"19Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. 20De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe." (Apostolok cselekedetei 14,19-20)
Pál jól ismerte azt a vallásos lelkületet, amellyel Antiókhiából és Ikóniumból utána jöttek a zsidók. Megtérése előtt ő maga is "buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen" (Fil 3,6) volt. "Pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket." (ApCsel 8,3) Mindennek a hátterében egyetlen dolog állt: félreértette, nem ismerte Isten Krisztusban megjelent kegyelmét. Aki megismerte Istent mint megbocsátó és irgalmas Istent, az mindent megtesz azért, hogy ezt az örömüzenetet megossza másokkal. Nem feledhetjük, hogy az Úr "nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen" (2Pt 3,9). A buzgó vallásosság, amelyet Pál megtérése előtt képviselt, és amely az őt megkövező zsidókat is jellemezte, nem ismeri az irgalmat és a megbocsátást. Félelmetes azt látni, amikor valaki Isten nevével az ajkán gyűlölködik és keresi a másik ember vesztét. "Ha valaki azt mondja: >>Szeretem Istent<<, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát." (1Jn 4,20) Merítsünk Isten megbocsátó kegyelméből, hogy kegyességünk életet hordozhasson! /HZ/
Az ikóniumi misszió "1Ikóniumban történt, hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. 2De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. 3Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. 4A város népe azonban meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások meg az apostolokkal tartottak. 5De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. 6Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, 7és ott hirdették az evangéliumot." (Apostolok cselekedetei 14,1-7)
Életünk során egy kudarc átélése, egy keserű élmény elegendő ahhoz, hogy feladjunk dolgokat, vagy legalábbis fenntartásokkal legyünk a folytatásban. Pál és munkatársa arról tesznek bizonyságot, hogy evangéliumhirdetői munkájukban nem ismerik a meghátrálást és a keserűséget. A pizídiai Antiókhiából keserves események következtében - a zsidók féltékenységből fellázították ellenük a város előkelőit - kellett elmenekülnie az apostolnak és munkatársainak. Mégsem keseredtek meg, és nem voltak fenntartásaik az Ikóniumban élő zsidókkal szemben. Nem kerülték őket, mondván: "legutóbb is méltatlanul bántak velünk", hanem első útjuk a zsinagógába vezetett, ahol nem méltatlankodtak, hanem prédikáltak. Érdemes elgondolkoznunk egy kicsit azon, hogy hasonló esetben mi mit tennénk. Lehet, hogy munkánk méltatlan fogadtatása esetén visszavonulnánk és legalábbis "egy ideig" nem foglalkoznánk mással, csak önmagunkkal és sebeink gyógyítgatásával. Ha rászánnánk magunkat a szolgálat folytatására, esetleg meghatároznánk, hogy kik azok, akiknek "érdemes" hirdetni az evangéliumot, mert "méltó módon" bánnának velünk, és fogadnák a hirdetett üzenetet. Amikor ilyen gondolatok járnak valakinek a fejében, vajon mennyire foglalkozik magával, és mennyire azzal a szolgálattal, amelyre Isten hívta el? Az Úr Jézus így szólította meg egy alkalommal a tanítványokat: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!" (Mt 16,24) Nem könnyű önmagunkat megtagadva félretenni a keserűséget, az önérzet marcangoló fájdalmát, és meghátrálás, valamint fenntartások nélkül folytatni a szolgáló életet. "De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsid 10,39) Ikóniumban is meg lettek az Úrban bízó, bátor bizonyságtételnek a gyümölcsei, hiszen "a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé". Hogy ebben a városban is voltak keserű következmények, mert bántalmazni és megkövezni akarták Pálékat? Lehet, de Isten megáldotta munkájukat, hiszen meghátrálást nem ismerő szolgálatuk gyümölcseként gyülekezet alakult a városban. Később, amikor a vidék gyülekezeteit végiglátogatta az apostol, azt láthatta, hogy "a gyülekezetek erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban" (ApCsel 16,5). Ami nem történik meg, ha a keserű élmény miatt megfutamodnak... /HZ/
"49Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba. 52A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel." (Apostolok cselekedetei 13,49-52)
A hívőket is "tanítványoknak" mondja, mert még volt tanulnivalójuk. Valóban nagyszerűen megtanulták leckéjüket az Úr iskolájában. Miután Pál és Barnabás elvált tőlük, nem vesztették el tartásukat, és nem szűnt meg az evangéliumi mozgalom, hanem hitük megerősödött. A gyülekezet olyan volt, mint egy erőd a pogány és zsidó környezetben. Az evangélium örömet visz a szívbe és a házba. Ahol ez az öröm uralkodik, ott a talaj elő van készítve a Szentlélek munkájának. Ahol Isten Lelke, ott a szabadság. A Lélek gyümölcse szeretet, öröm... Nemegyszer hallottam olyan bizonyságtételt, amelyben az illető elmondta, hogy amikor átadta szívét az Úr Jézus Krisztusnak, olyan öröm költözött a szívébe, hogy szinte ugrálni tudott volna. Örült annak, hogy Isten megbocsátotta a bűneit, és most már Isten gyermekeként élhet ezen a világon. Ez így természetes. A megtért hívő emberben Isten Szentlelke lakozást vesz, és ennek eredményeként a szabadítás öröme járja át a megtérőt. Olyan öröm ez, amely nem a külső körülményektől függ. Megmagyarázhatatlan és édesebb a méznél. Ó, bárcsak látható lenne ez az életünkben! /JCs/
"... az értelemhez szólnak a példabeszédek is. Nem a titkos nyelv, ami miatt nem érti akit nem illet, hanem Isten teszi süketté rá szerintem."
Titkos nyelv = Isten. Szeretet = Isten. Megértés, megbocsátás, jóindulat = Isten. Miért tenne bárkit süketté, amikor Fiát éppen azért küldte el, hogy gyógyítsa ezeket a betegségeket? A bennünk élő ördögök szívesen megteszik ezt helyette nem? Szerintem ezek ellen kellene küzdenünk, nem pedig egymás ellen. Egyébként örülök a visszatérésednek, de most tényleg nem vagyok valami jól. Remélem a későbbiekben még találkozunk, de most tényleg le vagyok törve egy kicsit, így nagyon nehéz válaszolni. Még egyszer minden jót.
Ha már idéztél az I.Kor,14-ből, akkor ha többet is olvasol belőle:
2.Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat. 3. A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra. 4. A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi. 5. Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
vagy ugyaninnen: 13. Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza. 14. Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen. 15. Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.
meg ez is: 19. De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken. 20. Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
... az értelemhez szólnak a példabeszédek is. Nem a titkos nyelv, ami miatt nem érti akit nem illet, hanem Isten teszi süketté rá szerintem.
"Olyannal már találkoztam (itt a neten, illetve irl), aki szólt nyelveken, illetve hallott ilyet."
Én is. Hallottam olyanról is, aki látott könnyezni egy Mária szobrot. Aztán hallottam olyanokról, akiknek stigmáik voltak. Láttam is róluk készült dok. filmet, és mondhatom Jézushoz semmi közük nem volt. Láttam pedofil papokat, hallottam gyilkos pápákról, harcba vonuló keresztényekről, hallottam csodálatos testi gyógyulásokról, de a megnyugvást még is ebben a "kesze - kusza" nyelvezetben találtam meg. Engem úgy érzem nem vezethet mások akarata, csak a sajátom. Ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatok meg senkit. Sőt, talán mindenkiből merítek egy kicsit, hogy aztán azt megrágjam és elraktározzam magamban, hátha egyszer még jól jöhet. Nekem a Biblia azt mondta, hogy nincs új a nap alatt. Minden körbe megy. Tehát amin ezelőtt pár ezer évvel vitatkoztak az emberek, az most is aktuális. Így az összes apostolnak ugyan olyan dilemmái voltak mint nekünk. Ők is akár csak Jézus az utat akarták megmutatni nekünk, akár csak mi most egymásnak ezen a fórumon. Tudom mindenki szerint a saját hite a legerősebb, és ez így is van jól. De ne feledjük el, hogy a végső tudást, csak akkor sajátítjuk el, amikor találkozunk az Úrral, addig pedig nagyon sokat kell még tanulnunk, akár egymástól is. Én ehhez tartom magam, bár néha egy kicsit nehéz behúzni a féket, mégis mindíg megpróbálom és elcsendesedem. Egy kicsit elfáradtam ebbe a fórumozásba, ráadásul valami vírus is elkapott, ami eléggé legyengített. Úgyhogy most egy darabig én nem leszek. Lehet, hogy csak pár napig, lehet, hogy egy kicsivel tovább, mindenesetre addig is kívánok neked és mindenkinek további kellemes fórumozást.
Azt gondolom, hogy Pál nagyon szépen tisztába tette az első korithusi levélben a nyelveken szólást. Egyértelműen elhatárolta a tanítástól és prófétálástól. Amiről a példázatok szólnak, valamint az egyéb "direkt" próféciák egyértelműen nem a nyelveken szóláshoz tartoznak.
Én nagyjából azt gondolom, amit Pál írt, bár nekem közvetlen nyelveken szólós tapasztalatom nincs. Olyannal már találkoztam (itt a neten, illetve irl), aki szólt nyelveken, illetve hallott ilyet. Pál egyértelműen azt írja, hogy a gyülekezetben ne szóljunk nyelveken, hacsak nincs olyan, aki megmagyarázza. (Ezt pl. a prófétálásról seholse írja a Szentírás, nem beszélve a példázatokról, amikről szinténnem írja.)
Mond el nekem kérlek, hogy akkor te mit gondolsz a nyelveken szólásról? Mert szerintem ez a részlet:
1Kor 14:22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
ugyan arról a dologról beszél, méghozzá a Biblia valódi üzenetéről. Csak, aki nem hiszi, nem érti még teljesen, annak idegen nyelvű, azaz érthetetlen beszédnek tűnik. Aki viszont érti azokat a szavakat, azok a prófétákhoz hasonlatosan megértik a valódi üzenetet. És lehet, hogy tévesnek és értelmetlennek tűnik az amit írok, de miért nem abba gondolsz bele, hogy hány prófétát értettek meg az emberek igazán, hány igaz hitü embert öltek meg a történelem folyamán, vagy egyáltalán Jézust megértették- e?
"de nem egyszerűbb tevének nevezni, és akkor a többiek legalább valamivel jobban értik, hogy mit is akarok mondani?"
Tehát ha belegondolsz, ezt a kérdést akár Jézusnak is feltehetted volna, amikor Ő példabeszédekben tanított. .... 1Kor 14:22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
Szvsz keversz dolgokat. A nyelveken szólás nem azonos a példázattal, sőt egészen más. Jézus tanított példázatokban, ez a megértést szolgálta. De amikor erre pl. a nyelveken szólást hozod elő, az szerintem tipikus példája, hogy összekeversz tevét cinegével, ami nem szolgálja a megértést.
Mondhatom elég temperamentumos visszaérkezést produkáltál, minden esetre én örülök neked.
"Azt gondolom, hogy kimerítettük ezt a témát, javaslom itt fejezzük be."
Valóban szerintem is megrekedt a beszélgetés fonala, így nem sok értelme lenne ezt a kérdést tovább boncolgatni. A kérdésed második fele viszont egy kis magyarázatra szorul részemről. Igen, a teve és a cinege tényleg meredek húzás lenne. Feltéve, hogy te nem valami titkot akarsz közölni vele. Mert ha úgy próbálsz megírni egy történetet, hogy azt csak bizonyos emberek értsék, akkor megadod nekik a kulcsot, amellyel a "kódolt" írást megfejthetik. Azok, akik ezt nem ismerik, nyugottan nevessenek csak, mosolyogjanak, gúnyoljanak érte, te az üzenetet átadtad, így már bele is írhatod a cinegés történetedbe, hogy akinek van kódja, csak az olvashatja ki a valódi történetet. Vagy akinek van szeme, csak az láthatja, akinek van füle, csak az hallhatja amit te üzenni akartál. Mert a Biblia ugyan ezt a nyelvezetet használja. Én is onnan tanultam, és azért írok így, hogyha valaki egyszer megérzi ennek az értelmét, akkor ő is tudja majd így olvasni a Szentírást. Én tudom, hogy megéri, mert átéltem, megéltem azt az utat, ami ahhoz vezetett, hogy így gondolkodjam. Ha valakinek tetszik ez az út kövesse, ha nem vesse el. Én nem erőszakolom senkire, csupán csak közlöm, mert úgy érzem közölnöm kell. És nincsen bennem rossz szándék, csak jóakarat.
"de nem egyszerűbb tevének nevezni, és akkor a többiek legalább valamivel jobban értik, hogy mit is akarok mondani?"
Tehát ha belegondolsz, ezt a kérdést akár Jézusnak is feltehetted volna, amikor Ő példabeszédekben tanított. Őróla és az apostolokról talán nem azt mondták, hogy biztosan megzavarodtak, hogy így beszélnek, ilyeneket mondanak?
1Kor 14:21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr. 1Kor 14:22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. 1Kor 14:23 Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?
Azt gondolom, hogy visszaértünk oda, ahonnan elindultunk.
Az én Istenképem pedig egyenlő annak az Istennek a tanításával, amely egyedüli, és amelyről a Biblia beszél.
Én ezt messze nem merem kijelenteni, sőt nagyon nagy gyanakvással figyelem, bárki is mondja/írja - szvsz ez egy baromi nagy tévedés. (Ha Te írod le, akkor is.) Merthogy "tükör által, homályosan látunk..." Ez alól Nemthomi se kivétel (persze én se vagyok kivétel.)
Azt gondolom, hogy kimerítettük ezt a témát, javaslom itt fejezzük be.
Az előző hsz-del kapcsolatban még annyit tennék hozzá, hogy az volt a benyomásom, hogy te bizonyos szavakat más értelemben akarsz használni, mint a szokásos, elterjedt. Ehhez persze jogod van, de nem segíti a megértést, hasznát viszont nem látom. Tehát ha azt mondom cinke, akkor persze gondolhatok a tevére, de mi haszon van a dologból? Mindenki röhögni fog, ha arról beszélek, hogy 30 kilométert mentem egy nap alatt az cinkém hátán. Én persze magyarázkodhatok, hogy a cinke ilyen ló-méretű, púpos izé, aminek semmi keresnivalója a Veszprémi Állatkertben (->régi vicc), de nem egyszerűbb tevének nevezni, és akkor a többiek legalább valamivel jobban értik, hogy mit is akarok mondani?
"Nekem semmiben nem kell hinnem. Tapasztalataim alapján élek, azok az enyémek. Mások meséi: az az övék, nem az enyémek."
Ez így helyes, én sem "akartam" mást "üzenni". Én csak azt mondtam, hogy az én meséim igazsággá váltak, azaz végre megértettem őket az idő alatt, amely alatt ezt végre ki mertem jelenteni, akár csak magamnak is. Neked pedig azt kívántam, hogy érezd ugyan ezt. Semmi olyat nem mondtam, ami téged visszavethetne. Ha te szerinted valóban az úton jársz, ennél szebbet senki sem kívánhatna neked, mert ez a te Útleveled a Boldogsághoz. Ha ezt nem éreznéd, talán később sem érezhetnél semmi olyat, ami megmenthetné a lelkedet. De mivel érzed, csak azt tudom mondani, hogy ne sajnáld az időt a megértésére, mert szerintem arra már te is rájöttél, hogy ez a legfontosabb. Ha ez valamelyest megnyugtat, engem sem egy vallás ébresztett rá ezekre a dolgokra, /sőt/ hanem azok a pillanatok, amelyeket a "belső szobámban" töltöttem el, az Úr társaságában. És azóta is ezeket hirdetem, ha tetszik valakinek, ha nem. Én tudom, hogy ezek nem bántó gondolatok. Én tudom, hogy ezeken minden egyes léleknek át kell esnie. Nem sajnálom őket, nem féltem őket, nem akarom nekik elmondani, hogy mit tegyenek, csupán csak annyit akarok üzenni nekik, hogy soha nincsenek egyedűl. A többi a saját felelősségük, a Szabadakaratuk döntése. Akinek tetszik - tetszik, akinek nem... annak később, talán sokkal később fog tetszeni. Mert azt mondta az Úr, hogy aki keres az talál, aki kopogtat, annak megnyittatik. Nekem ennyi elég, és azt szeretném, ha ennél kevesebbel senki sem érné be. Minden esetre köszönöm a reagálásodat, és remélem, hogy előbb vagy utóbb kiolvasod a hsz.- eimből azokat a gondolatokat, amelyeket valójában üzenni akarnak.
Isten nem, hogy nem ölt embereket, éppen ellenkezőleg, megteremtette azokat. Tehát, amikor a Biblia arról ír, hogy Isten hány embert /lelket/ veszejtett el, akkor nem az általa valóban megőlt hús-vér emberekre gondol, hanem azokra a lelkekre, akik éppen istentelenségük kapcsán váltak halottá. Aki nem tartja be a Törvényt, az vétkezik az Úr parancsai ellen, ezálltal szövetségre lép az ördöggel, tehát a Mennyország helyett, a poklot válassza, szabad akaratából. Miért is kell ezért Istent felelőségre vonni? Hiszen a hibát nem Ő, hanem mi emberek követjük el, amikor semmibe vesszük az Ő szavát. Az Úr megígérte nekünk az üdvöt, ha Őt válasszuk, és megígérte nekünk a halált, a poklot, ha szembe fordulunk vele. Ezt, minden keresztény tudja. Még te is. Ezért kell nekünk úgy élnünk, hogy ne hibáztatnunk kelljen Őt a mi hibáink miatt, hanem magasztalnunk azért, hogy kiválasztott bennünket. Akinek ez nehezére esik...?
Hát igen, nagyon nehéz a sorok mögé látni, főleg ha te azt akarod elhinni, hogy bizony van az Ószövetségnek, és van az Újszövetségnek is Istene. Pláne ha azt is számba vesszük, hogy az egy Isten hit abszolút kizárja ennek lehetőségét. Ha ezt így elfogadnád, akkor értenéd meg igazán, hogy miért is kellett eljönnie közénk Jézusnak. Bizony, ha Ő nem jött volna el közénk, akkor még most is olyan hibásan értelmeznénk a Bibliát, mint annak idején a farizeusok és írástudók, vagy ahogyan most például te. Bár ebbe a hibába még napjainkban is nagyon sokan beleesnek, érdemes lenne egy hívőnek inkább azon elgondolkoznia, hogyha Isten nem ejt hibát, akkor nem lehetséges- e az véletlenül, hogy mi nem értjük, még mindig a mondanivalóját? Szerintem ez sokkal logikusabban hangzik. Régebben valakivel már beszéltem arról itt a fórumon, hogy milyen veszélyes is egy-egy mondatot kiragadni az egészből, aztán azzal magyarázni Isten akaratát. Főleg, ha ezt az Ószövetségből vesszük ki, hiszen annak a nyelvezete még „kacifántosabb”, mint az Újszövetségé. Jézus nem új vallást alapított, nem egy új, egy másik Istent mutatott be nekünk, hanem azt, amelyik a Bibliában van, amelyik a világot teremtette, és amelyik nem változik soha, hanem mindig ugyan az, csak mi emberek magyarázzuk egyszer így, egyszer meg úgy, a lényeg, hogy nekünk ezért ne kelljen lemondanunk semmiről. Nagyon rossz taktika, ha a Mennyországba akarunk jutni. Isten azt mondta, hogy a Törvény megmásíthatatlan, akkor nekünk kötelességünk is azt elhinni, hogy egyes Biblia magyarázók, bizony nem tudtak kárt tenni annak mondanivalójában, mert nem ismerték a megfejtő „kódot”, amiről már beszéltem, ez a szeretet. Na de, hogy érthetőbb legyek, megpróbálom elmagyarázni neked, hogy hogyan is gondolom én ezt. Remélem sikerül, bár az Ószövetség nagyon bonyolult könyv, s mint már említettem, kellett hozzá egy Jézus Krisztus, hogy azt mi emberek megértsük. Tehát:
Ezt az idézetet hoztad fel:
1Sám 15:3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.
Igen, ez valóban úgy tűnik, mintha Isten, gyilkolásra szólítana fel bennünket azokkal szemben, akik nem az Ő Törvényeit követik. Mint mondtam már többször is, nem tudom olvastad e már, a Biblia mindig a lélekről szól, nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt meglássuk, meghalljuk lelki érzékszerveinkkel. Ebben a részben, egyetlen egy szereplő sem húsvér ember, vagy állat, hanem azoknak a rossztulajdonságainknak, illetve bálványainknak a metaforái, amelyek szöges ellentétben vannak az Úr parancsaival, Igéjével. Azt ne kérdezd, hogy pontosan mik ezek, mert azt mindenkinek saját magában kell megtalálnia, és nem máshol, főleg nem embertársai közt. Tehát akkor, hogyan is kell ezt értelmeznünk? Isten ránk hagyta a Törvényt, és meghagyta azoknak a betartását, a Mennyországba való jutás „lépcső fokaiként”. Ahhoz, hogy elérjünk a Mennyországba, minden egyes lépcsőfokra rá kell lépnünk, mert olyan messze vannak egymástól, hogy azt ember kettesével nem tudná átlépni. Tehát, ha a bűneinkre vonatkoztatjuk ezt, akkor, ha Isten azt kéri tőlünk, hogy vetkőzzük le minden rossztulajdonságunkat, akkor nem hagyhatunk magunkban semmiféle bűnt, tehát nem viselkedhetünk úgy, mint Saul, aki Isten parancsa ellenére, megtartott magának néhányat, amelyet ő kevésbé veszélyesnek ítélt, illetve azoknak a népeknek a nem létező isteneik tanításaiból azokat, amelyek neki tetszettek. Ez volt a baj. Az Úr azt mondta, mindet. Mi pedig mit mondunk: Egy kis büszkeség nem árthat. Egy kis paráználkodástól, még senki nem ment a pokolra. Ha a munkahelyemről elviszem ezt a zsák homokot, az senkinek nem fog hiányozni, így az nem is lopás. A Biblia hazugság… Pedig ez is ugyan olyan bűn, mint a nagyobbak, csak a bennünk élő ördögök akarják velünk elfogadtatni annak ellenkezőjét, hiszen így juttathatnak csak el minket a kárhozatra. Tehát Saul, akár csak mi is, bele esett ebbe a hibába:
1Sám 15:9 Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, ami jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem ami megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták.
Aztán az Ószöv. Istene meg is kérdez minket nemsokára, ahogyan azt Jézus is megtette a hamis égőáldozatok kapcsán:
1Sám 15:22 Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! 1Sám 15:23 Mert, [mint] a varázslásnak bűne, [olyan] az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
Tehát az Úr nem kaszabol le húsvér embereket, hanem még életünkben felteszi nekünk / a lelkünknek / a kérdést, hogy vajon követjük e? Vajon megelégszünk szegényes tudásunkkal, betartjuk e mindazt, amit Ő parancsol, vagy hagyunk kiskapukat, amelyeket aztán majd valamikor úgy is meggyónunk előtte, és ezzel minden el lesz intézve? Vigyázat, így nem lett király Saul, viszont így lett Király Jézus Krisztus, aki minden Törvényt betartott, aki nekünk ezt megmutatta, elmagyarázta, és ez által megvilágosított bennünket.
Ha ezeket sikerül megértenünk, akkor a lelkünké lehet a Paradicsom, ami a Mennyország, az Új Jeruzsálem. Ha nem, akkor az ítéletnél lekaszabol majd bennünket az a kétélű kard, amely Jézus szájából jön ki, tehát az Ige. Mert:
1Sám 15:29 Izráelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.
Nem tudom, hogy sikerült e elmondanom, amit akartam, remélem megértetted az üzenetét. Értelemszerűen, a Zsolt 137:9 sem arra szólít fel bennünket, hogy verjük sziklához ellenségeink gyerekeit, hanem ahogyan Jézus Emberfiaként nevezi a lelkét, azaz az Igét, úgy a Biblia a „más istenben” hívő emberek hitét és annak tanait nevezi azok gyermekeinek. Tehát nem a húsvér gyermekeiket kell megölnünk, hanem az ő „istenük” hitét, tanítását kell kizárnunk magunkból azért, hogy nehogy bálvány imádókká válhassunk az Úr szemében. Mint ahogy azt egy kicsivel előbb el is magyarázza nekünk.
Zsolt 135:14 Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt. Zsolt 135:15 A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai. Zsolt 135:16 Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak; Zsolt 135:17 Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban! Zsolt 135:18 Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, akik bíznak bennök.
Na ezért nem érdemes részeket kiragadni, és azokon lovagolni, mert biztos, hogy rossz irányba terel bennünket. Nagyon remélem, hogy segített a megértésben ez a magyarázat, és téged is elindít a jó úton. Velem így történt, de csak miután végre elhittem, hogy:
1Sám 15:29 Izráelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.
Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat
Egy kicsit megijesztettél, hogy nekem címezted a válaszodat, de most már kezdek megnyugodni egy kicsit.
Ezt kérded tőlem: " Biztosak lehetünk abban, hogy mit mondott- és főleg, hogy mit nem?" Pedig éppen te mondtad: "Jézus üzenet nem az volt, hogy ő egyedül volt képes megcselekedni: az volt az üzenete, hogy Te is képes vagy: ha képes vagy Őt követni. Ám Jézust követni nem annyit tesz, hogy a Róla szoló mesék alapján ájtatatoskodj : kövesd Jézust a tökéletesedés utján. Ő azt mutatta meg, amire Te is képes vagy. Mert a történet Rólad szól,, nem róla....Jézus szerepe: felemel, felmagasztal és nem lesújt és bünösként megbélyegez...
Ha az egész életedet végignézed, meg kell, hogy találd benne azokat a momentumokat, amelyeket a Biblia is említ. Tehát arra gondolok, hogy bizonyára neked is vannak emlékeid gyermekkorodról, értek sérelmek, bántások, történtek veled jó és mégcsodálatosabb dolgok is, amelyeknek a te életdben betöltött szerepe az, hogy azokat megtapasztalva, azokból okulva "tökéletesítsd" magad, hogy az Úr lássa az igyekvésed. Aztán a veszélyes kamaszkor jön, aztán az ifjú, majd a felnőtt és végűl, ha Isten is úgy akarja a "lecsendesült" öregkor. Mind - mind tele vannak meglepetésekkel, tanításokkal, bölcsességekkel. A Biblia azt mondja, hogy vedd ezeket észre, és "javulj". Tehát, ha egy testvérgyilkossal találkozunk a sorok között, akkor nem egy húsvér emberölésre kell gondolnunk elsősorban, hanem azokra, akik képesek hamis igékkel félrevezetni a jószándékú lelkeket, ezáltal nem egyszerűen megölik őket, hanem az örök kárhozatra segítik lélekpárjukat. A kivonulás nem Egyiptomból való menekülés, hanem jelentheti a lelkünknek a testünk rabságából történő kiszabadulását. A világi dolgok levetkőzését, Isten felé való irányulásunkat. Bábeli torony. Vajon az anyanyelvünket zavarta össze miatta Isten, vagy az a torony csak a büszkeségünk, ami miatt nem láthatjuk meg a teljes igazságot, hanem a magunk által kreált hitet helyezzük előtérbe? Vagy Salamon mesés gazdagsága. Még napjainkban is kincsvadászok sokasága keresi azt a híres templomot a kincseivel együtt, pedig a kincs nem más, mint azok a bölcsességek amelyeket ő beleírt abba a Szent könyvbe. Hiszen Jézus is megmondta, hogy ne földi kincseket gyűjtsünk magunknak, hanem Mennyeieket. És még sorolhatnám. De szerintem ennyiből is kiderül, hogy igen, Jézus szavait a Biblia híven tükrözi. Mert olyan nyelven íródott, hogy azt csak azok értsék, akik valóban kutatják a sorok közé, mögé rejtett Igét. Ezért sem nevezhetjük az Ószöv Istenét emberölőnek, mert mindíg meghagyja nekünk a választást, hogy jól cselekedjünk. És, ha elbukunk, akkor sem testileg öl meg minket, hanem a lelkünket veti örök kárhozatra, meghagyva lelkünknek még földi életében az utolsó esélyt arra, hogy a bűnös mivoltából, igazi Emberfiát neveljen. Mert egy jó szülő nem azért szigorú gyermekével, mert nem szereti, hanem azért, hogy eszébe se jusson a tűzzel játszani, nehogy távollétében esetleg megégesse magát.
restellem, ha általánositás alapján olyan halmazba helyeztelek, amely nem érvényes terád.
"Nem hiszem, hogy én azt állítottam volna, hogy a Biblia tanítása a történetek szószerinti értelmezésén alapulna."
Te nem. Ám vannak e topicin olyan keresztények, akik szerint a Biblia minden szava igaz.
Igaz?
"Ahogyan azt Jézus meg is mondta nekünk."
Biztosak lehetünk abban, hogy mit mondott - és főleg, hogy mit nem?
"Egyáltalán van olyan keresztény, aki ilyet állítana Istenről?"
aki azt állitja, hogy Isten itél, az egy büntető haragvó istenképet fest Istenröl. Aki azt állitja, hogy az Ósz. Istene azonos Jézus "Atyjával", az ilyet állit.
Hiszen az ósz. istenképe emberölő volt a kezdetektöl fogva, nemdebár?
A Bibliára nézve, az általad említett legenda szó, már egy fokkal jobb, mint a mesebeszéd, habbal kijelentésed. Ne érts félre, és kérlek próbáld meg jobban megemészteni a gondolataimat, mert különben nem fogjuk megérteni egymást, mégha egyről is beszélünk valamelyest. Nem hiszem, hogy én azt állítottam volna, hogy a Biblia tanítása a történetek szószerinti értelmezésén alapulna. Éppen ellenkezőleg. Általában a lélekre vonatkoztatom a mondanivalómat, és mindíg arra kérek mindenkit, hogy nézzen inkább a sorok mögé. A különbség köztünk csak annyi, hogy én nem nevezem a Bibliát mesebeszédnek, illetve nem legendának hívom, hanem példabeszédek gyűjteményének, amelyeket metaforizálnunk kell, vagy hasonlatokkal kell behelyettesítenünk ahhoz, hogy igazán tanúlhassunk belőle. Ahogyan azt Jézus meg is mondta nekünk. Tehát nem csak a szőlősgazda és egyéb a Biblia által annak nevezett történet példabeszéd, hanem minden egyes szava az. Ezért mondom, hogy tulajdonképpen egyről beszélünk, csak én nem szívesen használnám az általad említett kifejezéseket, mert talán nem is tudnám kiejteni a számon azokat. Ha ezért álszentnek, vagy ájtatosnak tartasz, akkor valamelyik részét nem érted a mondandómnak. Pedig szerintem a 348- ban elég világosan utaltam rá.
"Az én igazságom nem a Biblia igazsága. Isten számomra nem azonos azzal a véreskezű uralkodóval, akinek hizelkedve kell a kedvében járni, hogy ne vessen a Sátán markaiba - aki még a saját fiát is képes volt egy jó kis autodafé keretében halálra kinoznia, csak hogy vérszomját oltva megenyhüljön irányunkban."
Ha én bárhol ilyet állítottam volna, akkor kérlek másold ide, és én abban a pillanatban levágom a kezeimet. Egyáltalán van olyan keresztény, aki ilyet állítana Istenről? Mert, ha egy felebarátodtól ilyet hallasz, akkor ő még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kereszténynek. Bár, még lehet belőle, akár minkettőnknél is keresztényebb - keresztény.
Válaszod utólsó részével megint megleptél, egyszerűen nem értem, hogy hogyan tudtad ezt kiolvasni a szavaimból, mi alapján mondod azt, hogy nem ismerem meg az igazi tanítást, a lélek fontosságát, és azt, hogy a bennünk élő Emberfia maga Jézus Krisztus. Hiszen Én is tudom, és ahol csak tudom hirdetem is, hogy Isten bennünk van, az Ő egy kis "darabkája" a mi lelkünk és természetesen mi pedig Őbenne vagyunk, hiszen Ő teremtette az egész világmindenséget, a földet a Mennyet, és egyáltalán mindent. Hol látsz te ebben bálványokat? Nem lehet, hogy az én gondolataim helyett azokra a gondolatokra válaszoltál, amiket te magad olvastál, vagy véltél beleolvasni az én írásomba? Szerintem olvasd el mégegyszer, egy kicsit jobban odafigyelve, mert nem hiszem, hogy jól értelmezted azt, amit én oda leírtam.
Reményeid sajnos meg kell cáfoljam. Az "asszem túl vagyok" nem a történet valódiságában való kételyemre utal. Az ugyanis számomra bizonyosan - igazolt módon - legenda. Bátorkodom azt kijelenteni Neked, hogy ismerem Istent, mi több igen jó barátságban vagyok Vele.
A kijelentés inkább nem a pontos kifejezésre való törekvés igényességéböl fakad. Ha valóban túl lennék ezen azemberiségnek oly sok szenvedést okozó eredetmitoszon, akkor talán nem is beszélgetnék Veled róla. Ilyen értelmeben tehát nem vagyok túl rajta, valamiért az a meggyözödésem, hogy megosztom az igazságot, amely , mint tudjuk szabaddá tesz.
Az én igazságom nem a Biblia igazsága. Isten számomra nem azonos azzal a véreskezű uralkodóval, akinek hizelkedve kell a kedvében járni, hogy ne vessen a Sátán markaiba - aki még a saját fiát is képes volt egy jó kis autodafé keretében halálra kinoznia, csak hogy vérszomját oltva megenyhüljön irányunkban.
"Mert ha a hited olyan erős, hogy képes a vizen járni, azaz nem tudja megingatni senki és semmi, hiszen felette áll a tengernyi gyarlóságnak, ami ebben a világban van, akkor már nyert ügyed van."
Ha a hitem erős, akkor én is viten járok. Hinni nem annyit tesz, hogy elhinni, amit más sutyorog: a hit nem hallásból való. Az a hit legalábbis nem, amelyiknek mustármagyni nagysága hegyeket tud mozgatni.
Az én hitem : laza bizonyosság. Tudom , hogy akár jómagam is kées vagyok holtakat feltámasztani, vizen járni, vagy bármit megtenni, amit Jézus is megcselekedett. Hiszen ismert, hogy ő maga is utalt minderre...Jézus üzenet nem az volt, hogy ő egyedül volt képes megcselekedni: az volt az üzenete, hogy Te is képes vagy: ha képes vagy Őt követni. Ám Jézust követni nem annyit tesz, hogy a Róla szoló mesék alapján ájtatatoskodj : kövesd Jézust a tökéletesedés utján. Ő azt mutatta meg, amire Te is képes vagy. Mert a történet Rólad szól,, nem róla....Jézus szerepe: felemel, felmagasztal és nem lesújt és bünösként megbélyegez...
Ezért nagyon káros a kereszténység 2000 éves története, és jelenlegi gyakorlata. Bálványként imádjátok Jézust a mitosz hősét, és nem hisztek Jézusban , az ember fiában, aki megmutata az emberek nagyságát.
Ha egy gyermek nem fogad szót a szüleinek, azért nem a világ összes gyermeke felelős, hanem csak azaz egy. Ha egy szülő nem neveli fel tisztességgel a gyermekét, azért nem az összes szülőt kell hibáztatni, csak azt aki ezt nem teszi. Ha a munkahelyünkön igazságtalan fönökkel találkozunk, az nem jelenti azt, hogy minden főnök gonosz, vagy ha egy korrupt rendőrrel találkozunk, akkor sem az egyenruha a hibás, hanem az a tag, aki azt hordja és mégis megengedi magának. Egyszóval az élet semelyik területén nem érdemes általánosítani az emberek rossztulajdonságait, mert bárhol is legyünk, mindíg van arra esélyünk, hogy jó emberekkel találkozzunk.
Szia. Nem,én nem szoktam csinálni semmiféle képpel de nem is ez a lényeg. Csak nem tudom elképzelni,hogy ők ki tudják állni egész életükben azt,hogy ne nyuljanak magukhoz. Ha meg megteszik,akkor nem bűnt követnek el ezzel? hát dehogy nem. Vagy is én már nem tudok eligazodni az egyházon, velem is rendesen kitoltak na de mind1.
Nagyon sajnálom, hogy nem leszel, ráadásul le is maradtam rólad tegnap. Sajnos én nem vagyok mindennap netközelben. Minden esetre azért reagálnék a válaszodra. Azt hiszem tudom, hogy miért érzed úgy, hogy néha veszélyesek a gondolataim. Megnyugtatlak, nem vagy ezzel egyedűl, már töbször megkaptam az álszent, naív, meg szektás jelzőt, csak azért, mert nem félek kimondani olyan szavakat, amelyeket hamis hittérítők is alkalmaznak elrettentés, és haszonszerzés céljából. Ördögökről beszélek amelyek bennünk vannak, lélekről beszélek és annak fontosságáról, szeretetről ami más mint amit ember - emberrel szemben érezhet, és egyéb ilyen gondolatokról, amelyek mind - mind a Bibliában is szerepelnek. Még is félnek tőle az emberek, mert ezt a képet egyesek sikeresen elferdítették. De én akkor sem átallom használni őket, hiszen erről kellene, hogy szóljon az életünk, márha egyszer el akarunk jutni a Mennyországba. Ráadásul, ha ördögökről beszélek, akkor eltudom mondani a neveiket is, mint pl: hazugság, pletyka, paráznaság, gyilkolás, lopás.... és így már be is bizonyítom, hogy nem valami félelmetes ellenfelekre gondolok, amikor azokat emlegetem, hanem a legyőzendő rossztulajdonságainkra, amelyek bennünk laknak. Az ördögűzés pedig egyértelműen nem asztal táncoltatás az én olvasatomban, hanem ezen rossztulajdonságaink kiszűrése, meggyógyítása, elvetése. Tehát nincs abban semmi misztikum, amiről én próbálok beszélni, csupán csak első hallásra. És valószínű, hogy nem is mindíg tudom magam jól kifejezni, de ezzel talán mindannyian így vagyunk, tehát egy- egy értelmezhetetlen gondolat, nem biztos, hogy nem egy a betü hiányának, vagy elírásnak köszönhető, vagy egy sima fáradtságnak tudható be.
"Azt nem egészen értem, hogy a két egymásutáni mondatodban, mintha mást állítanál. Az első mondatodban azt írod: "igen is a saját erejére kell támaszkodnia", majd a következőben " egyedül nemmegy..."."
Szerintem pedig érted, és aztán meg is válaszoltad. Mert ugyan így gondoltam én is, tehát az ember szabad akarata kell, és természetesen Isten ereje. Ez az a társas egyedüllét, amit csak az érezhet, aki ugyan így gondolkodik.
"Azt értem, hogy nagybetűt akarsz használni, mert az Isten iránti tiszteletet akarod kifejezni. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy az isten betű és hangsor nem egyértelmű, hanem több dolgot is takar. Jelenti az élő, mindejható Istent, de közönségesen jelenti az összes hamis istent, meg ilyen-olyan vallásos tévképzetet is. (Akinek a hasuk az istenük... nem lenne céltévesztés ezt nagybetűvel írni, az élő Isten miatti tisztelet okán? :-)) Épp ezért az istenkép nem azonos az Istennel,mégha valamelyest pontos is elnne (mint ahogy nem az)."
Mivel én az egy Igaz Istenben hiszek, így a többi lehetőséget nem tudom elfogadni. Tehát hamis istenek nem léteznek számomra, hiszen ami hamis az nem Isten, tehát nem, hogy nem kell kisbetűvel írnom, hanem nem is kell beszélnem róluk, jobban mondva nem is kell gondolnom rájuk, mert nincsenek. Ha neaggy Isten mégis említést teszek róluk, biztos, hogy nem fogom nagybetűvel írni. Az ilyen - olyan vallásokról pedig már elmondtam a véleményemet töbször is. Az én Istenképem pedig egyenlő annak az Istennek a tanításával, amely egyedüli, és amelyről a Biblia beszél. A szeretetemből, és tiszteletemből adódóan sem tudnám kisbetüvel írni. Nem tehetek róla, én így érzek.
Nos, mégegyszer nagyon sajnálom, hogy távol leszel, remélem még találkozunk a későbbiekben.
Látod, még te magad is azt mondod, hogy "asszem", tehát nem vagy biztos a dolgodban. Én tapasztalatból mondhatom, hogy te biztosan nem vagy rajta túl. Amikor kezdtem érteni az Úr akaratát, sok minden megváltozott az életemben. Amolyan kis "Pálfordulatom" volt, tehát úgy a gondolataim, mint a viselkedésem, teljesen megváltoztak. Ha megérted az Ige mondanivalóját, nem tudsz majd így beszélni róla, mert odabenn a lelkedben munkálkodik, felburogatja asztalaidat, amelyeken a hamis gondolatok vannak, kiűzi belőled a szikráját is a kételynek, meggyógyítja minden sérelmedet irányába, és megélesíti látásodat, hogy te is meglásd, amit már oly sokan követtek boldogan, önzetlenül az idők folyamán. És az a tudás ami akkor lesz a birtokodban, nem fogja engedni, hogy így gondolkodj, vagy beszélj a hitről. Ha csak abba gondolsz bele, hogy emberek sokasága volt képes belehalni abba, hogy az eretnekség helyett Jézust, és az Ő Attyát választotta, szegénységben, nyomorban, és kitaszítottságban, akkor érezned kell, hogy ez egy kicsivel több annál, mint, semhogy a lábtörlő alá söpörjük csak azért, mert első, vagy második, vagy... kitudja hányadik olvasatra nem értjük meg a Biblia üzenetét. Mert nem az a fontos, hogy Jézus képes volt a vizen járni, vagy beteg embereket gyógyított meg, halottakat támasztott fel és bort ivott. Hanem az, hogy mindezeket a dolgokat próbáld másképpen értelmezni, és saját magad életére, lelkére vonatkoztatni. Mert ha a hited olyan erős, hogy képes a vizen járni, azaz nem tudja megingatni senki és semmi, hiszen felette áll a tengernyi gyarlóságnak, ami ebben a világban van, akkor már nyert ügyed van. Akkor könnyen gyógyíthatóak lesznek a te, azaz a te lelked betegségei is, mint pl: "makacsság, büszkeség, nem odafordulás Isten irányába... / ezek csak példák, nem konkrétan rád értve/, valamint meghallod az Igazi "talita kumot", azt a szót, amelyet Isten mond neked, amikor látja, hogy szunnyad a hited. Mert a kislány kellj fel, / vagy báránykám kellj fel,/ nem egy kisklánynak, vagy egy állatnak szólnak, és nem /csak/ testi feltámasztást akarnak jelképezni, hanem arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne hagyjuk szunnyadni magunkban az Emberfiát. Mert amikor Isten szavát hamis ételnek hívod, akkor bizony a te hited alszik, tehát ideje lenne felébreszteni. Hiszen az apostolok bárkája is akkor került viharba, amikor hagyták aludni Jézust a bárkában, azaz a szívükben, és mihelyst felébresztették, azok a viharok és hullámok mind - mind elnémúltak / Pálfordulat /. Érzed a hasonlóságot magad és köztük? Érted, hogy mire gondolok? Próbáltad már így értelmezni a Bibliát? Hidd el, ha így olvasod, nem találsz majd benne hamisságot, hanem felfedezed magadban azt, amiért az a Könyv megíródott. Mert ezt a szintet minden embernek el kell érni ahhoz, hogy az Úr szavai eljuthassanak hozzá. Mert ettől lesz igazán szép az élete. Mert az a bor amit Jézus ivott, és amire azt mondta, hogy igyuk mi is, az Ő vére, azaz az Ige, amely mindenek felett áll, mert az Úr szavát közvetíti felénk.
Nem gondolom, hogy jelentősen más lenne hangnemem, mint előtte, de ez szvsz nem túl lényeges. Azt gondolom esetleg benend vált ki indulatot, ha úgy érzed ellenkezek a véleményeddel, hiteddel vagy annak kifejtésével.
Én azt gondolom, hogy értem azt, amit írsz, eddig is értettem. Nem vált ki belőlem indulatot, csak egyszerűen veszélyt érzek benne. Lehet, hogy a Te gondolkodásodban ez a veszély nem valósul meg, ezt nyilván nem tudhatom. Ugyanakkor azt gondolom, hogy fontos rávilágítani néhány dologra, már ha igazam van. Ha meg nincs, akkor neked fontos rávilágítani az én tévedéseimre. Hiszen valahol -reménység szerint - az igazságot keressük, tehát nem tehetünk úgy, mintha minegy lenne, hogy mit írunk, mit mondunk, mit hiszünk, mit gondolunk.
Jómagam egyébként hasonló cipőben járok mint te, csak én katolikusként lettem megkeresztelve. Én is csalódtam az egyházban, pontosabban a tanításában, mígnem eljutottam arra a következtetésre, és ezt a Bibliából is kiolvastam, hogy igen is a saját erejére kell támaszkodnia annak, aki segítséget kér az Úrtól. Egyszóval, "egyedűl nemmegy..."
Én nem csalódtam az egyházamban (kicsit jobban szeretem a felekezet szót használni, mert nem szeretném a földi egyházat keverni az Egyházzal). Már kis korom óta abban a tudatban éltem, úgy szocializálódtam, hogy a ref. egyház, a református felekezet igen sok hibával, vétekkel terhelt. Éppúgy, mint az összes többi felekezet. Szóval a reformátusokban inkább pozitívan csalódtam, ha csalódtam: soha nem képzeltem, hogy mi valami tökéletesek klubja lennénk. Radnóti azt írta - más összefüggésben, de ide is illik - "hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp" (fejből van, lehet, hogy nem 100%-ig pontos). Szóval én nem csalódtam sem a reformátusokban, sem a római katolikusokban, sem a többi keresztény felekezetben, mert nem voltak illuzióim. Annál amit vártam inkább többet kaptam minden felekezettől.
Azt nem egészen értem, hogy a két egymásutáni mondatodban, mintha mást állítanál. Az első mondatodban azt írod: "igen is a saját erejére kell támaszkodnia", majd a következőben " egyedül nemmegy...".
Én azt gondolom, hogy az Isten erejére, a Szentlélek erejére kell támaszkodnunk, mert egyedül nem megy. Ez különböző utakon jut el hozzánk, a Szentíráson keresztül, a többi (mégoly gyarló) hívőn keresztül, a hitetleneken keresztül, a természeten keresztül, kijelentésben, álomban és ébrenlétben stb stb.
Azt értem, hogy nagybetűt akarsz használni, mert az Isten iránti tiszteletet akarod kifejezni. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy az isten betű és hangsor nem egyértelmű, hanem több dolgot is takar. Jelenti az élő, mindejható Istent, de közönségesen jelenti az összes hamis istent, meg ilyen-olyan vallásos tévképzetet is. (Akinek a hasuk az istenük... nem lenne céltévesztés ezt nagybetűvel írni, az élő Isten miatti tisztelet okán? :-)) Épp ezért az istenkép nem azonos az Istennel,mégha valamelyest pontos is elnne (mint ahogy nem az).
Civakodva, kiabálva, állandó feszültségbe ezek a gondolatok nem jönnek elő, mert egy kis feszültség elég két ember közt, hogy bezárkózzanak, és akár szomszédokként is ismeretlenül éljék le életüket egymás mellett. Én ezt nem akarom. Sem odahaza, sem a világban, sem itt a fórumon, mert ezt az én gyomrom nem bírja. És sokszor komolyan görcsbe rándul, amikor azt látom, hogy két "testvér", hogy marja egymást egy-egy jó vita kedvéért. Ha ebben a világban egy szülő sem szereti, nem engedi meg, hogy a gyermekei vitatkozanak, vagy veszekedjenek, akkor miért hisszük azt, hogy az Úr jószemmel nézi azt, amikor az Ő gyermekei teszik ugyanezt?
Én itt éles különbséget teszek a vita és a civakodás közt. Abszolút nem bánom, ha pl. a gyerekeim vitakoznak. Hiszen rengeteget tanulnak a vitából, a másik ember véleményét meghallgatni, megérteni, figyelembe venni, a saját lláspontjukat fejleszteni, alkalmazkodni az ellenérvekhez, világosabban kifejzteni stb. Nem véletlen, hogy rengeteg gondolatot párbaszéd, vita formájában fejtettek ki (még természettudományos műveket is). Ha civakodnak, azt viszom utálom.
Számomra - legalábbis ezt szeretném - nem a győzelmem a vita lényege, nem az én álláspontom diadalra juttatása. Hanem az igazság kiderítése. Persze tudom, hogy gyarló vagyok, sokszor engem is elkap a győzhetnék. De egy nagyon hasznos (sőt szvsz nélkülözhetetlen) eszközről nem mondhatok le azért, mert időnként rosszul használom. Ha szögeket kell beverni, akkor kalapács kell, akkor is, ha néha a saját, néha akár más ujjára ütök. Persze ha a kalapács csak arra kell, hogy a másikat agyonverjük, a szögekkel nem törődünk, akkor megette a fene. De ekkor a úgyse lesz beverve egyetlen szög se, és ha nincs kalapács, akkor puszta kézzel fogjuk agyonütni egymást. (Vita nélkül, udvarias közönnyel is lehet ölni...)
Üdv:
halihó
PS: Holnap még vagy ránézek a fórumra vagy nem, de utána egy ideig nem leszek netközelben. Mindannyiunk örömére. :-)
