„Vannak viszont a mandarinok. Ők, akik, a rendszerváltozás előtti, pragmatikus, új generációt alkották.Párt-és kisz tagok, közép szintű vezetők. Látták hogy az a szar úgy ahogy volt már mindenképpen összedől, azt tették, amit mindenki tenne: odaáltak a győztes oldalra.
Sosem álltak teljes szívvel sehol. A maguk boldogulásást keresik, jó időben léptek jó helyre.
Az itteni rendszerváltás nem szólt az akkori elit és hatalom teljes átmentéséről.Aki ezt mondja téved , vagy csúsztat."
Azért nagyon érdekes, hogy senki sem beszél az események másmilyen értékeléséről. Kommunista szemszögű értékeléséről. Ezek a „mandarinok” nem a világtörténelem (a kommunista eszme) legnagyobb árulói? Egyáltalán mi az hogy „árulás”? Vagy csak alkalmazkodtak? Ha valaki ellop 10 ezer forintot, azt becsukják. Ha elárulja embertársát, elcsalja tőle a vagyonát az OK?
Jó rendben van. Ha nincs erkölcs, és ha az erkölcs csak egy kitaláció, akkor igazad van. Viszont akkor miért ne lehetnénk terroristák? Legyünk következetesek, és romboljunk. Tiporjuk agyon a gyengébbet, minek udvariaskodni? Vagy tán a szemétség úgy a leghatékonyabb, ha az udvarias erkölcsösség álarcát ölti magára?
Elismerem, igaznak hangzik, amit írsz. Viszont akkor szerinted a dolgok csak úgy maguktól történnek? Mint pl. egy földrengés? És minden azon múlik, hogy az ember a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen legyen? – Ha így van, akkor teljesen értelmetlen az a „szó” hogy felelőség, sőt a „meggyőződés” nevű szót is el kell felejteni, hanem csak „alkalmazkodás” marad, valami megfoghatatlan dologhoz, ami csak úgy magától megtörténik.
Biztos, hogy ennyire radikálisan kellene gondolkodnunk?
Csak a Magyarországi viszonyok ismeretében:
most volt szerencsém belepillantani a eltikutatás eredményeibe.A volt kommunista pártelit egyáltalán nem felülreprezentált idehaza, komolyan mondom.
Vannak viszont a mandarinok. Ők, akik, a rendszerváltozás előtti, pragmatikus, új generációt alkották.Párt-és kisz tagok, közép szintű vezetők. Látták hogy az a szar úgy ahogy volt már mindenképpen összedől, azt tették, amit mindenki tenne: odaáltak a győztes oldalra.
Sosem álltak teljes szívvel sehol. A maguk boldogulásást keresik, jó időben léptek jó helyre.
Az itteni rendszerváltás nem szólt az akkori elit és hatalom teljes átmentéséről.Aki ezt mondja téved , vagy csúsztat.
A kapcsolatok megmaradtak, természetükből fakadóan de "tetszettek volna forradalmat csinálni"
Nincsen két szakmai elit, a pénzügyben sincs.
És nem Romániáról beszélek most, hisz annak a forradalomnak afogatókönyve már 81 ben megvolt (Pacepa szerint).
Ez jutott most az eszembe.
ez a történet nem a forradalomról szól de azért érdekes.
volt egyszer a ceausescu tágabb családjában egy popescu, petrescu már nem pontosan emlékszem milyen nevű úriember. mivel a család minen egyedére szükség volt a ceausescu paradicsom kitelyesítéséhez őneki is fontos küldetést szántak. mivel a gimnáziumot is sikerült nagy nehezen elvégeztetni vele és 18 évesen még nem volt teljesen alkoholista nagy terveik voltak vele úgy szakmai mint politikai vonalon. megkérdezték tehát mi szeretne lenni. ő meg azt mondta a klántanácsnak, hogy neki csak egy a vágya, hogy minél több nőt megkefélhessen és annyit igyon minden nap amennyi csak beléfér. a család ezen elgondolkozott de mivel minen családtagra szükség volt a nagy honfoglalás beteljesítésére hát döntöttek: az adottságai tejes mértékben alkalmassá teszik a nőgyógyászi, pontosabban a szűlész-nőgyógyászi szakma hivatásszerű gyakolására. "zis si facut" mondja a román. tehát gyorsan elvégeztették vele az egyetemet, kihelyezték a marosvásárhelyi szűlészetre (mert hogy javítani kellett ám az addig 95%-ban magyar professzorok által teljesen eltorzított nemzetiségi arányon), megtették pártitkárnak és szélsebesen megindult felfele a ranglétrán olykor több lérafokot is átugorva, merthogy azt elfelejtettem mondani, hogy ez a popescu/petrescu istenadta nagy ember volt, két méter magas és lapátkezű, két átlagember kilóit is magán hordozta. a megjelenése pillanatától rémálom volt úgy az ápolók mint a dokik élete. folyamatosan többen figyelték, hogy nehogy valami végzetes vagy utólag helyrehozhatatlan hibát elkövesen. vajúdó asszonyokat bujtattak a mallékhelyiségekben addig, amíg holtrészegre le nem itta magát és elaludt. és mi történt vele, a rendszerváltás után? hát bezárták ... mert megérdemelte.
Valóban, így utólag belegondolva, ez egy kommunista puccs volt, melyben a kommunisták megszabadultak ideológiai béklyóiktól. Persze most már lehet a demokratát játszani. Már a templomban is lehet bohóckodni, lásd jövő héten államelnökünket, ahogy a repülőtéren fogja a pápát fogadni. Ugyanis ide Szlovákiába a jövő héten látogat a pápa. A mi koldus országunk 80 milliót fordít a fogadására (a csehek csak 7 milliót fordítottak) És aki fogadni fogja, az a köztársasági elnökünk (Rudolf Schuster államelnök, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának volt tagja) Amúgy a temetőből üdvözli őt az anyósom, akit azért dobtak ki a tanításból, mert elhunyt férjét pappal temettette el.
"a „gyengéd” forradalmat a pártelit legrugalmasabb része csinálta"
Én ezt romániai viszonylatban 1989. december 21. délutánjától tudom, attól a pillanattól, ahogy végignéztem a lázadásra biztató, jelszavakat kiabáló utcai csoportokon. Azonnal mérget vettem volna rá, hogy mind egy szálig szekusok.
Ehhez tudni kell, hogy Romániában messziről ki lehetett szúrni őket, másképp öltöztek, nyiratkoztak, viselkedtek, még az arckifejezésük is más volt, mint a közönséges, megtiport, kiéheztett halandóké.
Másnap még többet láttam, mert én is beálltam "védeni a forradalom vívmányait". (Így szóltak a felhívások, amelyekkel statiszta tömegeket toboroztak a színjátékhoz.) Éspedig pontosan azért vonultam ki, hogy a saját szememmel nézzem végig, mert ez nem igaz. Nem igazi.
És Romániában még csak „gyengéd” sem volt az a bizonyos "forradalomnak" nevezett posztkommunista puccs. Ha jól emlékszem, 1300 körüli halottról beszélt az új garnitúra.
Én 22. estétől 23. késő délutánig 2 halottat láttam a "védők" között, tehát közöttünk.
És tudom, hogy mind egy szálig a komcsi nómenklatúra hatalomátmentésének áldozatai.
Az életben nem múlik el - már csak ezért sem - a leírhatatlan undorom, tehetetlen dühöm, komcsiutálatom.
elnézést, most rengeteg a munkám de azért figyelem a fórumot és még van egy pár jó sztórim amit el szeretnék mondani. azt is javasolnám, ne csak a közép- és kelet-európai forradalmakkal foglalkozzunk hanem az elmult 20-30 év megélt abszurditásaival is.
A Te történeted is azt bizonyítja, hogy a „bársonyos” vagy „gyengéd” forradalmat a pártelit legrugalmasabb része csinálta. Romániában a Secu, máshol más csoportok. Szerintem azok, akik rendszeresen jártak nyugatra – otthon a nagy kommunistát játszották, nyugaton pedig 2 dollárért hagyták volna átfúrni a térdüket.
Emlékszek egy tömeggyűlésre, melyet Érsekújvárban szerveztek, kb. 1990 januárjában. A főtéren nem volt sok ember, kb. 100 fő. Az egyszerű újváriak fütyültek az egész eseményre. A tömegben, melyben (velem együtt) csupa szájtáti ember volt, az egyik ember nagyon ordítozott. Fent a pódiumon a szónok mondott valamit – pl. hogy meg kell változtatni a rendszert, lent pedig ez az alak minden egyes alkalommal a torka szakadtából helyeselt, fujjogott, mindig aszerint, ahogyan borzolni lehetett a kedélyeket, és forradalmi hangulatot szítani. Érdekes volt a kontraszt. Egyrészről a sok szájtáti ember, másrészről pedig ez az ordítozó figura. Rögtön láttam, hogy ez valamiféle beépített alak lehet. Közelebb mentem hozzá, és kezdtem őt figyelni. Ő észrevetette. Egymásra néztünk, és eztán lecsendesedett. Most 10 év távlatából, ahogyan felidézem az illető arcát, azt kell mondanom, hogy nagyon hasonlított a későbbi Szlovák belügyminiszter, Ladislav Pittner arcára. Persze még fiatalabb kiadásban. Hát ilyen volt ezt a spontán forradalom.
Egyébként 1989 októberében önszorgalomból részt vettem Budapesten a köztársaság kikiáltásán. Nem volt ott olyan sok ember, mint ahogy a TV mutatta. De akik ott voltak, azok nagyon szorosan álltak, így ha a kamera mutatta őket, akkor sokkal nagyobb tömegnek hatott. A tömeg legsűrűbbjében a Szabad Európa rádió csinált riportot valamilyen erdélyivel, aki gyalog jött Erdélyből Budapestre. Mikor hazafelé mentem a metrón, a sok ezer budapesti azt sem tudta, hogy az Országház előtt mi történt, és a metrón utazók közömbös arca ugyanolyan volt, mint fél évvel később az Érsekújvárban megtartott „spontánul” tiltakozó „szájtátiak” arca.
Egyértelmű, hogy semmiféle spontaneitásról nem volt szó. Ez az egész egy megszerkesztett, dolog volt, amikor a nyugati tőke egyszerűen megvette a teljesen korrumpálódott kommunista vezetőket, valószínűleg piacbővítés céljából. Ehhez persze fel kellett használni egy-két hiteles ellenzékit, lehetőleg olyanokat, akik később nem fognak ellenük fordulni. Így történt a világtörténelem szerintem legnagyobb árulása. Persze azóta már minden ezeknek a régi elvtársaknak a kezébe került, épületek, nevesítetlen földek, gyárak, stb.
"Ennek a csehszlovákiai “gyengéd forradalomnak” csak az volt a baja, hogy lényegében nem is forradalom volt, hanem az uralkodó osztály szabadult meg attól az ideológiától, amely már az utóbbi időben nagyon gúzsba kötötte őt. Egy érdekes szociológiai tanulmányt vagy statisztikát lehetne készíteni arról, hogy a régi vezető kommunisták, illetve azok leszármazottai, mennyivel jobb helyet foglalnak el a társadalomban, mint azok, akik nem tartoztak ezek közé."
Magyarorszagon pontosan ez a helyzet.
A hires szociologusok vajon mert nem foglalkoznak azzal, hogy a volt partelit es csaladtagjaik hova tuntek.
A hiba ott volt, hogy rogton 1990-ben Antallek nem hajtottak vegre minimum a kovetkezo intezkedeseket:
1. Az osszes vezeto MSZMP tag, kadarista politikai ujsagironak alcazott agitpropos (Aczel, Bolgar es a tobbiket azonnali lemozditasa minden allami, gazdasagi es kulturalis funciobol es teljes vagyonelkobzas.
2. Ha pofaztak volna, akkor bortonbe kellett volna csukni az emberiseg elleni buntettekben valo osszeeskuves ( mi mas volt az MSZMP mely nem csak vasfuggony moge zarta az orszagot de tamogatott szinte minden tomeggyilkos es nepirto rendszert) vadjaval.
Ez meg ma is aktualis. Ti rohadt kadarista szemetek ne gondoljatok,hogy minden el van felejtve!!!!!!!!
:)))
Én Bukarestben éltem át.
A mi lépcsőházunkat a főszekusné védte a legodaadóbban a "terroristáktól", miközben a férje úgymond eltűnt.
Gyanítani lehetett, hogy épp a lövöldöző "terroristák" között időzik. :))
De a "terroristák" időszakánál még jobb volt a kezdet, december 21., amikor ifjú szekusok csoportjai próbálták lázadásra bírni a népet, amely viszont annyira be volt rezelve, hogy eleinte a közelébe sem mert menni a jelszavakat skandáló maroknyi csoportoknak (3-4 ilyen állt össze). Csak miután besötétedett, csatlakozott egy még mindig maroknyi civil, de akkor is szekusok buzdították.
Aztán 22-én szintén felismerhetően szekusok irányították azokat az ún. forradalmárokat, akik a tévében elhangzott felhívások után kimentek a KB, RTV, honvédelmi minisztérium stb. épületét védeni.
A szekusok más része közben lövöldözött. Leginkább épületekre, az utvára tódult emberek feje fölött, de időnként közéjük is, így voltak áldozatok is, persze.
Unom leírni, nagyon átlátszó volt a rendezés.
És hányingert kapok, hogy emberek százainak kellett meghalniuk azért, hogy Iliescuék, a komcsi nómenklatúra megtarthassa, átmenthesse a hatalmat. :(((
És tudod mi a helyzet? Mindíg lesznek ilyen emberek,és még csak elítélni sem lehet őket. Legfeljebb csak csak azt mondhatod magadnak: tévedtem, legközelebb én is úgy csinálok majd mint ők....nincs igazságos eszme, vagy igazságos elképzelés, valakinek az igazsága valaki másnak a büne, nagyon kevés a valódi(nincs) igazság,nincsenek bünösök és ártatlanok,győztesek és veztesek vannak, erős és gyenge gyomrú emberek vannak..."nekem el kell tartatanom a családomat,muszáj egyszerre lépnem", "én félek" stb.
aki pedig nem lép egyszerre az is csak érdekből teszi, csodálatot vagy hatalmat vár...ezt kell szeretned vagy gyülölönöd, ez az egy világ van.
Igen, hangozzék bármennyire is drasztikusan, nekem 1989-ben az volt a véleményem, hogy ezeket az embereket valamiféleképpen meg kellett volna jelölni – talán régi főnökömnek igaza is volt, mivel ha valamennyire is szabad kezed kaptam volna, akkor valóban nyugodt lelkiismerettel akasztgattam volna a kommunistákat. Persze most már tudom, hogy ez sehová sem vezetett volna, lényegében feleslegesen csak megismétlődött volna 1789, amikor a párizsiak az arisztokratákat likvidálták tömegesen. A probléma sokkal mélyebben van. Az emberi természetben. A probléma ott van, hogy az ember mindig a saját rövidtávú érdekei alá akarja és tudja rendelni azokat a hosszú távra tervezett szabályokat, melyek lényegében a javát volnának hivatva szolgálni. Ezt azért tudja kivitelezni, mivel ezek a hosszú távra tervezett szabályok „kőtáblákra” azaz papírra, és nem pedig a szívek „hústábláira”, azaz az elmékbe vannak írva. Más szavakkal: tegyük fel, hogy van egy igazságos eszme, egy elképzelés. Ehhez (tegyük fel, hogy a legjobb szándékkal) a törvényalkotó kidogoz egy törvényt, majd egy tisztviselő a végrehajtási utasítást. Még ha a legtökéletesebb munkát is tételeznénk fel, akkor is előfordulhatnak az életben olyan szituációk, amikor a törvényben foglalt fogalmakat és kifejezéseket úgy is lehet értelmezni, hogy ez törvény, az adott szituációban, ne az eszme érdekében, hanem azzal ellentétesen működjön. Megint más szavakkal, az eszme, az igazságosság nem pusztán intellektuális dolgok, hanem mindenképpen magasabb rendűek. A törvény viszont ennek a magasabb rendű dolognak az alacsonyabb rendű megfogalmazása. Olyasmi, mint a térkép. A sík térképen nem lehet teljesen méretarányosan ábrázolni az egyes országokat – pl. sok térképen Grönland aránytalanul nagyobbnak tűnik. Ezért törvényszerűen keletkeznek olyan pontok, amikbe belekapaszkodva vissza lehet élni a törvényekkel, a fogalmakat úgy lehet értelmezni, hogy a gyakorlatban az eszmével ellentétesen működjön. Ez szerintem matematikai erősségű szabály. Itt nem arról van szó, hogy rosszul van megírva a törvény, hanem arról, hogy lehetetlen jól megírni. Sokan olyan kifejezéseket használnak erre a problémára, hogy az adott törvény betűje szembekerülhet a törvény szellemével. Világos az is, hogy ezt a szembekerülést csak olyan ember érzékelheti, akiben szintén jelen van valamiféle magasabb rendű érzékelő képesség. Viszont aki ezzel a transzcendens igazságossággal még köszönő viszonyban sincs, az tulajdonképpen (ha van egy kis esze) nem is nagyon tehet mást, mint az adott szabályt úgy értelmezi, hogy abból neki a legtöbb haszna legyen.
Igen, hangozzék bármennyire is drasztikusan, nekem 1989-ben az volt a véleményem, hogy ezeket az embereket valamiféleképpen meg kellett volna jelölni – talán régi főnökömnek igaza is volt, mivel ha valamennyire is szabad kezed kaptam volna, akkor valóban nyugodt lelkiismerettel akasztgattam volna a kommunistákat. Persze most már tudom, hogy ez sehová sem vezetett volna, lényegében feleslegesen csak megismétlődött volna 1789, amikor a párizsiak az arisztokratákat likvidálták tömegesen. A probléma sokkal mélyebben van. Az emberi természetben. A probléma ott van, hogy az ember mindig a saját rövidtávú érdekei alá akarja és tudja rendelni azokat a hosszú távra tervezett szabályokat, melyek lényegében a javát volnának hivatva szolgálni. Ezt azért tudja kivitelezni, mivel ezek a hosszú távra tervezett szabályok „kőtáblákra” azaz papírra, és nem pedig a szívek „hústábláira”, azaz az elmékbe vannak írva. Más szavakkal: tegyük fel, hogy van egy igazságos eszme, egy elképzelés. Ehhez (tegyük fel, hogy a legjobb szándékkal) a törvényalkotó kidogoz egy törvényt, majd egy tisztviselő a végrehajtási utasítást. Még ha a legtökéletesebb munkát is tételeznénk fel, akkor is előfordulhatnak az életben olyan szituációk, amikor a törvényben foglalt fogalmakat és kifejezéseket úgy is lehet értelmezni, hogy ez törvény, az adott szituációban, ne az eszme érdekében, hanem azzal ellentétesen működjön. Megint más szavakkal, az eszme, az igazságosság nem pusztán intellektuális dolgok, hanem mindenképpen magasabb rendűek. A törvény viszont ennek a magasabb rendű dolognak az alacsonyabb rendű megfogalmazása. Olyasmi, mint a térkép. A sík térképen nem lehet teljesen méretarányosan ábrázolni az egyes országokat – pl. sok térképen Grönland aránytalanul nagyobbnak tűnik. Ezért törvényszerűen keletkeznek olyan pontok, amikbe belekapaszkodva vissza lehet élni a törvényekkel, a fogalmakat úgy lehet értelmezni, hogy a gyakorlatban az eszmével ellentétesen működjön. Ez szerintem matematikai erősségű szabály. Itt nem arról van szó, hogy rosszul van megírva a törvény, hanem arról, hogy lehetetlen jól megírni. Sokan olyan kifejezéseket használnak erre a problémára, hogy az adott törvény betűje szembekerülhet a törvény szellemével. Világos az is, hogy ezt a szembekerülést csak olyan ember érzékelheti, akiben szintén jelen van valamiféle magasabb rendű érzékelő képesség. Viszont aki ezzel a transzcendens igazságossággal még köszönő viszonyban sincs, az tulajdonképpen (ha van egy kis esze) nem is nagyon tehet mást, mint az adott szabályt úgy értelmezi, hogy abból neki a legtöbb haszna legyen.
Élményeimhez hozzátartozik, hogy közvetlenül a fordulat előtt 2 nappal (1989 november 15-én) főnököm megtiltotta, hogy számítógép vagy nyomda közelébe menjek (annak ellenére, hogy programfejlesztő voltam) mert szerinte ő nem hajlandó felelőséget vállalni azért, ha én olyan röpiratokat fogok véletlenül nyomtatni, hogy „akasszák fel a kommunistákat”. Ez a főnököm, aki csak kb. egy hónapja volt a főnököm, egyébként pocsék helyzetfelismerésről tett tanúságot. Előtte 3 évig járt mindenféle marxista iskolázásra, csakhogy felvegyék őt a kommunista pártba. Erőfeszítését végül siker koronázta, mivel 1989 októberében tagja lehetett a pártnak. Mint buzgó fiatal káder - aki szerint még nyugdíjas korunkban is itt szocializmus lesz - meg akarta mutatni hűségét, és letiltott engem (igaz, csak 3 napra) a számítógépről. Persze pár nap múlva már fordult a kocka. Nemsokára beadta felmondását, és egyúttal elértéktelenedett párttagsági könyvét is. Dicséretére legyen mondva, azóta nem politizál (vagy csak én nem tudok róla). Ez is azt bizonyítja, hogy az egész „gyengéd forradalom” a kisemberek rovására lett kierőszakolva, és az egész cirkuszt a rendszer magas funkcióban lévő haszonélvezői vezényelték le, felhasználva pár ellenzékit, vagy ellenzékinek látszó, annak kimaszkírozott, lényegében az állambiztonsági hivatal szolgálatában álló egyént. < Bezzeg az érsekújvári fő-fő kommunista, az első titkár elvtárs olyan nagy maszek lett, és azóta olyan sok kis maszekot kopasztott meg, vert át, és maradt adósuk, amilyen szilárd és megbízható elvtárs volt annak előtte. „Palotájából” azóta nem igen mer kimozdulni, azt két méteres kerítéssel védi, udvarában vad kutyák vannak szabadon engedve, és bejutni hozzá (pl. valamiféle végzést kézbesíteni) még a postás sem igen tud. De ez sem egyedi eset, lehetne sorba venni azokat a személyeket, akik a különböző gyárakban 1989-ben igazgatók, vagy vezető beosztású emberek voltak. Vagy különféle ingatlankezelő cégeknek voltak a főmuftijai.
Élményeim közé tartozik 1989 és 1990 decemberének karácsonyai. Amikor olyan tömeg ment a templomba éjféli misére, mint valamikor, amikor nyáron nagy szabadtéri koncert volt. Ott volt az egész járási hivatal, elvtársak, elvtársnők, rendőrfőnök, stb. Ugyanis senki sem tudta elképzelni a demokráciát, mindenki azt hitte, hogy az új demokrácia a régi diktatúra inverze lesz. Beidegződéseik alapján azt hitték, hogy most ugyanúgy fog kelleni templomjárónak lenni, mint annak idején járni a taggyűlésekre. Bizony, a történelemben ritka kevés alkalom adódott arra, mikor ilyen rövid idő alatt kimutatkozott és tapinthatóvá vált az emberek valódi, álarc nélküli egyénisége. < Ritkán adódott olyan alkalom, amikor össze lehetett volna szedni a társadalom szemetét, és ha nem is likvidálni, de legalább személyazonossági igazolványukba egy pecsétet tenni: „Olyan személy, akinek az esküje, meggyőződése, és elvei csak álarc, ezért a társadalomra különlegesen veszélyes”.
Egyébként nem teljesen ide tartozik, de azért felírom, hogy még vannak akik gondolkodnak. Ilyen pl. Rőczey János. A „Nyugat neuralgikus pontja” c. írásából egy idézet:
„a nyugati társadalom az evangéliumi etikát a családban megköveteli, a politikában eltűri, a gazdaságban szigorúan tiltja."
Ennek a csehszlovákiai “gyengéd forradalomnak” csak az volt a baja, hogy lényegében nem is forradalom volt, hanem az uralkodó osztály szabadult meg attól az ideológiától, amely már az utóbbi időben nagyon gúzsba kötötte őt. Egy érdekes szociológiai tanulmányt vagy statisztikát lehetne készíteni arról, hogy a régi vezető kommunisták, illetve azok leszármazottai, mennyivel jobb helyet foglalnak el a társadalomban, mint azok, akik nem tartoztak ezek közé. Vegyük pl. az állambiztonsági besúgók halmazát. Az egyik csehországi szerveren jelent meg ez a lista. Persze lehet mondani, hogy ez hamisítvány, de szerintem 90 százalékban valós neveket tartalmaz. Én is leteszteltem környezetemet, és 3 érintett embert találtam, azok közül kettő bevallotta, a harmadik viszont (aki jelenleg gazdasági igazgató), valószínűleg szintén besúgó volt, mert máskülönben nem nagyon juthatott volna hozzá Algériai kiküldetéséhez (ahová még a szociban volt kiküldve, és ahonnan hazatérve azzal dicsekedett, hogy ő az illegalitásban volt kommunista). Az egyik, aki bevallotta, Jehova Tanúi szervezetében volt Komáromban beépítve, és rendszeresen jelentést adott a csoportról. És még hány ilyen eset lehetett!!! És ezek az emberek továbbra is itt közöttünk élnek, és még mindig jobban élnek, mint a többiek! Hány érintett lehetett az egyházakban is? És mindenki úgy tesz, mintha ez valamiféle mesterséges probléma lenne, mintha nem volna illendő róla beszélni.
Vagy például a jelenlegi városi hivatalunknak olyan hivatalvezetője van, akinek az egész rokonsága még a szocializmusban kommunista hivatalnokból állt. De minek is egyáltalán ilyen apróságról beszélni? Jelenleg Szlovákia államelnöke egy olyan volt kommunista, aki a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának volt a tagja, sőt egy időben a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke is. Ezek mind megbízható elvtársak voltak. Milliószor le voltak ellenőrizve, amíg pl. én egy megbízhatatlan elemnek számítottam. És mostanában a templomba jár bohóckodni, és ha szeptemberben jön hozzánk a pápa, akkor is ott fog ülni misén az első sorokban. Ugyanakkor az a tanítónő, aki a szociban le volt degradálva és nem taníthatott csak azért, mert a férjét pappal temettette el, jóval az elnök elvtárs háta mögött fog csak helyet kapni.
És senkinek sem megdöbbentő, hogy Szlovákia ötmillió lakosából az elnöki posztra nem akadt egyetlen-egy más ember sem, hanem csak egy volt központi bizottsági tag? Ez már nem is megdöbbentő, hanem egyenesen humoros. Ennyire hülyék az emberek?
Egy hosszabb írásom miatt, 1985-től álltam állambiztonsági megfigyelés alatt. 1988-ban aláírtam a „Néhány mondat” c. diktatúraellenes felhívást, és miután nevemet a Szabad Európa rádió is beolvasta, megfigyelésem fokozódott. 1989 tavaszán a Magyar Televízió Panoráma c. műsora interjút készített Alexander Dubčekkel. az 1968-as csehszlovákiai események vezéregyéniségével. Ez a interjú a csehszlovák kommunisták „spontán” tiltakozását vonta maga után. Minden napilap (köztük az Új Szó is) százszámra hozta le azokat a neveket, akik felháborodottan elítélték a Magyar Televíziónak, a csehszlovákiai belügyekbe történő beavatkozását. Érdekes módon ellenkező véleménynek senki sem adott hangot. Persze ez az egész tiltakozási akció, csak egy megrendezett cirkusz volt, melynek szereplői a kommunista párt koreográfiájához igazodtak. Én megpróbáltam ellenkező véleményemnek hangot adni, egy nyílt levelet írtam, melyet elküldtem egy-két szlovákiai újságnak. Persze mondani sem kell, hogy abszolút nem vették figyelembe. Amikor itt Szlovákiában nem jártam sikerrel, nyílt levelemet elküldtem Magyarországra, ahol azt a Kapu 1989 augusztusi vagy szeptemberi száma leközölte. 1989 júniusában a Magyar Televízióban Krudinák is beolvasta. Munkahelyemen, ahol mint programfejlesztő dolgoztam, kollégáim mindezt tudták. Abban az időben nyilvánosan még nagyon szóba sem akartak velem állni. Amikor 1989 novemberében nálunk is fordult a kocka, akkor a munkahelyi, kb. 20 főnyi kollektívánk összeölt, hogy javaslatot tegyen arra, hogy ki legyen az újonnan megalakult VPN (szlovákia első demokratikus mozgalma) helyi szervezetének küldöttje. Természetesen mindenki azt gondolta, hogy engem fognak javasolni. Senki sem tudta, hogy a szálakat háttérből még mindig a kommunisták irányítják. Ezen a gyűlésen az én nevem még szóba sem került, hanem a szakszervezeti titkár egy elvtársnőt javasolt, miközben mindenki bénultan ült a helyén. A diktatúrának még akkor is olyan hatása volt, hogy senkinek sem volt mersze más nevet mondani, és én saját magamat nem javasolhattam. Persze így utólag belegondolva nagyon jó volt így, mivel azok, akik a VPN-t alakították szintén régi kommunisták voltak, vagy állambiztonságiak, mivel Szlovákiában egyszerűen nem létezett ellenzék. Az egész demokratikus és un. keresztény garnitúra pár nap lefolyása alatt jött létre, amikor az emberek visszaadták a párttagsági könyvüket, és átléptek az éppen nyerő mozgalomba. És itt azóta is ugyanez ismétlődik, és ez neveztetik szlovákiai politikának.
Nagyon érdekel, mert, hát a "nagytörténelem" az egyének által megélt események szintézise. A megélt dolgok pedig, egyénenként, állhatnak szöges ellentétben egymással és a később kialakított hivatalos állásponttal is:)
No, megpróbálom felhozni ezt a topicot. Én Szlovákiában éltem át a rendszerváltást. Itt minden békésebben zajlott le. Van mit mondanom, de csak akkor, ha valakit érdekel.
A következő forradalmat Orbán Viktor csinálja Magyarországon amikoris a polgárok kiseprűznek minden romlott, kishitű kommenistát a magyar hazából (15 M Bruttó)
