"A szóbeszéd szerint pl. Konrád György több üzenetet kapott kinti tartózkodása alatt, maradjon nyugodtan, itthon egyelőre nem kíváncsiak reá."
Eorsi Istvannal szormenten kozoltek amikor Nyugat Berlinbe ment hosszabb idore,hogy egyaltalan nem bannak,ha nem jonne vissza, erre o azt valaszolta:nem teszem meg nektek ezt a szivesseget.
"1974-ben Konrád megkérte Sándor Ernôt, sógorát, hogy rejtse el lakásában "Az értelmiség útja az Osztályhatalom" címet kapott, újonnan elkészült kéziratát. Sándor Ernô ezt megtette. Késôbb konrád a titkosrendôrséggel együtt érkezett, és megkérte a megdöbbent Sándort, hogy adja elô a cserépkályhába rejtett kéziratot, amit Sándor meg is tett.
Röviddel ezután Konrád vezetô ellenzéki lett. Korlátozott mértékben bírálta a rendszert, miközben külföldi ösztöndíjakat és munkalehetôségeket kapott."
A lóalkatrész emlegetése előtt arra kérlek "kedves" FT, tájékozódj. A mondott időben éppen az eltávolítás volt az egyik eszköz az ellenzék gyengítésére. Akkoriban percek alatt kapott útlevelet pap, ellenzéki, volt jobboldali politikus, stb. Addig sem volt itthon, s a szervnek nem okozott helyi fejfájást. Előzékenyen hosszabítgatták a kinntartózkodás idejét, haza sem kellett jönni. A szóbeszéd szerint pl. Konrád György több üzenetet kapott kinti tartózkodása alatt, maradjon nyugodtan, itthon egyelőre nem kíváncsiak reá.
Úgy vélem HM nem magyar ösztöndíjas volt, megkapta az útlevelet, kiválthatta az ötven vagy hetven dollárt, aztán élt ahogy tudott odakinn.
Amiről Te beszélsz kedves FT az a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje. Akkor inkább a rács mögött szerették látni az ilyen urakat, mint a vasfüggöny másik oldalán. NE KEVERJÜK!
Van egy olyan gyanúm, hogy sok szadeszos szívesebben visszacsinálná már a rendszerváltást, van abban számukra valami ciki, hogy 4 évente meg kell méreckedniük és egyre többen bizonyulnak alkalmatlannak.
Legtöbbjük nem igazán népszerű, ha nem mocskolódna időnként a külf. médiában nevét sem hallanánk. Nézzétek meg, népszerű politikusoknak erre a módszerre abszolute nincs szükség. Valahol érthető a dolog, hiszen a rendszerváltás előtt a hatalmat szüleik, stb. útján megtapasztalt, de mellőzőtt értelmiségi kör nagyobbik része állandóan kicsúszik a hatalomból, ez rosszul esik nekik. Az SZDSZ-ben, az MSZP-vel ellentétben ráadásul dicsőség szélsőségesnek lenni, TGM-nek, Harasztinak, Fodornak is sokat kellett tenni a szadesz népszerűtlenségéért ahhoz, hogy végre taccsra tegyék őket.
Harasztit nem lehet elítélni azért,amit kisebb nagyobb megszakításokkal 1987 óta tesz.Egy meggyőződéses kozmopolita,aki nyelvtudásával,nyugaton szerzett kapcsolataival,más kulturák alapos ismertével rendelkezik természetesen elveszíti identitását.A magyar lesz egyike a beszélt nyelveknek,Budapest lesz egyike azoknak a városoknak,ahol befolyásolni akar.Ráadásul Harasztinak nincs is "eredeti" magyar identitása.(igaz van és volt a magyar közéletben elég sok olyan szereplő,aki kettős állampolgár!)
Haraszti Miklós a megnyilvánulásainak tanúbizonysága szerint sokkal jobban gyűlöli a nemzeti alapú jobboldali politizálást ,mint amennyire akarja Magyarország boldogulását.Ezért nem riad vissza olyan közszerepléstől,mely nyilvánvalóan árt Magyarország megítélésének és érdekeinek.
Engem nem érdekel,még a kiváncsiságomat sem kelti fel az édesanyjával történt szomorú eset és annak következményei.Én nem akarok résztvenni olyan módszerekben,amikor valakival másoknak ellentétes érdekei vannak,és akkor előkapar valami foltot,vagy feltételezést, hogy árhassaon.Éppen eleget tett konkrétan és mostanában Haraszti ahhoz, hogy ne kelljena múltjába kutakodni.
Szeretném tudni, hogy ezekre a gyalázkodásokra,hazugságokra mit lép a hivatalos Magyarország?Belefér e a szólás-,és sajtószabadságba , hogy egyes magyarnak tűnő politikusok,közéleti emberek a saját politikai érdekeik szerint tájékoztatják az országgal foglalkozó külföldieket? (az USA nagykövetasszonyának esete néhány napos magyarországi tartozkodás után,amikor még egyáltalán nem voltak saját tapasztalatai és a stábjának is még mozgott a kalapja a fogason)
Ezekről sokkal többet kellene beszélni,hogy minden közszereplő elfoglalhassa az őt "megillető helyet" a mi értékrendünkben. Luby,aki Gábor
az ellenzék alapos lenyomozása miért zárná ki, hogy megtalálják a gyilkost? Az a zsaruknak csak egy piros pontot jelentett volna, plána ha elmebeteg, még csak nem is büntethetö, és igy elkerülhették volna az olyan pletykákat(?), hogy tkp a hatalom akart ráijeszteni az ellenzékre, csak tulméretezték az akciot.
"Csak abban bízhat az ember, hogy mint az állatok, ezek is szomorúak a kielégülés után." A posztkoitális tristesse nem kifejezetten állati jelenség. Ez persze off topic, de hozzászólásodnak ez volt az egyetlen értelmes -- ámbátor téves -- állítása.
Ne nagyon zavarjon, hogy Haraszti több olyan funkciót töltött be azóta, ami miatt az Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény hatálya alá esett. Vagyis átvilágították.
De én megértem, hogy szeretsz hazudni, rágalmazni, a nálad különbeket mocskolni. De te is értsd meg, hogy én téged éppen ezért silány kis nímandnak gondollak.
Mellesleg kérdém:
Lezsák Sándor beismerte olyan pénzet veszt fel mellyet nem tud visszafizetni. (Kb. 200 milla?)
Szembe röhögöt mindenkit a sejhaj!
Milyen alapotvány nevében?
Bamm!
MN. mióta az i-gazság szószólója? ......
Nna azóta!
wizes.
Számomra, az alábbi epizód a legtragikusabb pillanat az antiszemitizmus vád történetéből, mert nagyjából az első.
A kizárólagos hatalomnak ezek a profi technikusai és mániákusai félelmetesen gyorsan és agresszívan dolgoztak.
A demokrácia még meg sem születhetett, még csak álom volt, vajúdás előtti birkózás, és akkor "a" demokratikus ellenzék tagjai (értsd: csak mi vagyunk demokratikusak, a többiek nem) csírájában elfojtják a meg sem született ellenfelet, - aki éppen (nem véletlenül) nemzeti, jobboldali - azaz a demokráciát.
Mert nincs demokrácia máskéntgondolkodás nélkül, ugye, disszidensek?
Részlet Löffler Tibor 2002.11.13-i Magyar Nemzet cikkéből:
'Az MDF-et alapító szellemi kör 1987. szeptember 27-én gyűlt egybe Lakiteleken. A találkozó vendége volt többek között Pozsgay Imre, Bihari Mihály, Pomogáts Béla, Gombár Csaba, Lengyel László, Konrád György. Konrád tapssal fogadott hozzászólásában megköszönte a meghívást, és a messzebb nyúló érdekek és feladatok perspektíváira tekintettel elfogadta, hogy nincsenek jelen, mert nem kaptak meghívót a barátai. (A demokratikus ellenzék.) Konrád helyénvalónak találta, hogy a lakiteleki sátor „kifejezi önérzetét, identitását, önarcképének főbb karakterisztikumait, ha megfogalmazza a maga különállását a magyar közvélemény egészén belül, egyszersmind az összetartozását is”. A jelen lévő társaságról végül azt mondta, hogy kitüntetett felelőssége és fontossága van, mert többséginek és jelentőségében elsődlegesen mérvadónak tekinti. „Azt kívánom az itt ülőknek – búcsúzott –, bátran mondják meg, hogy ők kicsodák.”
A másnap megjelenő (!) New York Timesban rögtön akadt jelentkező, aki a nemzetközi közvélemény elé tárta azt, hogy szerinte kicsodák az egybegyűltek: nacionalisták és antiszemiták. Csoóri Sándort, aki a lakiteleki találkozó egyik előkészítője volt, s éppen egy amerikai útja miatt nem vett részt az eseményen, New Yorkban vágra melbe a sajtóhír. Nappali hold című könyvében emlékezik vissza az esetre. Püski Sándor házában, az estje megkezdése előtt adták kezébe a New York Times aznapi számát. A cikk feldúlta, rögtön telefonált Budapestre Bíró Zoltánnak és Für Lajosnak. Mindkettőjüknek vadul nekiesett: „Megőrültetek? Mit csináltatok? Nacionalista és antiszemita toborzó lett nagyszerű elgondolásunkból? Ez lehetetlen!” Az elképedéstől alig jutottak szóhoz, és megkérdezték tőle, honnan vette ezt az eszelős rágalmat. Az amerikai lap cikkéről azt mondták, hogy az úgy mocskolódás, ahogy leírták. Csoóri szinte perdöntő kíváncsisággal kérdezte aztán tőlük, hogy Konrád ott volt-e… De a történet ezzel nem ért véget – írja Csoóri. „Kiderült, hogy a beszámolót nem Henry Kamm, a lap magyarországi tudósítója írta, ő csak a nevét kölcsönözte a hazai radikálisok egyik legmozgékonyabb vezéregyéniségének, aki – persze – nem volt ott Lakiteleken.” '
Miért írom ezt ide? Mert - bár lehet, hogy tévedek - az egész kivitelezés számomra felidézi a középiskolás, templomba járó társait megleső, őket feljelentő Haraszti Miklóst.
Szvsz Haraszti az SZDSZ Teng Hsziao Ping-je, félelmetes befolyással, kapcsolatokkal. Senki más nem tudta volna ezt a NY Times publikálást így elintézni, sőt eleve senki mást nem izgatott volna fel az ügy ennyire.
Csak abban bízhat az ember, hogy mint az állatok, ezek is szomorúak a kielégülés után.
Egyes olvtársak itt felvetették, hogy hősünk nem jelöltette magát 1994-ben képviselőnek. Érdekes, hogy ez mennyi mindenkinek feltűnt.
És azt láttátok, amikor egyszer, pár éve valamelyik tévéadón azon panaszkodott, hogy a Történeti Hivatalban hiányosak a róla szóló akták?
Mondjuk el nem tudom képzelni, hogy érdektelen iratok miért tűnnének el. Slendriánság? Lehet, hogy csak a bürokrácia rendetlensége aggasztja, dühíti Harasztit?
Hát barátom, ez a hozzászólásod sokmindennek nevezhető csak objektívnek nem. Na mindegy, legyen ez a Te bajod. Az viszont nagyon érdekelne, mi a fenét jelent az, hogy: konkrét médiahelyzet?
A gyilkosságot egy elmebeteg követte el. Költőnek képzelte magát a szerencsétlen, oszt azon rágott be, hogy a Beszélő nem volt hajlandó közölni a nagyon gáz verseit. Hedda néni nagyon jó fej volt, és a rendőrség tényleg nem volt segítőkész vagy mifene. Arra akarták felhasználni az esetet, hogy jól lenyomozzák a demokratikus ellenzéket.
"Arra ment ki a játék, hogy a belső ellenzéket külföldre takarítsák."
:)))))))))))) Pedig még csak 12 év telt el, de már felejtesz. A nagy lófaszt ment ki erre a játék. Még az sem mehetett külföldre akiről csak azt gondolták, hogy ellenzéki.
