Off.
Elado egy halom konyv, ezoteric/mystic/magic temaban, egy resze Tibettel foglalkozik [szotar es nyelvkonyv is van angolul], ha vkit erdekel, szoljon ram itt, kuldok listat: damage@warrior.hu.
thx.
Nekem van egy jógakönyvem:
Rosamunde Bell
Egyszerű jógagyakorlatok
Holló Kézikönyvtár
A nagyobb könyvesboltokban többféle jógakönyv is szokott lenni.
A legtöbb könyv írja, hogy vannak olyan egészségügyi problémák, amelyek esetén nem ajánlott minden gyakorlat. Sokak szerint azért nem jó könyvből jógázni, mert ha helytelenül hajtod végre a gyakorlatokat, akár károsak is lehetnek. Bár kezdő szinten viszonylag egyszerűek a gyakorlatok.
A lótuszülést én se tudom megcsinálni, igaz problémás a térdem. Van, akinek évekbe telik, míg megtudja csinálni, szóval, emiatt ne fájjon a fejed:-)
A www.joga.lap.hu-n elég sok info van.
A Schmidt könyv az egyik legjobb könyv a témáról.
Elsőre paradoxnak tűnhet az, hogy ne ragaszkodjunk az élethez, de ez egy magasabb tudatállapot velejárója. Attól még, szeretheti valaki az életet, hogy nem ragaszkodik hozzá. Nagyon sok vallási irányzat szerint a spirituális fejlődés egyik lépése az, hogy valaki lemond az élethez való ragaszkodásról (meg bármilyen egyéb ragaszkodásról).
Végülis lehetnél világi hívő, Buddha korában is voltak:-)
Mondom, ha elbukásnak fogod fel, akkor el is buksz. Olyan könnyen kell megválni az élettől (a szamurájok mintájára :-), ha eljön az ideje, mint a cseresznyevirágnak a fától.
A lótuszülést sose bánd, speciel én se tudom, a sokévi foci megtette a hatását: kellően lemerevített. De nem is az lenne a lényeg, hogy bizonyos dolgokat meg tudj csinálni, hanem egészen más.
Sajnos az ilyen gondolatok eléggé idegenek eleinte a nyugati világ emberének, kell egy kevéske idő, mire megérti, miről is szólnak a dolgok...
(na meg néhány korsó sör is, én is azért bölcselkedem itten :-)
Na igen, de a halállal szemben előbb-utóbb mindenki elbukik, akármit csinálunk az életben, nem leszünk örök életűek.:-)
A jógázással kapcsolatban azt biztosra tudom, hogy nem szabad mindent csinálnom, ugyanis Scheuermannom van, ami egy olyasfajta gerincbetegség, amivel, na, szóval amivel nem lehet csak úgy kényére-kedvére mindenféle gyakorlatot megcsinálni. A szerző és a cím érdekelne, ha tudod, légyszi küldd el mailben!
A lótuszülést gyakorolgatom, de elég nehezen megy, sajna nem vagyok elég hajlékony.:-( Nálam azzal nem lenne gond szerintem, hogy mindennap nekiálljak csinálni, csak az a baj, hogy egyenlőre nincs mit csinálni, és ami van, azt se tudom, hogyan, mikor, mennyit, stb.
Most olvasok egy könyvet a buddhizmusról (Schmidt József: Buddha élete és tanítása), és én se értek igazán egyet ezzel az élet értelmezéssel, miszerint felesleges. Én pont abban látom az élet értelmét, hogy akkor nem felesleges, ha már érdemesnek találjuk élni. Vagyis ha már jókedvvel élünk, alkotunk valamit, hogy maradjon is utánunk az utókorra valami, ami hasznos, akkor szerintem már nem felesleges. De egyébként irigylem a buddhistákat, hogy nyugalomra tudnak találni. Én sajnos (és szerintem sokan mások a "Nyugaton") nem tehetem meg, hogy csak úgy azt mondjam, hogy buddista legyek, mert ott vannak a barátaim, a családom, a tanulás, később a munka, a megélhetés gondjai stb. Csak úgy nem lehet elmenni buddhistának. Vagy igen?:-)
Nekem van egy tök jó jógáskönyvem, de sajna most nincs nálam, majd megírhatom a szerzőt/címet.
A gerincproblémáiddal keress fel egy jó orvost (tudok ajánlani is, mert nekem is most ilyen bajom van), a jógát pedig mindenki csinálhatja, úgyhogy csak nyugodtan. :-) Az otthoni gyakorlással az a baj, hogy hamar unalmassá válik, én is ezért hagytam abba.
"De én a jelenlegi életemet elképzelhetetlennek tartom vágyak/vágyaim nélkül, amikért küzdök /talán/.A küzdés viszi előre az embert!Egyedül ez adhat megnyugvást a lelkének.Legalábbis a nyugati kultúra szerint"
Itt is a kulcsszó a nyugati szemlélet. Aki a világot győztesekre és vesztesekre osztja, és az életet harcként fogja fel, előbb-utóbb maga is vesztes lesz, mert legkésőbb a halállal szemben, de elbukik.
Szerintem a buddhizmus leginkább arra jó az európai embernek, hogy ebben a kaotikus, durva, agresszív "civilizált" világban legyen egy kis nyugalma.
Egy kérdés: jógáztok?
Én most szeretném elkezdeni, de igazából nem tudom, hogy hol is kezdjem el, meg hogy egyáltalán mennyire szabad nekem csinálnom (vannak ugyanis különféle kisebb gerincbajaim, amikkel úgy tudom, csak korlátozottan lehet jógázni). Nem tudtok esetleg egy jó jógáskönyvet ajánlani?
Nehéz kérdés ez. Kérdés az is, hogy mit értünk buddhizmus alatt. A tibeti buddhizmust? Vagy a Buddha közvetlen tanításait? Hinajána?
A tibeti buddhizmus meglehet?sen kései, és Buddha (a Sakjamuni) nagyot csodálkozna, hogy mi van ott az ö nevében.
Egy európai ember beleszületik ebbe a kultúrkörbe, és szerintem az nem megy, hgoy most aztán mindent úgy csinálok, ahogy a buddhisták. Például ülök egy hónapig otthon, mert akkor nem szabad vándorolni. Na de miért is nem szabad? Mert ott akkor monszun volt, és mozdulni sem lehetett. Persze ezen túl vannak egyetemes értékek, amiket lehet követni és aszerint élni. A buddhista szemlélet követhetö itt is, de nem dogmatikusan, ész nélkül. Buddha valóban figyelemreméltó gondolatokkal ajándékozota meg az utókort, és érdemes odafigyelni rá - szerintem.
Ugyan már!
Miért ne lehetne buddhista szellemben élni? Az ember nem attól lesz buddhista, hogy pl.:pagodába jár. A buddhizmus pont egy olyan vallás,ami nem kötődik helyhez.Egyébként pedig van buddhista központ Pesten,és néhány száz buddhista van ott,akik tudnának mesélni arról,hogy hogyan lehet buddhista szellemben élni Nyugaton.
Azt a tényt szerintem be kell látnunk, hogy itt Európában nagyon nehéz, szinte lehetetlen teljesen buddhista szellemben élni.Ezért inkább azzal kell foglalkozni, hogy ezeket a tanokat, irányvonalakat hogyan tudjuk beépíteni az életünkbe.
Egyik követendő szabály a buddhizmusban, hogy "Nem veszem el, amit nem adtak nekem." (Gézának a 'nem akart megtéríteni' mondatra), ez olyan mint a katolikus 10 parancsolatban a ne lopj, csak kibővítve ;) .........tehát úgy sem lopom meg a másikat hogy rá akarom erőltetni a saját gondolataimat, tehát nemhogy tárgyilag, de gondolatilag sem lopom meg, bár itt is a közputat követve (van akinek kell noszogatás, van akinek tök mindegy hogy noszogatják e :) .....
Sziasztok! Ha jól emlékszem, az említett könyben volt szó a boldogság és a gyönyör közötti különbségről is. Arról hogy az élvezetek hajszolása nem vezethet boldogsághoz, mert az ember ezeket a vágyait sohasem tudja teljesen kielégíteni. (Kicsit idevág: a Laár András (aki szintén buddhista) mondta egyszer a fogyasztói társadalomról: az emberek vesznek maguknak valamit, mert azt hiszik, hogy attól jobb lesz majd az életük, és nem veszik észre, hogy még sohasem lett jobb...) De a vágyak leküzdése nem kell, hogy közönyhöz vezessen. Ettől még lehetnek kitűzött célok az életben, amik "előreviszik az embert" - legalábbis szerinetm. (De ez csak ahogy én gondolom, sajnos nem ismerem igazán ezeket a tanokat.)
Egyébként az tetszett különösen a Dalai Láma könyvében, hogy elmondta az ő gondolatait, de nem akart megtéríteni.
A buddhizmus valóban pesszimistának látszik, de ezek nem pesszimista tanítások, hanem tények, amiket valahogy elfelejtünk látni....Tapasztalatból mondhatom, hogy az buddhista lélek minél többet alkalmazza az életében a dharmát (tan-t) annál vidámabb és felszabadultabb (szó szerint) nem beszélve a különböző nemes erények kialakulásáról, amely tulajdonságok (megfontoltság, békesség stb) elfogadóbbá teszik az emberekkel szemben és fordítva....
Hát ööö.......hogy buddhista vagyok é or not???.......foglalkozom a tannal és rengetek tapasztalatot is nyújt, tehát nem a vakvilágba hiszek, hanem a megtapasztalásokban.......
"jelenlegi életemet elképzelhetetlennek tartom vágyak/vágyaim nélkül, amikért küzdök /talán/"
....a hangsúly a jelen életen van .....ha egy életet látunk,(illetve ez is részben igaz, mert meg lehet figyelni a karmát) akkor valóban nehéz látni az ok okozati összefüggéseket, vagy más néven a relativitást, vagyis a dolgoktól való függés tényét, vagy nevezzük karmának. A másik fontos dolog, hogy ha valakinek tetszik a buddhizmus tana, és szeretne vele foglalkozni, attól még lehet élni a normális szó szerinti kerékvágásban ;) ....... lehet szép családi életed, munkád stb stb.....az értékrendszered alakul át, mások lesznek az erkölcsi alapok, illetve ahogy a buddhisták mondják a szenvedés alapvető oka a nemtudás, vagyis hogy nem ismerjük a természet törvényeit, tehát nem tudjuk mi a helyes (boldogsághoz vezető cselekedet, szó, gondolat) és mi a nem helyes.......tehát megismered és éled a hétköznapi életedet és ha majd évek múlva úgy tetszik akkor kizárólag szellemi életet élsz tovább, ha nem nem ........tehát fő hogy ne erőltessünk semmit, de törekedjünk. Van egy nagyon jó idézet Buddhától, amikor elhagyta az otthonát: "Elhagytam az otthonom, hogy megkeressem a valódi jóságot......", általában az emberek azért kezdenek el foglalkozni a buddhizmussal, mert logikus és együttérző.......de erről is lehetne regényt írni....
Nem is arra gondoltam, "éljünk bele a vakvilágba", mert a kiégéshez sincs túl sok kedvem.
Csak valahogy nekem elég pesszimistának tűnik a buddhizmusnak az az alaptétele, hogy "A lét szenvedés, stb".
Viszont én elég felületesen ismerem csak a buddhizmust.
Lehet, hogy igazad van!
De én a jelenlegi életemet elképzelhetetlennek tartom vágyak/vágyaim nélkül, amikért küzdök /talán/.A küzdés viszi előre az embert!Egyedül ez adhat megnyugvást a lelkének.Legalábbis a nyugati kultúra szerint.egyszer olvastam valahol, hogy a nyugati embernek két archatipusa van, szóval két tulajdonságbeli ősapja, az egyik Odüsszeusz, aki a szüntelen küzdést a mindig új lehetőséget keresést szimbolizálja, a másik pedig Faust, aki az örökös lelki kielégületlenséget. :-)
Egyébként most van a buddhisták legnagyobb ünnepe.
Sziasztok Mindenkinek,
Teljesen igazad van Acrobat, mert ha fájdalom sincs szenvedély sincs (persze hétköznapi értelemben véve), viszont ha így dobálózhatok saját példákkal úgy kamaszosan rendesen égettem a gyertyát mind a két végéről ;) aztán sehová sem vezetett, viszont ebben a rendszerben egy állandóra fejleszthető szenvedély nélküli boldogságot kapsz, amit amíg meg nem tapasztal az ember addig gőze sincs, hogy mitől lehet ez boldog.........talán ezért is nem a közöny kifejlesztésével kezdik a bevezető tanítások, hanem mondjuk a szenvedélyektől való megundorodással...
Szintén szívesen ajánlok irodalmat, illetve tudok szerezni, postázni, aki nem tudja beszerezni őket.
Azt nem olvastam, bár érdekelne. Viszont a suliban felvettem két buddhizmus tárgyat és ahhoz el kellett olvasnom pár könyvet.
A nyugalom, meg a türelem tényleg jó, csak nekem túlzásnak tűnik az, hogy meg kell szabadulni minden szenvedélytől, még az életvágytól is. Lehet, hogy ezzel elkerülheti az ember a fájdalmat, de nem lehet, hogy ezzel az örömre való képességét is elveszti?
Úgy értem, a fájdalom és az öröm közös forrásból fakad. Ha egyiket kioltod, akkor a másikat is.
Bár lehet, hogy egyszerűen még túl fiatal vagyok a lehiggadáshoz.
Ha kell, tudok ajánlani irodalmat a buddhizmusról.
Nemrég elolvastam a dalai láma A boldogság művészete című könyvét.Nagyon megfogott, aki teheti feltétlenül olvassa el.
Ami a buddhizmusban megragad, az a végtelen nyugalom, mert én úgy gondolom, hogy a nyugalom, türelem az ember legnagyobb erénye.Én sajnos ezzel nem rendelkezek, elég türelmetlen a természetem, de megpróbálok fejlődni ezen a téren. :-)
