Qqberci drága, ma tiszta unatkozásbol (ritka alkalom...) megnéztem a saját nickem és nem akartam hinni a szememnek - kb. 2 évvel ezelötti beirásomra válaszoltál.... ez hogyan sikerült igy? - ráadásul én azota se jártam erre, söt azt is elfelejtettem, hogy ez a topic egyátalán létezik - ráadásul, hogyan kerültem ujra ide tiszta véletlenül éppen ma, mikor te válaszoltál nekem két év távlatábol????
A hetvenes évek közepe felé unokahúgom Kanadából haza... Megyünk kirándulni a Trabanttal. Leányzó beül, kikerekedik a szeme: "Jé, ez sportautó?" (Merthogy kézi váltó volt benne...)
'85-86-ban két angol programozó sráccal dolgoztam együtt és ők is elég sok időt töltöttek itt. Rákapattam őket a lecsóra. Azóta, ha megyünk arrafelé, kell vinni 5 kiló paprikát, 2 kiló paradicsomot meg két nagy fej vöröshagymát innen, mert az ottanibólk nem jó... Ha csak átszállunk Heathrow-n, képesek kijönni a reptérre az "alapanyagokért".
Tetszik a topik. (Csak azt nem értem én sem, hogy az ilyen vérszívókat miért engeditek be egyáltalán.) :-) Ezek után hálát adok az égnek, hogy minket csak kedves és normális rokonokkal áldott meg, pedig jóformán a világ minden tájára jutott belőlük.
Az NDK-s ismerősökre se panaszkodhatunk, egy hibájuk volt, hogy általában előzetes értesítés nélkül érkeztek, ami kevéssé rugalmas szüleimnek állandó traumát jelentett, de engem már nem zavart annyira, kint meg mindig remekül éreztem magam. Sajnálom is, hogy az egybesülés óta nem láttam őket, de felnőttként már nem szívesen lennék a terhükre, pontosabban nem szeretném, ha úgy éreznék, hogy a nyakukba akarom varrni magunkat. (Legalább nem lesz belőlem iszonyú külföldi. ;-) )
Viszont Boszi lejjebb vázolt kalandjáról eszembe jutott egy másik sztori, ha már meséltem, lapozzatok. Barátnőméknél a nyolcvanas években NDK-s invázió volt, kíméletlenül, minden nyáron. Történt ugyanis, hogy levelezni kezdett egy kelet-berlini lánnyal, nagy volt a barátság, aztán az első nyáron fölvetődött, hogy mi lenne ha... Hát persze. Követő évben ők havajoztak Rügen szigetén, aztán megint jöttek a németek, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek. A kétszobás, józsefvárosi lakás egyik szobája az övék volt, cserébe özönlöttek a meggymagozók, kávéfőzők, stb. (Rügent, a klímára való tekintettel akkor már megtagadták a barátnőmék.) Mindez rendben is lett volna, ha nem jön el a szabadság pillanata. De eljött. 1989 nyarán a barátnőm nyári munkára utazott Hannoverbe, és szeretett volna egyetlen éjszakára megszállni Berlinben. Ment levél, távirat, telefon, de a régi barátnő csak nem volt elérhető. Végül a papája került telefonvégre - kedves, régi látogató -, és kimérten közölte, hogy Sabinének vizsgái vannak, sajnos ilyen szívességet nem áll módjukban teljesíteni. Na, ekkor történt, hogy a barátnőm apja, amúgy igen visszafogott ember, nagyon hosszú, nagyon részletes levelet írt a régi barátoknak, amely így kezdődött: "talán emlékeztek, ezt a kapcsolatot mi sosem erőltettük".
Olvasom az erdelyi latogatasokat is. . .
El kell mondjam az en egyetlen erdelyi latogatasomat. . .egy baratunkkal mentunk (azzal akrol a horror tortenet szolt, de akkro meg normalis volt, sot!) negyesben.
Nem voltak rokonok, inkabb az ismeroseink ismeroeinek a rokonai. 1984-ben volt.
Soha eletemben nem tapasztaltam eg ilyent - alazatossagra tanitott a latogatas.
Sotetben kellett felmenni a lakasba, hogy a szomszedok ne jelentsegk fel oket. Az, hogy nem volt aram meg viz 10 ora utan, azt tudtuk. . .de. . .
Az indulas elott az ismerosunk mondta, mit vigyunk magunkkal. . .sutottunk foztunk ket napig az indulas elott. Megerkeztunk este csak az etelfelet vittuk fel magunkkal (meg a fogamzasgatlot, par evet) es egy nagyon rovid ramolgatasi ido utan aludni mentunk.
Reggel a haziasszony nagyon nagy zabarban es nagyon szegyenkezve hozta elo a hat eves gyereket, es kovetelte, kerjen a gyerek bocsanatot. . .mert kivett egy fasirtot (a nekik szant de at nem adott csomagbol) es megette. . .nagyon fokhagyma szaga volt. . .
Azt hittem a szivem szakad meg.
Ezek az emberek olyan nagyon igyekeztek vendegul latni minket, hogy ilyent meg eltemben nem tapasztaltam. Tapasztaltabb baratunk azonositotta be mennyi heti-honapi kaja jegyet ettunk meg (pl hus, vaj stb.)
Persze, pont ez a lényeg, hogy embere válogatja. Volt nekem olyan angliai rokonom is, aki egyrészt nem is volt valódi rokon, másrészt amikor megkértem, hogy segítsen szállást találni Londonban, se szó, se beszéd beköltöztetett magához hat hétre, és hiába magyaráztam, hogy az ösztöndíjamban van szállásköltség, hadd adjam oda neki, a végén úgy kellett becsempésznem a hűtőszekrényébe ételek és italok formájában. :-) Mikor ők jöttek ide, nem győztem lehozni neki a csillagot az égről.
Ja, azt nem írtam vagy talán lejjebb -, hogy ez a bizonyos chicagoi vendégeskedés húsz olyan évet követett, amikor az Amerikába szakadt rokonság minden nyáron itt volt, kosztkvártély, de hát természetes, közeli rokonok voltak. (Azt viszont tuti írtam lejjebb, hogy azt a hónapot praktikusan a lakásban töltötték, mert képtelenség volt bármilyen programra elhurcolni őket. Beszélgetni szerettek, van ilyen.) Aztán a sok nyüstölésre, hogy "látogassatok már meg minket", lőn. Ekkor következtek a mókusok.
Hat az ilyesmit nagyon nehez szepen megmondani - nem lehet munkat talalni engedely nelkul, hacsak valaki nem takaritasra gondol, vagy gyerek melle. . .de a kozlekedes itt is gond. Kocsi nelkul nem megy. A biztositas meg nagyon draga - egy balaset utan hatalmasat ugrik az ar - nem engedhetem meg magamnak. Eppen eleg volt a fiukkal. . .mire kinottek a biztosito szamara "veszelyes" korbol.
Manapság már ritkán fordúl elő, hogy valakihez megyek ha utazom. De ha mégis, akkor azt szeretem ha békén hagynak. Azt tehetem amit akarok programmilag, nem a ház szétrombolására gondolok! Persze arra nem gondoltam hogy LA-ben semmiféle közlekedés nincs csak az autó, na és aztán ismerd ott ki magad.
Velünk is történtek olyan dolgok, hogy messzi rokon valakije jönne és szerezzünk neki munkát nyárára és persze nálunk lakna. Az ilyesmi nálunk nem ment. Mi nagyon tudtunk nemet mondani. Volt is rossz hírünk az ismeretlen rokonság körében.:-)))
Korulbelul en is igy kepzeltem el. . .ennyi amit tudok adni, es raadasul szivesen. . .
. . .de nem eleg. . .
Sajnos a tomegkozlekedes=0. A kocsi meg draga. . .en sem fogadnek el otthon senkitol "kolcson kocsit".
De szeretnem en is ha a barataik ugy lennenek vendegeink, hogy mind a ketten elvezzuk! Hely van boven - kozel lakunk a vonathoz, NY egy oranyira tolunk. . .annyi mindent lehetne csinalniuk!
:)) Boldogult ausztriai menekult idok. . .
Menekultek voltunk - se munkank, se penzunk. . .
Egyik (nagyon kozeli) rokon azt irta, hogy szeretne meglatogatni, hozza magaval a masodik felesegenek a gyerekeit is (egy koruak velunk - felnottek) - de ugye mi fogjuk fizetni a szallast, elelmet. . .:))
Mikor Europa kellős közepén laktam állandó idegenenforgalom volt nálunk. (Kádár bosszúja) Én mindig előre megmondtam, hogy dolgozunk, a jégszekrényben van kaja és én minden este 7-re csinálok vacsorát, addigra tessenek hazajönni. Elmagyaráztam a közlekedést meg mindent. Hétvégén csináltunk kirándulást ha volt rá igény. Soha semmi bajom nem volt a vendégekkel, sőt akkoriban még élveztem is a nyüzsgit. Ma azt hiszem már nem nagyon vállalkoznék rá, kivéve 1-2 igazán jó barátot.
Nos én meg Los Angelesben ültem a barátnőmnél 4 hétig mint a partra vetett hal. Miután ő állandóan fogyókúrázik én se ehettem, mert azt nem bírja nézni. Nekem akkor aktuálisan 8 minusz kilóm volt. Na és Californiába szerinte télen sincs hideg, ergó sporolásból nem lehetett fűteni. Olyan nagyon koratavaszi idő volt, majd belémfagyott a lélek. Azóta is hív állandóan, de egyszer ebből elég volt egy életre.
Az erdélyi illetve partiumi rokonság a 60as évektől elárasztott minket. Senkit nem ismertünk és csak hosszas magyarázkodás után tudtuk beazonosítani, hogy milyen rokon is lehet. Aztán egyszer este 10-kor beállítottak vadidegenek két autóval, hogy az egyik rokon mondta meg a címet, hogy nálunk lehet lakni. Nos akkor anyámnál kiborult a bili, az idegenek elzavarta, a rokonoknak pedig megírta, hogy eltekint a további kapcsolatoktól.
Azt hiszem akarhol lehet iszonyu vendegnek lenni - vagy iszonyu hazigazdanak. . .
Nagyon felemas helyzet ez a vendegeskedes. Szivesen meghivom a barataimat, jojjenek, a szallas OK, kaja OK, meg egy kis program is OK - de dolgozunk. . . bizony munka utan nem csak az ido keves, de az energia is.
Mikor mi megyunk Mo-ra, akkor nekunk kedvezobb a helyzet, mert beszeljuk a nyelvet, van helyismeretunk - mi kocsit is szoktunk berelni, hogy ne legyunk lekotve. . . HA valakinel megszallunk, azt probaljuk honoralni - teljesen persze nem lehet, hiszen a csal ki van forgatva a megszokott ritmusabol. . .
Ahhoz meg tenyleg intelligencia kell, hogy a kulturalis massagot ugy vegyuk, hogy az ne legyen serto egyik felnek sem.
fúbasszus, csak néhány hsz-t olvastam lefele, de ezeket én úgy b****ám ki az ajtó elé. mint a huzat. Ha valamit utálok, az az élősködő kullancs emberfajta.
Visszamenőleg még nagyobb dögség csúnyákat mondani az erdélyi rokonságra, de nekünk a hetvenes-nyolcvanas években volt szerencsénk hozzájuk. 1946-ban meghalt nagyapám unokatestvérének leszármazottai voltak, abban a ritmusban jöttek, ahogy útlevelet kaptak, de akkor kiadósan. Egy idő után rájöttünk, hogy az átnyújtott jelentősebb összegű kápéval súlyos napokat lehet megváltani, ezért egy idő után direkt erre spórolt a család. Tizenöt éve, hogy nem hallottunk felőlük. (Igen, tudom, hogy rettenetes körülmények között éltek szegények, és örülök, hogy nekem abban nem volt részem, de amikor anyám meglátta egyiküket, aki minden korábbi jelzés nélkül, viszont az ő saját köntösében fogadta őt az előszobánkban, akkor tényleg majdnem elájult.)
Hát, tényleg nem lehetett egy élmény. És tudom, hogy nem vigasztal, de én Chicago külvárosában néztem négy rettenetes hétig a kertben futkosó mókusokat, mert az autót kölcsön adni nem lehet - biztosítás -, a vonatig meg ne gyalogoljak el (pár óra alatt meglett volna pedig), hiszen majd ők bevisznek a városba, de nem ma, mert úgy elment az idő, és egyébként is, a múzeum unalmas, itt meg olyan jó a levegő. :-)
Ugyan nincs felhatalmazásom de nagy baj nem lehet belőle... Szóval a barátnőmékhez a nyaralójukba egyszer beállítottak olyan erdélyi rokonok, akikről hosszú percek után derült csak ki, hogy egyáltalán mi a rokoni kapcsolat, de ez nem zavarta őket abban, hogy három hétig maradjanak bejelentkezés és kérdés/kérés nélkül gyakorlatilag ismeretlenül. A puszta (kéretlen) jelenlétüket olyasmikkel súlyosbították, hogy pl. a gyerek széttúrta a sziklakertet mert gyíkot keresett, majd a sáros lábával végigmászott a lakáson, beleértve a világos kanapét. A gyerek szülei egy szót nem szóltak.
Egy másik alkalommal szintén váratlanul toppantak be, mire a barátnőm anyukája azonnal sütött-főzött, hogy aztán vacsoránál a házigazdákig már el se jusson a tál mert az erdélyi rokonok azonnal az egész kaját kipakolták maguknak. Na ez olyasmi amiért a barátnőm bárkit deportáltatna. :)
Jelenléteik alkalmával folyamatosan elégedettlenek voltak és állandóan azon keseregtek, hogy a barátnőméknek jobban megy. Egyszerűen nem bírták elfogadni, hogy nem pusztán a földrajzi hely számít, hanem tenni is kell valamit a jobb életért.
Ezek így nem tűnnek durvának, de nyilván voltak további sérelmek is mert amikor csak szóba kerülnek a barátnőm felrobban. :)
Itthon. .. mi is volt mas.
Nekunk soha nem volt sok penzunk. . . Az o autojuk fiatalabb volt, az o lakasuk nagyobb volt, az o . . .
A baratsagunk ennek ellenere kiegyensulyozottnak tunt.
Lehet, hogy azt nem tudta feldolgozni, hogy annyira mar nem vagyunk szegenyek - es hozzajuk kepest meg plane nem. Milliomosok. Ha nincs valamijuk, az azert van, mert nem akarnak.
Mikor meglatogattam oket Mo-on, rajottem sokmindenre. Valami valtozott - nem tudom mitol, miert - es ezert a kapcsolataik is valtoztak. Szornyuseges helyre koltoztek, vettek egy hazat, de en meg ilyen irtozatosan lerombolt hazat nem lattam - es a belseje ketsegbeejto volt. A butorzat meg egy oszeresnek sem kellene - koszos, gusztustalan. A gyerekek mondtak, szegyenlik ha az osztalytarsaik atjonnek. . .
Fukar, zsugori lett.
Mikor elem jottek a repterre - kicsi hatchback autojuk van - harman ultek benne. En voltam a negyedik.
Nyitja a csomagtartot - tele van csempevel. . .nekem ket nagy borondom, meg egy "carry-on".
Mondom OK, hivok taxit. Ne mar! Erre belegyomoszoli a cuccomat, tepi, tori, a szivem szakadt meg erte. . .egy borond benyomodott, egy meg elszakadt. . .
A lakastol majdnem elajultam. . .torolkozot agynemut nem vittem magammal - pedig kellett volna - ugy kotortak ossze lefekves elottt (Oten laknak egy haromszobas hazban).
Kajalas. . .
Megkerdezik, mit ennek - jaaaaaaaaa! olyant mi nem. . .(lecso es csaszarmorzsa volt a keres - amugy nem erdekelt).
Mit innek. .. vizet. . .jajj azt ne!!! Itt a szoda, itt a szorp stb. (azokat nem iszom - csak vizet mint az allatok).
Kiteszik a kajat az asztalra - felvagott meg ilyesmi - es utana gyorsan vissza a hutobe. ..ja, ettel volna meg?
Masnap megyunk a boltba - vasarolok kajat - hozzajarulaskent. MI van? NEm adunk eleget?
Ok dolgoztak - egy hetre mentem - es amig dolgoztak ott kellett ulnom es varni mire befejezik. ..mostam, en addig elmegyek korulnezni - ugy neztek ram, mintha hulye lennek. . .meg a vegen elveszek! (A varosban, ahol felnottem. . .aminek a nyelvet besezlem) Ha baratokat latogattam meg, jottek velem - potya eves-ivas. A bor lesult a kepemrol. . .
Ezt eddig is értettük, az nem volt világos, hogy itthon más volt-e. De biztos a fogyasztói kultúra közvetlen közelsége őrjítette meg. :) És? Mi volt, amikor te vendégeskedtél őnála?
Jajj kedveskeim, de orulok, hogy ratalaltam erre a topicra!
Iszonyu, es kulfoldi - nem rokonok, de jobaratok. . .
Egyszer a budapesti baratunk megtudta, hogy a csaladban eskuvo lesz - es azt mondta, na akkor meglatogatlak benneteket. . .es nem viccelt, jott a felesegevel harom hetre.
Mi nem vagyunk gazdak amerikas magyarok, igaz csorok sem - de dolgozunk. Harom het. Nem beszelnek angolul. Nem kockaztathajuk a vezetest - nincs helyismeret, es a biztositas nagyon megugrik balaest utan - az autonk sem volt a leg "tunetmentesebb" :))
Kivettunk szabadsagot - legfeljebb iden nem pihenunk - egy het ferj, egy het en, egy het egyutt.
A vendegszobat berendeztuk nekik - erezzek magukat a legkenyelmesebben, vagott virag a vazaban, a legszebb anynemu, a legszebb torolkozo, etc.
Programok: a baratunk kosarlabda orult: nagyon szerette volna Charles Barkley-t latni. . .New York. . .Poconos. Hisztizett, amikor azt mondtuk, nem tudjuk felvinni a Niagarahoz, egyreszt az ido is nagyon hideg - nem akarunk lerobbanni az uton - es nincs penzunk motelokra. . .
Kaja. . .filet mignon, shrimp, reggelre frissen sult muffin (amit nem ismert, es "marha duhos lett" amikor latta sutni keszulok - o a mall-ba akart menni de nagyon - de megnyugodott, mert az egesz csak 10 perc volt. . .), mexicoi, japan, kinai, olasz, gorog. . .
Ital. . .ami belefer, es markas, mert a legjobb tapasztalatot akartuk nekik.
Kollegak atadtak a nyaralojukat harom napra. A csalad nem dohanyzo. Hasznalhatjuk a telefont (akkor meg nem volt a mobil annyira divat), de ne csinaljunk tavolsagi hivasokat.
Szoval a baratunk ragyujtott (ferjem is, fiam is dohanyos - ok kimentek) - es amikor kertem menjen ki dohanyozni: azt mondta, leszarja mit csinal a hazigazda - meg ugysem jon ide meg egyszer. . .nem mindegy?
A gyermekeiket naponta hivta fel - mas koltsegere. . .
Amikor eppen otthon voltunk, akkor azt probalta ki, mit is tudunk neki adni (hihetetlen, de a legnagyobb fazekaimat is kerte :)), alig hittem a fulemnek "majd te veszel masikat magadnak" )
Az eskuvo utan kis csendes ebed a hazunkban - beivott es provokalt mindenkit, pedig nem beszelt agolul - eletemben ennyire kenyelmetlenul nem ereztem magam. . .
Meg egy: o az a bevasarlo, aki susogo bemelegitoben, feher zokni+makkocskas cipo+vastag aranylanc a csuklon+kistaska) es harsanyan karomkodik magyarul - mert ugysem erti senki sem. . .
Kivancsiak vagytok arra, milyen volt a latogatasom naluk?
