Kerényi most a ballib sajtónak az első számú közellensége!
Mindenki az , aki lemezítteleníti az ő királyságukat!
Hátul azonban egy valaki írányít, a Gazda, ahogyan Makovecz írta vala!
Csak nem a Sorosra gondolt?
Nem pont a megadott mondattal kezdtem, és nem is pont úgy fejeztem be. Ha nem baj. :)
(csak zárójelben: gondolkodtam már egy ideje ezen, mielőtt kitaláltad volna a játékot, csak a személy lett volna egészen más valaki... becsszóra így volt! :) )
(Salvo errore! Van egy fórum az interneten. Azaz egy Fórum. Bal- és jobboldali érzelmű emberekkel. De mintha mostanság balra tendálnának a vélemények. Nem baj. Még engedjük. Még nem tiltjuk. Még csak bojkottáljuk. De tiltani is. Fogjuk. Hamarosan. Addig még ott is megszólalhat bárki. Azt mondják, a mi derék, szókimondó, szálfa termetű emberünk nacionalista, fasiszta, antiszemita és bűnöző. Egy másikat, aki óvakodik szavainak transzponálásától, Javszer Arafatynak tituláltak, csak mert érzékeny a torka. Nem baj. Még nem. Majd mi megitatjuk. Hársfateával. Meggyógyítjuk. Mi klerikális, polgári és krisztianizáló módszerekkel gyógyítunk. Így tettük már 1919. tájékán is, 1945. után is, és 1989. óta is így tesszük. Magam is. Folyamatosan. És nem hagyjuk őt. Bántani. Higgyenek csak a másik oldalon, amit akarnak. De a jelszó már elindult. Az írásokat írással, a szavakat szavakkal ellensúlyozva. Zavaros? Mi értjük. Érti, akinek esze van rá. Majd megértik ők is. Majd, ha tisztul a festett ég. Majd, ha nem kancsalul tekintenek. Föl rá. Haj rá!)
A szavazópolgár a nagyvárosban ül a képernyő előtt és nézi a képernyőn Juszt Lászlót. Mert a kisvárosban nem nézheti. Nem elegáns jelenség. Fekete póló, fekete lélek. Nervózus lélek. Nomen est pónem. Majd ő megmutatja. De mi nem nézünk oda. Ha oda is, csak, hogy borzadjunk. Van min. A szoclib bigband impresszáriója. Szervezi, segíti a zenekar fellépéseit. Pártszékházban is. Fontoskodva. Akár financiálisan is tehette. Különlegesen kezelt ügyfél volt a Kereskedelmi és Hitelbanknál. Együtt rúgta a bőrt kiskorában Erős Jánossal. Hogy nem sül le.
Mindent tud. Mindent jobban tud. Mindent megmagyaráz. Ifjaknak is. Miért nem baj, ha Gyufa beállt pufajkásnak. „Te is azt tetted volna, azok után!” Ő már csak tudja. Hallhatta eleget. Szófiában. Amikor idősb Juszt kvaterkázott erről Gyufával, egy tányér tarator mellett. Milyen jó is ott lenni. Iusto tempore… Lacika megtanulta, ott is van, mindig. Kriminális helyzetekben, Tátott szájjal. Igen. Ezt már ismerjük. Valahol venni kell a levegőt. Nekik is. Nazáló hangokhoz ez dukál. Ez a száj. Ha hazudik is vattakabát-ügyben.
Később sem felejti atyai jóbarátját. Alá is ír neki. A SZEMet is. Közben felejt. Feledi, hogy mi alá firkantott. Mert ott volt ez is: „Olyan Magyarországon szeretnénk élni, amely megfelel a honfitársaink többsége által vallott értékeknek… ha védjük a sajtó szabadságát, és nem engedjük, hogy a kormány a saját szócsövévé változtassa a közszolgálati rádiókat és televíziókat, azokat olykor a gyűlöletbeszéd fórumaiként működtesse, kultúraínségben tartsa őket, ellehetetlenítve a független és kritikus újságírást; ha a politikát, az újságokat, a rádiókat és televíziókat megtisztítjuk a hazudozástól, a rágalmazástól és gyűlöletbeszédtől.” Hoc erat in votis… Helyette? Újságíróklub. És Közhang. És síró nyúlmamák. És könnyező őzgidák. Klubba járnak az urak. Aczél úr. Bolgár úr. Mészáros úr. Lábbal tiporják a mi jogainkat. Mert van. Jogunk. Az egyensúlyra. Ők elveszik tőlünk. El. De nem tesznek minket elveszetté. Ellehetetlenítenek minket. De nem leszünk lehetetlenek. Telhetetlenül szomjazzuk a független és kritikus újságírást, a sajtó szabadságát. Megvalósítjuk. Helyettük is. A helyüket is. Felszabadítjuk.
Csak véletlen lehet, hogy Súron bevették a Táncsics Vadásztársaságba. Pont Táncsics! Egy ilyen majesztózus elnevezésű helyre. Táncsics! Aki a Polgárok Lapja című hetilapot nyomtatta ama iduson! Amivel buzdított, lelkesített. A forradalom mellett. A polgárokat. Abcug Súrról Juszt úr! Mert jönnek a mi Táncsicsaink megint! Táncsics L-unk, és Táncsics B-ünk, és Táncsics B-ünk.
Lacika, mindenki nagyranőtt Lacikája. Kezitcsókolomlacika. Törvénytsért. Államtitkokat sért. Majtényi adatvédelmi biztos megmondja neki. Biztos, ami biztos. De nem elég. Neki nem. Mert az ő szája nyitva vagyon. És bekap vele mindent. Mindenkit. Ha nem talál mást, akkor a gyermekek, a sportolók miniszterét. Próbálja. Nagy falat. Torkán akad. Se kiköpni nem tudja magából. Se lenyelni. Ott akadt a szálka. A kishal szálkája. Klájnefisegutefise. Sefilesefarka.
Nem szent neki semmi. Juszt se. A sajtószabadság se. Abból is csak a Frei az, ami érdekes számára. Hollónak se holló. Mert ő kivájja. Üvegszem program. Andrej, oh, André, zsöszvímalörőz! Malőr. Frei megpróbálja az orosz maffiára irányítani a figyelmet, de Lacikának juszt is terelnie kell. Szeva, Szeva bácsi!
Juszt nem decens. Sem viselkedésében. Öltözködésében sem. Játszik? Újkori Póló-niust? De ki legyen Hamlet? Aki elvégzi. Bevégzi. Temetni jöttem, nem dicsérni. Alakítsunk hát újabb köröket. Keressünk. Keressük meg a mi királyfinkat!
Ceterum censeo: Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.
Eleje-vége adott.
"A szavazópolgár ül a nagyvárosban a képernyő előtt és nézi a képernyőn Juszt Lászlót.
...
Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat."
Médiaegyensúly 14. – Kökény Mihály
2002. augusztus 23. (6. oldal)
Kerényi Imre
Lectori salutem. Vannak nemzeti érzelmű szavazópolgárok. Ezeket mostanában nacionalistának titulálják. Nácinak. Vannak internacionalista érzelmű szavazópolgárok. Ellenfeleink logikája szerint ezek is nácik. Internácik.
A szavazópolgár ül a nagyvárosban a képernyő előtt és nézi a képernyőn Kökény Mihályt.
Kökény Mihály jelentékeny család sarja, a médiában mégis jelentéktelen. Kökény Mihály zenekari tag. A szoclib bigbandben sok Kökény Mihály kell. Eme együttesben Kökény Mihály az egészségügyis. Molnár Ferenc Marika cselédje így emlegetné: szanité.
Kökény Mihály szúrósan néz a felvételeken vagy cselesen mosolyog. Amikor Kökény Mihály hetvenéves lesz, bizonyára szelídebb lesz a tekintete. Olyan, mint mostanában Horn Gyuláé. Lágy.
Kökény Mihály jogi képviselője levelet írt e sorok írójának. A doktor úr legjobb tudomása szerint a szerző 2002. június 24-én a Margitszigeten beszédet tartott. A szerző ezen a napon nem járt a Margitszigeten. De ha egy kormányférfiú jogi képviselője így tudja, hát legyen. Kicsire ne adjunk. Csak Allah tökéletes.
Kökény Mihály jogi képviselője kifogásolja a beszéd egyik kitételét. „Semmi probléma, Kökény Misi, szervusz, kezet fogunk veled, köszönünk, szervusz. Csak ne magyarázz nekünk a demokráciáról, a kokárdáról, és ne magyarázz nekünk a magyarságról!” Czeglédi doktor szerint e mondat dr. Kökény Mihálynak mint a Magyar Köztársaság polgárának, mint magyarnak és mint politikusnak a jó hírnevét sérti. Czeglédi doktor kéri a „sértő” mondat nyilvános visszavonását. Czeglédi László doktor közel van a tűzhöz. Irodájának címe: Balassi Bálint u. 21–23.
Kökény Mihály jogi képviselőjének érvelése nem helytálló. Egyrészt a szerző alanyi állampolgári joga véleményének szabad kinyilvánítása. Irodalmi munkássága részeként különösen az. Másrészt az Alkotmánybíróság határozata értelmében a közszereplőknek több véleményt kell elviselniük, mint a mezítlábas szavazópolgároknak.
Kökény Mihály jogi képviselőjét a szerző ezért e hasábokon értesíti, hogy a sértőnek titulált kitételt nem vonja vissza. Egyben örömét fejezi ki, hogy téziseit e hasábokon megerősítheti. Ha Kökény Mihály nagypapája, Varga Jenő és annak kollégája, Szamuely Tibor ügyesebbek lettek volna, e tézisek megerősítése nem történhetne meg. Mert akkor a szerző nem élne.
Kökény Mihály nagypapája, Varga Jenő egészségügyi népbiztos volt 1919-ben. Szamuely Tibor pedig „kormányfő”. Mint korábban Horn Gyula. És mostanában Medgyessy Péter. Mindez a proletárdiktatúra fényes napjaiban történt. Kökény Mihály nagypapája, Varga Jenő és Szamuely Tibor szereztek maguknak egy páncélvonatot. Ez a járgány ma Balatonalmádi város vasútállomásán vesztegel. Mint gyermekjáték. Akkoriban jól fegyverezve ez páncélvonat volt a jogállamiság. A Mercedes. Kökény Mihály nagypapája, Varga Jenő, Szamuely Tibor és a népbiztosok szerették használni a páncélvonatot. Lukács György filozófus is használta. Aki népbiztosként lövetett. Ez utóbbi később megalapította a Lukács óvodát. És ebben jól felnevelte nekünk népszerű filozófusainkat, akik ma a szoclib társaság vezéralakjai. Mind egy szálig. Kivéve néhányukat, akiknek jobb állásuk akadt külföldön. De ezek is ugyanazt a nemzetek fölötti nótát fújják, mint itteni barátaik. És ha kell, ha nem, lövetnek. A médiában. Jó pénzért. A páncélvonatot leginkább a kormányfő, Szamuely Tibor szerette használni. Szerzett magának a Telekin egy jó kis bőrkabátot, egy jófajta golyószórót, és elindult világgá. Ment mendegélt. Faluról falura, városról városra pöfögött a páncélvonattal. Összefogdosta a nadrágos embereket. A papot, a jegyzőt és a tanítót. És szépen felakasztotta őket. Ahogy kell. A szájhagyomány tudni véli, Kapuvárott Kökény Mihály nagypapája, Varga Jenő egészségügyi és szociális népbiztos is vele volt. Megállították a járgányt, és mentek a nadrágosokért. Az elsőt a padlásról rángatták le. Szerencsére éppen arra járt a vasorrú bába. Körbeszaladt a településen. Vigyázzatok, asszonyok, ezek ügyesek! Még azt is tudják, hogy a házakon padlás van. Így hát a nagymamám a vitnyédi erdőben bújtatta el nagypapámat. Szamuely meg a másik továbbpöfögtek. Így maradt egy tanárral több a hazának. Így születhetett a nagypapának fia. S a fiának is fia – e sorok írója –, aki örömmel nem vonja vissza a „sértő” mondatot. Hisz él. Élni pedig szép. Élni jó. Halihó.
Kökény Mihály jogi képviselője a margitszigeti beszéd egyéb részeinek – például e Kökény Mihályra vonatkozó történetnek – visszavonását nem kérte. Budafok főtere néhány éve még Kökény Mihály nagypapájáról, Varga Jenőről volt elnevezve. Akkor a „bennszülött” önkormányzat visszaváltoztatta a nevet. Most újra Városház tér az a főtér. Mindig is az volt. Most a „bennszülött” önkormányzatot is meg lehet majd rendszabályozni. Zánkán – az úttörőtáborban – pihenőpark volt szentelve Varga Jenő emlékére. Illő lenne ott kihelyezett kormányülést rendezni. Varga Jenő emlékére. Erősítené a csipet-csapat identitását. A tanácsköztársaság terroristái bátrak csak a páncélvonaton mertek lenni. Amint ez kisiklott, valamennyien gyáván megfutamodtak. Mint a nyulak. Bécsbe a rokonokhoz. Moszkvába, a védettségbe. Egy részük Spanyolországban folytatta az idétlenkedést. És egyikük sem került bíróság elé népirtás bűntette miatt. Miképp Milosevics. Akit Thürmer úr meglátogatott. E gyilkosok sohasem álltak bíróság elé. Soha senkitől nem kértek bocsánatot. A Szamuely-banda sem. A Rákosi-banda sem. A Kádár-banda sem. Csak szétmenekültek, szaporodtak, majd újra összemenekültek, és beépültek az új apparátusokba. Ha ezt csendben és alázatosan tennék, nem lenne baj. Emberből vagyunk. De hogy a hóhérok unokái elvárják az áldozatok vagy a potenciális áldozatok unokáitól a bocsánatkérést – az már illetlenség. Chaka király kétszáz éve félig kiirtott zulu népétől a dél-afrikai búrok és angolszászok leszármazottai bocsánatot kértek. A római pápa bocsánatot kért. Varga Jenő unokája bocsánatkérést követel. Hol él ez az ember? Ez itt Szent István országa, nem a Komintern.
Kökény Mihály és jogi képviselője meg kell, értsen egy filozófiai problémát. A szerző gondolkodásában az Újszövetség talaján áll. Jézus megbocsátott a bűnbánó asszonynak. Befogadta az adószedőt. Irgalmasnak ítélte a szamaritánust. A szerzőnek esze ágában sem lenne Kökény Mihály nagypapáját emlegetni. Éppen az Újszövetség miatt. Apáink és nagyapáink vétkeikért nem vagyunk felelősek. Ellenfeleink azonban az Ószövetség kérlelhetetlen szigora szerint szólnak rólunk. A szemet szemért elv kegyetlenségével. Az atyáik bűne visszaszáll ivadékaikra hetedíziglen elv hagymázával. Ellenfeleink szerint felmenőink miatt mi fasiszták, kirekesztők, irredenták vagyunk. A felmenőink emlegetése az egyik hazugság. Felmenőink kilencvenkilenc százaléka – Árpád, Zalán, Werbőczy, Dózsa és a nagyapám – derék ember volt. Maga a vád a másik hazugság. Mely értelmében mi, bűnösök, értékrendünk és származásunk miatt „pacifikálandóak” vagyunk. Miközben saját maguk számára újszövetségi megbocsátást várnak el, ószövetségi módon akarnak „kifeszegetni minket az élők földjéből”. Szellemileg ezt tenni ugyanolyan bűn, mint fizikailag. Ez a kettős mérce. Mellyel valakik vissza akarnak élni. De már nem lehet. Felálltunk.
Kökény Mihály úr jogi képviselője levelében e sorok írójától elégtételt is kér. Mi lehet ez? Párbaj? Nem lehetséges. Dr. Kökény Mihály párbajképtelen. Dr. Kökény Mihály az egészségügy jelene, a gyógyszergyártás tegnapja és a terrorhullámok tegnapelőttje miatt ma párbajképtelen. Csak egy párbaj paródiája lehetséges. Amennyiben az RTL Klub egyenes adásban közvetíti a kutyakomédiát.
Kökény Mihály urat e sorok írója várja a Parlament előtt. A Duna-parton. Bármelyik hajnalban. Párbajsegédként a szerző papját és testvérbátyját kérte fel. Megtisztelő lenne, ha Kökény Mihály segédként Horn Gyulát és Medgyessy Pétert hozná magával. A páncélvonat-unoka mellett a pufajkás meg a titkos tiszt szépen festene. Javasolt fegyvernem: golyóstoll. A háromszori golyóváltás egy A4-es papírlapon történjen. Három érv. Három ellenérv. És kész. Döntőbíró: Anettka. Csak meg ne fázzon a hiányos öltözetű hölgy abban a hűvös hajnalban.
Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.
