A tangoharmonika 2db 8 lábas sípsora, valamint a néhány orgonában megtalálható "vox humana" regiszter pedig úgy működik, hogy van két sípsor, amelyek közül az egyik a rendes magasságra van hangolva, a másik pedig csak éppen annyival fölé, hogy egyszerre megfújva lebegjen a hang.
(A harmonikában az a regiszterváltó kapcsolja be ezt a kombinációt, amelyiken két pötty van egymás mellett.)
Ha a 395.5 és a 396 együtt szól, akkor "lebeg". Pl. a zongora hangja is lebeg, ha az azonos hanghoz tartozó húrok hangolása között minimális eltérés van. Régebbi elektronikus hangszereknél, ahol az alapoktávot (ami rendszerint a legmagasabb megszólaltatott oktáv felett volt) még diszkrét oszcillátorok adták, hangoláskor legalább 6 tizedes pontosággal be kellett állítani ahhoz, hogy a hangszer hangja élvezhető legyen.
A 74/73 arány a püthagorasi kommára csak közelítő érték, számszakilag nem pont annyi, hanem (3**12)/(2**19). Tizedestörtre váltva az 5. tizedesjegyben van eltérés. A diszúrfi topicban nemsokára folytatom ...
Kis hangtani vita alakult ki a Ferdítés, avagy Jákob szeksztánsa topicban itt. Mivel az a topic valóban más témájú kissé, én itt folytatnám, egyből egy válasszal. Aztán kíváncsi vagyok, a fizikusok vagy a zenészek ismerik-e jobban a zene és a hangszerek történetét. :o)))
Tehát:
Én nem vagyok zenész, csak kicsit ismerem a fizikát (is). A két "legszebben szóló" kettőshangzat az oktáv (a hangok viszonya itt 2:1) és a kvint (3:2). Ha végigsétálsz a kvintkörön, amikor mondjuk az 55 Hz-es A-tól elérsz a nem tudom hányvonalas giszisz-ig (ami ugye szerinted, meg az általam nem ismert, de nagyra becsült, ugyanakkor a fizikában kevésbé képzett zenész ismerőseid szerint ugyanaz), akkor 7136.05 Hz-et kapsz, míg az oktávokon lépkedve A-tól 7 oktávval feljebb lévő a-ig 7040 Hz jön ki. A két hang viszonya 74/73, amit csak igen kevesen képesek meghallani - kivéve, ha pontosan ugyanolyan hangszeren szól a két hang egyidőben, és bizony, bizony, létrejön egy csúnya kis interferencia...
Mellesleg bármilyen hihetetlen, a 3/2-es frekvenciaviszonyt ugyanolyan jól lehet hallani, mint az 2/1-est. A kvintet nagyon könnyű pl. gitáron előállítani, ha tudod, mi az az "üveghang", akkor a húr harmadánál pont ez szól. Namármost harmadolással nem lehet pontosan előállítani ugyanazt a húrhosszt, amit felezéssel, ez általános iskola 4. osztályában már belátható szerintem. Mellesleg épp ez az oka a temperált skála létrejöttének, amelyben pl. ha c1-ről indulunk (264 Hz), akkor a dúr skálán a g 396 Hz, a temperált skálán pedig 395.5 Hz. Persze attól, hogy a zongora miatt létre kellett hozni egy ilyen skálát, még a temperált skála c-je és g-je nem tökéletes kvint.
Közben kipróbáltam hanggenerátoron a 74/73 hangviszonyt. Háááát.. Közvetlen egymás után hallgatva a kettőt még én is hallom a különbséget, pedig nem vagyok zenész, sőt... Igaz, a 396 és 395,5 Hz-ek között már nem vagyok benne biztos, hogy egymás után lejátszva hallom-e, de együtt szerintem biztosan nem túl jól szólnak. :o)) (Csak ezt nem áll módomban kipróbálni sajnos)
