Egy éve ingyen ügyelnek az orvosok a Nógrád megyei Pásztón - tudta meg a HavariaPress. Tizennégy orvosból, tizenhárom ügyel ingyen és szerződés nélkül több mint egy éve, mert a háziorvosi ügyeletet is működtető kórházzal és a mögötte álló önkormányzatokkal nem tudtak megállapodni az órabérükben.
Az 1200 forintos bruttó órabért, ami 700 forint nettó fizetést jelent, méltánytalannak tartották az orvosok és tiltakozásképpen inkább nem voltak hajlandóak aláírni az eléjük tett szerződéseket. Az ügyelet rendjét és az orvosok munkaidejét szabályozó törvény részletesen szabályozza a napi, heti maximális munkaórák számát féléves átlagban. Idén novemberre azonban az orvosok a körülbelül négyszáz óra túlórájukkal már túl is lépik a maximalizált munkaidejüket.
Ezért az orvosok egyesével, levélben keresték meg a helyi vezetést, hogy a jelenlegi helyzetben több önkéntes - és egyébként is ingyen - túlórát nem tudnak már vállalni. A kórház azonban ezt figyelmen kívül hagyta, és továbbra is beosztotta ügyelni az orvosokat.
Valós a veszély tehát a tízezer főt meghaladó településen, hiszen az orvosokkal nem is tárgyalnak és helyettesítésükről sem gondoskodnak, ezzel súlyos helyzetbe kerülhet a helyi és környékbeli betegellátás. A helyzet mára odáig fajult, hogy a kórház, a megyei ANTSZ segítségével elérte, hogy az önkormányzat, megfelelő jogi indoklás nélkül egy háziorvost szerződésének azonnali felbontásával fenyegetett meg, amennyiben nem ügyel tovább. A feszültség elkerülésre törekvő orvosok elmondása szerint a helyi vezetés magatartásával arra kényszerítette és folyamatosan kényszeríti őket, hogy személyes jó hírnevük érdekében, a betegek miatti felelősségérzetüket kihasználva további túlmunkákat végezzenek."
"Megyei Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelet Vezetőjének
yyyyyyyyyy
Tisztelt Cím!
Alulirott dr. xxxxxxxxxxx háziorvos az alábbiak miatt fordulok Önhöz véleményezésre:
Háziorvosként ügyeleti szolgálatra köteleznek, a mellékelt beosztás szerint.
Az iratból kiderül, hogy 16 óra ügyeletre köteleznek, melyet a napi 8 órás munkaidőn túl, de azt követően kell végeznem, majd ezután ismét 8 órát kell rendelnem.
Igy gyakorlatilag 32 óra folyamatos munkát végzek, pihenés nélkül.
A 2003.évi LXXXIV.Törvény szabályozza a túlmunkát, ezen törvény szerint a napi munkaidő maximum 12 óra lehet, melyet 11 óra pihenőidő követ.
Tekintettel arra, hogy véleményem szerint a munkáltatás során több hónapja megsértik, megsértetik velem a törvényi előirásokat, 1 év óta !!! 6 alkalommal fordultam a hatósági felügyeletet ellátó tisztiorvosi szolgálathoz, innen nem kaptam olyan tájékoztatást, hogy ezen munkáltatás törvénysértő lenne, sőt ezen beosztás szerinti munka-ügyelet-munka teljesitése a hatóság tudtával és engedélyével folyik. Kérem szives válaszukat arről, a mellékelt ügyeleti beosztással törvényes módon ügyeltetnek-e. Az ügyeletben az orvosok mellett egészségügyi dolgozók is munkát végeznek,akiknél a 84-es törvény betartása nem történik meg,igy a munkaidő is a törvényes kereteket meghaladja, pihenőidő nem biztositott,valamint az önkéntes túlmunkáról szerződés és dijazási megállapodás sincsen.
Másodfokon hirdetett ma jogerős ítéletet a Zala Megyei Munkaügyi Bíróság tanácsa, újra csak megerősítve azt, hogy az orvosi ügyelet hazánkban is teljes egészében munkaidőnek számít. A ma jogerősen befejezett ügyben első fokon a Veszprémi Munkaügyi Bíróság hozott ítéletet még áprilisban, ez volt Magyarországon az első alkalom, amikor bíróság döntött az ügyeleti munkaidő kérdésében. Az elmúlt hónapokban egyébként egyöntetű bírói gyakorlat alakult ki hazánkban ebben a kérdésben: a balatonedericsi háziorvos, a gyöngyösi kórházi gyermekgyógyász, a szolnoki traumatológusok ügyeletben eltöltött idejét mára már négy megye nyolc bírája vizsgálta meg, és minősítette egyhangúlag – két lezárult perben már jogerősen is – munkaidőnek.
A bíróság az ítéletében azonban nemcsak azt állapította meg, hogy Magyarországon az ügyelet kérdésében ezentúl az Európai Unió irányelvét kell majd alkalmazni, a még mindig hatályban lévő 233/2000 (XII.23.) Kormányrendelet helyett, hanem – egyben és közvetve – azt is, hogy a Magyar Állam nem tett eleget a Magyar Köztársaság, és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodásban vállalt nemzetközi jogi kötelezettségének. A társulási szerződésben a Magyar Állam ugyanis azt vállalta, hogy legkésőbb 2004. május 1.-ig beülteti a magyar jogrendbe – többek között – a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK irányelvet is. Ez az irányelv pedig, az ügyeleti időt (az Európai Bíróság értelmezése szerint) teljes egészében munkaidőnek tekinti. Az Európai Bíróság gyakorlata pedig szigorú, az irányelvek tagállamok által történő implementálásának tekintetében: Nem tesz eleget az irányelv-beültetési kötelezettségének a tagállam mindaddig, amíg az irányelvvel ellentétes saját jogszabályát (esetünkben a 233/2000 /XII. 23./ Kormányrendeletet) nem helyezi hatályon kívül. Nem tekinthető tehát a 93/104/EK irányelv „beültetettnek” Magyarországon mindaddig, amíg a 233/2000 (XII. 23.) Kormányrendelet ügyeleti időre vonatkozó, azokat „lenormáló” rendelkezései nem kerülnek hatályon kívül helyezésre.
Szerződést szegett tehát a Magyar Állam. Az Európai Közösségek (Unió) joga világosan rendelkezik ilyen esetekre: Az Európai Bizottság – a tudomására jutást követően – szerződés-szegési eljárást indít a Magyar Állam ellen, a Római Szerződés 226. cikk szerint. A Bizottság az eljárás során, ha a kezdeti egyeztetés nem vezet eredményre, az Európai Bírósághoz fordul, amely a tagállamot alperesként perbe vonja. Néhány tucat példát lehet találni erre a Közösségek öt évtizedes történetében, a tapasztalat szerint azonban az ügyeknek csak kis hányada került az Európai Bíróság elé, mivel a tagállamok legtöbbször önként engedtek a Bizottság unszolásának. Ellenkező esetben az Európai Bíróság elmarasztalásának súlyos következményei lehetnek, a tagállam jelentős pénzbírsággal sújtható, „ad absurdum” akár a szavazati joga az Európai Tanácsban is felfüggeszthető (erre azonban még nem volt példa).
Az immár jogerőssé vált bírósági ítélet és annak indoklása itt olvasható. Az ítéletet azzal a kifejezett céllal tesszük „közkinccsé”, hogy annak segítségével, azt bemutatva bármelyik Kolléga vagy Kollégák csoportja, eredményesebben tudjon ezután a munkáltatójához, vagy a munkaügyi viszonyokat felügyelő állami hatóságokhoz (Munkaügyi Felügyelőségekhez) fordulni, az őt megillető jogoknak a védelmében.
Ismertek egeszsegugyi lapszemlet, amely email formajaban kudi ki az irott es elektronikus sajto egeszeguggyel kapcsilatos irasait?
Valaszt maganba is kernem: finthus@dpg.hu
koszi
afintha
