Nem aludtam, az évforduló kapcsán lehet érdemes végigolvasni újra, miről álmodott Viktor egy éve...
S mi lett belőle...
Én egy kicsit ironikusan arra gondolom, olvasván orbán felfelé építkezéséről, hogy lámcsak Isten útjai tényleg kifürkészhetetlenek, s aki túl magasra kívánkozik, az a mélybe zuhan.
Pedig tudhatta volna, hogy annak idején a bábelieknek sem engedte, hogy égig érő tornyot építsenek, összezavarta a nyelvüket...
Orbán Viktor ünnepi beszéde
2001. augusztus 20. 16:33
Munkatársunktól
A Kossuth téren délután három órakor kezdődött az ünnepélyes tisztavatás. Utána Mádl Ferenc köztársasági elnök átadta a nemzeti lovas díszegység csapatzászlaját. Ezt követően Orbán Viktor miniszterelnök mondott ünnepi beszédet.
Mélyen tisztelt Elnök Úr, Excellenciás Urak, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat. Hadd köszöntsem külön azokat a gyermekeket, akik a magyar Millennium évében érkeztek meg közénk. Isten éltessen benneteket és szüleiteket!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, magyarok itthon, a Kárpát-medencében és szerte a világban! A jövő elkezdődött. Meghívtuk és leültettük asztalunkhoz a múltat. Mert jeles ünnepeken, amikor megnyílik előttünk az idő, maga köré gyűjti családját az ember. Vendéget hív, ünnepi asztalt terít. S a múlt illendően tett eleget a meghívásnak, nem jött hozzánk üres kézzel. Emlékeket hozott és hagyományt, hősöket és példaképet, elhozta ezer esztendő küzdelmét, fájdalmát, örömét, elhozta a megmaradás konokságát, és elhozta magával a legfontosabbat: a múlt elhozta nekünk a jövőt. Ezer ajándékot hozott. Mert ezer arca van a reménynek, ezer arca van a fájdalomnak, a szeretetnek, a boldogságnak. Ezer arca van a gyermekeiknek. Ezerfelé fut a népek sorsa is. A gyerekek lenni akarnak valamik. A felnőttek tenni akarnak valamit. Magyarország véghez vitte, ami csak keveseknek sikerült: azzá lett, ami lenni akart. Szabad, független, erős, gyarapodó nemzet.
A Millenniummal lezártuk a hosszú, beteg, nagyképű és keserves huszadik századot. Az utolsó pillanatban csaptuk rá az ajtót, mert azzal fenyegetett, hogy folytatódni fog, s a jövőnk is a régi mard. De a Millenniummal új kapukat tártunk ki, távlatokat nyitottunk, horizontot rajzoltunk. És nekivágtunk. Magyarország sohasem lesz többé olyan, mint amilyen a huszadik században volt. Veszélyes szurdokban hajóztunk eddig, de most tágas vidékre érkeztünk. Ideje partra szállni, mert úgy tűnik: az előttünk feltáruló század kiváló alkalom, hogy éljünk, hogy fiatalok legyünk és, hogy magyarok maradjunk. Úgy érezzük minden készen áll arra, hogy nagyszerű dolgok történjenek velünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mélyen tisztelt Elnök Úr! Egy új korszakot nem a háború, nem a politika, még csak nem is a gazdaság indít el, hanem az emberek lelkületének és gondolkodásának megváltozása. A lelkek emelkedése, a közös bizalom, a jövőbe vetett remény, és az ebből fakadó erő. Ez történik velünk. Ez az erő költözött belénk. Ezért egyre több a felemelt fej, a kiegyenesedett gerinc. Ezért szaporodik a derűs családok száma, ezért van egyre több embernek munkája, érzik egyre többen, hogy munkájuknak haszna értelme és gyümölcse van. Ezért épül az ország, születik egyre több gyermek. A harang gyakrabban hív majd bennünket keresztelőre, mint temetésre. És ezért nem fogy el a jövő. Az új század kezdetén a bizakodás a remény a munka és a szeretet híveinek száma napról-napra gyarapodik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy volt eddig, hogy többen voltak azok, akik csak akkor érezték sikeresnek az életüket, ha a többiek sikertelennek bizonyultak körülöttük. Most úgy lesz, hogy azok jutnak többségre, akik úgy érzik: sikerükhöz a másik ember sikere is szükséges. Így talán az irigység is elsorvad bennünk. Úgy volt eddig, hogy amit egy nemzedék felépített a következő elvesztette. Millióknak kellett azt látniuk, hogy elveszik tőlük, amiért egész életükben dolgoztak. Ezentúl úgy lesz, hogy amit felépítünk, azt meg is tartjuk. Úgy lesz, hogy ami a tiéd, az a tiéd és a te gyermekeidé marad. Ami az enyém, az enyém és utódaimé lesz. Az enyém az enyém, a tiéd a tiéd. Ebből lehet végre mindannyiunk közös méltósága és szabadsága.
Úgy volt eddig, hogy Európa csonka. Holott semmi oka rá, hogy úgy maradjon. Nem fogadta be a védelméért megannyi vért hullatott, sok szenvedést vállalt, szabadságszerető népeket. Pedig már régen készen állnak. Most úgy lesz, hogy kontinensünket, Nyugat- és Közép-Európát a szabadság és a felelősség szellemében egyesítjük. Úgy lesz, hogy a magyarok ebben az európai egységben függetlenségüket védve és nemzeti büszkeségüket megőrizve vesznek részt. Majd úgy lesz, hogy itthon is mindannyian megértjük: az európai lélek nem ott kezdődik, ahol a mi szabadságunk és a mi függetlenségünk véget ér. Mert ott nem Európa kezdődik, hanem megint csak a hontalanság, a senki földje.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyszüleink tudták: ha elvész a korona, oda az ország. Mindannyian érezzük: ha elvész a nyelv, oda a jövő. Minden nyelven más világ épül. Mégis, világ csak egy van. De mi magyarul látjuk, magyarul értjük, magyarul tárjuk fel törvényeit, magyarul alakítjuk úgy, ahogyan rajtunk kívül senki más nem tudja tenni. Magyarul kétszer kettő négy. Ez minden más nyelven másképpen van. Úgy volt eddig, hogy a Kárpát-medencében, Magyarország határain kívül magyarnak születni keserves sorsot jelentett: másodrendűséget, megvetést, kigúnyoltattatást. Most úgy lesz, hogy végre hajtjuk a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítését, mert a jövő nem ismer határokat, és a haza mindaddig ott lesz a magasban, amíg elválaszt és nem összeköt a határ. Most úgy lesz, hogy magyarnak születni emelkedő, erős, polgárait megvédeni képes, megbecsült nemzethez tartozást jelent.
Úgy volt, hogy a huszadik század eszméi nem állták ki az idők próbáját. Elvéreztek, elbuktak, vagy a szemétdombon végezték, melyiknek mi járt. Most úgy lesz, hogy időt álló eszmékben hiszünk majd megint. Lesz közös rend, amely felé mindannyian szabadon törekedhetünk. A hegy magas, de van út a tetejére. Magyarország határai térben és időben szabottak. Ha tágasabbra vágyunk, akkor Magyarországot felfelé, az ég felé kell építenünk. Eddig úgy volt, hogy a történelem formálta a jellemünket. Most úgy lesz, hogy a jellemünk formálja a történelmünket. Most úgy lesz, hogy saját történelmünk lesz megint. Most úgy lesz, hogy ismét az európai történelem főutcáján haladunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jövő elkezdődött.
