Ez attól függ, hogy milyen szintű a döntés. Jelentéktelen dolgokban természetes, ha a tudatosság kerülőútját használja az ember. Van olyan is, hogy valaki egész életében nem kerül olyan szélsőséges helyzetbe, hogy közvetlenül ösztönösen kelljen viselkednie. De lehetnek olyan kulcspillanatok, amikor előjön az állat az emberből!
én nem tudom kettéválasztani a kettőt: ha már a szexnél tartunk: mindig figyelnem kell a másikra, a mozdulataira, a sóhajaira, a gesztusaira.
és, ha nem akarok idő előtt apuci lenni, akkor másra is.
amúgy pedig rengeteg mindent ösztönből csinálok, de csak ésszel...ez számomra paradox. szerintem az emberben a kettő nem tud elválasztódni. szeretnénk baromira racionális, baromira konkrét tudást felhalmozni, mert akkor biztonságban érezzük magunkat, de nem tudunk mit kezdeni azzal, amit nem tudunk racionalizálni, mert nem engedi magát.
én sétálok az utcán, tudatosan figyelek arra, hogy a játékszabályokat betartsam, de azért egy szép nő után úgy fordulok meg, hogy csak később tudatosul, hohgy hoppá, már megint kujonkodok
Ez legfeljebb a kívülről szemlélőnek lehet paradox. Ők bizonyára nem annak élik meg, különben nem működne. Meg azt is gondolom, hogy az itteni témák igen szűk keresztmetszetet képviselnek. Nyilván vannak más részterületek, ahol az itt túlságosan racionalistának tűnő emberek más oldala is megmutatkozik.
Kiegészítem az előzőt, mielőtt még félreérti valaki:
A tudatos életmód, nálam legalábbis nem azt jelenti, hogy a nap 24 órájában pattanásig feszülnek az idegeim és erőltetve figyel oda az ember mindenre, nem. Ez egy idő után egy teljesen természetes dolog és magától jön.
Az ember működése átalakul.
A szex-et élvezni szokás, ez alól egy mágus sem kivétel. :-)
Szoktam lazítani és feloldódni, amennyiben olyan környezetben vagyok, hogy megtehetem. -> Otthon a 4 fal között vagy akkor, ha magamhoz hasonló emberek között vagyok.
A szex-el kapcsolatban mire értetted? Nem egészen értem, legalábbis nem vagyok biztos benne.
Úgy értettem, hogy ott is tudatosan éled-e meg az élményeket, tudatosan teszed-e, amit teszel? Amit írtál, hogy egy igazi mágus képes precízen működő gépezetté alakítani magát. Semmi feloldódás, ösztönszerű ellazulás?
A döntéshelyzeteknél még ezt valahogy megértem, bár nem gondoltam bele, hogy az eszemmel határoznék az ösztönösségről. Valóban nem megy egyik percről a másikra, de meg lehe tanulni tudatosítani az ösztönöket. Pl úgy, hogy bizonyos helyzetekben tudni fogod előre, hogy ösztönösen hogy cselekednél, és mivel tudod, már nem ösztönös. Ezentúl ott van az a verzió, amikor kizárólag a jéghideg észérvekre támaszkodva dönt az ember. Így el tudod dönteni tudatosan, hogy az ösztöneidre vagy az elmédre hallgass.
De mi a helyzet az ösztönös folyamatokkal, Fawn? Például a szexben? A szerelemben? Az érzelmi dolgokban? Mágusnak tartom magam, megtanultam kontrollálni és irányítani az érzelmeimet, legyen az pozitív vagy negatív. Ez alapvető dolog a mágusoknál véleményem szerint.
Ez nem jelenti azt, hogy kőszívű vagyok,
Pl. van élettársam és nagyon szeretem őt, de ettől függetlenül ha akarnám tudnám irányítani az iránta érzett érzelmeimet is - pl ha neadjisten szakítana velem, és nem látnék lehetőséget, hogy mégis folytatótjon.
De nem akarom. A mágiában a kulcsszó az akarat és véleményem szerint mindennél előbbre való.
A szex-el kapcsolatban mire értetted? Nem egészen értem, legalábbis nem vagyok biztos benne.
Ott is következetesen tudatosan élsz? Tehát módszeresen? Alapvetően tudatosan élek, ezt nem lehet szétválasztani, hogy ezen a területen tudatos az ember, azon meg nem. De nem egy merő sakkjátszma az életem ha erre gondolsz, én sem vagyok gép. :)
De egy mágus számára alapvető dolog szerintem, hogy bármilyen helyzetben precízen működő gépezetté tudja _alakítani_ az elméjét, a tudatát (azaz a munkaeszközét), ami bármilyen szituációban képes kristálytiszta információt kiadni, továbbítani.
Huhh, ez hosszúra sikerült.. Remélem érthető voltam, ha nem, lehet kérdezni.
Ilyen nincs, de pl.: szálsőségesen/naivan racionális megközelítést itt a fórumon is többen képviselnek, ha néha paradox módon is:).
A tudatos - ösztönös arány/egyensúly kérdésére pedig az a véleményem - magamból kiindulva - hogy még a kívülről maximálisan racionális embereknél a tudatos / reflektált választások esetén is 50%-nál nagyobb az érzelmi választás. Csak sokan ezt a maguk számára sem képesek felmérni. És ebben benne sincsenek a nem végiggondolt esetek.
Ebből persze egyértelműen adódik szerintem, hogy mi lenne az egyensúly felé vezető irány.
Akkor is, ha ösztönösen döntök, tudniillik azt is tudatosan döntöm el, hogy az eszemre vagy az ösztöneimre halgassak e.
A döntéshelyzeteknél még ezt valahogy megértem, bár nem gondoltam bele, hogy az eszemmel határoznék az ösztönösségről. De mi a helyzet az ösztönös folyamatokkal, Fawn? Például a szexben? A szerelemben? Az érzelmi dolgokban? Ott is következetesen tudatosan élsz? Tehát módszeresen?
Hogyan birkózik meg ezzel a lélek, a tudat, van-e ennek hatása arra, hogy folyton keressük utunkat és a megoldásokat, magunkat?
Hogy a lélek hogy birkózik meg ezzel, az szerintem teljesen egyéni dolog mint minden egyéb is a spirituális fejlődésben.
Az enyém kifejezetten értékeli, sőt ez kell neki, hogy minél tudatosabban éljek.
Részemről egyetértek jarlaxe-val, hogy a fogalmakat nem árt tisztázni.
A téma jellegéből adódóan szerintem ösztönös vs. tudatos verzióról van szó szerintem, de javítsatok ki, ha tévedek. :)
Első körben nem árt leszögezni, hogy vannak bizonyos ösztönök, amikkel nem lehet mit kezdeni, de legalábbis rettentő nehezen megoldható, mint a test alapvető szükségletei, mint evés, ivás, alvás, stb.
Ezentúl én mindenképp a tudatosra szavazok. Akkor is, ha ösztönösen döntök, tudniillik azt is tudatosan döntöm el, hogy az eszemre vagy az ösztöneimre halgassak e.
Nem, nem zavar a rövidítés, már megszoktam, hogy ezen a fórumon ez megy:-)
Köszönöm a válaszodat. A kizárólagossággal kapcsolatban inkább azt kérdeztem, hogy valóban az elvi alapokon túl léteznek-e ezek a filozófiai irányzatok a gyakorlatban is tisztán? Bármelyik. Tehát hogy valaki csak azt vallja, s aszerint él, és minden helyzetben ahhoz alkalmazkodik.
A keresés és éberség kérdésében nagyjából egyetértek veled, de egyiket sem helyezném a másik fölé vagy alá. Vannak időszakok, amikor inkább a "hagyom, hadd történjenek meg a dolgok" vihetnek előbbre, pl. amolyan lazításként. Ebből az állapotól nagyon könnyű aztán átlépni oda, hogy még nyitottabb legyen az ember a befogadásra.
Pusztán elfilozófálni ilyen dolgokról is sikerül néha itt a fórumon (most még fut, megtévesztésül a tudomány alatt a "Hallhatatlan-e a lélek .. topikban), többszáz hozzászólás erejéig. Persze a filozófiai része, kissé tudofántosan, néha sarkosan.
A kizárólagosságról, ez olyan racionális igény sokunkban - legyünk tudatosak.
A megélés oldaláról nézve a kérdést - a fent idézettről átvett terminussal - nem a sodródás, illetve a keresés állapota a fontos hanem az éberség, nyitottság meglátni a neked szóló részét a világnak. Talán már te is tapasztaltad ezt az "érzést", amikor igazán élsz és nemcsak vagy.
Bocs ha zavar a rövidített megszólítás, akkor majd erőt veszek a lustaságomon.
Arról is, és a "feldolgozási" folyamatról. Ez utóbbi maga a tapasztalás, úgy gondolom. Hogyan fogadod a fejfájást. Hogyan fogadsz egy eseményt, miként csapódik le benned. Hogyan dolgozod fel. Amit a filmről írtam pl.
Igen, most itt fórumozunk, mert jól akarjuk érezni magunkat, hagyjuk, hogy "történjenek velünk a dolgok". Máskor lehet tudatos, racionális döntés: úgy vélem, hasznosítható információkat szerzek, véleményt cserélek, megismerek más világnézeteket, embereket, látásmódokat, hangulatokat. Ilyenkor inkább célzottan keresem ennek helyeit (topikok pl), nem csak találomra mászkálok erre vagy arra.
Akkor, ha jól értem, nem a tapasztalásról, hanem a döntésről, motivációról van szó? Abban nálam az ösztönösség dominál. Pl. most is itt fórumozok, pedig hétfőn vizsga :-)
Hogy milyen filmet választasz ki, az tudatos választás: a saját ízlésednek, hangulatodnak stb. megfelelőt nézel meg (kivéve, ha unalomból és bármit). A film hatása megint lehet sokirányú: pl. utána elgondolkozol, párhuzamot keresel az életed mozzanataival, tanulságot vonsz le belőle. Vagy nem mélyedsz el semmiféle elemzésben, hanem egyszerűen hagytad, hogy hassanak az érzékeidre, az ösztönös tudatodra, amit akár később spontán hasznosítasz.
A fejfájás: jó kérdés. Itt szerintem nem a ható inger a lényeg, hanem az, ahogyan feldolgozod. Beveszel gyógyszert, mert idegesít, korlátoz a napi tevékenységeidben, kihat a hangulatodra, a környezeteddel való kommunikációra stb., vagy hagyod, hogy elmúljon, mert "ez benne van a pakliban". Esetleg átmenetek, mint pl. séta friss levegőn. Keverékei az ösztönös és tudatos cselekvéseknek.
nagy levegőt vesz
Mi a racionalizmus? Számomra azt jelenti, hogy észérvek alapján mérlegelni. Cél-és haszonorientált, nem feltétlenül rossz értelemben véve. Pl. én éjjel vagyok aktív szellemileg. De reggel korán kell kelnem. Amikor az ösztönös lényem "dönt", addig maradok fent, amíg el nem álmosodom, s nem számolok azokkal a következményekkel, hogy másnap hulla fáradt leszek és kevésbé jól tudok majd koncentrálni, forog a gyomrom és bágyadt vagyok. Amikor a racionalista énem "győz", akkor pedig jókislány módjára szépen lefekszem időben, mert az eszemmel tudom, hogy másnap akkor tudok jól teljesíteni a munkámban, ha kialudtam magam.
