Gyerek voltam, és csak félszavakat hallottam a konyhából, amikor apám mondta anyámnak, hogy a LUXOR kávéházba hívták (Szent István körút és az akkori Nélphdsereg utca sarok, akkor kávéház - híres!!!- ma kiáûllítóterem -, hogy írjon alá. Anyámmal megbeszélték, hogy nem. Igazán csak ma értem, hogy mirôl volt szó...
a felebarári szeretetet, a krisztusi türelmet, a kereszt/y/éni megbocsátást hirdető egyházak hivatalos képviselői az ügynökügyben megbocsátottak egymásnak, de nem bocsátottak meg nekünk.
Számomra kétféle tanulsága van ennek a vitafórumnak:
- saját ügynök voltáról nem szívesen beszél senki, ez inkább egy kukucskálós, leskelődős műfaj, mit is csinál a másik, én azért maradjak csak továbbra is titokban,
- az ügynök kiterjesztett értelmezése, azaz lehet-e egy ügynek elkötelezettje valaki és ha igen akkor ez mit jelent a számára, visszhangzatlan maradt. Pedig nem csak a mosópornak, vagy az olcsó kriminek lehet ágense, hanem lehet valaki elkötelezettje a környezetvédelemnek, a majmok felszabadításának, az ózonlyuk befoltozásának, a nemek egymásratalálásának, vagy az igenek szélesebb társadalmi körben való hozzáférésének.
Úgy érzem a válaszod is csak a szűkebb értelemben vett ügynök fogalmára vonatkozik.
Úgy látszik elsősorban a szenzációszagú ügynöközésre van kereslet.
Egy-egy ügy elkötelezettjei visszhangtalanok maradnak.
Bizony ez így igaz, mert ma már nemigen hívják ügynöknek az ügynököt, hanem pl. bank-biztosítási tanácsadónak (a szépemlékű ABN Amro Biztosítónál) vagy befektetési tanácsadónak vagy vmi hasonlónak.
Érdekes ez az ügynök téma, mintha mindenki csak a másik ügynök voltára lenne kiváncsi.
Hiába nem csak a franciák kukucskáló nemzet, mi is azok vagyunk. Persze azok a fránya francúzusok inkább a hölgyek bájait lesik meg. Nekünk meg ez a módi a természetes.
Azért nyitottam ezt a vitafórumot, hogy a saját ügynök voltunkról is lehessen beszélni.
Mosópor-, biztosítási-, porszívó-, könyv- és még ki tudja hányféle ügynök van.
Persze a cím másik része is adott volt a vitára - de szép is ez a magyar nyelv -, azaz lényemben vagyok-e ügynöke valaminek, tudok-e jó ügyek mellé állni, képviselek-e valamit.
Ha nem, hát nem.
Azért ismerjük el szomorú, hogy hagyjuk ennyire telebeszélni a fejünket és félrebillenteni a gondolkodásunkat.
Az ügynök szó negatív kicsengéssel rendelkezik.
Kezdődött ez még az "Ügynök halála" c. darabbal (A.Miller), amelyet olyan kommentárral mutattak be annak idején, hogy lám-lám a csúnya kapitalizmus mit nem tesz az emberrel.
Aztán szép lassan az ország nagy része különféle porszívó-, hűtőszekrény-, televízió- és egyéb ügynökök hatására beállt a részletre vásárlók sorába és haláláig a törlesztési csekkek rendezgetésével mulatta napjait.
Jöttek aztán a titokban tartott ügynökök és az ő tevékenységük.
De szinte sosem esik szó egy-egy jó ügy mellett elkötelezett személyről, aki szinte ügynökként próbálja lerázhatatlanul és az alapvető kérdésekben megrendíthetetlenül, netán meggyőzhetetlenül célját elérni.
Javaslom ezért a felvetett témakör bővitését és a hagyományos kereskedelmi ügynökök, másnéven vigécek és a rendkívül titokzatos - és ezért mindenki által nagyon jól tárgyalható - titkos ügynökök mellett a jó ügyek szószólóiról is essék szó.
Kiegészítésként el kell mondjam én a CSÉB-20-sra emlékeztem úgy, hogy nevezett barátom ezzel foglalkozott. Lehet, hogy ezzel, lehet hogy más hasonlóan kis jelentőségű biztosítással.
Megjegyzem hazudni, pláne hazuccc-ni szándékosan szoktak.
T. pernahajder nem mindig ír ilyen gorombán, majdhogy azt nem mondom otrombán, de ez utóbbit én nem is mondom.
Van akit úgy javít ki - nem jól emlékszel, megcsal az emlékezeted, ha megengeded pontosítalak stb.
De talán azon is érdemes eltűnődni, abból amit leírtam miért ezt az apró és lényegtelen mozzanatot emelte ki?
Miért nem tisztelgett a szellem és a finom humor előtt, ami ezt a kis párhuzamot létrehozta?
Egyébként a konkrét felvetésre elmondhatom, nekem úgy látszik szerencsém volt mert soha nem a szakszervezeti bizalmi volt a "CSÉB"-es, hanem a munkaügyes vagy a bérszámfejtő. De én emiatt nem írom le pernahajder beköszöntőjét.
Így visszaemlékezve ügynök voltam a javából, a demokrácia ügynöke.
Tudom ez borzasztó nagyképűen hangzik, pláne utólag és ami még rosszabb éntőlem.
De mégis, ha nem is a demokrácia hirdetője, de annak az aprómunkása voltam.
Aki értetlenkedett és megpróbált mindennek a végére járni.
Aki mindent mindenkivel megvitatott és nem nagyon gondolkodott azon soha vállalhatja-e a saját véleményét.
Aki állandóan a legkülönfélébb kulturális szerveződések hajtómotorja volt.
Aki évtizedeken keresztül dolgozott különböző közösségekért, ellenszolgáltatás nélkül csak a hite által vezérelve.
Aki az általa megismert értékeket igyekezett minél szélesebb körben továbbadni.
Aki a lelkét kitette, hogy a rendszerváltás megvalósulhasson.
És aki mindezért sem hálát, sem elismerést, sem ismertséget nem várt.
Tudom nem volt szép ezt leírni, kissé hiteltelennek tűnik ez tőlem.
Annak örülök, hogy nem voltam egyedül, nagyon sok hozzám hasonló ügynöke volt egy elképzelt és a mai napig is csak álmodott demokráciának. Nem is nagyon tudtunk egymásról, de ha találkozunk hamar felismerjük egymást - "..mert mélyben egyben él aki szeret..".
Az ügynököknek ezt a csendes, névtelen hadseregét nem tartják számon, nem ismerik, az újságok és a történelemkönyvek nem kiváncsiak rájuk, mert nem "érdekesek".
De nélkülünk nem lenne demokrácia, nem bizony.
Megyót fogom feladni a kínaiaknak, mert hitét megtagadva, láthatóan élvezettel fetreng a kapitalizmus bűzös mocsarában. Persze lehet, hogy csak konspirál.
Egészen más volt az ügynökök és az ügynököltek beszervezése.
Az ügynökök véletlenszerűen választódtak ki és - úgy tudom - folyamatos oktatást kaptak a legújabb kötvényekről, a tárgyalási technikákról, a kockázati csoportokról és egyéb a biztosító szempontjából fontos dolgokról. Cserébe számolatlanul adták az üres blankettákat és a cég nem adott fizetést. Ezt hívták kihívásnak. A kihívás volt a beszervező erő. (Pedig nem is volt még akkor a kihívásnak napja - Challange Day -, még az sem volt nekije.)
Abban az időben amikor majdnem mindenkinek fix havi keresete volt, akkor egyesek - az ügynökök - csak a fejpénzt kapták. Aztán egyszer is kopp volt meg mégegyszer is. Erőszakosnak kellett lenni, lerázhatatlannak. Nem is tetszett a dolog.
Az ügynökölt meg cserébe kapott egy CSÉB 20-s biztosítást - Csoportos élet és baleset~ -. Az ő dolga volt a legegyszerűbb: csak fizetnie kellett, de még azt is levonták a béréből, alkalomadtán meg panaszkodni, hogy nem fizet annyit a biztosító, mint amennyire ő számított.
Szóval nagyon demokratikus volt.
A mai ügynökök is hasonlóan szerveződnek, csak a kihívás érzete nem csak az ő kizárólagosságuk.
Némelyik szinte vallási szekta képzetét kelti. Érdemes egy AMWAY "gyüli"-n résztvenni. Persze csak egyszer.
Még 1971-72-ben történt a dolog. - Most íly regényes dolgok nem történnek? -
Egy barátomat beszervezték, aki azután nagyon élvezte a helyzetet főleg az így szerzett szabadságot. És csak járta-járta a kerületet, bekopogtatott lakásokba, embereket kérdezett ki ügyes-bajos dolgaikról, jővöbeni terveikről, vágyaikról. Egy váratlan pillanatban aztán előrántott egy halom papírt és így szólt: - Itt tessék aláírni.
Nagyon sikeres volt, a beszervezések után fejpénzt kapott, már azon panaszkodott nekem, hogy egy körzetet már teljesen beszervezett és nem tud egy darabig mit csinálni. A függetlenségét így sem veszítette el, csak az átmeneti pénzkiesések miatt kesergett.
Én azért irigyeltem mert maga osztotta be az idejét, akkor olvasott amikor akart, akkor járt strandra úszni, focizni amikor neki tetszett.
Eltűnődtem néha egy-egy pillanatra - már persze csak most gondolom ezt az írás kedvéért -, de szép is lehet ügynöknek lenni, haj, haj!
Nekem sokat mesélt erről a munkáról, de én nem voltam hajlandó, így nem is lett belőlem biztosítási ügynök.
Az ügynök voltamat meg soha nem ismertem fel, az előttem rejtve maradt.
IGric
ps.: Kérem akinek valós vagy képzelt ügynök múltja van írjon, mindegy hogy könyvügynök, biztosítási ügynök, mosóporügynök, AMWAY ügynök, reklám ügynök vagy csak egyszerűen vigéc volt korábban.
