Miért kellene oket megmenteni ha nem képesek megmaradni az uj korulmények kozt? Eddig is eltuntek mindig kivétel nélkul a vàltozàsokhoz alkalmazkodni képtelen fajok...Az ember a természet àltal alkotott faj, minden amit megvàltoztat ezért természetes.
Látom, már rég nem kaptál választ, úgyhogy válaszolok Amarok helyett:
A pesti csimpik helyhiány miatt költöztek a Kisalföldre. Az emberszabású majmok házát ugyanis 2003. folyamán építették át. A csimpik egykori belső helyét is felhasználva nagyobbitották meg a gorillák és az orángok belsőjét. A külsőjük - amíg Pesten voltak - egy nem túl nagy, de füves, esztétikus kis kifutó volt.
Most Győrben vannak vagy 6-7-en (sorry, de nemtom pontosan) és állítólag az idén épül nekik nagy házikó egy nagy kifutóval!
Valami fontosat elfelejtettem mondani kismacskaim. Azt írtam, hogy nem hiszek az ember-állati felsőbrendűségben, ez igaz, legalábbis nem olyan értelemben, amilyen értelemben sok ember értelmezi vagy használja. Viszont hiszek abban, hogy az ember az egyetlen állat amely képes változtatni az évek milliói alatt, az evolúció során kialakult beidegződéseken, talán a genetikailag kódoltakon is. Hiszek abban, hogy az emberiség egy csodálatos állatfaj (ami nem azt jelenti, hogy más állatok nem azok, de másként!!!), viszont sok rosszra képes használni mindazt, amit a természettől kapott. Éppen azért, mert annyi mindent képes elérni, rengeteg kárt tud okozni, ami veszélyezteti nemcsak más állatok puszta létét, de a saját létünket is. Viszont rengeteg jót is tud tenni az ember. És mi vagyunk az egyetlen állatfaj, amely képes megmenteni a Földet az általa előidézett pusztulástól, megmenteni kihaló félben lévő állatfajokat, de ehhez összefogásra lenne szükség emberek között. És az is igaz, hogy mi, emberek vagyunk az egyetlen akik képesek voltunk benépesíteni az egész Földet anélkül, hogy nagyobb evolúciós átalakulásokon kellett volna keresztül mennünk, mint azt más állatfajok tették. És az egyetlen dolog, ami ezt lehetővé tette, az az agyunk, amely képes ördögi dolgokat és angyali tetteket is kiagyalni. Viszont mindez nem jelenti azt, hogy nem ismerem el más állatok csodálatosságát, hogy nem tisztelem a különbözőségüket. Tisztelem azt, hogy különböznek tőlünk, bizonyos szinteken, és éppen ezért nem akarom őket emberiesíteni sem.
Amarok0
Köszönöm a hozzászólásodat neked is.
Nem tudtam, hogy a csimpánzokat átköltöztették Győrbe. Miért ha megkérdezhetem?
Az is érdekelne, hogy milyen körülmények között voltak az állatkertben, ketrecekben vagy hogyan?
Igen igazad van, a legvadabb állatszeretők is sokszor visszataszítónak találják a csimpánzokat, és a többi emberszabású rokonainkat. Ami elég fura, ha azt vesszük, hogy ők állnak hozzánk a legközelebb a állatbirodalomban. Talán tényleg éppen ezért, ahogy mondod, ők túlságosan is hasonlítanak ránk. Talán egyszerűbb elfogadni azt, ami különbözik eléggé ahhoz, hogy nem tükröz vissza annyira minket. Én személy szerint abban sem hiszek, hogy akkor most minden egyéb állatot emeljünk fel az emberállati szintre, merthogy ők olyan nagyon hasonlítanak hozzánk. Ez a gondolkodás mód sok embert feljogosít, legalábbis úgy érezzük, hogy emberiesítsük őket és nem a nekik legmegfelelőbb környezetbe helyezzük őket sokszor. Nem, ez nem igaz, ők különböznek tőlünk, különböző szinteken vagyunk, ami nem jelenti azt, hogy az jobb, vagy rosszabb, egyszerűen csak különböző. A különbség fogalmát kellene már végre megtanulni tisztelni, főleg az embereknek, és nem csak az állatok felé, hanem más embertársaink felé is.
Ahogy Jane Goodall is mondta egyszer, tőle is sokszor kérdezik, nem érzi-e, hogy a csimpánzok a családja, hiszen olyan sok időt töltött már és tölt el velük? A válasza neki erre az, hogy nem, mivel a csimpánzok elsősorban csimpánzok, habár bizonyos csimpánzokat jobban kedvel, mint bizonyos embereket és sok embert jobban kedvel, mint bizonyos csimpánz egyedeket.
Kismacskaim, örülök, hogy felhívod a figyelmemet dolgokra, amiket talán egyesek félreérthetnek. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy nem azért írok az állat fórumba, hogy az állatokat lealacsonyítsam vagy bármi más. Habár láttam itt már egy-két érdekes témát, amiket nem igazán az állatszerető fórumba helyeznék be, hanem az állatgyűlölőbe. Ha félre érthető voltam, elnézést kérek érte. Csak hogy világossá tegyem a gondolataimat és biztosítsalak róla, hogy tudom miről beszélek elmondom neked, hogy én személy szerint egyáltalán nem hiszek az emberi felsőbbrendűségben. Abban igazadban, hogy egyes helyeken félre lehetett érteni a gondolataimat, most megpróbálok javítani. Mondhatnám azt is, hogy ember-állat, ha az neked jobban tetszene, de ezt azért nem teszem, mert egyelőre nem jogosít fel semmi arra, hogy ezt a megnevezést használjam. Egy az nem vagyok biológus, a másik az, hogy nem akartam nem is akarok vitát olyan emberekkel, akik nem olyan érzékenyek dolgokra, mint amilyen te is vagy pl. Hidd el, megértem hogyan érintett téged az én rossz kifejezésemből adódó félreértés. Viszont remélem azt is ilyen hévvel támadod, amikor emberek túlságosan emberivé akarnak tenni nem-emberi állatokat és olyan életmódra kényszerítik őket, ami nem a nekik legmegfelelőbb, a túlzott szeretet nevében irántuk. Pl amikor csimpánzokat hurcolnak el afrikai őserdőkből Európába és más kontinensekre kisállatnak. Én még egy papagájt is sajnálok kalitkában látni egy állatkereskedésben, szívesebben látnám inkább a saját, neki legmegfelelőbb környezetben. Abban a környezetben, ahová tartozik. És megmondom neked őszintén, számomra ez az egész adjuk-vegyük az állatokat, ahogy nekünk tetszik, engem mindez a rabszolgakereskedésre emlékeztet. Azt sem támogatnám, ezt sem. Ugyanis ahogy a rabszolga embereknek, a ketrecbe zárt állatoknak is jogában áll megválasztani mit, mikor, hogyan.
Azt is tudom nagyon jól, hogy önkéntesnek sem azért megy el az ember egy vadállatokat ellátó kórházba, hogy egész nap ölelgesse és csókolgassa az állatokat, ugyanis a vadállatok nem arra teremtettek. Egy vadállat nagyrészt fél az embertől, tehát nem fogja szívesen venni, ha valaki elkezdi ölelgetni.
Ennyit erről. Szívesen vettem a hozzászólásodat, mert alkalmat adott nekem arra, hogy egy kicsit több bepillantást nyerjek abba, hogy más emberek hogyan látnak és fognak fel dolgokat.
Eljenkikerdez,
te annyi fontos kérdést vetsz fel, hogy erre egyszerre és átgondolatlanul válaszoni lehetetlen.
Az emberszabásu majmokkal kapcsolatban az a legfurább, hogy még a legvadabb állatbolondok is ...visszatetszőnek találják őket. Leginkább az orángután fogadtatik el, valószinüleg azért, mert az emberszabásuak közül ő áll a legtávolabb tőlünk.
Óriási hühó volt év elején, mikor a Fővárosi Állatkert csimpánzait Győrbe költöztették - azóta sehol egy hang az egészről.
" a természet okkal teremtette meg az állatokat, és köztünk minket, aki a legmagasabbra jutott az állatok közül"
Ezt mondod TE, az ember. De azért, mert az ember azt állitja magáról, hogy a " legmagasabbra jutott", az még nem jelenti azt, hogy ez tényleg igy van. Lehet, hogy egy delfin , vagy más élőlény szemszögéből nézve ez másként működik.
Ha az ember azt állitja saját magáról, hogy " én vagyok a legintelligensebb" akkor ez kinek a szempontjából megcáfolhatatlanul igaz?
Mi az abszolut intelligencia?
Látom, a csimpánzok nem sok embert érdekelnek mostanság:)) Mondjuk megértem, amikor annyi baj van mostanság más állatokkal a városokban. A szomorú dolog ezzel csak az, hogy legtöbbször maga az ember okozza a problémát, vagyis a problémát nem az állatok gyűlöletével és végtelen írtásával kellene megoldani, hanem az emberek tanításával, oktatásával. Amikor mi magunk vagyunk a probléma forrása, nem várhatjuk másoktól, hogy azt megoldják, főleg nem az állatoktól, a gyűlölet nem visz előbbre csak a gondolkodás! Nekünk magunknak, embereknek kell megoldanunk a problémát. Mi vagyunk ugyanis az egyetlen faj, amelyik képes olyan mértékű gondolkodásra, amely a problémát meg tudja oldani mind a két fél részére egyaránt kielégítően, nekünk megvannak az eszközeink is hozzá, ha meg még nincsenek meg azok az eszközök, ki tudunk találni újakat, megfelelőbbeket.
Előbbre visz nagyban az is, ha nemcsak a rosszat de a jót is megpróbáljuk látni az állatokban, hiszen soha ne felejtsük el, az állatok nem gonoszak, nem azért élnek, hogy minket bosszantsanak, de állatok és jobban ki vannak téve az ember által okozott hibáknak, félreértéseknek, "szeretetnek". Viszont nélkülük, állatok nélkül, be kell látnunk, soha nem volnánk mi, emberek képesek egyedül létezni ezen a csodálatos bolygón. A természet okkal teremtette meg valamennyi állatot, és köztük minket, aki a létrán a legmagasabbra jutott az állatok közül. Szükségünk van minden egyes élőlényre itt a Földön, még ha egyes állatoknak, esetleg növényeknek a szükségességét kétségbe is vonjuk mi, emberek. Nem a mi dolgunk eldönteni, kinek kellene élnie és kinek nem, nem Isten miatt vagy egyéb felmagasztosított eszmék miatt, hanem amiatt a jól felfogott érdekünk miatt, hogy belássuk nélkülük mi, nem létezhetnénk. És amiatt a csodálatos dolog miatt is, amit úgy hívunk, természet, a mi szülőanyánk is, mindannyiunké, minden élőlényé ezen a Földön, csak neki van joga eldönteni mit, miért, mikor, mert az ő bölcsessége és szakértelme lehetővé teszi számára a döntések meghozatalát.
Most, amint itt ülök a számítógép előtt, felismerem a természet csodáját egy pókban, amelyik a fejem fölött közel a plafonhoz pihenget éppen (legalábbis nem mozdul, azt csak elképzelhetem mit is tesz ilyenkor vagy hogy mit is érez ilyenkor). Azelőtt amikor megláttam egy pókot a lakásban, hajlamos voltam leütni, szétloccsantani mint egy "értéktelen" akármit, soha nem gondoltam bele igazán, hogy egy pók is élőlény, egy közölünk, akinek ugyanolyan joga van élni, mint nekünk vagy bármelyik más élőlénynek. Én nem dönthetek a természet helyett, legyen az ő dolga eldönteni, mikor akarja elvenni ennek a kis póknak az életét, addig meg hagyom őt itt pihengetni a lakásomban, nem árt senkinek. Vagy ha mégis arra a döntésre jutnék, hogy nem akarom tovább a lakásomban vendégül látni, egyszerűen fogok valamit amire kisebb sérülések nélkül ráhelyezhetem és óvatosan kiteszem az ajtón kívülre, úgyis oda való, a természetbe. Meg kéne tanulnunk békében élni a Föld minden egyes élőlényével, ha félünk is tőlük, az nem az ő hibájuk, hanem a mi félreértéseink, meg nem értésünk, természtüknek félremagyarázására tett erőfeszítéseink eredménye. Minden élőlényben van valami fenséges szépség, még ha a mi szemünkkel rondának vagy sutának is látjuk őket. És főleg, minden egyes élőlény fontos szerepet játszik egy bonyolult és komplex rendszerben amit ecosystem-nek nevezünk. Tiszteljük hát a szerepüket és egyedi szépségüket és ne bántsuk őket, hanem hagyjuk élni őket is nyugalomban, örömben, úgy ahogy az ő szívük kívánja.
Igazad van, hagyni kéne őket élni úgy ahogy nekik tetszik, amire ők születtek. Egyszerűen minden állatot úgy kéne elfogadni amilyen, mégis sajnos ez sok embernek nehezére esik. És a fő probléma nem is a kutatások területén van, mint például az ember-csimpánz kommunikációs kutatások, hanem az olyan emberek, akik nem képesek meglátni egyszerű, a saját érdekeiket is szolgáló dolgokat, mert egyszerűbb nekik kiírtani mindent ami mozog, mint elgondolkozni egy kicsit azon, vajon mi is okozza a fő problémámat, ami miatt kínzásra, gyilkolászásra adom a fejemet.
Erről a csimpánzról én is hallottam:) Úgy hívják, hogy Washoe és Dr. Roger Fouts és felesége foglalkozik a tanításával. Ami még szintén meglepő az az, hogy Washoe megtanította az örökbe fogadott csimpánz fiát az amerikai SIGN nyelvre, tehát egy csimpánz tanított egy másik csimpánzt a jelek használatára. Amit róla és Dr. Roger Fouts-ról láttam filmet, abban az is benne volt, hogy Washoe igenis beszél magához (az az SIGN nyelvet használ) miközben képeket nézeget egy magazinból. A csimpánzok egyaránt érdeklődnek a tévében látott képek iránt, vagyis úgy tűnik szeretnek tévét nézni.
Ami pedig a vad csimpánzokat illeti, a kutatások kiderítették, hogy vannak különféle szokásaik a különböző csimpánz közösségeknek. Pl., az egyik közösség diókat tördel fel kövek, az az eszközök használatával, míg máshol a termesz "halászat" a fő profil, persze az is eszközök használatával, egy-egy levél szárának pontos kiválasztásával, előkészítésével és használatával.
Végül álljanak itt végszóként Jane Goodall szavai:
"Only if we understand can we care. Only if we care will we help. Only if we help shall all be saved."
"Csak ha meg tudjuk érteni tudunk törődni. Csak ha törődünk fogunk segíteni. Csak ha segítünk menthetjük meg valamennyit."
Nem vagyok elkötelezett állatvédő, de mindig is tiszteltem azokat, akik erre tették fel az életüket. Sőt, talán irigyelem is őket, valószínüleg sokkal gazdagabbak lesznek élményekben, mint az átlagpolgárok, mialatt valamelyik irodaépületben telefonálnak és ügyintéznek vagy tárgyalgatnak.
A majmokkal kapcsolatban tényleg igazad van, sokkal több van bennük, mint ahogy gondolnánk. Még régebben olvastam egy könyvet arról, hogy megtanították a süketnéma jelbeszédet egy majomnak. (Ugyanis azért nem tudnak "ugyanúgy" beszélni, mint mi, mert egyszerűen mások a hangképző szerveik.) Persze az valahogy még "megérthető", hogy alapvető jeleket képes volt használni. Ami igazán meglepett az az volt, hogy amikor pl meglátott egy hattyút, akkor a "víz" és a "madár" jelek összetételéből gyakorlatilag új szót alkotott: " vízimadár".. Aránylag elvont dolgokat is képes volt kifejezni és több száz jelet használt. Csak akkor volt kicsit csalódott, amikor megpróbált beszédbe elegyedni a laboratórium macskájával, de az nem válaszolt.:))
Amúgy születés után az első hónapokban az embergyerekek ugyanúgy fejlődnek, mint a kiscsimpánzok... ok, a csimpánzoknak kicsit gyorsabban fejlődik a mozgásuk:))) De nagyon érdekes, hogy sokáig szinte nincs különbség a majmok által rajzolt kép és az embergyerek által rajzolt kép között. Aztán persze elhúznak az embergyerekek. Az eszközhasználatra is csináltak kisérleteket, nagyon ügyesek és találékonyak a majmok.
Egyébként amit eddig felsoroltam, mind-mind nagyon is emberközponú vizsgálat és megfigyelés... azt várjuk el, hogy beszéljenek, hogy eszközt használjanak stb stb.. szerintem jobb lenne, ha majomnak fogadnánk el őket - és hagynánk őket a természetes közegükben normálisan élni a megszokott életüket..
És akkor a két magyar csimpánzoldal még nem is volt:
www.valovilag.hu és a www.bigbrother.hu
Pedig nem kevés nilla IQ-jú látogató költött el vagyonokat ezeknek a csimpánzoknak a kukkolásával, etetésével.
Talán sok embert meglep az újfajta téma. Talán sokan meg sem állnak, hogy vegyék a fáradtságot és elolvassanak egy csimpánzokról és általában állatokról szóló témát. Hiába elismerem, ez manapság nem nagyon divat otthon és mindazok akik oly készséggel és tehetséggel majmolják mindazt, amit más, ügyesebb és valljuk be, egy bizonyos szinten okosabb emberek divattá tettek számukra pusztán a pénz érdekéből, tekintet nélkül arra, hogy az a közember épülését szolgálja-e vagy sem. Elismerem, ez nem big brother és egyéb nyalánkságok a tévéből, a "való világ", ahogy egyesek oly ügyesen megfogalmazzák és visszhangozzák a mások által szájukba adott szavakat. Elismere na, ez manapság nem divat és sokaknak snasznak és feleslegesnek tűnhet ilyesmiről beszélni, mások meg, ha bele is néznek ebbe a témába, értetlenül elfordítják a fejüket mondván, én ehhez nem értek. Elárulom, nem is kell olyan nagyon érteni hozzá, nem kell hozzá nagy képesség, hogy megértsük. Én sem tudtam egy kukkot sem a csimpánzokról, sem más állatfajokról másfél évvel ezelőtt, hiába na, nem ilyeneket tanítottak nekem a biológia órákon elsősorban, könyvekben meg nagyon nem juthattam hozzá, mert ha akadt is néhány könyv minderről, nem nagyon hiszem, hogy megfizethettem volna a horribilis könyvárakat.
Na mindegy, a csimpánzoknál tartottam, szóval amint látják különösebb tehetség nem kell egyes dolgok elsajátításához, ami fontos lenne viszont hozzá, az talán sok emberből hiányzik manapság és ez a tudásszomj, tanulni vágyás, a felfedezés szépsége.
Mikor azonban oly sok teher nyomja a vállunkat manapság és akkor még csimpánzok és egyéb állatfajták után érdeklődjünk, amikor a mindennapi betevő falatot is oly nehéz megszerezni? Én ezt is megértem, ilyen terhek mellett nehéz másra koncentrálni, habár már találkoztam emberekkel, akik hatalmas lelki és fizikai megterhelés mellett is képesek másra koncentrálni, talán az egész csak akarat kérdése?
És miért csimpánzok? Na ez a szépsége a dolognak, amire egy nyugati ethológus vagy primatológus egyből felkapná a fejét, miért? Mert a csimpánzok oly nagyon hasonlítanak hozzánk, emberekhez, hogy az már többször eredményezett tagadást és a "fejet a homokba dugni strucc módra" hatást a tudósok körében is a huszadik században.
Na igen, de ha még hasonlítanak is annyira hozzánk, az nekünk miért érdekes? Erre a kérdésre had idézzem egy nemrég hallott tudós szavait: "Mert a csimpánzok tanulmányozásával képesek vagyunk/leszünk magát az emberi mivoltunkat feszegető kérdésekre is választ kapni egy sokkal nagyobb és teljesebb kép kialakításával, képesek leszünk válaszokat kapni arra, hogy az ember miért olyan amilyen és hogy hogyan alakult ki azzá ami."
Bizony ám, ezek az őrült nyugatiak manapság sokkal inkább lázba jönnek egy-egy állatfaj emlegetésére, mint egy zenekar vagy tévésorozat nevére. Képesek még külön oldalakat is szentelni az interneten a kevésbé ismert, de annál jobban szeretett állatfajok érdekében, ahol tudósok készségesen megosztják velük kutatásaik eredményeit vagy legalábbis egy részét. Én is találkoztam már ilyen oldallal, őszintén bevallom engem a tudás vágya vezérelt oda, rákerestem a megfelelő állatfaj nevére és egyből sikerült a jó oldalra klikkelnem. Nem csalódtam egy csöppet sem, és nehogy azt higgyék, hogy senki más nem volt ott rajtam kívül, meglepetve fedeztem fel ott hozzám hasonlóan érdeklődő embereket. Habár az az állatfaj, amire anno rákerestem nem csimpánz volt, de értelmi szinten megközelítette a csimpánzt.
Mégis most had írjak arról miért is a csimpánzok és mikor, kivel kezdődött el ez az egész csimpánz őrület, ami már egy ideje lázban tartja a nyugatot, viszont még a szele sem nagyon ért el kis hazánkba.
A történet egy Jane Goodall nevű (nem tudom, egyeseknek ismerősnek hangzik-e ez a név) angol lánnyal kezdődött 1960 táján, amikor is Jane előszőr afrikai földre tette a lábát annak reményében, hogy valóra válthatja nagy álmát és csimpánzokat figyelhet meg és tanulmányozhat eredeti környezetükben. Azonban akkoriban Jane Goodall még nem rendelkezett a megfelelő előtanulmányokkal és gyakorlattal sem ezen a téren (megjegyzem azóta megszerezte a doktorátusi címét). Mégis már kislány korától arra vágyott, hogy Afrikában, a vadállatokkal éljen (hát hiába, vannak ilyen elvetemült, furcsa emberek is). Az állatok iránti szeretet és kiváncsisága már ötéves korában figyelmessé tette az édesanyját, aki mindig azt tanácsolta neki: "Ha valamit nagyon el akarsz érni, akkor meg fogod találni az utadat hozzá." Jane Goodall úgy emlékszik vissza, az édesanyja soha nem tartotta vissza őt és soha nem mondta, hogy amit tenni akar az ostobaság vagy értelmetlenség (hiszen senki Jane előtt nem vállalkozott ekkora és ilyen dologra, amúgy meg akkoriban úgy gondolták, hogy egy fiatal, angol nőnek semmi keresnivalója az afrikai vadonban).
Szóval, Jane Goodall 1960-ban huszon évesen valóra váltotta nagy álmát egy angol tudós közreműködésével és hitével Jane-ben, név szerint Louis Leakez. Jane máig sokat köszön neki.
1960 óta eltel egypár év, pontosan 42, lassan 43, mégis azon a helyen Afrikában, ahol Jane Goodall előszőr megvetette a lábát, - nevezetesen Tanzániában, Gombe környékén - azon a helyen még ma is változatlanul és rendületlenül folynak a kutatások.
Jane Goodall megtalálta az álmát és nagy mértékben gazdagította tudásunkat a csimpánzokról. Az ő felfedezéseinek köszönhetően tudjuk ma, hogy a csimpánzok is használnak primitív eszközöket, (sőt néha még elő is készítik őket használatra) ami megcáfolta az akkoriban oly nagyon hitt és elfogadott tudós dogmát az emberről, miszerint csak az ember készít és használ eszközöket. És megint csak az ő felfedézesinek köszönhetően tudjuk, hogy csimpánzok, úgy mint az emberek képesek háborút viselni saját fajtájukkal szemben (itt megjegyzem, hogy nemigen sok állatfaj követ még el hasonlót). Ezzel a felfedezésével a csimpánzokat még közelebb helyezte az emberekhez hasonlóságban, mint azt valaha ő maga is gondolta volna. Jane Goodall annak idején neveket adott azoknak a csimpánzoknak akiket tanulmányozott, neveket abban a korban, amikor nem volt népszerű gondolat állatokat emberi érzésekkel "felruházni".
Leírhatatlanul értékes, több mint 40 éves kutatásaival Jane Goodall egy olyan ajándékot adott az emberiségnek, amit nem igazán lehet szavakkal kifejezni. Itt megjegyzem, hogy Jane Goodall megírta könyv alakjában is felfedezéseit, amiben bemutatja azt a csimpánz közösséget amivel elkezdett dolgozni.
És hogy ő mit nyert mindezzel? Rengeteg tudást és hatalmas belső békét, talán egyeseknek ez kevésnek hangzik, én a fél karomat is odaadnám érte ha kellene.
Viszont mint minden tündérmesének, ennek is van rossz oldala amit Jane manapság nagy erőkkel igyekszik megoldani vagy legalábbis elviselhetőbbé tenni a csimpánzok számára. Ez pedig az emberi önzés, butaság és nemtörődömség. Ha valaki nem tudná, a csimpánzok ma veszélyeztetett állatfajnak minősülnek emberi közreműködésünknek köszönhetően. Mégis még ma is előfordul, méghozzá nem elég gyakran, hogy csimpánz anyákat ölnek meg húsukért és szerencsétlen gyermekeiket kiszakítják halott anyjuk ölelő karjaiból és eladják őket illegálisan, legjobb esetben házi kedvenceknek, legrosszabb esetben laboratóriumokba vagy állatkertekbe rossz körülmények közé. És senki sem tudja jobban, mint Jane Goodall, hogy a csimpánzok ugyanúgy az emberekhez hasonlóan képesek érezni, nagyon is hasonlóan. Ahogy mi érezzük az elkeseredést, kilátástalanságot, reményvesztettséget, ők is ugyanúgy tisztában vanak ezekkel az érzésekkel. Nem sok dolog tud olyan elkeserítő lenni, mint egy védtelen, igazságtalanul bezárt állat látványa egy olyan ketrecbe, ahol megfordulni sem igazán tud. Mivel a csimpánzok agya nagyon is hasonlít a miénkhez, éppen ezért meg lehet őket tanítani majdnem minden dologra, amire egy ember képes, kivéve a beszédet, így nem tudják nekünk elmondani, ha valami fáj nekik. Mert ilyen intelligensek és érzékenyek, érzésekkel telítettek jobban kellene vigyáznunk arra, mit is teszünk velük (ez ugyanúgy vonatkozik minden más élőlényre is). Mindazon emberek akik tisztelik minden egyes élőlény jogát az élethez,(legyen az ember vagy nem ember) a szabadsághoz és ahhoz, hogy életüket örömben tölthessék el az megérti, ha egy állat szenved az mennyire tud fájni annak is aki nézi és mennyire tudja kísérteni az embert akár egy életen keresztül. Ez az ami Jane Goodall is történt, amikor először meglátogatott egy laboratóriumot, ahol csimpánzokat tartottak kutatások céljából iszonyatos körülmények között. Amikor előszőr a szemükbe nézett azoknak a csimpánzoknak és felismerte mennyire reményvesztett és halott szemek néznek rá vissza.
Akit jobban érdekel mindez találhat rengeteg információt a www.janegoodall.org oldalon (sajnos csak angolul van még meg). Akit pedig egyáltalán nem fogott meg a dolog és azt gondolja, mindez marhaság, annak azt javaslom a hibát ne másban hanem magában keresse. Ha valakinek meg egyáltalán nem tetszett, akkor ne olvassa, ahogy egy big brothert védő megjegyzésben olvastam: "Könnyen meg lehet találni a tévé távirányítójának kikapcsóló gombját." Ugyanúgy könnyen el lehet a szemet is más tájakra legelésztetni.
