub - szótagolta. Nem egy beszédes gyártmány, állapítottam meg.
- Tele vagy? - de ez neki olyasmiként hatott, mindha csak azt kérdeztem volna: indulhatunk?
Az ajtó maradványait majd holnap a házmester rendbehozza.
