Megettük a fácánlevest. Jó volt? Jó volt (Rali még most is elégedetten törölgeti a szakállát:)
Villma a tiszta tényerokat fölpakolja a tálasra, az asztalra piros terítőt lebbent, aztán maga alá húzza hokedlit, és leül pihenni.
Igen Ulvf, nagyon érdekes ez a virtuális világ annak, akinek ezen túl van egy
valóságos élete is, akinek viszont nincs, az bizony időnként, olykor olykor csapdának éli meg a fantázia tartományának végtelenjét, mert tudja, hogy számára
nincs belőle kiút.
Sebaj, ez az én világom, és mindent megteszek azért, hogy jól érezzem magam
benne.
A veszélyes helyzetektől sem félnék, ha meglenne a bakancsom, dehát azt sajnos
elvesztettem az erdőben, s így nem tudok megverekedni a gonosszal.
Hmm, látod, alighanem tévedtem, de nem baj, örülök, hogy idetaláltam.
De miért érzed itt csapdában magadat? Szerintem inkább egy izgalmas felfedezésre váró birodalom, ahol mindenféle izgalmas dolog történhet velünk! Rossz is történhet persze, de végeredményben eldönthetjük; maradunk-e egy-egy helyen, vagy tovább állunk - felvesszük-e a küzdelmet, vagy meghátrálunk; alakítjuk magunk körül ezt a világot, vagy csak úszunk az árral - és ezt én nagyon élvezem néha!
És mi lesz a fácánból? Leves, pecsenye? És mivel fogod elejteni?
Szerintem íjjal a becsületes - én azzal tenném, de ez a te vadászatod, csak csendben figyelek, nehogy elriasszam a madarakat.
Évek óta a háló csapdájában élek, itt ebben a furcsa virtuális világban. Valaha nagyon harcias voltam, verekedtem, pimaszkodtam, mindenkinek nekimentem, aki egy rossz szót szólt hozzám. Csokoládéval lehetett csak némileg megszeliditeni :-)
Ilyennek talált ki a teremtőm, de az idők folyamán megváltoztam kicsit.
A valóságban nem találkozhattál velem ( mert nem vagyok valóságos) itt a fantázia hálóján viszont csak egy villma van, aki most éppen fácánra vadászik.
Ha a lánynak, akihez hasonlítok , nem villma a neve, akkor Ő nem
Nem, nem vagyok kém, bár messzirről jött ember azt mond amit akar, azért örülök, hogy bízol bennem.
Szívesen csatlakozom hozzád, mire fogsz vadászni?
Hogy veled találkoztam-e, nem tudom; a Fogadónál pillantottalak meg, és annyira hasonlítottál egy lányra, akit valaha, réges-régen nagyon kedveltem, hogy elhatároztam, megismerkedem veled közelebről is, ha nincs ellene kifogásod.
Tudod, első pillantásra ő is amolyan átlagos, mindennapi lánynak tűnt, mint te, de a szavainak csodálatos, termtő ereje volt, akárcsak a tieidnek, cseppet sem volt hétköznapi teremtés, ahogy te sem vagy az - de itt minden olyan ködös, homályos -az arcokat és alakokat csupán sejteni lehet a gomolygó felhőkön keresztül - a szavak, mondatok, történetek, amelyek valaki gondolataiból fakadnak, adják az illető személyiségét ebben a furcsa világban, és bevallom őszintén, kicsit zavarban vagyok, mert te meg ő annyira hasonlítotok néha - de sokan rejtőznek, mindig más és más neveken tünnek fel - okkal, én ezt megértem, - hogy nem tudom eldönteni, találkoztam-e veled valaha is, vagy a véletlen játéka folytán két ilyen gyöngyszem is felbukkanhat ebben az érdekes, ámde nem túl nagy tartományban.
Szia Ulvf ! Hogy akadtál a nyomomra? Én itten elbújtam egy írtózatosan nagy mérgespók elől, s ha Te nem annak a gonosz Csorbolyának vagy a kémje, akkor
szívesen látlak.
Már kitakarítottam a házat, fölsíkáltam a padlót, s éppen indulok vadászni.
Gyere velem, és útközben mondd el, találkoztunk mi már valahol, valamikor?
Ide is benézek - bár egy kunyhó fénykorában sem mindig szívderítő látvány, de így, elhagyatottan nagyon szomorú tud lenni. Hmm, de mit is mondhatnék még? Talán nem is látnak szívesen, pedig néha benéznék.
Jó lenne már odaérni valahova, kezdek elálmosodni. Vagy már alszom, és azt álmodom, hogy
sodor a vihar? Közben meg itt heverek az összeácsolt gerendák alatt?
Reggelre kiderül.
Nemtsak kigyelmeddel sarakodik, én már többször
eküdtem a jóanyjába, de amikor ment, utána mentem. Naná, vitte a fél házat, amin pedig elég
sokat dógoztam.
Maga meg mit is csinált?
Úgy .arakodik ez a Zindex, velem nem lehet baja, személyesen nem ismerjük egymást...(akkó mé'...?), ja-ja, fapalota, vasdinnye meg azé' köll, hogy az északról fenekedő orkán el ne vigye a faácsolmányt Antarktisz kies vidékére...
