Fáj a vállam. Huzatot kapott, meg rá is estem. Először végigpróbáltam minden öngyógyító praktikát, de fel kell adnom. A kerületi rendelőintézeben Reumatológus. Ismerős, ismert, jó, és kedves. Minden pillanatban ezer megalázott, nyomorult, fájós tagú, és dühödt szemű öregember ül az ajtaja előtt. (Bocs, fiatal is.) Néhányszor besunnyogtam már csókosként (gyere csak be az injekciósokkal a rendelés elején...), de az emberek nem hüjjjék, és sokszor még kiabálnak is. Utálok sumákolni, még ha fáj is. Most erőt gyűjtöttem, és odamentem, de késő, mert már a kartonozóról visszapattantam, mivelhogy több beteget nem vesznek fel mára. Most kit szidjak? A klímát, hogy olyan lyukból fújt a vállamra, amit nem vettem még észre, a kartonost, aki elküldött, a doktornőt, aki nem nyit magánrendelőt, mert nincs rá ideje a sok betegtől, vagy a főnökét, aki nem vesz fel még két reumatológust, a minisztert, aki nem ad rá pénzt, vagy az egész büdös életet, és azt hogy kopik a csontom, mert élek?
Nem tud inkább valaki egy reumatológust, ahová időre lehet menni? (Asse baj, ha fizetni kell.) Help wanted!
Metell
|