Tudod, az emberek nem egyformák.
Az egy része pofozásra keményedik. Minden pofon után egyre nagyobb fityiszt mutat a sorsnak, végül kiütéssel győz, mert eléri azt, amiért megszületett.
Éppen megbeszélgettük, hogy az ember olyanná válik, amire a környezete elsö éveiben predesztinálja. Hajlok rá, hogy Pucros Mackonak is igazat adjak abban, hogy a kamaszkor körül ezeket a predesztináciokat egyszer még felülbiráljuk, és vagy totálisan elvetjük (ez nagyon ritka, de van rá példám, a nagy generácio, vagyis a hippik) vagy mdositunk rajta..
Aki egész felnövekvö életében léhaságot, tompaságot, aroganciát és eröszakot lát maga körül, milyen is lehetne??? Igyekszik ö lenni a vezér, mert ugy több jut neki.. Ha erre semmi esélye, marad, amit kissé rezignáltan ecseteltél..
kitörölhetetlen nyomot hagy a lelkén, akkor milyen ember lesz az a szerencsétlen, amelyik bünözö, vagy tanulatlan családban nö fel..
Akik minket ostoba gádzsó parasztoknak tartanak. Mert egész nap túrjuk a földet, robotolunk a gyárban, takarékoskodunk a rosszabb időkre, tárgyakat, vagyont gyűjtünk, a gyerekeinket iskolába járatjuk, fizetjük a tandíjat, hogy felvegyék egy olyan munkahelyre, ahol ugyanúgy húzhatják az igát.
Hiszen sokkal jobb semmit meg nem tagadni magunktól, sok gyereket csinálni, hiszen annál több segély jár, minél inkább jeleskedik az ember ebben a tevékenységben, annál jobban jutalmazzák. A gyerekkel meg csak lesz valami, minden esetre nem engedem, azt a szégyent, hogy gádzsó módjára éljen, hiszen amig a gádzsóknak lesz valamije, addig nekünk is.
Mindig lesz annyi eszem, hogy 1000 gádzsót is átverjek. Nem most kezdtem tanulni a szakmát.
Nagy vonalankban egyetértük. Csakhogy:
Az emberi élet alapvetően irreverzibilis folyamat.
Az erkölcs megtanulási képességével születünk, (mint a nyelv elsajátítási képességgel), azaz valamilyen nyelvet mindenki képes megtanulni az élete egy bizonyos szakaszáig. Ha elmulasztotta, akkor (mondjuk ember esetében 8-10 éves kor felett) soha nem fog megtanulni. Megvan a strukturális magyarázata is. A gyerek agya képe különféle belső kapcsolatok kialakítására. A struktúrából kimaradt idegsejtek egy idő után elhalnak. (hasonlóképpen, ahogy a fixirsó kioldja a fényképből a "felesleges" ezüstbromidot)
Ennek az egyik oldala a készségek megszerzése, a másik oldala az adott időpontig meg nem szerzett készségek megtanulási képtelensége.
Releváns erkölcsi töltéssel rendelkező tulajdonságok esetén mondjuk, hogy "megszilárdult" a jellem. Tehát az élete folyamán további "értékeket" már nem tud elsajátítani az ember, csak a régieket őrzi, sőt talán groteszkül markánssá is válnak.
Mindig szoktam hangoztatni azt a nézetemet, hogy szerkezetileg kétféle erkölcs létezik: a listás és a célorientált.
Az erkölcs azt hiszem természeténél fogva, a-szóhasználatodnál szerint-, listás. Tehát tartózkodni kell bizonyos cselekedetektől, illetve meg kell tenni bizonyos cselekedeteket a következményre való tekintet nélkül. A mérlegelés, ugyanis szubjektív. Az nem várható el mindenkitől, hogy "okos" legyen, tehát jól mérje fel a tettét és annak következményeit, tehát különösen a tilalmi lista megsértéséért fekete pont jár. Sőt, ha később tisztára is mossa magát, hogy miért kellett megsérteni a normát, azután sohasem lesz "makulátlan", az ellenfeleinek mindig eszébe fogják juttatni, és bárhogyan magyarázkodik, rendre minden korábban elfogadott magyarázatot rendre el fognak felejteni, és kezdődik minden elölről.
A Példabeszédek könyvében olvassuk, hogy az "ige a balgát bölccsé teszi", ami azt jelenti, hogy ha egy adottságinál fogva "balga" ember vakon követi az ige előírásait, bölccsé válik a tettei alapján.
Tehát összefoglalva, ha valaki vét a lista ellen, akkor csak "rehabilitálni" lehet, makulátlanná tenni már sohasem.
Persze, ha ez a "makula" megéri (hatalom, társadalmi elismerés más oldalon, gazdagság, és ha elég sok embernek is jut belőle), akkor ez a rehabilitáció elég nagy fokú is lehet.
A célorientált erkölcs egy nagyon erős és veszélyes eszköz
A cél szentesíti az eszközt, mondták korábban,- ugyanebből a megfontolásból. A veszélyeit te magad is látod. Az eredményeit is. (?)
Azt hiszem az erkölcs eredetét mutatják az "állatos" példák, amelyek messze ellentmondanak, és a mítosz kategóriájába sorolják a Rousseau-i "társadalmi szerződést". Azaz, hogy a szelíd vadember ősünk ül a fa alatt egymagában, és rájön, ha lemond a szuverenitása egy részéről és társul a többi szelíd vademberrel létrehozhatják a társadalmat, ahol mindenki boldogan él és hal.
Az társadalmi egyenlőtlenségek ugyanúgy evolúciós örökségünk, mint bármelyik más testi/pszichikai jellemzőnk. Nem szabad elhatározás és racionális döntés következménye, hanem az evolúció kérlelhetetlen törvényeinek kitett kapcsolatrendszer protokollja. Ezért "racionális meggondolásból" erőszakosan belenyúlni ugyan lehetséges, de mint a közelmúlt "társadalom mérnöklési" kísérletei is mutatják, hogy éppen a remélt célt nem hozza meg, minden más bajt, azonban csőstül. Valamennyi beavatkozás ki van téve az evolúciós szűrőnek, és kérlelhetetlenül kigyomlálódik, ha valamilyen "elvet" sért, bármilyen logikusnak és igazságosnak is tűnik a "prófétái" szavai szerint.
Nemcsak a "létező szocializmus" tartozik ebbe a kategóriába, hanem azt hiszem az "emberi jogok" mitosza is, amely a nyugati felvilágosodáskori individualista ideológia terméke, amely elfejejti, hogy az individuum absztrakció, mesterségesen leválasztva arról a kontextusról, amelybe az élete elválaszthatatlanul beágyazódott.
Azt hiszem, maga az ember, mint ahogy eddig is tette, sohasem lesz abszolút értelemben "erkölcsös". Ahogy írtad, a listás erkölcs előírásait igyekszik tartani, de különböző mértékben és szilárdsággal. Mérlegel, kockáztat, igyekszik a céljait megvalósítani, általában "erkölcsi kompromisszumok" árán is.
Nem igen tehetünk másképp, különben "kihullunk" az evolúció rostáján. Őseink is így tettek, és ezért van lehetőségünk arra, hogy eszmecserét folytassunk erről a témáról.
Szerintem a patkányerkölcs mellett a kutyaerkölcs is csak fércmű lehet az ember számára. Nem idealizálnám semmiképpen, éppen amiatt, hogy ezen a módon bármire lehet kondicionálni egy kutyát vagy egy gyereket. A függés arrafelé visz, amerről függünk, az autonómia viszont eleve konstruktívvá tesz.
Azért jó kifejezés ez a "férc", mert egy gyerek nevelésekor általában nincs más választásunk, mint hogy a tekintélyünk súlyával fogadtassunk el vele szabályokat. Viszont ez nem lehet végleges alap a számára - egyszer majd, ha megismeri és megérti a releváns információkat, akkor fel kell dolgoznia az erkölcsi szabályt még egyszer: vagy rájön, hogy egy idejétmúlt ócskaság, és a szemétre hajítja, vagy felismeri a miértjeit, és ezáltal egy erősebb alapra helyezi.
Mindig szoktam hangoztatni azt a nézetemet, hogy szerkezetileg kétféle erkölcs létezik: a listás és a célorientált. A listás erkölcs csak szabályok felsorolásából áll, és az adott kérdés eldöntéséhez mindig kell találni a listán egy odaillőnek látszó szabályt, oda kell illeszteni, és levonni a következtetést. A célorientált erkölcs pedig úgy épül fel, hogy van egy kívánatos végcél, és mindent aszerint ítélünk meg erkölcsileg, hogy az összes rendelkezésre álló információnk plusz a megérzéseink alapján közelebb visz-e a célhoz vagy távolít-e attól.
A listás szerkezetű erkölcsöt nevelik gyermekeikbe a szülők, illetve ezt propagálja a legtöbb vallás is, hiszen ez az, amit a tanulatlan, tapasztalatlan emberek, (sőt még a kutyák:-))) is tudnak használni. Ahány ház, annyi lista, ezért egy ponton túl az erkölcsi viták alól szétcsúszik a közös alap.
A célorientált erkölcs egy nagyon erős és veszélyes eszköz. Sajnos a legtöbbször a célok önzők, és ha valaki kizárólag abból a szempontból ítéli meg a dolgokat, hogy azok neki vagy a csoportjának mennyire kedvezőek, akkor ez elég ártalmas tud lenni. De lehet univerzális célokat is követni, mondjuk kívánhatunk mindenkinek maximális boldogságot és minimális szenvedést, és ha elég bölcsek vagyunk hozzá, hogy felismerjük, mi visz ebbe az irányba, akkor ez egy nagyon jó dolog lesz. Én személy szerint ennek a híve vagyok:-))
Szóval azt nevezem fércnek, amikor ideiglenesen összerakunk egy laza listás erkölcsöt, amit majd később ki fog váltani egy fokozatosan felépülő célorientált.
Bizony lehet, mert ha a kontextus, amibe beleszületik, kitörölhetetlen nyomot hagy a lelkén, akkor milyen ember lesz az a szerencsétlen, amelyik bünözö, vagy tanulatlan családban nö fel.. Vagy mindkettö egyszerre, hiszen ez nem is olyan ritkaság! Eleve 50 százalékkal nehezebb a beilleszkedése, mint egy minden szempontbol barátságos környezetben felnövekedöé... És akkor még nem beszéltünk saját különbejáratu problémáirol..
Már pedig, ha ez igy van, akkor az állatok a mi "kistestvéreink"! Kibontakozik egy hatalmas, egységes, élö és fejlödö világ, egységes evolucios magyarázattal.
A lényeg ez.
Nem az ember kezdte a társas viselkedést.
A másik érdekes dolog, hogy nem az ember választja meg önmagát, hanem beleszületik egy kontextusba, és mire arra kerülne sor, hogy döntsön az életéről, már ez a kontextus kitörölhetetlenül nyomot hagyott a személyiségén.
Továbbá, az a tény, hogy az egyes pszichikai funkcióik mennyire fejlettek (érzés/gondolkodás, intuíció/érzékelés (Jung 4 osztálya) meghatározza, hogy mennyire fontos számára a "kontextus" értékítéle, vagy az, hogy mennyit érzékel a kontextus értékítéletével.
Az az ember, akinek az intuíció a legfejlettebb pszichikai funkciója, minden bizonnyal extravagáns életet fog élni, mert ha érzékeli is a kontextus rosszalását, csak apró kellemetlenkedésként éli meg, sokkal fontosabb, hogy a belső elvárásának eleget tegyen.
Aztán ezen a vonalon lehet folytatni az eszmefuttatást...
Azért a konkluzio, amit itt összefoglaltál számomra is megdöbbentö volt. Nagyon, nagyon megdöbbentö.. Ha jol értettem, azt mondod, hogy az emberek csoportos és egyéni viselkedése azonosságokat mutat az állatok egyéni és csoportos viselkedésével. Már pedig, ha ez igy van, akkor az állatok a mi "kistestvéreink"! Kibontakozik egy hatalmas, egységes, élö és fejlödö világ, egységes evolucios magyarázattal. Jelenleg az ember ül a tetején.. DE: vissza is fejlödhet szvsz... És egy másik állat kerül elötérbe, hiszen mindene adott ahhoz, hogy kibontakozzon..
Na jo.. Már csikorognak a kerekeim.. Nagy kihivás vagy te nekem, amatörnek kedves Drift..
Rám nincs szüségük. Én meg "kegyetlen" vagyok, mert a házba nem tehetik be a lábukat. A szaladgálásra ott a kert. Elvégre ha már mind igazi utcagyőztes típusú, nem okozhat nekik gondot a megélhetés.
Néha kis "ezmegaz" megy nekik, de önkiszolgáló üzemmódban élnek.
Tudod, az egész annyira emberi.
Az alattunk levől lázadását elítáljük, a feljebbvalók elleni lázadáson pedig mosolygunk.
Végül is erre mennek ki a politikai választások, amikor az elnyomottak rituálisan elégtételt vesznek a sérelmekért.
Számomra az a megdöbbentő a könyv olvasása kapcsán, hogy az emberi viselkedés abszolút analóg a c soportban élő állatok viselkedésével.
A konfliktusok azonosak, csak a konfliktus kezelési technika más.
Tehát a konfliktusok magából a természetünkből jönnek, tehát a fajunk genetikai módosítása nélkül el fognak kísérni bennünket.
Az erkölcs egyenesen az egyéni és a közösségi érdek mindig jelenlevő feszültségének a kezelésére ad "kódexet".
A szilárd erkölcsű pont azt jelenti, hogy nagyon megingadhatatlanul internálódtak a közösség erkölcsi szabályai az egyénben. Az ilyen egyénekben az "erény" követése "létszükségletté" válik, és azt az ereménytől függetlenül vakon követik. Így fordult elő, hogy Thermidor 9-én Robespierre úgy halt meg, mint az egyetlen demokrata.
Azt hiszem, hogy -mint megannyi képesség-, így a szabályok internálásának a képessége az emberi társadalomban normális eloszlást mutat.
Egyik szélsőséget alkotják a patkányok, akik mindig az érdekeiket követik, igyekeznek elkerülni a korbácsot. Másik szélsőség pedig a kutyáké, akiknek irodalmi képviselője a Csehov darabból ismert csinovnyik, aki belehalt, mert volt abszolút biztos abban, hogy a főnöke megbocsátott neki azután, hogy véletlenül rátüsszentett a szinházban.
A többiek, -meg a többség -, sokkal erkölcsösebb, ha látják...
Ugyancsak érdekes a bűn és a büntetés fogalma. Megfigyelték csimpánzoknál, hogy a provokáció mind a 2 oldalon (a dominánsok és az alárendeltek csoportjában nagyon gyakori)
A dominánsok, "elnézéssel hagyják", hogy egy alárendelt "elszemtelenedjen", aztán jól megbüntetik, példát statuálva...
Az alárendeltek minduntalan tesztelik a "hatalmat". Mi az a "sértés", még amit eltűr. például homokot szórnak a domináns him fejére, vagy megdobálják valamivel. Ja és csoportosan "követik" el. Mint egy modernkori tüntetés. És a serdülőkori himek.
A rhesusmajmoknál csináltak egy érdekes kísérletet.
A domináns himet elválasztották üvegfallal a nőstények és alárendelt himek csoportjától. Az alárendelt himek nem mertek "közeledni" a nőstényekhez, mert azért rhesuséknál is komoly büntetés jár. Amikor eltávolították a domináns himet a látótérből, akkor elkezdtek dominánsan viselkedni, pózoltak ugyanúgy, mintha dominánsak lennének, a nőstények meg "bátorították" őket. Hát "hűtlenkedtek" is.
Aztán amikor visszatért a domináns, a "duhaj legények" hétrét görnyedtek a domináns előtt, és minden alkalmat kinyilvánítottak, hogy bizonyítsák megingathatatlan hűségüket a vezérhez.
A domináns hím talán meég örült is a hódolatnak. Biztosan arra gondolt, hogy őt mennyire szeretik...
Tényleg érdekes! Márcsak azért is, mert tökéletesen értelmetlen. Hiszen ha a lázado hangyáknak "szurkolunk", akkor meglehet, a kipusztulásuknak is szurkolunk. És mégis: olyan emberi valoban a lázadás. Nagyon szeretjük a kutyákat, de a macska (patkány) individualizmusa (semmire sem jo szabadsága) szimpatikusabb. Meg van, aki ugyanezért mélységesen gyülöli öket!! Miért???
Tartok töle, ez az individualizmus vágyaink soha nem teljesülö tárgya.. Avagy frusztrácioja.. Najo, esetleg részben teljesülö..
Azért érdekes, hogy a hangyának drukkolunk, hogy legyen "ellenállók", ugyanakkor a saját fehérvérsejtjeinket elnyomjuk, hogy ne bontogasság az önállóság szárnyát, hanem maradjanak mélyen elnyomva, szolgálva a testünknek csenben.
Kettős mérce. De nyagyon emberi.
Ezt nem tudtam, de nagyon örülök ennek (a lázadás) tényének. Olyan szörnyen örökké véglegesnek tünt a kasztrendszer a hangyák között.. Lehet, hogy itten nyakon csipték az evoluciot magát?
Ebböl is van "fejlettebb", pl a méhek, vagy a hangyák.
Újabb kutatások szerint a dolgozók 1-2 százaléka fellázad és elkezd tojásokat rakni. Amit a katonák természetesen nem hagynak, hanem azonnal likvidálják az illetőt.
Újabb adalék az erkölcshöz,- alulnézetben.
Ugyan formálisan patkányokról és kutyákról beszélgetünk, de látensen mindnyájan eberekre gondolunk közbem
Milyen is az ideális emberi táradalom. Hány százalék kutya, hány százalák patkány teszi optimálissá.
>Valahogy a gyerek is így vannak. Ha bizonytalanságban vannak a saját szerepüket, helyüket illetőleg, előbb-utóbb falkavezérként próbálnak viselkedni.
>A falkavezér bölcsessége és felelőssége nélkül.
Akkor ez még mindig a kutyára utaló magatartás.
Bár sok ember inkább a patkány típus, aki, ha nem sejti, hogy vmiféle kontroll van felette, akkor szemétkedik a másikkal... de ez inkább egyéni reakció, az emberi társadalomra inkább a kutya tipus jellemző szerintem.
Azért érdekesek ezek a patkányok. Totálisan individualisták. Nincsenek ezzel egyedül, pl. a macskák is.. És, ha maradunk az állatvilágnál, akkor van a másik iskola, a kutyáké. Megfelelni az elvárásoknak. Ebböl is van "fejlettebb", pl a méhek, vagy a hangyák. Az embereknél mind a két iskola létezik (látensen), vagy csak az egyik, az elvárásos? Vagy keveredik az egész, ezért vannak örök vesztesek és nyertesek?? Csak csendben jegyzem meg, hogy szvsz az embereknél lehetséges egy harmadik csoport is: a nézöké...
Nagyon érdekes, amit írsz.
A csillogó szemű, stréber elvárásteljesítők az emberiség krémje, vagy csak egyszerű szerencsétlenek vagy szerencsések, attól függően, hogy az utókor éppen mit gondol róluk.
A patkányok, akik nem éreznek lelkiismeretfurdalást és büntudatot, ha "legjobban felfogott" érdekeik szerint járnak el. Nem éhezek, ha nem kapok fejbeverést a jólakottságért.
