Engem nem űztek, én saját elhatározásomból emigráltam. Ezt kötelességem tudatni. A Naplómat annyira feszes keretek között kellett vezessem, hogy a szépirodalmi énem sugalta álmatlan, holdfényes éjszakákon, hogy:
Takács Géza szárnyalj,
robogj, netovább,
így sose lesz belőled
Borisz Paszernák.
Szanaszét szakadt a szívem, de nem árulhattam el Neked, amikor a cipős szekrénybe hajítottalak, hogy feltűnés nélkül akartam eliszkolni a rendfenntartó erők által uralt Kávéházból. Tudod, luxuskurvák, nemi érintkezések, pénzmosás, hadd ne soroljam. Úgy éreztem, hogy követnek. Bicskás árnyak osontak utánam a verőfényben, Mocsó kurvái közül kettő tégla volt, még a rali is megtámadott. Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem: disszidálok egy szabad országba.
Kedves metakazamatások! Kaphatnék letelepedési engedélyt? Itt a naplóíró végzettségem, AS-545-H-159-Q a sorszáma.