satöbbi-blues
nem tudok elszakadni tet?led
sámlikon futok gátat utánnad,
nemed felajz egekig felmen?leg,
egy szavadba kerül: és kivánlak.
hogyha elkap az altesti vérb?ség
szapullak mint poronty, kinek nem jut tej,
nehezen tudom magamat visszafogni,
hogy meg ne termékenyítselek.
ez a blues,
ez a blues,
szivemben ide-oda húz,
ez a blues
a satöbbi-blues.
tartózkodásom ha kurtára szabott is,
éleslátásod világot teremt bennem,
simaságod megrökönyöz még mindig,
és ezért gyakran el kell mennem.
nevedre száz rímet tudnék sajtolni,
egy aluljáró falára koszos helyen,
- itt jártam: Lator, szeretnék dugni -
de magamat közzé nem tehetem.
ez a blues,
ez a blues,
szivemben ide-oda húz,
ez a blues
a satöbbi-blues.
nem hiszik el sokan, hogy megváltozok,
pedig benne van a sokéves tervben,
naponta zoknit és fogsort mosok,
ha belépek a nagy szar illedelembe.
gyermeket nemzek és utódolok,
a társadalomba illeszkedek,
mindez épületes jópofadolog,
csak addigra csipesz tartja szemem fenn.
ez a blues,
ez a blues,
szivemben ide-oda húz,
ez a blues
a satöbbi-blues.
hogyha elkap az altesti vérb?ség,
szapullak mint poronty, kinek nem jut tej,
nehezen tudom magam visszafogni,
hogy meg ne termékenyítselek.
tartózkodásom ha kurtára szabott is,
éleslátásod világot teremt bennem,
simaságod megrökönyöz még mindig,
és ezért gyakran el kell mennem.
ez a blues,
ez a blues,
szivemben ide-oda húz,
ez a blues
a satöbbi-blues.
-lator®-
