Ha Isten az igazi szeretet megtestesítője, akkor Ő szeret leginkább.
Ha Isten mindannyiunkat ezzel a szeretettel szeret, ami nagyobb a mi énszeretetünknél is, akkor fájdalmainkat is fokozottabban érzékeli, mint mi.
Akit igazán szeretsz, annak fájdalma a te fájdalmad is. Minél inkább szeretsz, annál inkább fáj neked szereteted tárgyának fájdalma.
Ráadásul mivel mindeneket egyszerre lát, hisz hatalma nem korlátozott, így mindannyiunk fájdalmát egyszerre hordozza, nálunk sokszorta inkább átérezve azt. Hát ilyen állapotbat tűr értünk hosszan Ő, ezt hordozza.
Ha a Biblia Istenére gongolok, aki szerintem az egyetlen valódi Isten, akkor a válaszom az, hogy nem.
Szeretett teremtményei önpusztító döntéseit tiszteletben tartja (mivel messzemenően tiszteletben tartja a szabad választás jogát), így határtalan szenvedés az osztályrésze...
Úgy képzelem el Istent, hogy minden titkot tud, minden teremtményét betéve ismeri, ezáltal egy szóval a hatalmába tudja vonni. Egy-két szóval elnyerheti a szimpátiáját, de egy-két szóval el is tudja hallgadtatni. Minden csajt meg tud hódítani, hiszen mindent tud róla. Ő a világ ura, aki néha büntetlenül lemehet a Földre és "garázdálkodhat". Mindene megvan, ő a legtökéletesebb nő/férfi az univerzumban.
Na ilyen szeretnék lenni. Néha eljátszom a gondolattal. Tudjátok van egy lány, akibe nagyon bele vagyok zúgva és sehogy se tudom elnyerni a vonzódását.
Lennék.
Az első intézkedésem az lenne, hogy eltüntetnék minden konkurens Istent és vallást. Csak úgy hippp-hopp egy varázslattal. Sőt a vele kapcsolatos összes emberi emléket és mindenféle tárgyi és épületbeli dolgot is.
Aztán elmennék valami bulis helyre és tojnék mindenre.
Élném világom!
De, teremtenék egy istent, aki engem fedez, és elviszi a balhéimat!
Minden szart amit tettem, rákennék!
Így az embereknek sem kellene a bűnbakot magukban keresni!
Lenne nagy hepiség!
:-*)
Ha isten lennék, semmit sem tudnék már tenni. Mert isten mindenható és abban a pillanatban, hogy mindenható lennék minden megtörténne. És akkor már semmit sem tehetnék. Feloldodnék az önellentmondásomban...