Véget ért a IV. Öregdiák Világtalálkozó
Mert nem a falak teszik az iskolát...
Antalfi Imola, Bodolai Gyöngyi, Korondi Kinga
..., nem a kissé kopott lépcsôk, a folyosók és termek, a díszes ajtók és ablakok, a mai léptékkel szokatlan méretek, amelyek között elenyészôen kicsi lehet a diák, az udvar kockakövei, a repedezett aszfalt, a két Bolyai idôtlenné merevedett szürkesége, hanem az, amit tudatunkban és szívünkben magunkban hordunk, az, amivé lettünk, és az, amit tettünk, és tesznek újabb és újabb nemzedékek. Nem az üres udvar, a kongó folyosók és ásító termek, hanem az a vidám zsibongás, ami a IV. Öregdiák Világtalálkozó alkalmával betöltötte a dísztermet, az udvart, a sportpályát, a múlt emlékeit ôrzô múzeumot, a találkozások és az együttlét, amely különbözô korú és foglalkozású embereket vonzott ezen a napsütötte hétvégén a rendkívül gazdag rendezvények valamelyikére a Református Kollégium - Bolyai Farkas Líceumba.
Az idei, a Bolyai-év jegyében rendezett rendkívül jó hangulatú rendezvényükkel az Öregdiákok Baráti Köre és a két, de valóban egy iskola vezetôsége múlt, jelen és jövô folytonosságát erôsítette meg azzal, ahogy lehetôvé tette, hogy együtt művelôdjék, szórakozzon és táncoljon a legidôsebb és a legfiatalabb nemzedék. És szombaton este, a zsibongó idején, ahogy a fiatalságot idézô nosztalgiazenének egyszerűen nem lehetett ellenállni, ott az iskola udvarán az volt az érzése a volt a diáknak, hogy a falak is, a kissé kopott lépcsôfokok, az udvarra fénylô ablakok, a szobrok figyelô szeme is, anyag és szellem, a tárgyi valóság, és a könyvekben, az emlékezetünkben ôrzött múlt, mi mindnyájan ott az udvaron, és ki-ki a maga helyén, kô, fa, cement és gránit - szeretet, nosztalgia és ragaszkodás, minden így együtt jelenti az iskolát, minden, amitôl okkal vagy alaptalanul többeknek hisszük magunkat, és bennük, és a jövôben is okkal vagy alaptalanul többnek érzik magukat mindazok a nemzedékek, akik megértik és megérzik az iskolát, és akkor természetes, hogy jó lesz viszontlátni egymást jövôre az ötödik világtalálkozón.
Eredeti kéziratok a Bolyai-múzeumban
A szombati rendezvények során különleges kegyben lehetett részük a IV. világtalálkozó részvevôi közül azoknak, akik a kora délutáni órában elmentek a Bolyai-múzeumba. Habár a műsorban megnyitóról volt szó, nekünk, helybelieknek és a találkozó szinte valamennyi vendégének ismerôs a múzeum, a két Bolyai használati tárgyait, eszközeit, a korabeli képeket, Bolyai János geometriájának leírását, kézírásukat, ki tudná megmondani, hányszor láttuk, gyermekeinket, vendégeinket kalauzolva. Ez alkalommal Spielmann Mihály fôkönyvtáros a múzeum megalakulásán túl (a Református Kollégium múzeumából nôtte ki magát, 1937-ben nyitották meg és 1952-ben került mai helyére), a Bolyai-kéziratok sorsáról beszélt. Mivel papírszűkében élt, Bolyai János minden papírfelületet felhasznált írásra, ezért a kéziratok minôsége változó. Útjuk is kanyargós, Bolyai János halála után bekérették, hogy ellenôrizzék, nem rejtenek-e katonai titkokat, majd a XIX. század végén a Magyar Tudományos Akadémián tárolták, és amikor visszakerültek a Tékába, akkor kezdôdött el a tudományos kutatás, a feldolgozásuk. A hatalmas kéziratos anyag minden darabjáról fénymásolat készült, amit a tárlókban láthat a közönség, szombaton azonban, a találkozó idejére öt eredeti kéziratot állítottak ki, köztük a híres temesvári levelet, amelyben a sokszor hallott mondat olvasható: a semmibôl egy új más világot teremtettem.
Családtörténeti elôadás
Délután az iskola udvarán Spielmann Mihály elôadása nyitotta meg az ünnepélyes diplomaosztást. A marosvásárhelyi történész a Bolyai család történetének kezdeteirôl beszélt. Az érdekes adatok és vélemények közül hadd emeljük ki, hogy az elôadó szerint a család leszegényedését, a birtokok elvesztését az okozta, hogy az Oláh Gál Róbert által Vitézlô Bolyai Jánosnak nevezett elôdöt, aki tíz évig volt török fogságban, a családnak ki kellett váltania, aminek érdekében, lévén nagy anyagi áldozatról szó, feltételezhetôen el kellett zálogosítaniuk, majd elvesztették az ôsi bólyai birtokot, s a címeres kisnemes Bolyai Farkas valószínű ezért kényszerült gimnáziumi tanári állás vállalására.
Miután dr. Ágoston Albert öregdiák versét Tóth László elôadta, az Öregdiákok Baráti Körének nevében Mátyás Zoltán számolt be arról, hogy a 445. évforduló kapcsán egy több évtizedes mulasztás jóvátételére vállalkoztak, gyémánt-, arany- és hűségfokozatú oklevéllel tüntetve ki azokat, akik jeles tettekkel, sikeres pályafutásukkal öregbítették az iskola hírnevét, vagy erkölcsileg illetve anyagilag támogatták az iskolát.
A neves Bolyai-kutatók közül dr. Kozma Béla, dr. Kiss Elemér és dr. Weszely Tibor gyémánt Oláh Gál Róbert, Oláh Anna és T. Tóth Sándor, az iskola ma 90 éves egykori igazgatója aranyfokozatot kapott.
A továbbiakban oklevéllel ismerték el mindazoknak a volt bolyais diákoknak a tevékenységét, akik tudományos illetve művészeti téren alkottak maradandót, akik kimagasló közéleti szerepet töltöttek, töltenek be, az Öregdiákok Baráti Körének tagjait, a Collegium Alapítvány kuratóriumának tagjait, akik hűséggel szolgálták az iskolát, mint például Imreh Ferenc, a márvány emléktáblák megmentôje, valamint azokat a magánszemélyeket, vállalkozókat, cégeket, akik-amelyek anyagilag illetve munkájukkal járultak hozzá az iskola folyamatban levô korszerűsítéséhez. A sor hosszú, a tévedés lehetôsége nélkül nehéz lenne a díjazottakat felsorolni. Ahogy látható volt, sokan meg is sértôdtek, de talán jövôre oklevelet kapnak azok is, akik a sorból kimaradtak.
Befejezésként hadd említsük még meg, hogy gyémántfokozatú oklevelet nyújtottak át dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspöknek, dr. Sárpataki János nyugalmazott esperesnek és Tôkés Eleknek, akik elôsegítették a Református Kollégium újraindulását. A Kárp György vezette ünnepséget szombaton az esti gálaműsor követte.
"Nem indultunk hiába"
A rendezvénysorozat kiemelkedô programpontja volt a Kultúrpalota nagytermében szombat este megtartott díszműsor. A közművelôdés háza megtelt "öregdiákokkal", emlékekkel. A jelenlevôk gondolatban összeszámolták a hiányzókat, az örökre eltávozottakat és a távollevôket egyaránt. S ha hosszú is volt a névsor, inkább örültünk, hogy akik eljöttek, legalább azokkal találkozhattunk.
A műsorszámok sokszínű kavalkádját az fogta össze, hogy mindenik valamiképpen kapcsolódott a Bolyaiakhoz, az alma materhez és annak öregdiákjaihoz. Így talált helyet Györffy András Bolyaiakról szóló rövid műsora, az erdélyi költôk verseit megzenésítô és elôadó Kôvirág együttes, melynek tagjai közt jelenlegi bolyais tanár is tevékenykedik. Fellépett továbbá a Református Kollégium Kórusa, karvezetô Csíki Ágnes, Kilyén Ilka, az Ágról szakadt madár című elôadóestje egy részletével. Az Apolló Sporttánc Klub két legfiatalabb tagja, Máthé Zsolt és Szengyel Tímea, a maguk hét évével még túl ifjak ahhoz, hogy az iskola tanulói legyenek, de koreográfusuk szintén egykori öregdiák. Molnár Tünde kiváló orgonajátéka is egy volt öregdiák, Terényi Ede ajándékát varázsolta élménnyé. A zeneszerzô átiratai erre az alkalomra születtek. Fellépett továbbá a Gruppenhecc, a műsor egymástól kontrasztosan elkülönülô darabjait műsorvezetôként Nagy István fogta össze.
Felcsendült a Református Kollégium szimbólum- értékű dala is: "nem indultál hiába", ezzel a dallamfoszlánnyal hagyhattuk el a nagytermet. A közönség nagy része pedig a díszműsort követôen habozás nélkül az iskola felé vette útját, csak úgy hömpölygött a tömeg felfelé a Bolyai utcán. Rövidesen megtelt az udvar
"zsibongó" egykori diákokkal. A zene már szólt és a Téglagyári Megálló jóvoltából késô éjjelig állt a tánc.
A tudást, a szellemi, hitbéli értékeket nem lehet államosítani
A világtalálkozó utolsó napján az emléktáblák leleplezésével, a díszterem, sportpálya és tornacsarnok névadó ünnepségével, valamint koszorúzással várták az érdeklôdôket, és a hagyományhoz híven, felolvasásra került a zárónyilatkozat.
Köszöntô beszédében Kiss József nyugalmazott tanár, az Öregdiákok Baráti Köre Tanácsadó Testületének elnöke emlékezett meg az évtizedekig rejtegetett, megsemmisítésre ítélt emléktáblákról, az akkor zajló háttéreseményekrôl, a táblák méltó helyükre való visszahelyezésérôl, az Öregdiákok Baráti Körének tradícióôrzô és újjáélesztô tevékenységérôl. "Nemcsak ôrzôi, hanem élesztôi is kell legyünk hagyatékainknak. Ôrbástyánk hagyatékaira vigyáznunk kell. Vigyáznunk kell egymásra, egymásért. Csak így lehetünk erôsek" - mondta Kiss József.
Tegnaptól a Bolyai Farkas Líceum díszterme Bolyai János nevét viseli, a sportcsarnokot és a sportpályát a nagy hírű iskola két volt tanáráról, Horváth Andrásról illetve Fülöp Györgyrôl nevezték el. "Most, amikor ôsi alma materünk aulájának, dísztermének névadó ünnepségét tartjuk, gondolataink azok felé a nagy professzorok és tanítványok sora felé kell hogy szálljon, akik életük, példamutatásuk, alkotásaik által örök hírnevet, elismerést és dicsôséget szereztek ennek az iskolának. Szellemük most is itt lebeg és hat az ôsi falak között. Közülük egyet, a legnagyobbikat, a Sziriuszt kell most említenünk csupán, akinek nevével fémjelezzük ezt a dísztermet" - hangsúlyozta beszédében dr. Ágoston Albert, az iskola volt diákja. Dr. Kiss Elemér, az iskola volt tanára Bolyai Jánost "iskolánk legnagyobb diákjának" nevezte, mondván: "hozzá hasonló lángelme nem hagyta el az iskola padjait".
Klósz Bálint Horváth Andrásról (1911-1951) és Fülöp Györgyrôl (1921-2001) emlékezett meg. Horváth Andrást a kollégiumi testnevelés és testkultúra elsô szakavatott, elhivatottságában és célratörésében iskolát teremtô professzorának nevezte. »Tudatos, kitartó fizikai erôkifejtésre ösztökélte személyét rajongásig szeretô, tisztelô, becsülô, szófogadva követô "alattvalóit", a "mozogj, sportolj, fejleszd magad harmonikusan!" életelvét tarisznyálva útravalónak minden tanítványa számára. A Bolyai Farkas sportkör megálmodójaként, megteremtôjeként, áldozatos mindeneseként 11 szakosztályban fogta rendszeres, tudományosan megalapozott edzésmunkára szilaj, erôtôl duzzadó növendékeit, évtizedekig szállítván szeretett iskolája trófeatárába a babérokat és a marosvásárhelyi teljesítménysport számára a mesterien kimunkált nyersanyagot.« Fülöp György tanár úr példamutatóan tartalmas életének több mint felét fétisként tisztelt iskolája falai között töltötte, "27 éven át okított és nevelt, buzdított és serkentett, oltotta kitartóan tanítványaiba az ésszerű testmozgás, a teljesítménycentrikus versenysport szeretetét. A Horváth András-iskolán cseperedett "kis" Fülöp úszott és jégkorongozott, bűvölte a különbözô méretű lasztikat medencében, kosár- és kézilabdapályán egyaránt, a nemzeti válogatottak szintjén."
A zárónyilatkozatot Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke olvasta fel. Hadd idézzünk belôle: "A történelem kereke forog, az évek peregnek, de az ôsi falak, a kollégium falai a maguk monumentális, büszke, lenyűgözô, tiszteletet parancsoló látványukkal állnak és dacolnak a rájuk zúduló viharokkal. Nem csoda, hiszen anyagi fundamentumát erôs betonból: erdélyi református gyülekezet, magyar nemesek, közép- és kisbirtokosok, áldozatkész, felvilágosult értelmiségiek, kiváló iparosok, kisiparosok összefogása, támogatása és munkája ötvözetébôl készítették az eltelt századok során. Oktatóink és diákjaink sorából kiemelkednek világhírű tudósaink, Bolyai Farkas és fia, Bolyai János. Köztudomású, hogy az iskola épületét, anyagi javait 1948-ban államosították, majd 1960-tól kezdôdôen fokozatosan egyre több román tannyelvű osztályt telepítettek az intézménybe, a magyar osztályok számának csökkentésével párhuzamosan. A lepergett évtizedek során két ízben, 1970-ben és 1990-ben nyílt alkalom arra, hogy az iskola kizárólag magyar tannyelven működhessen, de a magyar közösség minden jóhiszeműsége ellenére egyik próbálkozás sem járt sikerrel. Most, 12 évvel a tragikus események után, hosszas politikai egyeztetések eredményeként, a 2002-2003-as tanévtôl kezdôdôen fokozatosan megszüntetik a román tannyelvű osztályokat a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban. Meggyôzôdésünk, hogy a tudást, a szellemi, hitbeli értékeket nem lehet államosítani. Ennek szellemében hívunk fel minden jóhiszemű, felelôs vezetôt, hogy a közel 450 éves iskola magyar tannyelvű státusa visszaállításán és ennek a jellegnek megôrzésén fáradhatatlanul és eredményesen munkálkodjon!"
A IV. Bolyai Világtalálkozó záróakkordjaként koszorúzási ünnepségekre került sor a márvány emléktábláknál, a Bolyai líceum udvarán álló mellszobroknál, a Bolyaiak líceum elôtti szobránál, a Bolyai János- emléktáblánál, a református temetôben a Bolyaiak sírhelyénél és a líceum elhunyt tanárainak és diákjainak emlékére állított kopjafánál. Koszorút helyeztek el az Öregdiákok Baráti Köre, a Bolyai líceum, a marosvásárhelyi és megyei RMDSZ, a helyi és megyei önkormányzatok képviselôi.
