KrónikáS, őszi álmot alszol? Vagy a hétvégi verseny és hazagyaloglás fárasztott le ennyire? Semmi új?
Azt szoktam nézni, h. már 60 felett van a topicod hozzászólásainak száma és töröm a fejem, milyen témában kellene egy kis jó lázító topicot nyitnom. :o)
Kedves pulp!
Szerintem pedig míg zsoldos a topikot véleményezte, a topiklakók őt. Az alpári hangnemben pedig megpróbáltak egyenesen rálicitálni, úgyhogy a topik elfajulásáért nem tehető egy ember felelőssé, hisz aki elmegy kurvának, ne sírjon, ha kefélik. Inkább annak örüljetek, hogy megunta az ittlétet. Sajnos azt kell mondanom, ő engedett. :) Ez a többiekre (elsősorban 'tavasztündér...') nézve nem túl hízelgő.
KrónikáS, ezt miért nem a másik topicra pakoltad fel?
Tényleg jó volt a Virtavár, meg ez a - humort nem nélkülöző - kis történet is, egészen jó volt visszaemlékezni rá.
Mi is csináltunk a régió-randin szórt pont begyűjtő versenyt, szerintem jobb, mint a hagyományos: neked, versenyzőnek kell eldöntened, mi az optimális útvonal, merre érdemes elindulni, melyik pontokat kellene kihagyni.
A csapatok szétválásáról meg kérdezd tekergőt, jó ötlet volt-e. :o)
Kedves olvasóm, ha most azt kérded tőlem, hogy milyen pontokat szórt el az a bizonyos Makkos Mária nevezetű nőszemély, akkor ez azt tanúsítja, hogy nem teljesen azonos az érdeklődési körünk. Na de vegyük sorra! Makkos Mária nem egy nőszemély, hanem egy kedvelt kiránduló hely a Budai hegyekben, egyesek ugyan Mária kegytemplomáról ismerik, de hát ismered a mondást, kinek a pap, kinek a papné.
Talán hallottál már a “Tájékozódási Túra Verseny”-ekről. Ha nem, röviden elmondom a lényegét. De először ismerkedjünk meg a versenyeken használt térképpel. Hát ez a térkép meglehetősen távoli rokona az iskolákban a tanulók kínzására használt térképnek, vagy a valószínűleg már általad is használt autóstérképnek. Ha már volt kezedben turistatérkép, azzal már közelebbi rokonságban van, de azért a turistatérképek kezelésének ismeretében is lennének némi nehézségeid, ha ezen úgynevezett tájfutó térkép alapján kellene tájékozódnod a terepen. Ha úgy néhanapján túrázgattál már, valószínűleg megszoktad azt, hogy az utakon közlekedj, általában arra, amerre furcsa színes csíkok, vagy más jelek vannak a fákra, esetleg kövekre pingálva. Talán még azt is tudod, hogy ezeket a jeleket turista jelzésnek nevezik. Nos ezeknek a turista jelzéseknek nem túl sok hasznát veszed, ha tájfutó térkép alapján kívánsz tájékozódni. Mert bármennyire is meglepő, de ezeken a térképeken egyáltalán nem tüntetik fel a turista jelzéseket, de például szerepelnek rajta az alig kivehető utak, határkarók, nagyobb hangyabolyok és még sok számodra idegen jelzés. Van bőven más eltérés is, de ezt most nem részletezném.
A Tájékozódási Túra Verseny lényege az, hogy a terepen elhelyeznek egy csomó “bóját”, általában úgy, hogy még véletlenül se út mellett legyenek. S azok helyét részint berajzolják egy tájfutó térképre, részint mindenféle trükkös módon körülírják. Ezeket a bójákat előírt sorrendben fel kell keresni a versenyzőknek, s valamilyen előirt módon igazolni kell, hogy ott jártak. Hogy azért ne legyen ilyen egyszerű a helyzet, ezenkívül elhelyeznek még több-kevesebb tévesztő bóját is. Ezek olyanok, mint a gombaszedő számára a mérges gombák. Legjobb hozzájuk se nyúlni. Ezenkívül kitalálnak mindenféle trükkös feladatokat is, de ez már csak hab a tortán.
Eddig értetted? Mert én nem teljesen. Főleg azt nem étem, hogy mi a fenének törjük magunkat azokért a fránya bójákért? Na szóval többé-kevésbé ez a lényege a Tájékozódási Túraversenynek.
Na de mért csinálnák úgy a dolgokat, ahogy megszoktuk, s ahogy már beváltak? Elvégre lehet másképp is. Azt mondod ez a fejlődés? Lehet. Bár az, hogy valamit máskép csinálunk, mint mások, az még nem fejlődés, viszont gyakran sokkal érdekesebb, mint a megszokott sablon. Ilyen újítás a Szórt Pont Gyűjtő Verseny is. Majdnem olyan, mint a hagyományos verseny, de azért mégse olyan. Itt a terepen elhelyezett bójákat nem előírt sorrendben, hanem tetszés szerint lehet érinteni, de ez nem elég, esetleg nem is kell minden kijelölt bóját érinteni, az érintendő bójákat, legalábbis részben a versenyzőknek kell kiválasztani. Micsoda könnyítések gondolod Te, arra mész amerre akarsz, teljes szabadság és liberalizmus. Igen, csak van legalább két apró probléma. Az egyik, hogy a feladat teljesítésére szánt időt a versenyzők által nem ismert optimális útvonalra határozták meg. A verseny szervezői állítólag ismerik az optimális útvonalat, de én ebben sem vagyok biztos. A másik apró problémácska az, hogy közben verseny folyik. A versenyzők összevissza rohangálnak a pályán, mint a ...etlen kutya Ki erre, ki arra. S ennek ellenére össze kell hasonlítani a teljesítményüket. A különböző futó, kerékpáros, evezős stb. versenyeken általában az a szokás, hogy a versenyzők azonos pályán azonos utat tesznek meg. Így korrekt a teljesítményük összehasonlítása. Vannak ugyan versenyek, ahol ez a feltétel nem egészen teljesül, vonatkozik ez a tájékozódási futó és a Tájékozódási Túra Versenyekre is. Itt a pontok közti átmenetek megtervezésében és főleg kivitelezésében döntő szerepe van a tájékozódási képességnek és a rutinnak A tapasztalat szerint, néha meglepően eltérő útvonalat választanak tapasztalt versenyzők is. Emiatt szerepel a “t á j é k o z ó d á s i” betűsör mindkét elnevezésben. Ezek a versenyek nem csak, sőt nem elsősorban a fizikai teljesítőképességek összehasonlítására szolgálnak.
De azért a pálya valamennyire kötött, bizonyos értelemben ugyanazt a feladatsort hajtják végre a versenyzők. Eljutni A-ból B-be, Majd B-ből C-be és így tovább. Így bizonyos értelemben jogos az összehasonlítás. Jó, tekintsük úgy, hogy a szórt pont gyűjtő verseny ebbe az irányban tett újabb lépés. Hát jó kis lépés, az biztos. Ha valaki meggyőz arról, hogy a rendelkezésre álló idő alatt képes meghatározni egy jó bonyolult pálya esetén az optimális érintési sorrendet, akkor elismerem a fejlődés tényét. Persze van azért így is némi probléma. A térkép alapján meghatározott optimális sorrend nem feltétlen azonos a terep figyelembevételével meghatározott optimális sorrenddel. Na de ilyen jelentéktelen tényezőkkel most ne foglalkozzunk. Nekem továbbra is az a véleményem, hogy a szórt pont gyűjtő versenyek nem a legalkalmasabbak a teljesítmények összevetésére. Akkor mire jók? Hát arra, hogy jó buli a rajtuk való részvétel. S ez sem utolsó szempont.
Na de elég ennyi az “elméleti” fejtegetésekből. Már csak azért is, mert nem erről akartam írni. Szóval, hogy rátérjek a lényegre, Ács Gáborék rendeztek egy Virtuális Tavaszváró szórt pont gyűjtő tájékozódási versenyt. Amikor ezt először meghallottam, arra gondoltam, hogy hasonlóan más virtuális játékokhoz, a virtuális térben, mondjuk egy kényelmes széken ülve, a számítógép képernyőjén kell játszani. Hát nem kényelmesebb lenne? Nem beszélve a vonat és BKV jegyek áráról. De mint kiderült nem erről volt szó, csupán a papír és postaköltségeket akarták megspórolni a rendezők, s nem a verseny, csak a szervezés egy része volt virtuális.
Már rég vettem részt versenyen, bár nem vagyok mániákus versenyző, de most kora tavasszal már volt némi hiányérzetem. Igy rászántam magam a részvételre. A kezdet nem a legjobb volt. Előző nap esett, s vasárnapra sem volt a legkedvezőbb az elektronikus levelibékák előrejelzése. S vasárnap hajnalban négykor ébresztett a karórám. Mit mondjak, kissé morcos hangulatban voltam. Hát kellett ez nekem? Mire felszállunk a vonatra már majdnem elviselhető a hangulatom. Mire beérünk a Keletibe semmi bajom. Metróval érkezünk a Moszkva térre, keressük a 21-es végállomását. Amint nézelődünk meglátunk egy feltűnően turista csoportnak kinéző társaságot. Rólunk is messziről lerítt, hogy nem valamelyik színház matiné előadására készültünk. Egyébként is, esetleg egy szóló turistát össze lehet téveszteni egy közönséges halandóval, na de egy csapat turistát, azt azért már mégse. Már kezdett örülni a túravezető, mikor megkérdeztük, honnan indul a 21-es. Kissé lelombozódott, de azért megmondta. A buszon ismerősök, Anita és pár bánrévei + egyéb kevésbé fontos ismerősök. Anitáék is messziről jöttek, egyenesen a Déli pu. vasutas szállásáról, még szerencse, hogy ideértek ilyen korai időpontban. Normafától a zöld kereszten saját két lábunkon kellett menni egészen Makkos Máriáig. A sár nem túl biztató. - Mi lesz akkor a versenyen? - gondoltuk, de egész versenyen nem találkoztunk akkora sárral mint a megközelítési útvonalon. A rajtban találkoztam egy ismeretlen ismerőssel, az emailos fedőneve Túramester. Sokat hallottam már róla ismerőseimtől, bár személyesen még ők sem látták. Ez volt az első versenye, féltünk hogy örökre elmegy a kedve ettől a sporttól, de a jelek szerint egész jól viselte a gyűrődést. Többszörösen visszaeső túratársammal alkottunk egy csapatot. A rendezők mindjárt az elején kiérdemeltek egy piros pontot. Szerény díjazás ellenében korlátlan mennyiségben lehetett bejelölt térképet kapni. De mi szerények voltunk, s megelégedtünk kettővel. Kissé szokatlan volt a menetutasítás, s a felkészülés. Azt hiszem az általunk választott pálya olyan messze volt az optimálistól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha nem is mindjárt a felkészüléskor, de verseny közben nagyjából felfogtam, hogy miről van szó. Többszörösen visszaeső túratársamnak ez valamivel nehezebben ment. Őt nagyon kötötték a hagyományos versenyeken berögződtek. Itt sok szempontból más a stílus. Volt egy két érdekes élményünk, most csak egyet említek. A 25-ös feladatnál, a távolság mérésnél olyan jól volt elhelyezve a második bója, hogy azt egyik irányból szinte lehetetlen volt felfedezni, a másikból lehetetlen volt észre nem venni. Mi is szépen elhúztunk mellette. Mikor rájöttünk, hogy rég túlvagyunk a jelölt szakaszon, egy új feladat állt előttem, távolság becslés visszaszámlálással. Elég szokatlan volt, de így is sikerült öt méter hibával.
S hogy milyen volt a verseny? Szuper! Ilyen jól még nem éreztem magamat versenyen. A szórt pontok kifejezetten érdekessé tették a versenyt, s hála többszörösen visszaeső túratársamnak, a tempó is kifejezetten kényelmes volt. Hogy az eredmény? Az más kérdés, de nem lehet minden tökéletes. De be kell vallanom, hogy a begyűjtött hibapontoknak több mint felét semmiképpen sem írhatjuk a szórt pontok rovására. Lassan menni és álbóját fogni tudunk mi hagyományos pályán is. Azért had említsek meg egy súlyos elvi hibát. Nagyon nem volt szerencsés, hogy a pontok egy részének érintésénél nem volt szükség a kartonra. Ezt azt eredményezte, hogy a szórt pontokat gyakran szórt csapatok gyűjtötték. Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!
Látod ebben igazad van.Enyém kell hogy legyen az utólsó szó ...
Egyébként tényleg nem értesz engem. Végül is nem is kell. Az anyázás tényleg hülyeség volt , meg is kaptam érte mástól is a magamét és joggal. De....adassék meg mindenkinek ( nekem is )a jog arra hogy elszaladjon vele néha a ló, pláne ha elfogja a hév...
Egyébként anyázás alatt én nem konkrét szavakat értek hanem stílust ...
Az iróniáról meg tudom, hogy mi az...Hidd el.
Ezt a segítség dolgot ezt nem igazán értem.Annyian akarnak rajtad segíteni hogy sorszámot kell osztanod ?
És megint ez a moderálás ! Ami megtörtént megtörtént. Vállalni kell olykor még a hülyeségeinket is...
Tündike!
Látom vagy egy kis utolsó-szó-mániád, de sebaj. Kezd a stílusod finomodni, de azért nem akarlak válasz nélkül, kétségek között hagyni.
"Elrontottál egy szép játékot." Ha már úgyis elrontottuk...
"Ez is jó taktika először szidsz valakit aztán őt hívod szövetségesnek" Hívta szövetségesnek a rosseb. Szidta a rosseb. Véleményt mondtam a topikjáról (hát igen, ez a nyilvános fórum hátránya), amit az "intelligens" olvasói nem bírtak elviselni.
"Az anyázást egyébként nem én kezdtem" Vajh, ki kezdte az anyázást? Segítek:
"az anyad aki nem volt egészen tiszta, hogy bírt téged elviselni." Jééé, csak nem te, intelligenském?
"Egyébként iróniára hivatkozol, nem lehet hogy én is ironizáltam ? " Amire én "hivatkoztam", az nem a te iróniád volt. Ha mégis ezt hiszed, akkor sajnos nem tudod mi az.
"áruld már el ha visszavonultál honnan ez a válasz. Mégiscsak benéztél... " Nem várom, hogy kívülről fújd, amit írok, csak legalább nem magyarázd félre. Ezt írtam: "Én már nem terveztem [ti:hogy írok ebbe a topikba], bár egy irigylésre méltóan intelligens köntösbe csavart lebunkózással még vissza lehet csábítani ide. :)" Ez pedig megtörtént a részedről.
Hát ez van, így jártál...
Ok, felírtalak a lista végére, hogy megnyugodj. Ha segítségre szorulnék, majd sorszám szerint szólítalak.
Krónikás! Korábbi ajánlatom továbbra is áll, bár ha csak az enyéimet moderáltatom ki, elég hülyén fognak kinézni a semmibe kiáltott rajongói anyázások és lebunkózások.
Ez is jó taktika először szidsz valakit aztán őt hívod szövetségesnek. Mi ketten inteligensek fogjunk össze ez ellen a bunkó bagázs ellen. Szerencsére Krónikásnál velem szemben nem sok esélyed van.Legalább is remélem...
És áruld már el ha visszavonultál honnan ez a válasz. Mégiscsak benéztél...
Egyébként igazad van.Amit írtam nem méltó hozzám.Csak egyszerűen elragadott az indulat:meg akartam védeni egy barátomat.
Egyébként iróniára hivatkozol, nem lehet hogy én is ironizáltam ?
Az anyázást egyébként nem én kezdtem...de nem lett volna szabad felvenem a kesztyűt.
Nem tudom mi az a kimoderálás, de ezt már nehéz helyrehozni.Elrontottál egy szép játékot. Megsértettél egy pár embert és ráadásul te sem érzed jól magad....
Hát ez van ...
És még mindig fenntartom az ajánlatom. Ha "segíteni" kell szólj...
Gratulálok Úrinő!
Felhívnám figyelmedet, hogy miután már elmentem innen és mondtam, hogy nem jövök vissza, kifejezetten "intelligens" dolog volt ez az utánam köpés. Hogy stílusodnak megfeleljek és érts: Ha bunkó lennék, azt írnám: "Anyád ribanc volt, Te is az maradtál."
De én egy úriember vagyok.
Bocs Krónikás. Tényleg csak pár szót szóltam volna hozzád, ami szerintem bőven belefért a szabad véleménynyilvánításba, de a rajongóid intelligenciája sajnos nem áll arányban a tiéddel. Inkább az enyém körül szóródik. Ha ők emellett intelliensnek tartják magukat, az ő értékrendük szerint nekem sincs szégyenkezni valóm.
Ne hagyd abba a topikot, mert tényleg csak élcelődni akartam, mikor először beírtam. A dolgok eldurvulása nem csak rajtam múlott. Ha gondolod kimoderáltatom az itteni hozzászólásaimat.
Üdv,
Zsoldos
A jó és a rossz nem objektív kategóriák,
koronként, helyzetenként változnak.
Ezért minden kort saját erkölcsi
normái szerint kell megítélni.
L Mester hungar krónikás
- Mi a rossz cselekedet?
- Ha valaki elhajtja a marháimat.
- S mi a jó cselekedet?
- Ha én hajtom el más marháit.
Hungar Apokrif katekizmus, részlet
Mese a legkisebb fiúról.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember és annak három fia. Egy valamire való mesében most az következne, hogy olyan szegény volt, mint a templom egere, de ezt nem írhatom, mivel egyáltalán nem volt szegény, sőt kifejezetten gazdag volt. Kappan fia Vaz úr, első Stephan király rokona, s a királyt leszámítva az ország legelőkelőbb és leggazdagabb ura volt. Méneseiben és csordáiban az állatok száma oly számtalan volt, hogy talán még egy tudós sámán se tudta volna azt megszámolni.
A két idősebb fiú sokra vitte, róluk bőségesen megemlékeznek a hungarok krónikái, a legkisebbről azonban nem, vagy csak igen szűkszavúan. Hogy miért, az hamarosan kiderül, mivel ezt az írást a legkisebb fiúnak szentelem. A mesékben mindig a legkisebb fiú a tökéletes, minden szép és jó tulajdonság megtestesítője. Nos a mi mesénkben ez egyáltalán nincs így. Azt azért nem mondhatom, hogy ő volt minden rossz megtestesítője. Bőven voltak jó tulajdonságai is, jó kiállású, okos, ügyes és bátor legény volt, jól forgatta a fegyvert, s egy kis kegyetlenségért sem kellett a szomszédba mennie. De számtalan rossz tulajdonsággal is rendelkezett. Hogy csak párat említsek, őszinte és becsületes volt, képtelen volt a hazudni, vagy megjátszani magát, barátaiban és bajtársaiban feltétel nélkül megbízott. Orvul még a legnagyobb ellenségét sem volt képes megölni vagy megöletni, nemhogy barátait, bajtársait vagy testvéreit, sőt fel sem tételezte ezt másról. Hát lehet ilyen súlyos jellemhibákkal érvényesülni az életben? Bezzeg az idősebb testvérek, Andreas és Abelin, ők minden erény megtestesítői voltak. Rendelkeztek mindazon pozitív tulajdonságokkal mint kis öcsikéjük. De ezen kívül, alattomosak és gyanakvóak voltak, ha kellett úgy hazudtak, mintha könyvből olvasták volna, ők aztán senkiben nem bíztak meg, s az orgyilkosságot ugyanúgy az érvényesülés természetes eszközének tekintették, mint a lopást és a csalást. Megfeleltek a rendszerváltó új idők új elvárásainak.
Mai szemmel nézve furcsa egy nevelést kaptak a testvérek. Felváltva, hol a papok tanítását hallgatták a keresztények három istenéről, hol a sámánok beszélték tele a fejüket az ősi istenekről és szellemekről szóló mesékkel, hol a regősök történeteit hallgatták. (Még jó, hogy úttörők vagy KISZ tagok nem voltak.) De tanultak hasznosabb ismereteket is. Igen alaposan fejükbe verték a hasznos tudományokat: földrajz, taktikai és stratégia, a különböző népek fegyverzete és harcmodora, s igen részletesen megismerkedtek a pusztai harcművészettel. De ami az oktatási rendszer csúcsát jelentette, az a fegyverforgatás mesterfokon való elsajátítása.
Igen ellentmondásos volt ez a nevelés, csak egy dolog volt amiben minden nevelőjük egyetértett, más-más megfontolás alapján, de mindegyik azt verte a fejükbe, hogy a királyt tisztelni kell. Tisztelték is, de egyáltalán nem szerették, sőt tiszta szívből gyűlölték. Meg is volt rá az okuk. A két idősebb testvér ezt ugyan gondosan leplezte, de a legkisebb képtelen volt erre. Levente, mert így hívták a legkisebb fiút, nem fogadta el a papok tanítását, hazugnak és képmutatónak tartotta a felebaráti szeretetről szóló tanítást, hiszen ismerte az életet. Annál inkább elfogadta a sámánok bölcsességét, hiszen az a való élet bölcsessége volt. De igazán szívesen a regősök énekeit hallgatta. Példaképe Vérbúcsú, a vitéz de tragikus sorsú fejedelem volt. Levente a nyíltan vállalt pogányságával kilógott a hithű keresztényt játszó fél pogány hungar előkelőségek sorából. De hát igencsak előkelő származású volt, megengedhette magának ezt a különcséget.
Levente gondtalan fiatalságát váratlan esemény törte meg, bár ha belegondolunk nem is volt az olyan váratlan. A király uralkodásának negyvenedik évében apja, Vaz úr, mint Szundi nemzetségének a király után legelőkelőbb tagja, kötelességének megfelelően megkezdte az előkészületeket a rituális királygyilkosságra. Nem személyes bosszú vezette Vaz urat, bár lett volna rá oka, de ilyen fontos kérdésekben nem lehet szerepe a személyes érzelmeknek és érdekeknek. Egyébként is, olyat feltételezni, hogy valaki személyes okból emel kezet a szent királyra!
Az ősi hit szerint a család tekintélyes tagjainak szent kötelessége volt a király megölése, ha eljön az ideje. És most eljött. A király közel negyven éve uralkodott, s a negyvenedik évforduló napján, mielőtt Babba, a Holdanya letekintene gyermekeire, ki kell ömlenie a szent király vérének. Ha nem, szörnyű csapás éri a király nemzetségét és a népet. De az Állam Védelmi Osztály, közismert nevén a 3/3-as, jól működött. Az ávósok elkapták Vaz urat és társait. A király megértő volt, tudta ő jól, hogy miről van szó, hiszen ő is tisztelte az ősi szokásokat, de a szokások ezen részét, ki tudja miért, elavultnak, sőt kifejezetten károsnak tartotta. Így a büntetés egyedül csak Vaz úrra sújtott le, rá is meglepően enyhén, de azt hiszem ez ismerős, Edáj, a nagy hungar költő is megírta, „Vaz úr fülébe forró ólmot öntöttetek”. Levente és testvérei elmenekültek az országból, na nem kell azért sajnálni őket, nem üres kézzel mentek. Meg sem álltak a Kijevig, a Rusz nagyfejedelemség fővárosáig.
Elmúlt a negyvenedik évforduló. A király él! A rettegés végigfutott az országon. A király engesztelésül felajánlotta az országot Babba Máriának, ahogy ekkortájt a Holdanyát nevezték a két hit elemeit keverő hungarok.
Kedves olvasóm, csak nem megdöbbentél a két hitvilág összefonódásán? Nincsen abban semmi különös, megesett már ilyesmi a világ sok táján. Sőt az anyaországtól elszakított keleti végeken élő hungarok helyenként még ma is tisztelik Babba Máriát, a fél pogány istennőt.
Mivel nem történt semmi szörnyűség, a nép lassan megnyugodott. A naiv lelkek! Hát nem tudják, hogy az istenek malmai lassan őrölnek? Az istenek átka lassan, de annál kitartóbban sújt. Hosszú nemzedékeken át fogja sújtani az átok Szundi nemzetségét és az országot.
Mesélhetnék Stephan király haláláról, velencei (Orsós) Pietro első uralmáról, Samu királyságáról és bukásáról, velencei Pietro visszatértéről, de nem teszem. Gondolom ez már a könyöködön jön ki kedves olvasóm.
Közben a két idősebb testvér teljesen háttérbe szorította Leventét. Ő nem is bánta ezt, semmi kedve sem volt a kijevi udvar intrikáiban részt venni. A keleti ortodox vallást még hazugabbnak és képmutatóbbnak tartotta, mint az otthonit. Ha néha mégis kénytelen volt elmenni egy ünnepélyes szentmisére, a hányinger kerülgette a tömjén szagától. A harcosokkal viszont jól kijött, ők nem csináltak nagy ügyet Levente pogány hitéből. Felismerték és tisztelték benne az ügyes kezű bátor harcost. Közelről megismerve a harcosokat és a népet rájött, hogy bizony a hithű ortodox keresztények közt is élnek még, ha mélyen elrejtőzve is, a pogány hagyományok. A szegények, ha bajban voltak, felkeresték az erdők mélyén bujkáló Perun szolgáit, s némi ajándék fejében segítséget, de minimum vigaszt kaptak szezonvégi áron, sokkal olcsóbban mint a kissé mohó pópáktól. Állítólag még arra is volt példa, hogy egyszer Perun szolgáinak egyike ingyen segített egy szegény muzsikon. Párszor Levente is felkereste őket. De legjobban, a déli és keleti pusztákról érkező nomád vándorok társaságában érezte magát. Őket testvérének tekintette, jobban mint vérszerinti testvéreit. Ő volt az első hungar előkelőség, aki kapcsolatba lépett a messzi keleten élő mongol testvérekkel. Őket kedvelte a legjobban. Kicsit vad, de nyíltszívű, kedves fickóknak tartotta őket. Pont ilyennek képzelte a regősök által megénekelt őseit.
A két idősebb testvérnek nem igazán tetszett az öcsike viselkedése, de mivel náluk sokkal jobban értett a harchoz, s jobban megértette az egyszerű emberek nyelvét, úgy döntöttek, szükségük lehet még rá, ráérnek később is eltenni láb alól.
Levente egyszer csak arra figyelt fel, hogy bátyái körül szokatlanul nagy a sürgölődés. De ez különösebben nem érdekelte. Egy nap közli vele Andreas.
- Készülj öcskös, hamarosan megyünk haza. De előbb még megtartom az esküvőt a menyasszonyommal, Anasztázia hercegnővel.
- Azzal az undok békával? Hiszen olyan randa, hogy felfordul a gyomrom, ha rá nézek.
- Öcsi, nem értesz Te a politikához! Ha olyan randa volna, mint az ördög öreganyja, akkor is elvenném, ha ez az ára a russzok segítségének. Egyébként is csak egy feleségről van szó, annál nem igazán fontos szempont a szépség. Ne félj az ágyasaimat és szeretőimet más szempontok szerint válogatom meg. Nem keverem össze a kötelességet és a szórakozást.
Rusz segédcsapatok élén megindultak a hercegek szeretett hazájuk felé. Hírük megelőzte őket. Az ország keleti felében egy jól kifejlett rosszindulatú pogány lázadás várta őket. A hagyományokat tisztelő, s az új rendel elégedetlen nemzetségek sorra csatlakoztak a felkeléshez. Lángoltak a templomok, ahol érték gyilkolták a papokat és szerzeteseket. Jézus menyasszonyait, az apácákat sem kímélték, igaz őket nem ölték meg, legfeljebb az idősebbeket és a csúnyábbakat, azokért meg úgysem kár. Az új rendet támogató feudális urakat sem kímélték. Levente, amikor csak tehette, személyesen vezette a harcosokat. Most aztán érvényesültek a jó tulajdonságai. Nála bátrabb, sikeresebb és kegyetlenebb vezér nem akadt felkelők közt. Különösen a papok kínzásában voltak eredeti ötletei. Szerették és tisztelték is a hungar harcosok Levente egyre népszerűbb lett. A két idősebb testvér, bölcs vezetőkhöz méltóan, kerülte a harcokban való részvételt. Abból a nagy kavarodásból semmi jó sem származhat, ott akármi is megeshet, közel a győzelemhez igazán kár lenne fűbe harapni. Nem az ellenségtől féltek, hanem a hátulról lesújtó gyiloktól. Nem igen bíztak egymásban.
Kicsúszott az ellenőrzés a két idősebb testvér kezéből. Pedig ők bölcsebbek és előrelátóbbak voltak mint harcias testvérük. Hiába volt jó harcos és hadvezér Levente, a politikában kutyaütő volt. A lényeget nem értette meg. Természetesen ki kellett használni a hungarok sötét indulatait, hiszen ezek vitték előre az ügyet, de a stabil hatalmat nem lehet erre alapozni. Ebben az országban tartós siker nem érhető el, csak ha kiegyeznek a keresztény egyházzal és a még mindig erős feudális erőkkel. Hiába győzködték Leventét, a történelmi szükségszerűségről, hallani sem akart az ideológiai fordulatról. Nem volt mit tenni. Egyébként is kezdett már veszélyes méreteket ölteni Levente népszerűsége. Sokan már a jövendő királyt látták benne. Titokban felkeresték hát Kartalt, Levente barátját és hű harcostársát. Kartal kemény szívű harcos volt, igazi hungar. Nem volt érzelgős típus, de Leventét tiszta szívéből szerette, benne látta a hungarok reménységét. Ezért igen sokat kért. Most az egyszer nem voltak fukarok a testvérek.
Újabb sikert értek el a felkelők, de nagy árat fizettek érte. Nem vesztettek sok harcost, de közöttük volt szeretett vezérük, Levente. Hát akik ebben az összecsapásban estek a fogságukba, azok azt is megbánták, hogy a világra jöttek, de ez Leventén már nem segített. Kartal, Levente barátja és hű harcostársa járt élen a foglyok pusztításában. Határtalan dühében őrjöngve, habzó szájjal kaszabolta a fegyvertelen foglyokat. S ők még szerencsésnek mondhatták volna magukat, ha lett volna lehetőségük a helyzetértékelésre, megúszták a rafinált kínzásokat.
Nagyon csodálkoztak a hungar vitézek, hogy Leventét, ki közelharcban sose mutatta még hátát az ellenségnek, hátulról érte a halálos szúrás. De a harc forgatagában történnek néha furcsa dolgok. Leventét pogány rítus szerint gazdag sírmellékletekkel temették el. Testvérei és harcostársai szívből meggyászolták.
Miután elhárult az akadály, Andreas és Abelin nekilátott a nemzetségfők és az egyéb vezetők megdolgozásának. Ha nehezen is, de sikerült meggyőzni őket. Belátták, hogy ugyan a russzok segítségével képesek legyőzni velencei Pietrót, de ez egyrészt felesleges véráldozatokkal járna, másrészt a russzok hazatérte után fél Európa nekik esne. Ebből csak feleslegesen elhúzódó s semmi hasznot nem hozó háborúk lennének. Ez nem
jó bót. Sokkal jobb kihasználni a jelenlegi helyzetet, s a friss sikerekkel a hátuk mögött, előnyös egyességet kötni, addig amíg az ország nyugati felében még mindig nagy erőkkel rendelkező, de összezavarodott feudális erők magukhoz nem térnek az első ijedtségükből. Mivel a hungarok, mint általában a pusztai népek, alapjában véve békeszerető emberek voltak, s lehetőség szerint kerülték a háborút, csak a könnyű kalandokat, a gyenge sőt lehetőleg védtelen ellenfelet és az olcsón szerzett zsákmányt szerették, neki is láttak a rendcsinálásnak. Kemény rendszabályokkal nagyjából véget is vetettek a kilengéseknek.
Közben új szenzáció kerekedett. Kartal, Levente barátja és hű harcostársa, ki tudja honnan, hihetetlenül gazdag zsákmányra tett szert. Fűnek fának dicsekedett szerencséjével. Mikor túl sok kumiszt ivott, s ez egyre gyakrabban fordult elő vele, furcsa s érthetetlen célzásokat tett. De Kartal nem sokáig élvezhette szerencséjét, egy jelentéktelen portyán az ő szívébe is hátulról hatolt a biztos kezű szúrás. Megesik ez néha a legbátrabb harcossal is. Követte barátját, s a felső világ erdős sztyeppéin, feledve a félreértéseket, együtt űzik a nemes vadat, a legendás csodaszarvast.
Közben beindultak a tárgyalások. Voltak ugyan kisebb incidensek. Mikor egy portya lemészárolta a tárgyalásokra igyekvő püspöki kar nagy részét, s a később szent Gellertként ismerté vált Gregori püspököt meglehetősen eredeti kísérletnek vetette alá, veszélybe került a megállapodás. De végül megoldódtak a problémák. Elvégre egy kis jóindulattal minden félreértés tisztázható.
A győzelem után a regősök hősköltemények tucatjait írták az eseményekről, elsősorban Levente dicsőségét emelték ki. De hamarosan rájöttek, hogy sem a királyi udvarban, sem az előkelők előtt nem túl népszerűek a Leventét dicsőítő énekek, de az előadóik sem. Mivel ők is a piacról éltek, hát alkalmazkodtak az elvárásokhoz. Egy idő után alig pár nehéz felfogású dalnok tartott ki Levente dicsőítése mellett. De mivel körükben feltűnően magas volt az elhalálozási ráta, hamarosan eltűntek a szórakoztatóipari piacról. A krónikaírókkal nem voltak ilyen problémák, mivel ők eleve csak a VIP körökben mozogtak, minden ösztönzés nélkül eltalálták a helyes arányt. Leventéről vagy megfeledkeztek, vagy pár elítélő szóval elintézték.
Kedves olvasóm, kérlek ne ítéld el könnyelműen Andreast és Abelint, hiszen ők a hungarok jövendőbeli dicső királyai. Ne ítélj a mai elpuhult kor erkölcsi értékei alapján, azok kemény idők voltak, kemény erkölcsi normákkal. S a rendszerváltás egyébként is kedvezőtlenül befolyásolja az erkölcsi értékeket.
S hogy mi lett a két idősebb fiú sorsa? Andreas csatában szerzett sebeiben halt meg. Na nem külső ellenség elleni dicső harcban, hanem testvére elleni háborúban szerezte sebeit. Öccse sajnálva az időt és a költségeket ahelyett, hogy Feherüvárura szállíttatta s királyi rangjához méltóan ünnepélyesen eltemettette volna, gyorsan elkapartatta. Fontosabb dolga volt, sietett megkoronáztatni magát. Abelin sem járt sokkal jobban, orgyilkos merénylet áldozatává vált. De nem hagytak betöltetlen űrt maguk után, fiaik folytatták apáik dicső munkásságát, az országot pusztító testvérháborút. Jól működött a pogány istenek átka.
Kösz mindenkinek, aki a védelmemre sietett! De azt hiszem az a legjobb, hogy ilyen irányba nem folytatjuk a vitát. Legrosszabb esetben beszüntetem a szereplésemet ezen a topicon. Azért akkora törést nem okozna az életemben. S most folytatom a Hungarok krónikáját.
Van benne valami amit mondassz ! Magam is próbálkozam már szösszenetekkel és borszaztó nehéz lemondani az embernek az Ő saját maga által kitalált gyönyörű jelzős szerkezeteiről és szófordulatairól lemondani. És borzasztó nehéz "abbahagyni" egy írást...Vagy összecsapja az ember vagy sose hagyja abba.
Azt kell tiszetelni Krónikásban hogy egyáltalán ír, mert az nagyon nehéz hogy az ember eredendően lusta természeténél fogva egyáltalán elkezdje az írást. Persze könnyű úgy ha nem nézi a tévét és ráadássul úgy kell a lakásból kirobbantani ( ez most félprivát megjegyzés volt ! ) Egyébként egy némely újságban rosszabb "tolLú" újságírók is vannak.
Nem ide tartozik de azért leírom. Egyszer három soros hírt kellett megfogalmaznom egy sportújság számára. Hát vért izzadtam bele. legyen benne minden eredmény és sugározza a sikerélményt stb.. És három sor volt. Ne tudd meg milyen érzés volt mikor a felét kigyomlálták..
Krónkiás nem szorul rá a védelemre, de mivel én nagyon de nagyon jó barátjának érzem magam muszáj ide írnom egy-két gondolatot.
Először is nem titok hogy más helyeken is megfordulok és látom hogy mennyire elszabadultak az indulatok .Néha még önkéntes nyelvőrként is működöm. Például ezt a szót hogy b.... meg nem volna szabad leírni. Ehelyett szoktam javasolni a "gyakorold vele a szaporodást" meg ilyeneket. Vették már egy pára a lapot.
Ennyit a stílusról. De pszichológai alapon : Mond kire haragszol és miért ? Biztos hogy nem krónikásra.
Én rendszeresen olvasom az az írásait és elárulom neked hogy egy időben szinte csak én olvastam az írásait. Mármost vannak ezek annyira jók hogy megossza másokkal is és persze hiúság is van a világon. Eleddig a terjesztés magán úton ment és ő kitalálta ezt a nagyüzemibb formát, és szólt nekünk hogy találhatjuk meg. Azt is elárulom hogy én vagyok a legnagyobb kritikusa és eddig tőlem nem sok dicséretet hallott. De az a különbség köztünk hogy én szeretetből és jóindulatúan kritizálom, te meg csak kiakarod kiabálni a dühödet valamerre.
Ismerem ezt az attitűdöt. Mivel szabad időmben "Teréz anyai" minőségben is fellépek, ha szükséged van valakire aki meghalgasson írhatsz nekem.
Egyébként ha úgy viselkednénk ahogy Te akkor egyszerűen azt írtam volna : "Te hülye kis PÖCS vedd le azt a mocskos mancsodat a Krónikásról, mert úgy szájba baszlak hogy lenyeled a fogsorod.Meg hogy az anyad aki nem volt egészen tiszta, hogy bírt téged elviselni."
Most, h. pulp ily' rendes volt, talán visszatérhetünk a normális kerékvágásba.
Szerintem, KrónikáS, ha topicot nyitottál, akkor ne hagyd csak egyszerűen magára az írásaidat, mert némelyikhez (mint korábban is írtam) kell azért magyarázat. No meg az is lehet, h. hasznos véleményt, kritikát hallhatsz valamelyikőnktől.
Remélem, tekergő is visszatér és tovább szervezi a szilvesztert.
Az ízléstelenség határát szerintem Te lépted át, ezért a dolgok eldurvulásáért Te felelsz. Kár, hogy a vita elkanyarodott arról a síkról, ami a lényeg: ez a hely alkalmas-e arra, hogy valaki a saját (és itt lényegtelen, hogy milyen szintű és stílusú) munkáit folyamatosan megjelentesse. Szerintem ugyan erre valóban sokkal jobb egy link innen, ami adott esetben Krónikás honlapjára vezet, de lehet, hogy nincs neki olyan, így én nem ítélném el amiatt, hogy itt teszi közszemlére alkotásait. Tényleg egyszerűbb mindenkinek, ha egyszerűen elkerülöd ezt a topicot. Tisztelni kellene azokat, akik itt jól érzik magukat akkor is, ha neked más az ízlésed.
Először is elnézést azoktól akiknek nem válaszoltam valami érdemi kérdésére. Az az igazság, hogy sokkal gyorsabban fel tudom tenni az otthon megírt kész szöveget, mint böngészgetni a topicot. S nem is lépek be minden nap a topicra.
Alapjában véve tényleg nem értem a problémát, mindenki szabadon eldöntheti, hogy olvassa-e vagy sem. Legfeljebb a rendszer kezelője kifogásolhatná a terjedelmet. De Neki eddig nem volt kifogása.
Már csak azért sem, mert mielőtt megnyitottam a kissé rendhagyó topicot, megérdeklődtem tőle, sértek-e valami írott vagy íratlan szabályt.
A 'baszogatni'? Ez a szó csípte a szemed annyira, hogy így felbőszültél? Rád ugyan én nem mondtam semmit, de az attitűdödből ítélve inkább büszke vagyok rá, hogy te lebunkóztál. Talán pont ez a baszogatás hiányzik neked naponta, ezért reagáltál ilyen hevesen. Gondolom a való életben nem lehetsz ilyen krekk, hisz akkor már megkaptad volna párszor. Legtöbbször szájon, de lehet, hogy te azt szereted.
Nem irigyeltem még soha senkit, de ha te úgy érzed, hogy téged irigyelni szoktak, lehet, hogy ez torzította el a személyiségedet. Sajnállak érte továbbra is, bár ettől neked nem lesz jobb.
Mi az hogy "sok magyar társától"? Te egy ilyen idegenbeszakadt, visszaköpő típus vagy? Vagy csak a labdát akartad feldobni?
Hagyd Zsoldos, ez már Anettka hatása: " akinek nem tetszik, az ne nézze! " oszt kész, ő remekül érzi magát...
(És megjegyzem: milyen igaza van !! :))))
Az ilyen bunkókkal szemben azt szoktuk alkalmazni, h. egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk őket. De épp' dumás hangulatban találtál.
Amúgy olyan nincs, te őrületesen következetes, hogy "hozzád pedig nem szóltam", mert mint te is említetted ez egy beszélgetős topic, tehát mindenkihez szóltál.
Ne sajnálj, én abba a kategóriába tartozom, akit inkább irigyelni szoktak.
Önszántamból vagyok a topicon és jól érzem maagm rajta, inkább téged kell sajnálni, mert itt vagy és rosszul érzed magad, sőt olyasmin bosszankodsz, amit nem tudsz megváltoztatni. Mindenki olyan témában nyit topicot, amilyenben csak akar. Pl. "Nyisson már valaki egy Kokós topicot". Erre vagy büszke?
KrónikáS jó fej és mint látható az írásaiból: gondolkodik. Már ebben eszméletlenül különbözik sok magyar társától.
És a csúnya szöveged jobban öncélú, mint ez a topic, mert e szavak nélkül is el tudtad volna mondani a véleményedet. Ha kellenek a szinonímák, nyiss rá egy topicot és segítek.
(Ennyit következetességről, szocializálódásról, szabad vélemény-nyilvánításról, sajnálatról.)
