A Nagy Inkvizítor legenda a Karamazov testvérekben található. Az egész regény egy prófétikus mű, és gyakorlatilag arról szól, amiről itt beszélgetünk.
"nem értem a szellemi vezetök, miért nem szellemi vezetök a szo abszolut értelmében.... "
Dosztojevszkij Nagy Inkvizítora valódi szellemi vezető, csak épp a másik oldalon áll. Mondom prófétikus a mű, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy a mai vezetőink egyáltalán nem vitorlázók, nagyon is tudatosan teszik azt amit tesznek, de egy másik Urat szolgálva. (tudom persze, hogy ez megint egy nevetséges összeesküvés elmélet, ezért több szót erről itt nem ejtek).
Sok mindent olvastam, de ezt spec nem... Alapba igy müxik a dolog, igazad van, csak nem értem a szellemi vezetök, miért nem szellemi vezetök a szo abszolut értelmében.... Talán mert a 80 szlék választja öket szellemi vezetönek, és OLYANOK is??
Tényleg nem merül fel a kérdés, a hitröl a szabadságrol, és a szabad választás jogárol.. Vitorlázni jo,. vitorlázás rulez...
Néha egy ilyen "vitorlázo" dönt annyi pénzröl, mint egy afrikai ország éves jövedelme...
Ezek szerint olvastad a Nagy Inkvizítor legendát, legalábbis abban ugyanerről van szó.
Egyébként én magam is egyetértek ezzel, talán az nem is volna baj, hogy az emberiség terelhető, ha vezetői megfelelőek. Ezért a maradék 20% a lényeges (ami lehet persze, hogy jóval kevesebb), mert ők az emberiség szellemi elitje, formálói, irányítói, hangadói. Az általuk elfogadott értékek a teljes közösség részévé válnak. Tehát arról amiről beszélünk, az a többségben tudati szinten fel sem merül, csak vitorláznak a szél(lem)-ben.
Az emberek 80 szléka alig várja, hogy szabadsága korlátozva legyen! Nem kell neki! Ha elvették töle jol bevált istenét, mint pl az elmult átkosban a keresztény hitet, más korlátokat keresett! Mindegy, csak tartozzon valahová, ahol a korlátok meghatározzák a létét. Az emberiség nagy része képtelen felnöni! Nem viseli el, ha ilyen(lelki) téren döntésre kényszeritik! Azt hiszem, bár nem tudom, ez a xx század fertelmes háboruinak az oka. Söt a xx1-nek is ez lesz. Az embenek minden szabadságában áll, A GONMDOLKODÁS IS!, de csak a nyáj melegében viseli el az életet. És ezt remekül ki lehet használni...
"Mégis azt gondolom, jelenleg a társadalom nagy része tobzodik a szabad akaratban, és egyáltalán nem vágyik szabadságának (némely korlátainak) megtalálálsára.."
Ebben igazad lehet, a korábbi korok forradalmárjai még keresők voltak, míg a mai ember megszünt forradalmárnak és ezzel együtt keresőnek is lenni. Emellett eléggé népszerű az asztrológia, sokan vallják a reinkarnációt, vagyis megpróbálják magukat elhelyezni, néha ugyan elég felszínesen egy transzcendens világban. Az, hogy miközben tobzódnak a szabad akaratukban, a szabadság képezte korlátokra mégsem találnak, azt is jelentheti, hogy rossz utat (vallást) választottak.
Abszolut igaz, amit a szabad akaratrol és a szabadságrol irtál... Mégis azt gondolom, jelenleg a társadalom nagy része tobzodik a szabad akaratban, és egyáltalán nem vágyik szabadságának (némely korlátainak) megtalálálsára.. továbbá nem világos, ha a szabadságot keresi, miért valamely istenhez jut el?
"a szabadsag margojara
amennyiben isten a szabadasag annyiban ennek emberi lekepzese elegge el van torzulva. persze az ember nem elhet mindig ugy ahogy akar mivel egy tarsadalomba szuletik bele es ezert a tarsadalom szabalyai ervenyesek ra. a tarsadalom szabalyai pedig a kozosseg tuleleset tekintik elsodlegesnek."
A szabadság a modern világ vallásainak kulcskérdése, a ma embere (a többség) számára csak az a vallás lehet elfogadható, ahol ez számára biztosított. Nagyon kevesek számára jelent perspektívát egy olyan üdvösség, ahol egy Istent dicsőítő énekkar tagjának kell lenni. Talán ezért is terjedtek el az önmegváltást hirdető világnézeti irányzatok, mert az ember úgy érzi, elért szabadságát végre saját kezében tarthatja.
Az igazi probléma szerintem a szabadság mibenlétének meghatározása, mert amit a XX.-XXI. századi ember elért korántsem biztos hogy szabadság, lehet, hogy csak maga a szabad akarat. A kettő közötti különbség, ahogy ezt vázolni próbáltad, hogy a szabad akarat átgázolhat másokon, míg a szabadság nem egyéni, inkább közösségi jelző, vagyis a valódi szabadság nem valósulhat meg mások kárára. Más pédát hozva, a rákos sejtnek van szabad akarata, mely segíti, hogy környezetén felül kerekedjen, de kétségbe vonhatjuk szabadságát, mivel a szabad akarata test pusztulásával elvész.
Éppen ezért azt is kétségbe vonhatjuk, hogy amit a modern ember kiharcolt, valódi szabadság-e, mivel hasonlóképpen a nyugati civilizáció "vívmányai" lehet, hogy élőhelyünk pusztulását okozzák.
Isten és a szabadság viszonyának kutatásakor tehát két úton indulhatunk el. Az egyik mód a már eleve vallásos ember útja, aki Istenben hívőként misztikus élmény részeként tapasztlhatja meg az Isten által kínált szabadságot, míg a többség számára marad a keresés a szabadság irányából, ami nyilván számos utat jelent, az említett önmegváltó irányzatokat, a P-DOX vallás követőit, de valószínű, hogy a sátánista egyházak tagjait is a korlátlan szabadság megtapasztalása, elnyerése vonza közösségükhöz. Vagyis amelyik úton indulunk, olyan Istent találunk ennek a végén, a közös mindegyikükben, hogy az egyén számára vélt vagy valós szabadságot kínálnak. A ma vallási pluralizmusának hátterében, a sokaktól hallott "én hiszek Istenben, de ez nem azonos egyik egyház által hiretett Istennel" vélemény legfontosabb generálója az egyén szabadságvágya.
Ezek után mondhatjuk azt is, hogy az istenkeresés leszűkíthető a szabadság keresésére. Ha a szabadság csak illúzió, akkor Isten sem létezik. Ha létezik szabadság, akkor Isten is létezik, ha többféle szabadság létezik, akkor több Isten van.
A kereszténység jövőjének kulcsa is itt rejlik, meglátni a Biblia (vagy Újszövetség) Istene milyen szabadságot kínál.
Bármelyik úton is indulunk el, fontos a már fentebb említett okok miatt, hogy elválasszuk a szabad akarat és a szabadság fogalmát egymástól. Valószínűleg az(ok) lesz(nek) az igazi vallás(ok), és valódi Isten, ahol a szabadság és a szabad akarat nem kerül ellentétbe egymással, hanem összeegyeztethetővé válik, vagyis az egyén szabad akaratának megtartása mellett nem korlátozza a közösség többi tagjának szabadságát. Ha ez a két fogalom összeegyeztethetetlennek bizonyulna, akkor kimondhatjuk, Isten sem létezik, vagy Dosztojevszkij után szabadon: ha létezik is, mi nem kérünk belőle.
Ha valami időről időre eszembejut, legyen az egy dallam akár, azt is jelentheti, Jung után, hogy valami megoldaltlan egyéni vagy társadalmi probléma kíván bennem a felszínre törni, magának kifejezést találni:
Keresztényként elfogadom a mai világot bűnösnek, rossznak, mely eltévelyedva a Sátán útjára lépett, vagy megpróbálom mindazokat a társadalmi változásokat melyek a francia forradalommal vették kezdetüket nyitottan szemlélni, olyan eseményekként, melyeknek üzenete van, még a mai hívő, keresztény számára is.
Mert ha összehasonlítom a hitetlennek mondott, de szellemi béklyók nélkül, szabadon élő barátomat az állandó lelkiismertfurdalásokkal terhelt hívővel, akkor elképzelhető, hogy utóbbi számára az jelenti a megoldás, ha leveti korlátait, kockára téve esetleg istenhitét is, és a nulláról építi fel immár esetleg helyes istenképét is.
Mindaddig, amig Istennel, mint egy korlátozó hatalommal áll szemben, aligha képes elfogadni, legfeljebb csak felszinesen és a sok elfojtás vagy neurózishoz, vagy forradalomhöz vezet nem csak az egyén, de a társadalom szintjén is. Valószínűleg ezt Isten is tudja: egyetlen esélye az embernél, ha a szabadságát biztosítja, méghozzá a teljes és mindenkiénél nagyobb szabatságát.
"Az oka valami olyasmi lehet, hogy a földgolyó ezen részén erőszakkal belesulykoltak az emberekbe több ezer éven keresztül valamit. Tömegnyomással, erőszakkal, vagy előnyök nyujtásával. Bizonyos helyeken csak divat és érdekcsoportosulással. Aztán persze voltak olyanok is, akik a halálfélelműket vetitették ki erre a szóra. Aztán persze olyanok is akik egy amolyan cukrosbácsit láttak benne. Tehát sokrétű az ok és a miért."
Ez nagyon marxistának (és szélsőségesnek) tünik így, ez az elmúlt 2-300 év fejleménye, de nem biztos, hogy Isten jövőjét is ezek a gondolatok határozzák meg. Nyilván a kereszténységgel és Istennel sokan, sokféleképp visszaéltek, de elsősorban az emberek feletti szellemi uralom fenntartására szolgált az Istentől való félelem hangsúlyozása. De ezt az igát, ahogy a bevezetőben is hangsúlyoztam, az emberiség magáról már lerázta, mostantól már szabad emberként nézhet Isten szemébe és megkezdődhet Isten újbóli megismerése és lehet, hogy a korábbi szellemi uralomra törő Isten helyén egy egész másikat fogunk megismerni és ennek kulcskérdése Isten és a szabadság viszonya. Az emberiség nem hajlandó immár alárendelődni, nem akar többé szolga lenni, legfeljebb barát.
Tudod, ez régen így is volt, csak a társadalmi evolúció vezette ide a világot. Most meg forduljunk vissza a kezdetekhez...?
Nem valami jó ötlet. Gondold át mégegyszer...
Ennek az Isten versus Szabadság összehasonlításnak semmi értelme. A Szabadságnak olyan értelemben, hogy "korláttalanság" semmi értelme. A korlátok a létezésünkből következnek, illetve azok a korlátok amelyek vonatkoznak ránk meghatározzák a létünket. A "vonatkoznank ránk" kifejezés bizonyos értelemben szabadon választható. Nyilván a fizikai lét korlátai nem tartoznak a tárgyhoz, de a társadalmi, erkölcsi már igen. Ha elismered az életedre a keresztyén hitből következő korlátokat (és ezek belsők), akkor keresztyén vagy. Igazából nem érzel korlátot.
Ha elutasítod a keresztyén kereteket, akkor nem vagy keresztyén, de ekkor más korlátokba ütközöl. Ki vagy téve az ösztöneid fékezhetetlen parancsainak, uralkodni kezdenek rajta. Ki vagy téve a fogyasztói társadalom manipulációinak, kedvükre játszanak veled a média-guruk.
Magyarul: A korlátokat csak cserélheted. De ne gondolja senki, hogy jó cserét csinál, ha áthág egy "barátságos" korlátot egy vagy több "barátságtalanért"...
Csak nézd meg, hogy a vallásos kötöttségektől "megszabadult" emberek milyen messze vannak attól, hogy szabadnak érezzék magukat. (a tranziens érzéseket most felejtsük el)
A "valóságos" szabadságukról meg ne is beszéljünk. Mennyire ki vannak szolgáltatva maguknak és más barátságtalan hatalmaknak, amelyekne egyetlen célja, hogy megszerezze az erőforrásait (munkaerő, vásárlóerő, stb)
Hehe, erdekes tortenet, bar amit allitottam, annyira nem mond ellent, mindketten el akartak rugaszkodni a valosag talajatol, es sikerult a tortenet szereploinek.
Bocs, de mint írtam nem emlékeztem pontosan a vallásodra. Mint tudod és én nyiltan be is vallom, a kereszténység és a zsidó-keresztény bibliai alapokon nyugvó ideológia ellen kis mértékben elfogult vagyok. Szerintem teljesen jogosan, hiszen ezek az ideológiák is erőszakra buzdítanak és különbséget tesznek ember és ember között.
Ettől föggetlenül képes vagyok különbséget tenni az általam elvetett bibliai zsidó-keresztény ideológia és egy ember között, aki ezt magáénak vallja. Az embert magát kissé jobban megértem és kevésbé itélem el, hogy egy destruktív ideológiát hirdet.
Persze ez csak az én álláspontom és gondolom a tiéd valami hasonló lehet, csak fordított felállásban. Addig nincs semmi gond, amig csak véleményt álláspontot cserélünk, és csak meggyőzni akarjuk esetleg egymást.
Sajnos a vallások számomra nem sokkal többek a B középnél.Ugyanazok a lelki és érzelmi motívumok lépnek fel és be.
Amit viszont a hozzászólásod végén irtál, utolsó bekezdésben, teljesen egyegyértek és én is igy látom. Persze csak általánosságban.
"Nincs szabadság, Gáborom, nincs. Az ateizmus nem közép, hanem szélsőség, a demokrácia nem közép, hanem szélsőség, amit pártatlannak mondanak, az a legaljasabban pártos. Az állam deszakralizáslásának eredményei láthatóak, kiábrándultság, hitványság, aljasság érték-nélküliség mindenütt. Mindezt persze illik szabadságnak mondani, noha - hogy Hofit idézzem - "terelnek bennünket, de vadul"."
Az ateizmus valóban legalább olyan szálsőség, mint az egyistenhit. És a demokrácia is sokszor csak a többség erőszaka a kisebbségek felett. A manipulációkban és a terelésekben is igazad van. Mindenütt hülyitenek benünket manapság. Még a jogállamiság kérdésében is.
:-) Nem, nem vagyok buddhista. Én bezony a kereszténységre tettem a voksomat.
A gond az, hogy ahhoz, hogy buddhistának vallhasd magadat el kell fogadnod egy csomó rosz és értelmetlen szokást is, a jók mellé. Nem teheted meg, hogy szabadon kiveszed a vallásodból a zagyvaságokat és csak a jó dolgokat hagyod meg. Itt nem jó meg rossz szokások vannak, hanem egy világnézet, ami minden részében összefügg, ami a teljes szellemedet áthatja. Nem lehet azt mondani, hogy a lótuszülés jó, a mantrák rosszak, mert mindkettő elengedhetetlenül része az egésznek.
És ezzel oda is a szabadságod, igaz cserébe kapcs egy csoportot csapatot, akiknek a körében erősebbnek érezheted magadat, mint egyedül. Ennyi erővel elmehetnék az Üllői útra a B középbe is. Ott is erősnek érezhetem magam.
Óriási különbség van a közösségi és a szakrális élmény között. A vallás nem arra irányul, hogy egy közösségben jól és erősnek érezzük magunkat, sokkal inkább arra, hogy a megfelelő keretet biztosítsa ahhoz, hogy a hitet teljességében megéld. Hogy felfoghasd a misztériumát az időnek és térnek, hogy a valóságban élhess.
Nincs szabadság, Gáborom, nincs. Az ateizmus nem közép, hanem szélsőség, a demokrácia nem közép, hanem szélsőség, amit pártatlannak mondanak, az a legaljasabban pártos. Az állam deszakralizáslásának eredményei láthatóak, kiábrándultság, hitványság, aljasság érték-nélküliség mindenütt. Mindezt persze illik szabadságnak mondani, noha - hogy Hofit idézzem - "terelnek bennünket, de vadul".
Amit írtam teljesen komolyan írtam. Mint ismersz nagyon konkrét 'értékrendem és világnézetem' van, így egy kis nevetés csak erősíteni tudja.
Nem ismerem a Te vallásodat, de ha jól emlékszem a buddhizmus egyik ágát műveled. Nekem is van jónéhány buddhista barátom és hát közelről látom, hogy az sem éppen fenékig tejföl, még ha az nekem az egyik legszimpatukusabb vallás is a világon. A gond az, hogy ahhoz, hogy buddhistának vallhasd magadat el kell fogadnod egy csomó rosz és értelmetlen szokást is, a jók mellé. Nem teheted meg, hogy szabadon kiveszed a vallásodból a zagyvaságokat és csak a jó dolgokat hagyod meg. És ezzel oda is a szabadságod, igaz cserébe kapcs egy csoportot csapatot, akiknek a körében erősebbnek érezheted magadat, mint egyedül.
Pont arról írok, hogy sokan a lexikális tudást tekintik tudásnak és közben a legapróbb lényeges összefüggéseket nem képesek feltárni. Pontosan sznob módjára elvannak azzal, hogy fejből tudják, hogy ki, mikor, mit írt. Az hogy lényegtelen zagyvaságot írt az illető, amire kár volt memóriát pazarolni, már nem foglalkoznak.
Most egy kicsit szimbolizálok Kár hogy a szimbólumokat nem találtam a hozzászólásodban.
A szabadságnak ára van, amit bizony sokak nem kívánnak megfizetni pláne akkor, ha jó pénzt kapnak azért, hogy rabszolgák lehessenek. Ez egy közhely így. Még nem fejtetted ki, hogy milyen szabadságot dobok el - amelynek valszeg Te a birtokában vagy -, ha én a vallásos önámítást választom.
A tudásnak is ára van és ezért szeretnek és sokaknak kifizetődőbb butaságban maradni. Hű, ez elég elitista duma... Jól van, nem kezdek személyeskedni, csak azért ez is eléggé közhelyes. Ráadásul nem tudom mit értesz tudáson? Általában vett ismereteket, vagy műveltséget?
Amúgy nagyon jó érzés, csak mint minden elsőnek, nekem sem könnyű útat törnöm, az utánnam jövőknek. Nekik már könnyebb lesz, mert van előttük egy példa, hogy neki sikerült, akkor nekünk is menni kell. Hogy is csinálta Ő, csináljuk mi is hasonlóan.... Ezt komolyan írtad? Ha igen, akkor inkább nem kommentálom.
Kérek mindenkit, hogy ne foglalkozzon anderson1 nickkel. Már hónapokkal ezelőtt Ignoráltam mert nem lehet vele értelmes párbeszédet folytatni és tul ment azon a határon, ahol már nekem is megsértődnöm illene. Ha meg nem is sértődtem, de nem nem foglalkozom vele. Vallami szent dzsihád fogadalma van ellenem, ami eddig csőd a számára.
Hát a leb@szásokat eléggé bírom. Persze, aki biztos a dolgában , meg Isten és Karakutty is támogatja, annak könnyű dolga van:-)
Sok mindent kezdessz megérteni, de sokmindent félreértessz. Eszem ágában sincs vallási fürrernek lenni, csak hát nincs még egy olyan ember rajtam kívül akire leadhatnám a jelenleg e nemes feleadatot, így nekem kell végeznem. Ha lelek ilyen embereket, majd osztozom velük a munkában.
Céljai:
-Ne vegyék olyan komolyan az emberek az ideológiákat, mert akkor csak megmérgezik velük saját és mások életét.
- Szabaduljanak meg végre a téves ideológiáktól, vagy ha nem akarnak, mert a hülyeséghez mindenkinek joga van, akkor kezeljék őket a neki megfelelő helyen.
- Ebben az ideológia komplexumban Isten csak egy pici szeletke. Istent végül is definiáltam és ezzel a helyére raktam az emberi gondolkozásban. Tehát Isten léte tudományos tény az általam definiált és levezetett formában. Vége a férleértelmezéseknek. Az elfogadása szélesebb (ateista, teista, tudományos és filozófiai) körökben csak idő kérdése.
- A szerénység egy butaság. Miért legyen szerény abban az ember amit biztosan tud. Legyenek mások szerények, hogy eddig miért nem jöttek rá ők maguk.
- Nincs semmiféle Isten szerepem, hiszen isten csak egy emberi érzésfajta/érzelemtipus. Az hogy a p-dox előírásai szerint paradox, önellentmondó példálózásra használom Istent, csak a tanítás része. Mivel a p-dox az elején kijelenti magáról, hogy az első nyiltan önellentmondásos vallás a világon, sőt az önellentmondásokkal végez tanításokat, a saját hülyesége valakinek ha szó szerint és nem példaértékünek, tanmesének veszi a tanításaink egy részét.
-Azt valóban jól látod, hogy az index és sok más fórum, sőt maga a szadi NetPártját is valós emberi kísérteti területnek használtam és használom. Amolyan szociológiai kisérlet szerünek.
Miután olyan szépen leb*sztalak a legutóbb az egyik topicodban :), hadd nyilvánítsam ki elismerésemet, most értelmesen fogalmazol. Hogy egyes dolgokat miért művelsz itt a fórumon, azt továbbra sem értem, de mind1.
Úgy látom, elkövetsz egy hibát (?), és én csak kíváncsi lennék, hogy hiba-e, vagy ez is a terv része... állítólag az célod, hogy Isten helyébe Semmi (se) kerüljön, de ehelyett - tudat alatt, vagy nem is csak tudat alatt - magadat helyezed oda. Én is gondolkodtam már rajta, milyen lenne egy ilyen filozófia, de több baja is van:
1. hülyeség az egész, azért azt feltételezem, hogy én is ugyanahhoz az emberi fajhoz tartozom, mint még 6 milliárdan, még ha épp nagyon sokkal az átlag fölötti értelmi képességekkel is áldott meg a sors. Meg egy kis szerénységgel, de ez más tészta :) Az persze nem lehetetlen, hogy pont nekem vannak meg a körülményeim és adottságaim ahhoz, hogy rájöjjek valami olyanra, amire eddig senki, és így, ha Isten nem is, próféta még lehetek :)
2. egy ilyen filozófiát jól el kéne titkolni (ahogy te nem teszed), mert érthető módon nagyon utálnának érte a többiek (ahogy veled sokan meg is teszik). Persze, jobban meggondolva, te is nyilván a próféta-szerepkört céloztad be, és nyilván nem közvetlenül itt, az Indexen. (ezt inkább csak kísérletezésre használod, ugye?) Ezt fölismerve inkább nem is izélgetlek tovább, ha nagyon visszatetsző módon játszol Istent, legfeljebb IGnorállak :) De én nem érzem, hogy ez célravezető lenne. Csak azt javaslom, arra azért vigyázz, magad ne dőlj be végül a saját Isten-szerepednek.
szep definiciok ezek...kar hogy nem igazan sikerult definialni.
mi tagadas olvastam mar hasonlokat de azok sem vettek le a labamrol.
karakutty legyen veled...ez a legjobb az egeszben.
legalabbis azt megemlitettem hogy masok talan okosabbak nalam.
jol tudsz a szavakon lovagolni ehhez is sok sikert a tovabbiakban.
gratulalok a "kutatasaidhoz" el is olvasom hatha "okos" leszek toluk es kozelebb kerulok a "felfoghatatlanhoz".
Már megbocsáss, de az hogy valaki nem tudja felfogni, hogy hogyan működik a televizió, attól még más felfoghatja. Akkor helyesen azt kell állítania, hogy ő butácsaka és nem azt hogy általánosan felfoghatatlan mindenki számára.
