Én mindig azt álmodom, hogy egy shot-gun-nal megyek egy csomó ember felé és, mint a Terminátor kettőber Scwarz Arnold egykézzel töltök újra, így forgatva a puskát, (mit amikor előkapta a rózsásdobozból!!), szinte MINDEN éjjel kivégzek pár embert, de őket soha nem látom, nem nevesítem, csak úgy lövök...
én csak megvágtam a lábam tegnap álmomban, nemtommér, de egy bicskával sikerült egy bemetszést alkotnom a lábszáramon
vérzett szépen, én meg örültem neki valamiért...
hmmm
többire nem emlékszem, pedig hosszú álom volt
Ez velem is előfordult. Mindig fel is riadtam, amikor kinyírt az a bizonyos tigrisfejű ember. Vagy nyolcszor haltam meg az éjszaka során, én kb. ugyanennyiszer nyírhattam őt ki, de mindig feltámadt. Mondjuk én is, csak vissza kellett aludnom :) Reggel meg egy vérfoltot találtam a takarón, pedig semmi sebet nem találtam magamon, és az orromban se volt száradt vér... Ja és nem tartozom a menstruálós nembe :)
Fafara: Hát nem független a két dolog, az biztos :)
Igen, ilyen velem is volt. Ott kezdődött, hogy egy cellában ülök, és tudom, hogy gyerekeket, öregeket, férfiakat és nőket nyírtam ki, és nemsokára kezdődik a kivégzés. Iszonyúan féltem. Aztán jöttek az őrök és elindultunk a folyosón. Jött egy pap, hogy könnyítsek a lelkemen, elküldtem a picsába, pedig egyre jobban féltem. Aztán meghallottam az arénában lévő emberek ordítását. A hozzátartozók voltak legelől. A gyűlöletük erőt adott és egyre jobban vigyorogtam. Felvezettek az akasztófához, ahol elutasítottam a kendőt. Nyakamba rakták a hurkot. Aztán kirúgták alólam azt a sámliszerű tárgyat, én meg azt üvöltöttem még utoljára, hogy "Fuck your god!" - ez amúgy egy Deicide szám szövege. Erre ébredtem fel, meg hogy felülök.
Elég soxor gyilkolászom álmomban, van, amikor másról sem szól az egész éccaka. És élvezem is. ;>>> (Már ha nem engem öldösnek ugye :))
Pszichoanalitikusék szerint asszem erősen frusztrált, kiegyensúlyozatlan lény vagyok, aki így kompenzál a napközbeni kudarcokért :).
Én a washingtoni sorozatgyilkos következő áldozatát illetve annak kivégzését álmodom meg mindig egyes szám első személyben, de nem vagyok hajlandó együttműködni az FBI-jal.
Legközelebb, pontosan két óra múlva, agyon fog taposni egy hangyát.
igen, régebben rendszeresen, mostanában néha.
magát a gyilkosságot sosem álmodom meg, csak onnantól kezdődik, hogy para van, mer megöltem vkit és tök 1értelműnek tűnik, hogy én vagyok a tettes, de a zsaruk ennek ellenére nem jönnek rá, pedig körülöttem szaglásznak...szóval thriller 1000-el...
Kíváncsi lennék, ti is szoktatok-e ember ölni álmotokban. Mostanában ugyan nem, de régebben megesett velem, ha nem is gyakran.
Egyszer például meg akart minket ölni valaki - persze álmomban :P -, de én mögélopakodtam, majd elvágtam a torkát. Arra ébredtem fel, hogy ülök, és jobb kezemben tartom a pizsamám bal vállát. A reccsenő hang riasztott fel, ahogy vágtam, azaz a valóságban kés helyett a pizsamámat szorítottam, amit így, a vágás gyors mozdulatával sikerült is széttépnem - régi, elnyűtt darab volt, gondolom, máshogy nem sikerült volna.
Ha van ilyesféle álmotok, írjátok le ide.
