Eredetileg báránygerincből van, de most szűzpecsenyéből csináltam, egyébként csontozott egész karajból is isteni.
Szóval a husit szépen összekötözöm, hogy jó feszes hurkaalakot tartson. Egy kis doboz paradicsompürébe keverek fél teáskanál fahéjat, negyed teáskanál borsot - lehetőleg zöldet -, fél teáskanál koriandert, negyed teáskanál chiliport, fél teáskanál köményt és egy gerezd zúzott fokhagymát és kevés sót.
A masszával alaposan beborítom a husit és egy tűzálló tálban nagy lángon sütöm - esetleg némi bor kiséretében - kb. 35 percig. Úgy 10 perccel a vége előtt reszelt sajtot szórok a tetejére.
Mazsolás rizzsel vagy sült paprikával esetleg kukoricával nagyon-nagyon finom.
Egy-egy rész reszelt (vagy őrölt) szerecsendió, durvára tört (nem őrölt) fehér bors (esetleg szegfűbors) és borókabogyó, őrölt mustármag, finomra vágott (vagy szárított-morzsolt) rozmaring; két-két rész finomra vágott (vagy szárított-morzsolt) kakukkfű és petrezselyemzöld, összezúzott fokhagyma, és annyi olaj vagy baromfizsír, hogy egy kenhető masszává álljon össze.
A nem túl vékony - legalább ujjnyi vastag - hússzeleteket (legjobb a rostélyos vagy bárányborda, de vadhúsból, vadmadárból is nagyon finom a "gyenge" húsokat, pl. házinyulat meg éppen meg lehet vele vadítani) bekenjük a keverékkel a húsdarabokat - kiverni, sózni nem szabad - egymásra rétegezzük, egy kevés olajat öntünk rá és jól lefedjük, hogy ki ne száradjon.
Legalább egy éjszaka, de még jobb egy-két napig hideg helyen érleljük. Hirtelen sütjük, akár olajban, akár roston. Tálaláskor sózzuk ízlés szerint.
Leginkább főtt vagy hajában sült krumpli és valami könnyű saláta illik hozzá.
Hozzávalók:
4 személyre
1 kg bárányhús (kövezzetek meg, de én kipróbáltam sertésből is), 2 szardella (én pasztát használtam), zsálya, só, bors, 1-2 gerezd fokhagyma, egy rozmaringág, liszt, fehér bor, (ecet).
A húst kockákra vagy csíkokra vágjuk, megpirítjuk, megborsozzuk és megsózzuk. Amikor szépen megpirult, hozzáadjuk a fokhagymát, egy rozmaringágat és néhány zsályalevelet. Pár perc múlva a húsdarabokat megszórjuk liszttel, és amikor a liszt színt kap, nyakon öntjük az egészet fehér borral (vagy hígított ecettel - javallom a száraz bort). Mérsékelt lángon egy óráig főzzük, ennek során többször is önthetünk rá vizet, (vagy bort).
Tálalás előtt egy kevés levet lemerünk róla; ebben finoman szétnyomkodjuk a szardellát, és visszaöntjük a húsra. A szardella meglehetősen sós, ezért óvatosan sózzunk!