"Amúgy balos újságokat olvasva - különösen a Népszava és 168 óra - tucatjával találkozom ilyennel. Lehet, hogy ezokat nem olvasod? Vagy az nem tűnik fel?"
Két részből áll erre a válasz. Az első az, hogy most kizárólag erről a cikkről volt szó. Kevéssé értékelem azt a helyi szokást, hogy amikor valami konkrét dologról, eseményről, személyről elhagzik valami kritika, megérkezik a szereotip válasz, hogy "de bezzeg a másik oldalon...". Mi köze annak, az aktuális témához?
A másodikban meglepetést fogok okozni, ugyanis egyetértek. A Népszavát régen nem olvasom, mert a hanyatlása közben leszoktam róla, de a 168 órát igen és az a véleményem róla, hogy hasonló hibákat vétenek. Igaz, azt is gyanítom, hogy olykor szándékosan teszik, mert az újság profilja leginkább az "ellenjobboldali lap" és igyekszik ugyanazokat a stilisztikai eszközöket használni. Egy időben mindig együtt vettem a Magyar Fórummal. :) Nem mondom, hogy paródia, mert ahhoz nem elég jó, inkább azt, hogy úgy járt, mint aki kéményseprővel pofozkodik: maga is kormos lesz és nem lehet megkülönböztetni.
Megnyugtat ez a gondolat? Mert akkor nincs mit tenni. :)
De engem inkább zavar, hogy azon az oldalon még nem alakult ki egy profibb stilisztikai kultúra. Ez lehet az oka annak, hogy meglehetősen sok a szinvonal alatti megnyilvánulás. Talán lélektani okai is vannak. Például ez a cikk nem annyira újságnak íródott, hanem inkább olyan, mint valami beszéd, amit túlfűtött hallgatóságnak akar az írója elmondani.
Nos emiatt, olvasva, kissé disszonánsnak tűnik. Jellegzetesek az emocionális felhangok, a fokozó szerkezet, viszont emiatt sok benne a logikai bukfenc, mert az író inkább a hatásra, mint a meggyőzésre helyezte a hangsúlyt. Viszont olvasás közben vissza-vissza lehet lépegetni a szövegben és fel lehet ismerni az állítások hibáit. Beszéd közben erre nincs sok mód.
Ezeket a dolgokat egy gyakorlottabb újságíró jól ismeri, de nincs ezzel másként egy gyakorlott újságolvasó sem. Azt mondom, beszédnek kiváló, de cikknek nagyon rossz. A Népszabinál biztosan visszadnák átdolgozásra, pusztán szakmai szempontokból, a Gondolán még ezt tanulni kell. Ha sikerül, megszünhet az, hogy "primitívnek" és "nevetségesnek" kell ítélni egy-egy ilyesfajta produktumot.
Nnna, hogy kidühöngtem magam, vitába szállnék veled. Nem nevetséges a jobboldal, hanem összezavarodott, részben becsapott, átvert, elhagyott. Akiket te nevetségesnek tartasz, az egy militáns csoport, egy részük talán valódi sérelmek alapján elvakultan politizál, más része egyszerűen érzelmi alapon; ahogy nyilván a másik oldalon is vannak ilyenek, csak ők nem látszanak.
Konzervatív gondolkodásra, politizálásra szükség van, mert talán csak a bal és a jobb egyensúlya képes stabil, mérsékelt haladást, fejlődést produkálni hosszú távon. A baj itt talán az, hogy a mai magyar jobboldal kezdettől - kezdetnek a rendszerváltást nevezem - nem igazán képes magára találni. Rádásul a közelmúltban a magát önkényesen - nem állok egyedül a véleményemmel, ha azt monom, tisztán üzleti okokból - jobboldalinak kikiáltó FIDESZ csapdájába esett; amint a baloldal a 20. század közepén a magát baoldalinak kikiáltó sztálinista klikk csapdájába.
Az ilyen csapdába esésnek csak első körön áldozata a mindenkori ellenfél; ugyanúgy áldozat a "saját" oldal, csak nehezebb helyzetben van, mert szimpátiája, reményei miatt egyszerűen nem veszi észrve, vagy nem hajlandó elfogadni, hogy csapdában van. A végső álldozat természetesen az egész ország.
Remélem, hogy ebből a zűrzavarból egy korszerű, erős, hiteles jobboldal fog kimászni, színvonalas, hiteles sajtóval, képviselőkkel, vezetőkkel. Az egész országnak ez az érdeke.
Az én magyarságom a magyar nyelvben, a magyar irodalomban, a népdalkincsben, a népmesékben, a mondákban, a hagyományokban, a népviseletben, a néművészetben, a magyar történelemben testesül meg. Miért lila és miért köd, ha engem borzasztóan zavar, ha valaki nem tud anyanyelvén helyesen megszólalni? Milyen jogon nevezi magát maygarabbanak valaki, és nevez ugyanő mást kevésbé magyarnak, vagy egyáltalán nem magyarnak, aki a legelemibb, legősibb nemzeti kincsünket nem tudja használni?
És miféle gondolatok fogannak ott, ahol az elemi kifejezési készség is hiányzik?
Na, én elolvastam. Mélységesen halovány, ellentmondásoktól hemzsegő, néhol kifejezetten ostoba iromány. Mi benne a kaland? Olyan mint egy olvasói levél: kissé hisztérikus és butuska.
Kár ilyeneket idézni, tiszta égés.
Mindig félek az erősen szélsőséges lapok, cikkek olvasásától. Tudom, hogy a helyesírás romlása általános jelenség, de a szélsőséges - mondjuk így - fogalmazók úgy látszik, különösen rosszul vannak megáldva nyelvérzékkel. Számomra tragikomikus, hogy éppen a magát nemzetinek nevező, magyarságára büszke médium, szerző nem tud egy mondatot helyesen leírni.
Ebben a címben: Az ügynökválság és elindítója a Medgyessy-ügy mint médiaprobléma is legalább két vessző hiányzik.
Meggyőződésem, hogy ahol a mondatok megformálása terén zűr van, ott maguk a gondolatok sem lehetnek tiszták.
Tényleg nem tudom, hogy lejáratott figurákkal, mint kerényi és orbán, mi a fenét akarnak? Szerintem a nép már csak röhög, hogy áztatják az esöben magukat éps üvöltöznek!:-)
Flaszter
NSZ ? 2002. augusztus 28. ? Szerz?: Miklós Gábor
Én valóban izgalommal várom, hogy mit tesznek majd a tüntet?k pénteken a tévé el?tt az újsággal. Vigyenek magukkal egy dupla oldalt valamely korábban megjelentetett balliberális lapból! ? szólt a felszólítás. Ezenkívül még virág lesz azoknál, akik Orbán Viktor hívó szavára odamennek, hogy így tiltakozzanak a sajtószabadság eltiprása ellen. Vajon mihez kezdenek a régi lappal? Csak találgatni lehet, milyen tömegbalettet tervez Kerényi Imre, a mindig más politikai eszmét?l tüzelt rendez?. Barátom szerint összegy?rik, majd széttépik a lapot. Esetleg belecsavarják a virágot. Vagy integetnek vele. Vagy megvetéssel odavetik a szónoki emelvény elé, ahol majd Orbán Viktor tart beszédet.
A f? esemény pedig az, hogy a magyar jobboldal felfedezte magának a sajtószabadságot. Korábban ? különösen, amíg hatalmon voltak ? nem így vetették fel a kérdést. Szó sem volt akkor szabadságról. S?t a gondolatvezérek soha el nem mulasztottak figyelmeztetni a sajtószabadosság romboló voltára. A sajtószabadság ? állapították meg helyesen ? szoros összefüggésben van a liberális eszmékkel. A jelszó tehát a sajtóegyensúly megteremtése volt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy elérték az állami média totális ellen?rzését, furfangos jogászkodással kizárták az ellenzéket a felügyel? kuratóriumokból. A sajtóegyensúly nevében adtak teret széls?ségesen pártelfogult, s?t gyakran gy?lölköd? széls?jobbos hangoknak. A közmédiában a Fidesz négy éve alatt folyamatosan rúgták ki a politikailag ellenszenves munkatársak csoportjait.
A nyomtatott sajtóban bonyolultabb volt a helyzet. Ott a hirdetések központi irányításával, nyomásgyakorlással, közpénzekb?l való lapalapítással egyensúlyoztak volna. A Fidesz médiapolitikájának veszélyeire, antidemokratikus és a sajtószabadságot sért? jellegére többször figyelmeztettek külföldr?l is. Legutóbb épp a választások alatt. Nem mint ha ennek különösebb hatása lett volna a nemzetközi nyilvánosságra oly érzékeny polgári oldalnál.
A tüntetés azokért folyik, akik pár hónapja hatalmi helyzetben voltak, széls?ségesen pártos m?sorokat készítettek az elvileg politikailag semleges közmédiában. És szól a továbbra is harcosan jobboldali médiaszemélyiségekért és m?sorokért.
Ennek a mozgalomnak és a mozgósításnak két érdekessége van. Egy olyan témát választottak, amely valószín?leg közömbös a választópolgárok többsége számára, de nagyon foglalkoztatja a jobboldal és a széls?jobboldal aktivista részét, mindenekel?tt a médiában érdekelt harci élgárdát. Ezek vetették fel, hogy a jelenlegi ellenzék követelje az egyik közszolgálati csatorna teljes átadását a jobboldalnak. Hogy milyen lenne a jobboldali csatorna, azt lehet tudni: a Vasárnapi Újság és a Pannon Rádió megbízhatóan jelzi az irányt.
Felvet?dik, vajon meddig tart ez a szövetség? Több jel mutat arra, hogy Orbán Viktor már elhatárolódna korábbi kedvenc hetilapjától, a Demokratától. Nagyon messze azonban nem távolodhat, hiszen nem veszítheti el leglelkesebb tüntetni, blokádolni mindig kész híveit. Igaz nagyon nehéz ezeket pártfegyelemre szorítani. A Fidesz és vezet?je már többször bebizonyította, hogy képes átalakulni, új politikai irányt felvenni. Most azonban, úgy látszik, még nem tudja, merre is van ez. Nem döntötték el, hogy a mérsékelt arcot, avagy az aktivista képet er?sítsék-e. A választások óta kialakult egy olyan réteg, amely valóban kész az utcára menni f?nökéért. S?t, ahogy azt az egyik jobboldali vezérpublicista írta, akár a flasztert is felszednék, ha a vezérük ezt végre kimondaná. Vajon most pénteken kimondja ezt Orbán a tévé el?tt? A Szabadság tér erre nem ideális. Ott a mélygarázs miatt már felszedték a kövezetet.
