A korábban tervezett Fehér Könyv kiadása minden jel szerint elmarad - az előző kormány gyanús ügyeinek gyűjteményes kiadását ma pótolja az a tájékoztató, ahol a Kehi elnökhelyettese, Janza Péter és Keller László politikai államtitkár beszámol a kormányzati vizsgálatok jelenlegi állásáról.
A Fehér Könyv kiadása a jelek szerint már végképp elmarad, pedig ennek elkészítésére korábban két közismert újságíró is vállalkozott volna. Végül csak Juszt László több részből álló tévésorozatterve maradt "ringben."
Hogy miért vált okafogyottá az önkormányzati választások finisére a könyv megjelentetése, arra csak következtetni lehet - információnk szerint a tisztázatlan megrendelői háttér miatt több szakújságíró mondta vissza a felkérést. Másik ok az lehet, hogy az állami társaságoknál folyó vizsgálatok egy része nem zárult le.
Áder és Deutsch megszólalásának közvetlen apropója lehetett Keller László múlt heti megszólalása is egy internetes portálnak, amikor is azt mondta, hogy ha valamennyi dokumentum Deutsch rendelkezésére áll, amivel Demszky Gábort gyanúsítja, miért nem tesz feljelentést. Az államtitkár azt is hozzátette, hogy a Fidesz alelnöke biztosan azért nem viszi el a rendőrségre a birtokában lévő, állítása szerint súlyosan kifogásolható főpolgármesteri gyakorlattal kapcsolatos iratokat, mert attól tart, hogy ott tartják.
Deutsch azt vetette Keller szemére, hogy "üvegszemprogramot" vezet az államtitkár, ha semmi kivetnivalót nem talál a fővárosi közbeszerzési korrupciós ügyekben. A Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe ugyanakkor nem tartozik a fővárosi önkormányzat vizsgálata, azt az Állami Számvevőszék, illetőleg - alapos gyanú esetén - valóban a rendőrség teheti meg.
A MEH államtitkára várhatóan ma szól arról a - működtetésre alkalmas stadionok megépülése előtt - stadion-beléptetőrendszerre kifizetett négymilliárd forintról is, amelyet a még Deutsch Tamás vezette Ifjúsági és Sportminisztérium fizetett.
A várakozások szerint a mai tájékoztató anyagában szerepelnek a Proware Informatikai Kft. által vizsgált öt állami cég - közöttük két bank: a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és a Konzumbank - működéséből levont következtetések is.
Az MFB kapcsán bizonyára szó esik az Orbán-kormány idején a dolgozók vagyonhoz juttatásának szlogenjével az ÁPV Rt.-től az állami bankhoz ingyenesen átadott 12 agrárcég esetéről is, amelyben a többségi tulajdonosok nem a dolgozók, hanem a klientúra, a Fidesz közeli személyek lettek.
Polt Péter legfőbb ügyész megállapította: nem történt meg alakilag az Orbán-kabinet egyik, a 12 agrárcég privatizációjában kulcsszerepet játszó határozatának szükséges módosítása.
Alighanem Keller nyilvánosságra hozza a Millenáris Kht.-val kapcsolatos vizsgálati jelentés főbb megállapításait is. A társaság saját tőkéje ez év május 31-én mínusz 948 millió 497 ezer forint volt, ami jelentős vagyonvesztésre utal.
A kht. az előző két évben négymilliárdos állami támogatást kapott, kiadásait ez évben hitelből (1,5 milliárd Ft) finanszírozta.
Várhatóan érintőlegesen lesz csak szó az Országimázs Központ, a Happy End és az Ezüsthajó Kft. ügyében folyamatban lévő büntetőeljárásokról.
A második linked link dolog. Köze nincs a Keller által beígért nagy leleplezésekhez. Ebben a Széchényi terv pályázatai vannak összegyűjtve, hogy aki akarja megnézhesse. Eredetileg azért akarták, hogy bebizonyítsák, hogy a fidesznyikok mennyit és mekkorát kaptak. De a nyertesek közt mások cégei is vannak - a dolog nem jött össze.
A nevet azért meghagyták, hátha valami felületes ember beveszi hogy van fehér könyv.
Keller úgy járt, mint a kisgyerek, aki akkorát akart fingani, mint az apukája - de az erőlködéstől besz@rt.
Számomra hihetetlen, hogy kormányzati pozícióban, az összes minisztérium iratanyagával a háta mögött, az összes miniszter támogatásával, szinte korlátlan erőforrással hónapok alatt sem tud valami tényleg komoly eredményt felmutatni.
Vagy nincs felmutatni való. Ez esélyes. Vagy Keller tökéletesen alkalmatlan ilyen átfogú, széles látókört igénylő munkára: ez is esélyes. De mindkettő is lehet.
Az első cikket azért tettem be, hogy -ha már elmulasztotta a fikatopokokat nyitó társunk utalni az ügy kezdetére- akkor én ezt meg tettem helyette.
Ha visszaemlékszel, akkor felmerült a Miniszterelnöki Hivatal részéről egy un: „fehér könyv” kiadásának a lehetősége, sőt ezt erősítette meg Csillag István is.
Közvetlen a hír megjelenését követően szintén a MEH-től olyan információk jelentek meg, hogy nem fognak ilyen könyvet kiadni, ennek ellenére Csillag István úgy nyilatkozott, hogy a második linkben található anyagokat felteszik a netre és azok ott mindenki részére hozzáférhetőek lesznek.
Ha bővebben akarsz tájékozódni az egész ügyről, akkor úgy emlékszek, hogy több topik is foglalkozik ezzel a témával.
Ha neked, vagy valaki másnak a leírtaknál bővebb vagy újabb információja van, esetleg azt is be tudjátok linkelni, hogy Keller mikor mondta a „fehér könyv” kiadását, akkor azt megköszönném.
Nehezen akar világra vergődni Keller László összes rágalmainak gyűjteményes kiadása. Lassabban készül, mint a Luca-széke, s félő, hogy még a karácsonyi könyvvásáron sem Keller vezeti majd a fikciós művek toplistáját.
Szegény Kellernek körmére ég a határidő, hiszen a kiadó már az önkormányzati választások előtt várta tőle a teljes kéziratot, de a szerző nem készült el művével. Alapos hazudozáshoz is idő kell, s Keller alaposságához nem férhet kétség. Ám hiába serénykedett a jeles auktor, a tervezett „fehér könyv” nem jelenhetett meg, pedig remegve várták az érintettek és az olvasók. Kár, mert igazi szocialista mű lehetett volna, méltó az 1957-ben kiadott emlékezetes elődjéhez, amely az Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben címet viselte. Abban a három kötetben sem volt egyetlen igaz megállapítás, pedig kerek harminc évig viselte a „hivatalos álláspont” kitüntető címet. A nyilvánosság csak három évtized után értesülhetett arról, hogy a 360 oldalnyi maszlagból nem igaz egy szó sem. Keller számára ez a könyv lehetett volna az igazi, követendő minta, de – mint fentebb jeleztük – kicsúszott a határidőből, s a kiadó lemondott a „fehér könyv” műfajról, mondván: a készülő remekmű egyszerű „összefoglaló” lesz. Amolyan szinopszis, a polgári kormány, s a hozzá kötődő erők gazdasági visszaéléseiről, korrupciógyanús ügyeiről, lenyúlási technikáiról, a klientúraépítésről, a közpénzek elherdálásáról, s egyéb vérlázító témákról.
A késés nem egyedül Keller László hibája. Egy egész csapatot, válogatott legényekből álló gárdát rendeltek a keze alá. Minden minisztériumnak kiadták az ukázt, hordják egy csomóba az előző kormányt lejárató adatokat, dokumentumokat, véleményeket, híreszteléseket, agyrémeket és szívfájdalmakat. Nos, ez a horda bizonyult lassúbbnak a kelleténél. Hordtak volna ők, de nem volt mit. Akadt olyan minisztérium, ahol a belső ellenőrzés nem tárt fel semmiféle visszásságot, mindent rendben talált, még egy nyomorúságos taxicsekkel való visszaélést sem tudott kideríteni. Mi más lehetett a háttérben, ha nem szabotázs! Szégyenkeztek is az új miniszterek, égett a pofázmányukon a bőr, a legelemibb feladatuknak, az elődjük besározásának sem tudnak eleget tenni! Ám, ha már a bársonyszékbe pottyantották őket a nép bizalmából, nem maradtak tétovák, megrendelték külső „független” cégektől, hogy tárjanak már fel valami nagy horderejűt, mindegy mit, elég a halovány sejtetés is, csak azt a drága, jó Kellert ne hagyják kétségek között vergődni. De amire a belső ellenőrzést gatyába rázták, és a tárgyilagos külsősök összegányoltak valami vádat, addigra lezajlott az önkormányzati választás, s Keller kötete még torzónak is csökevényes volt. Akkor és ott abbahagyhatták volna – ami nem megy, azt nem kell erőltetni –, de Keller nem adta fel. Minden áron összehozza azt az összefoglalónak álcázott fehér könyvet, most már saját és a pártja szavahihetősége a tét! S az ő szavahihetőségük megér egy rakás hazugságot. (A kutakodásra áldozott százmilliókon felül.)
Megértjük Keller Lászlót, nagyon mélyről érkezett. Tavaly ilyenkor még az épülő autópályák mentén csócsálta a meleg aszfaltot, s a népek azt hitték, csak azért tartják a pártban, hogy hordozza Kovács László feleslegesnek ítélt bajuszát. Azóta államtitkári rangban ő lett a nagy purifikátor, de akármely magaslatokba emelte pártja, ha életszínvonalában nem is, szellemi nívóján megmaradt egyszerű proletárnak. Tudja, mivel tartozik azoknak, akik küldték. Életbevágóan fontos, hogy „fehér könyvét” sürgősen kiadják, különben fennáll a veszélye annak, hogy a munkakönyvét adják ki.
