" eleg gyorsan eldontotte hogy hulljanak a fejek:"
Es ennek eredmenyekent csupa uj arc jelenik meg a nyilvanossag elott. Pl. Ader, Pokorni, Rogan, Deutsch. Mar alig varom, hogy igazi uj arckent Koteles et. is elokeruljon! -:)))
Rogan egyebkent szinten ertekelte eddigi tevekenyseget es hirtelen kitalalt megint egy rogeszmet, hogy ismet rivaldafenybe allhasson. Termeszetesen most uton utfelen hallani fogjuk, hogy aszongya a 92 millio az csak 82 millio. Bar nekem nagyon ugy tunik, mintha sima beeges-szagot hozna Rogan felol a lagy fuvallat. Ma ugyanis a penzugyminiszteri fazon helyierteken kezelte Rogant utalva ra, hogy ha mar az ember ilyesmivel elohozakodik akar utanajarhatna annak is, hogy ki kotott szerzodest Kapolyi cegevel. (lehet, hogy most Varga Misi szorulni fog?) Raadasul nyilvanos adat megszerzeset nem tul szerencses ugy minositeni, hogy a Fidesz kinyomozta. De a legfrappansabb azert a vege volt. Meguzente Rogannak , hogy 82 + 10 = 92 es nem allt le vitatkozni egy kispalyassal.
Pedig nem alelnök volt túl sok, hanem szavazó túl kevés.
Egyelöre az orbán quintett 1:3 -ra áll, az országgyülési választásokon négyböl háromszor bukta volt ('90,´94,´02) Most ugyanezek a fazonok fogják "megújítani" a pártjukat. Kell comment?
Mi ez a drámai kifejés, hogy hulljanak a fejek? :)
Lehet, hogy egészen egyszerűen egy új időszak kezdődik, egy másik koncepció alapján. Nyilván levonják az eddigi tanulságokat, és keresik, mit lehetne jobban tenni, mint eddig. Szerintem ez egy teljesen normális folyamat. :)
A mai hirek szerint a fidesz ertekelte a vereseg okait: tul sok alelnoke volt, ezert most kirugnak 5-6 alelnokot igy OVi helyettese csak 2 fo lesz.Tippelhetek a K.Á.O. part uj vezetosegerol?
"Orbán Viktor szerdán "neves budapesti polgárok" egy csoportjától kapott levelet, amelynek aláírói arra kérik a volt miniszterelnököt, legyen a Fidesz - Magyar Polgári Párt elnöke. Erről Doncsev András, Orbán Viktor sajtótitkára tájékoztatta közleményben az MTI-t.
Az elmúlt napokban jobboldali értelmiségiek és közéleti személyiségek levélben szintén azt szorgalmazták, hogy Orbán Viktor álljon a megújuló és valódi korszerű európai néppárttá alakuló Fidesz élére. A mostani aláírók között szerepel Bubik István és Eperjes Károly színművész, Hernádi Gyula író, Kováts Kolos operaénekes, Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és Mészöly Kálmán, a Magyar Labdarúgó Liga szakmai igazgatója.
A levélírók szerint helyes, hogy a volt miniszterelnök lezárja a pártvezetések szintjén folytatott, hosszúra nyúlt vitát egy új, egységes politikai erő létrehozásáról. "Lényegében egy olyan megoldás születik, amelyben a polgárok szintjén már létrejött, a sok ezer polgári körben testet öltött együttműködés kap lehetőséget politikai betagolódáshoz" - áll a levélben. "
Ugy tunik, hogy Orbanon kivul Pokorni sem hibaztathato a Fidesz gyaszos szerepleseert. Deutsch ugye leve kivalo osztalyzatot kapott partjatol, hiszen megmaradt Budapest fonokenek. Szoval ugy tunik, hogy sajat ertekelesuk szerint egyetlen fonok sem kovetett el hibakat, sot!!
Szerintem a pártelnöki tisztség kérdése a legkevésbé jelentős az analógia szempontjából. Inkább azért nem analóg a két helyzet, mert egész mások a külső és belső körülmények. Hasonló momentumok azon kívül, hogy itt is, ott is tárgyalásokról van szó, nemigen fedezhetők fel. :)
Amit megfontolásra érdemesnek tartottam, az az EU részéről tapasztalható ellenállás. Ez szerintem is nagy probléma, és ezt mindenképpen figyelembe kell venni.
Titokban azok tárgyalnak szerintem, akik magát a tárgyalás tényét is elrejtik a nyilvánosság elől.
Az említett K.L. és P.W. közötti tárgyalásokkal éppen az a gond, hogy nem nyert igazolást, hogy pusztán pártközi tárgyalás volt, és nem zárható ki, hogy összefüggés van a tárgyalás ill. a magyar-szlovák megállapodás meghiúsulása között. Ugyanis a hivatalos tárgyalási menetben a lényeges kérdésekben rendre megállapodás történt, az ennek megfelelő szöveg elkészült. Közben semmilyen lényeges módosító momentumról nem tudunk, csak az említett külön tárgyalásokról. Amit mondtál, az valóban ésszerűnek tűnik, de sajnos csak feltételezéseken alapul. Elismerem, hogy az én véleményem is csak feltételezéseken alapul. Ezen a helyzeten csak tényszerű ismeretek változtathatnának, de ilyent egyikünk se tud felmutatni. Ezért attól tartok, vélemény módosulás nem várható e kérdésben egyikünk részéről sem.
:)
Annyiban feltétlenül igazad van, hogy rossz analógiát választottam — elvégre most nem 0.V. a Fidesz-MPP elnöke. A helyes az lett volna, ha Áder J. pártközi tárgyalásait veszem alapul — csak hát azokról az ég adta világon semmit nem tudok — bizonyára azért, mert "a sajtó kizárásával" és "titokban" tárgyal. Mellesleg, ez a "titokban" továbbra is teljesen értelmezhetetlennek tűnixámomra. Felvilágosítanál arról, hogy mit értetek ez alatt?
Végezetül: ha tényleg találtál bármi megfontolni valót a korábban Neked címzettekben, akkor hogy vélhetsz továbbra is bármi összefüggést az Általad inkriminált pártközi egyeztetés és Németh zs. totális kudarca között? Tudod, ez a "miután" a logikának kb. az a szintje, mint az alábbi példázat:
"Miután reggel felkeltél és megittad a kávédat, földrengés söpörte és szökőár mosta el Szingapúrt. Te egy népirtó vagy!"
Valóban, kicsit más a helyzet, kedves Pasteur/c. Több szempontból is.
Medgyessy levélben kérte fel O.V-t, hogy támogassa az EU-s tárgyalások céljait.
O.V. tevékenysége nem a sajtó kizárásával és titokban történt.
Végül pedig nem találunk olyan súlyosan negatív eredményt, mint amilyen a magyar-szlovák kapcsolatok eljegesedése volt tavaly, mikor a megállapodás meghiúsult.
Így ez a helyzet semmilyen szempontból nem hasonlítható a tavalyi magyar-szlovák tárgyalási folyamat körülményeihez.
Rossz időszakot választasz alapul: azt, amikor 0. V. épp miniszterelnök volt (közjogi méltóság), K. L. pedig egy ellenzéki párt elnöke. Az adott ügy Viktor mostani tevékenységével hasonlítható össze. Tudomásom szerint egyetlen, az Európai Néppártban ill. annak taxervezeteivel folytatott tárgyalásáról sem tájékoztatta a külügyminisztériumot (jelzem, általános meglepetést kiváltó nonszensz lett volna, amit valszeg Te is érzel). Pedig ő ugyebár funkcióban van ott, míg K. L. nem alelnöke az EU szocdem. pártnak...
Ez egy nagyon szomorú történet. Nehéz eldönteni, mennyi a KDNP dicstelen történetében a tudatos rombolás, és mennyi az emberi hülyeség, hiúság, politikai rövidlátás, vagy az ostobaság következménye.
Lényeg az, hogy ez a fejezet lezárult, és remélhetőleg tanulságokkal szolgál, hogy ilyesmi ne ismétlődhessen meg a párt történetében. Most tiszta lappal lehet indulni. Nagyon remélem, hogy ha nehéz is ez az új elindulás, szép lassan meg fognak erősödni.
Mondtam en, hogy szep lassan begyulnek a bunbakok. A KDNP, a maga 0.5 %-os tamogatottsagaval megosztva a szavazobazist elrabolta a Vilag Eszetol a vegso gyozelmet! -:))
"A jobboldal árulói
Könyv egy "nemzeti" pártról, amely a baloldal malmára hajtja a vizet
2003. január 21. 7:25
Pósa Zoltán
A Válasz Kiadó gondozásában látott napvilágot Jezsó Ákos Voksok és keresztek - A KDNP kálváriája, avagy a rendszerváltozás dokumentumregénye című kötete. Íróját mi sem dicsérhetné ékesebben, mint hogy könyve valódi regénnyé állt össze, amely úgy felel meg a ténybeli hitelesség követelményének, hogy a történet egyben modellértékűvé válik.
Jezsó Ákos valódi dokumentumok birtokában, a különlegességekre is fogékony krónikás érzékeny kamerájával adja elő a rendszerváltozás drámai csúcspontokban, tragikus fordulatokban gazdag históriájának "kereszténydemokrata" variánsát. Regényéből a rendszerváltoztató pártokra leselkedő alattomos csapdákon kívül a hatalom tisztességes, tehetséges embereket is elveszejtő démoni varázsa is elénk tárul.
A könyv egyik sarkalatos erénye, hogy írója nem erőlteti a valóságos folyamatokra előzetes elképzeléseit, viszont híven föltárja a rejtett összefüggéseket. Jezsó elfogulatlanul fölidézi, hogyan született újjá a fölépült lakiteleki sátor árnyékában, az első szabad magyar választáshoz képest szinte már az utolsó pillanatban, 1989. szeptember 30-án a Kereszténydemokrata Néppárt, amelynek jogelődje Varga László lakásán 1944. őszén alakult, 1947-ben Demokrata Néppárt néven valójában megnyerte, csupán a kékcédulás csalások révén vesztette el formálisan a választásokat a kommunistákkal szemben.
S bár az író érezhetően mindvégig a KDNP-nek drukkol, fura kételyeket is fölébreszt olvasóiban, amelyek az elmúlt tizenkét-tizenhárom év történéseinek visszfényében többszörös igazolást nyertek. Tény, hogy a rendszerváltozás a kereszténydemokráciát és a nemzeti függetlenséget, írta zászlajára, ám már létezett, sőt Magyarországon a legnagyobb tömegbázissal rendelkezett a Magyar Demokrata Fórum, amely szinte szó szerint vallotta ugyanezen alapelveket, nem beszélve a nyakra-főre megalakuló egyéb ellenzéki csoportosulásokról.
Immár joggal érezzük úgy, hogy a rendszerváltozást áhító többség a történelmi pártok iránti nosztalgiák és a hirtelen ajándékba kapott pluralizmus bűvöletében már akkor önként és dalolva szalámizta föl önmagát. E tragikus megosztottság teszi többek között mindmáig lehetővé, hogy a nemzet oldalnak négy évente vagy a sovány választási győzelem, vagy a kisebb-nagyobb vereség jut osztályrészéül. A könyv a kisebbségben lévő, de fegyelmezettebb és egységesebb baloldal sikereinek másik fő okaként a jobboldali pártokba beépített egykori kommunista ügynökök és a múltjukkal zsarolható besúgók bomlasztó tevékenységét tünteti föl. Nem hallgat a harmadik fő okról, a sajtóbeli rendszerváltozás elmaradásáról sem, ami nem kis mértékben köszönhető annak is, hogy e nemzeti pártok túl sok energiát kénytelenek mindmáig elfecsérelni az egymás közötti konfliktusok és a belső krízisek kezelésére.
Jezsó Ákos érzékenyen tárja elénk a KDNP újjáalakulásától az 1998-as totális választási kudarcáig terjedő korszakot, majd az 1998-2002-ig tartó, árulásba torkollt mélyrepülés válsággócait, utalván végül az újjászületés halvány reményére is. Legelőször Keresztes Sándor, majd Surján László pártelnökök neve fémjelzi a KDNP szürkének is csúfolt periódusait, amikor a KDNP valóban, már-már elvesztette arculatát az első rendszerváltoztó, MDF "kisgazda-kereszténydemokrata kormánykoalíció legszerényebb tagjaként, ám ezt úgy is értékelhetjük: ha nem is túl nagy sikerrel, de igyekezett erői szerint a kötelességét tenni az ország érdekében.
A kommunisták első, 1994-es visszatérése után a karizmatikus, szuggesztív, egykor tehetséges keresztény újságírónak indult Giczy György elnökké választását követően kétségtelenül markánssá, mi több, hírhedetté vált a KDNP, főként azoktól a hangos és szégyenteljes botrányoktól, amelyek a legkevésbé voltak összeegyeztethetők az Evangéliumok szellemiségével. A kereszténydemokrácia emblémapártját lassan fölőrölte a belső küzdelem a jobbközép, polgári értékekre törekvő nemzeti egységpártiak és a radikális nemzetinek álcázott párt-soviniszták között.
Utóbbiak először össz-nemzeti érdekekre hivatkozva a fordultak szembe a Biblia szellemiségével, mereven kizárva a nemzeti egységből az egyre erősödő, keresztény, nemzeti arculatúvá fejlődött Fideszt, éppen a legerősebb, fiatalosabb, dinamikusabb és fejlődőképesebb jobboldali pártot. Így lényegében már 1995-ben felrobbantották azt a hárompólusú (Fidesz, MDF, KDNP) Polgári Szövetséget, amelynek jó esélye volt arra, hogy 1998-ban fölényesen legyőzze a szocialista-liberális tengelyt.
Mi több, Giczy elutasította az MDF példátlanul előnyös koalíciós házasságajánlatát, végül - szinte az utolsó pillanatban -, visszarettent a két legradikálisabb nemzeti párt, a MIÉP és az FKGP közeledésétől is, de már ezzel sem tudta meggátolni, hogy 1997 július 14-én pártját ki ne zárják az európai kereszténydemokrata pártok családjából, az EUCD-ből.
A legkisebb parlamenti támogatottságú történelmi párt elszigetelve természetes szövetségeseitől nem kerülhette el végzetét. Az elnök botrányosan diktatórikus módszerei siettették a párt kettészakadását, a polgári szövetség hívei a Fidesz soraiba állva alkották meg a kereszténydemokrata szövetséget, a radikálisok zöme a MIÉP és a FKGP felé orientálódott.
A KDNP az 1998-as szégyenteljes vereség után önmagát túlélt parlamenten kívüli szektaként 1998-2002-ig sajnos arra még jó volt, hogy megossza a nemzeti oldal szavazóbázisát, s a 2002-es új kékcédulás vereség egyik okozójává váljon. Mi több, eljutott odáig, hogy eszmeileg és gyakorlatilag végképp elárulva a kereszténydemokráciát, nyíltan az ateista baloldal támogatójává züllött, többszörösen igazolva Orbán Viktornak a könyvben is idézett szavait: "Egy a tábor, egy a zászló. Aki nem így cselekszik, az a baloldal malmára hajtja a vizet."
"az egyes polgari korok konkret elkepzelesei arrol, hogy milyen iranyba kell menni, milyen ertekeket kell kepviselni stb. sokszor gyokoresen ellentmondanak egymasnak, ami ugye a konkret program hianyaban nem meglepo.
Erről eszembe jutott a Csapd le csacsi című film egy jelenete. Amikor Szamóca az munkásőrmaradvány előadást tart a kamerádjainak a jövő terveiről, hogyaszongy: "Hogy a többi elvtársak honnan és milyen irányból támadnak majd.....azt nem tudjuk"
"Erről egy wicc jutott az eszembe. Sikertelen mesterséges megtermékenyítés esetén a spermiumok értékelik a vereség okait: A főondósejt azt mondja, Sokan voltunk, de nem elegen:-))) "
Szia pszicho-papa! Jó a vicc, de nem egészen releváns. Orbán Viktor esetében a titulus nem főondósajt, hanem helyesen főgeci.
Kedves Pasteur/c!
Amit mondtál, abban sok ésszerű szempont van, elismerem. Néhány ponton azért másképpen látom a dolgokat, de alapvetően elfogadom, amit írtál.
Tudom, hogy az EU állásfoglalás sok problémát vet fel, ezzel egyetértek.
(Nem tudom, hogy pl. mi lesz a sorsa a szlovák igazolvánnyal rendelkező szlovák származást igazoló román állampolgárok kedveznményeinek szlovákia EU csatlakozása után. Ez is megszűnik? Vagy ezt elfogadja az EU? Végül is nem a mi problémánk, de érdekes kérdés, nem?)
Orbán Viktor tudomásom szerint nem tárgyalt külföldi partnerekkel a Külügyminisztérium tudta nélkül. Különösen olyan ügyekről nem tárgyalt, amelyekről éppen nagyon fontos, hivatalos tárgyalások voltak folyamatban.
Kovács Lászlónak szerintem nem kellett volna meghívnia a P.W-el folytatott tárgyalásokra a F-MPP képviselőjét, de a folyamatban levő hivatalos tárgyalásokra tekintettel tájékoztatnia kellett volna a Külügyminisztérium képviselőit. Ha korrektek lettek volna azok a tárgyalások, akkor ezt nyugodtan megtehette volna. Elkerülhette volna a látszatát is annak, hogy a megbeszélés a hivatalos tárgyalásokat bármi módon is befolyásolta volna. Mivel ez nem történt meg, ez a gyanú sajnos nem zárható ki szvsz.
