Új vagyok errefelé, csak véletlenül jártam erre,
mivel az index főlapján az internetto klubhoz semmi
nem volt írva, gondoltam, benézek.
No és persze nem vagyok egy hű de nagy eresztés sakktudás
terén, de szívesen játszok, ha jár erre valaki...-))
Én csak mostanság nézegetek a sakktábla felé, végül is
nem rég volt a Nagy Nemzetközi Sakkverseny,
ahol Lékóék ezüstéremmel jöttek el.
A valószínűségi folyamatok érzékelésénél aligha van bonyolultabb foglalatosság. Bridzshez nem értek. Sakkhoz se nagyon, pókerben is láma vagyok. Ám a sakkban a megnyitás és egy végjáték eléggé prognosztizálható. A pókerben azonban a valószínűségi trendfordulók érzékelése kiszámíthatatlan. Hogy a játék metakommunikatív szemppontjairól ne is essék említés.
Egy nyolc-kilenc órás játék elég nagy lelki kihívás.
9 hónappal ezelőtt azt hittem, nagy pókeres vagyok. Aztán későbbi vejem úgy eltángált, mint a sicc. Bár gyanús volt, hogy kiscsomaggal akart játszani (én igazán a nagycsomaghoz értek), de kész. Ezt viszont nem éreztem előre.
Azóta is leforrázva érzem magam (nem a vejem miatt, hanem mert nem láttam előre, kezemben a hatalmas flushökkel).
oz gondolatán indultam el. a megérzéseinken, a sejtéseken. azon, hogy mi az, ami elôre bejön, hogy és mint alakul.
mesélek röviidet hozzá.
haver itt volt, kockapókereztünk.
ô eddig csak hagyományos kártyásat.
elsô dobás elôtt, kocka kézbevesz és kérdi: enyém lehet az autód, ha most dobok kétszer két négyest (azaz egy négyes pókert)? nevetve mondtam, persze.
megdobta.
kellemetlenül éreztem magam. komolyan.
és a következô körben kérdezte: és ha most egy nagysort dobok, enyém lehet a hűtôd? mondom, persze, de már nem mosolyogtam oly fesztelenül.
megdobta.
ekkor kellett volna abbahagyni.
