3. Vita a kárpótlás várható gazdasági következményeiről
A parlamenti ellenzéki pártok között a kárpótlást a FIDESZ ellenezte leghevesebben, az ő szakértőik nem is voltak jelen a kiskunmajsai találkozón. A fiatal demokraták kárpótlás címén nem egyszeri vagyontranszfert, hanem folyamatos jövedelmi támogatást – tulajdonképpen nyugdíj-kiegészítést – javasoltak. Az SZDSZ nem vetette el egyértelműen a kárpótlást, mert azt az elemét racionálisnak tartotta, hogy összekapcsolódott a privatizáció ügyével. Ezért – ha csak vázlatosan is – kidolgoztak egy olyan koncepciót, amely az állam vállalati vagyonából finanszírozta volna a kárpótlást, ugyanakkor kizárta volna, hogy más vagyoni és jövedelmi források (pl. szövetkezeti földek, életjáradék) terhére az állam “osztogasson”.
A Soós Károly Attila és Tardos Márton által vázlatosan kidolgozott elképzelés szerint az állami vállalatok vagyonának 10%-át kellett volna vagyonjegy formájában felosztani oly módon, hogy abból minden magyar állampolgár részesedett volna. 31 Egy 4 tagú család esetében tehát ez 80 000 Ft-ot jelentett. Aki eladja a jegyét, az fogyasztási többlethez jut, aki megtartja, az részvényre válthatja. Fontos eleme volt ennek a javaslatnak, hogy a kárpótlás elvét előnyben részesítette az ugyancsak kidolgozás alatt álló dolgozói részvény gondolatával szemben. A dolgozóirészvény-tulajdonlás ugyanis csak a vállalati szféra alkalmazottai számára jelenthet valamit, a költségvetési szféra – és általában a humánszféra – ebből ki lett volna zárva. A lakossági vagyonjegy mindenkinek állampolgári jogon járt volna. Ehhez hasonló konstrukciót, de egy árnyalattal határozottabb kárpótlási jelleggel, korábban Bokros [1990] is javasolt. A mából visszatekintve talán sajnálhatjuk, hogy az I. kárpótlási törvény vitájában felvetett SZDSZ-javaslat a 20 000 forintos lakossági vagyonjegyről hamvába holt, s még az SZDSZ is mindent megtett a gyors felejtés érdekében. Nagyságrendileg az is mintegy 200 Mrd Ft értékű vagyon felajánlását igényelte volna, s valószínűleg a végrehajtás is gyorsabb lehetett volna. Persze a foglár–fogoly dilemmától (ld. 25. old.) ebben az esetben sem lehetett volna megszabadulni.
Abban biztos vagyok, hogy nem a fidesz javasolta. Abban is biztos vagyok, ahogy akkor a fidesz hozzáállása a "senkinek semmit" volt. Ennek utánanézhetsz. És abban is valamennyire biztos vagyok, hogy ezt a "mindenkinek kárpótlást, mert mindenki megszenvedte a szocializmust" az szdsz tette, de hogy nem 10.000 ft volt az is biztos.
MIért érdekel ennyire?
Én is úgy emlékszem, hogy akkor az szdsz akarta azt, hogy minden magyar állampolgár (nem 10.000-ret, hanem 40.000-ret, de mindegy) kapjon, egy elég neves és egyéni ötletekkel előálló közgazdász (azt hiszem Liskay?) ötlete alapján, a fidesz pedig akkor azt mondta, hogy "senkinek semmit".
Ezek persze akkor még csak megfontolás tárgyai sem voltak, egyszerűen elhangzottak a parlamentben a vitákban. Nem emlékszem, hogy könkrét módosítás vagy egyéb formájában akár csak tárgyaltak is volna róla.
Aztán jött Torgyi bohóc az ő frenetikus ötletével, hogy mindenkinek vissza mindent az 1945 előtti tulajdonjog alapján, és ezt finomította az mdf a kárpótlási jegy formájában. Szóval a végén senki nem járt jól.
Nem emlékszik valaki melyik pártnak volt az elképzelése az hogy minden magyar állampolgár kapjon 10000 Ft. kárpótlást és mindenki elfelejti amúlt sérelmeit. 1990-ben volt ez a javaslata.
HA valaki egy linket is tud adni azt köszönettel veszem a keresőm nem dobott ki semmit.