tegnap álmomban beleszartam a kezembe, megkóstoltam, de mivel nem tetszett az íze, lemásztam fámról, és rádobáltam az anyagot a rácson keresztül a látogatókra. Egy néni elfutott.
" "Nehogy már csodálatosak legyünk pusztán azért, mert annak hisszük magunkat! Igazán borzasztóan szörnyű állatok tudunk lenni, és még magunknak se valljuk be, mert az roppant kínos lenne." "
amikor 3 órával a telefonja után meglátogatom a kórházban, akkor igazi barát vagyok
amikor azt kérem, hogy heti 10 percet figyeljen rám intenzíven, akkor ez csak net, szórakozás, közöm nincs a barátsághoz
pasi agy, mondom erre, mire olcsó kocsmai ringyóvá változom
álmomban meggyilkoltak valakit, aki nem szererettem különösebben. az én fegyveremmel tették, ott is voltam 100 méteres körzetben, de nem tudom, ki lőtt és miért. addigi jó ismerőseim rettegve méregetnek és igyekeznek elkerülni minden kontaktust.
8 éves voltam és falnak szegeztem a kérdésimmel. olyan szánalmasan vergődött, hogy megfogadtam, soha nem fogok pasikat szivatni. életem legszebb éveit pazaroltam jóságra.
