Néhány éve az mtv egy délutáni műsora hosszasan foglalkozott azzal, hogy milyen súlyosan károsítja az erdôt a gyalogos turista.
Pár percel a vége elôtt lekeverték, mert élôben kapcsoltak a motoros rally versenyt. Helyszín: pilisi erdô.
"Nem tudom, mire jo ez, ha 1x atmegy rajta a turistaut." Turistaút???
Az Inóci-bánya mellett nem turistaút, hanem egy széles dózerút megy. A dózerúton jár télen a síbusz, a Nagy-Hideg-Hegy és a Magas-Tax turistaházaihoz az áruszállító teherautó, a fakitermelő gépek ... és közben tábla figyelmeztet arra, hogy oda tilos belépnie még a gyalogos kirándulóknak is.
Szvsz nem az a lenyeg, hogy a nemzeti park resze-e az ut, hanem hogy az szabadon latogathato, barki odamehet engedely nelkul. A szemelyes szabadsag korlatozasara eleg huzos (torvenyi szintu) szabalyok vannak, es biztos nem eleg egy ismeretlen, elasott rendelkezes. (Konnyen lehet, hogy a rendelkezes maga sem tiltotta ezt, csak az erdesz alkalmazta rosszul - de ha igen, akkor felul kene vizsgalni).
A jelzett turistautakra szerintem ugyanez ervenyes, de jo lenne egy jogasszal beszelni. Az biztos, hogy en egy jo kis balhet csinaltam volna belole...
Ha jol ertem, a madarasz a kozuton allt. Akkor viszont a BNP-s nem csak k*csog volt, hanem jogszerutlenul is jart el. Latogathato teruletrol azt nezel, amit akarsz. Meg filmezheted is.
A "fokozottan vedett..." tablakat en is figyelmen kivul szoktam hagyni, de azert mindig zavarja a lelkiismeretemet. Nem tudom, mire jo ez, ha 1x atmegy rajta a turistaut.
Bocs hogy belekontárkodom a beszélgetésbe csak megkérdem , tudja valaki hol készülhetett ez a fotó ?
ismeretlen fahazikoÉn is elég sokat túrázom ,de nem tudom. A megadott címen vannak még kevésbé beszédes (nem mintha ez nagyon az lenne :) ) képek a terepről .
Rá kéne jönnöm hogy hol készülhettek a megjelent képek.
Annyit még tudok hogy a képek most márc végén ápr elején készültek Magyarhonnak egy kis kisebb tájegységén és ez a ház valószínűleg túristaút mellet lehet.
Tud valaki legalább valami használhatót mondani.Tudom hogy nehéz de hátha...
Bocs, de mellékelek egy picit hosszabb anyagot ami talán megnyugtat(?) benneteket az erdőbe járással kapcsolatban. A teljes törvény szöveget ill. más anyagokat is megtalálhattok az fvm.hu-n az erdészet cimszó alatt. Ott lesz majd a megujított erdei vasuti menetrend is.
Javaslom, hogy figyeljétek a Nemzeti Erdőprogram alakulását amit ma terjesztenek egy fél éves társadalmi vitára! MINDENKI számára nyitva áll a lehetőség, hogy hozzászóljon részt vegyen a hazai erdészeti stratégia ill. erdőprogram megalkotásában.
Tudom javasolni még a többi kissé halott erdős topic megtekintését is.
üdv, Thomas
1996. évi LIV. törvény
az erdőről és az erdő védelméről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM rendelettel
[Vastag betűvel az 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Evt.), vékony betűvel a 29/1997. (IV. 30.) FM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) szövege.]
Az erdő a szárazföld legösszetettebb természeti (ökológiai) rendszere, amelynek léte a környezetre gyakorolt hatásaiból eredően az egészséges emberi élet egyik alapvető feltétele.
Az erdő a termőtalaj, a légkör és a klíma védelmében, a vizek mennyiségének és minőségének szabályozásában betöltött meghatározó szerepe mellett
- meghatározza a táj jellegét, szebbé teszi a környezetet,
- testi, lelki felüdülést ad,
- őrzi az élővilág fajgazdagságát,
- megújítható természeti erőforrásként a környezeti állapot folyamatos javítása mellett nyersanyagot, energiahordozót és élelmet termel.
Erdeink jelenlegi területe, állapota több évszázados emberi tevékenység során alakult ki. Területi széttagoltságuk és a rájuk ható környezeti ártalmak miatt az erdei életközösségek nélkülözhetetlen fennmaradására, védőhatására és termékeire (hozamaira) csak akkor számíthatunk, ha szakszerűen kezeljük és megóvjuk a károsító hatásoktól, a túlzott használattól és igénybevételtől, biztosítjuk növény- és állatvilágának sokféleségét és megfelelő összhangját, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységét.
Az erdő fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke, jóléti szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni.
Mindezekre figyelemmel az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: tv.) 106. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - az érintett miniszterekkel egyetértésben - a következőket rendelem el:
I. Fejezet
BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
A törvény célja és alapelvei
Evt. 1. § E törvény célja:
a) annak elősegítése, hogy az erdő, mint a természeti tényezőktől és az emberi beavatkozásoktól függő életközösség és élőhely, a természeti környezet nélkülözhetetlen része, és egyben mint megújuló természeti erőforrás, folyamatosan fennmaradjon és gyarapodjon,
b) azoknak a kereteknek a meghatározása, amelyekben a fenti célok együttesen megvalósulhatnak, továbbá
c) az erdővagyon hosszú távon való fennmaradásának és a tulajdonosi, valamint a gazdálkodói érdek közötti összhang megteremtésének biztosítása.
Evt. 2. § (1) Az erdőt olyan módon és ütemben lehet használni, igénybe venni, hogy a gazdálkodási lehetőségek a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak, [a továbbiakban: tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodás], úgy, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetközeliségét, termőképességét, felújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban levő védelmi és gazdasági követelményeknek, betöltse természet- és környezetvédelmi, egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét.
(2) E törvény rendelkezéseit a természet védelmére, a termőföld védelmére, a talajvédelemre, a növényvédelemre, valamint a vadászati jog gyakorlására, hasznosítására vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.
(3) Védett természeti területen lévő erdő esetén e törvény rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(4) Az állami tulajdonban levő és a kincstári vagyon részét képező erdő esetében e törvény rendelkezéseit az államháztartási törvénynek a kincstári vagyon kezelésére vonatkozó rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni.
Evt. 3. § (1) Az állam a nemzeti erdővagyon gyarapítása és egyben a környezet állapotának javítása érdekében támogatja az új erdő telepítését, a meglévő erdő fenntartását és védelmét.
(2) Az állam az (1) bekezdés szerinti feladatainak ellátásáról a tulajdonában lévő erdők esetében a külön jogszabályban meghatározottak szerint, a közérdek fokozottabb érvényesítésével gondoskodik.
(3) A közérdeknek az erdőgazdálkodásban való érvényesítése érdekében az állam az e törvényben írt feladatok ellátására alkalmas intézményrendszert működtet.
(4) Az erdőgazdálkodási tevékenység szakszerűségének biztosítása érdekében az állam támogatja az erdőtulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységét.
Vhr. 1. § Az állam a tulajdonában levő erdőkben a közérdek fokozottabb érvényesüléséről tulajdonosi képviselete útján, az erdővagyon-kezelés szabályainak meghatározásával és betartásával gondoskodik.
Az erdőterület üdülés és sportolás céljából történő látogatása
Evt. 80. § (1) Az erdőterületen - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, melyet az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett természeti területen levő erdőben való tartózkodásra a természetvédelmi jogszabályok az irányadók.
(2) Amennyiben az erdőterületet az (1) bekezdésben meghatározott célból látogatják, az erdőgazdálkodó ezért díjat nem kérhet, azonban jogosult ténylegesen felmerült költségének és kárának megtérítésére.
(3) Az erdőterület látogatója az erdei életközösségben, az erdő talajának és az erdészeti létesítményekben kárt nem okozhat, az ott tartózkodók pihenését, valamint a rendeltetésszerű erdőgazdálkodási tevékenységet nem zavarhatja.
(4) Az erdőgazdálkodó köteles tűrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, virág és díszítőlomb állami tulajdonban levő erdőterületen való gyűjtését.
Evt. 81. § Az erdőterület üdülési, illetőleg sportolási célból - a kijelölt út kivételével - nem vehető igénybe, amennyiben az
a) az erdősítés területe, amíg a rajtalévő faállomány a két méter átlagos magasságot el nem éri;
b) az erdészeti szaporítóanyag termelését szolgáló földterület (csemetekert);
c) az erdőrezervátum területe; továbbá
d) ha az erdőterületre való belépést az erdészeti hatóság erdővédelmi, a természetvédelmi hatóság természetvédelmi okból, illetőleg az illetékes katonai, határrendészeti vagy nemzetbiztonsági szerv megtiltotta.
Evt. 82. § (1) Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőterületen:
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani;
b) turistaútvonalat kijelölni és létesíteni;
c) turisztikai berendezést, létesítményt építeni és fenntartani;
d) ideiglenes árusítóhelyet üzemeltetni;
e) sportversenyt rendezni.
(2) Az erdőterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetőleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.
(3) Az erdőgazdálkodó köteles az erdőgazdálkodási tevékenysége során megrongálódott turistautat, turisztikai berendezést, létesítményt haladéktalanul az eredeti állapotában helyreállítani, illetve rendeltetésszerű használatra alkalmassá tenni, mely azonban nem érinti az arra jogosult kárigényének a károkozóval szembeni érvényesítését.
Vhr. 99. § Az erdőgazdálkodó a gyalogos turizmus érdekeinek figyelembevételével jelölhet ki kerékpározásra és lovaglásra erdészeti magánutat. Kerékpározásra és lovaglásra az arra alkalmas erdészeti magánút jelölhető ki, amelynek szélessége legalább két méter.
Evt. 83. § (1) Az erdőgazdálkodó - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - átmenetileg korlátozhatja, illetve feltételhez kötheti az erdőterület egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott tartózkodás
a) másnak életét vagy testi épségét, vagyoni biztonságát, valamint
b) az egyes erdőgazdálkodási munkák végzését
veszélyezteti vagy akadályozza. Amennyiben a korlátozással érintett erdőterületet külön megállapodás alapján természetjáró szervezet is gondozza, az erdőgazdálkodó a korlátozás elrendelését megelőzően köteles kikérni e szervezet véleményét.
(2) A vadászati jog gyakorlására jogosult az erdőgazdálkodó hozzájárulásával átmenetileg korlátozhatja az erdőterület egyes részeinek a látogatását, amennyiben az
a) a vadászati jog gyakorlását lényegesen akadályozza, illetőleg
b) a vadállományt különösen veszélyezteti.
Evt. 84. § (1) Az erdőgazdálkodó az erdőterület egyes részei látogatásának három hónapot meghaladó korlátozását köteles bejelenteni az erdészeti hatóságnak. A bejelentéshez mellékelni kell a korlátozással érintett földrészlet vázrajzát és a látogatás korlátozásának indokát, illetve feltételhez kötésének módját és idejét.
(2) Az erdészeti hatóság a látogatás korlátozásának indokoltságát felülvizsgálhatja, és kötelezheti az erdőgazdálkodót a törvényben foglalt előírások betartására, illetve az általa elrendelt korlátozás megszüntetésére.
Evt. 85. § Aki az erdőterület látogatását korlátozza, az köteles a helyszínen a megfelelő tájékoztatásról gondoskodni.
Kedves kronikaS, ki vagyok akadva azon, hogy hazank altalam ismert legszebb erdejebol immar ki vagyunk tiltva. Az az erzesem, hogy itt a BNp szakemberei a leheto legrosszabb modon vedik a termeszetet. A Bakonyban a Som-hegy kornyeken zarnak ki bennunket hasonlo modon. Nem a bekes egymas mellett elest akarjak megvalositani, hanem csupan - az o szempontjukbol a egyszerubb - tavoltartast. Ezzel pedig nem szovetsegeseket talalnak, akik nagyon is kellenenek nekik ahhoz, hogy hajlandok legyunk megfizetni a termeszetvedelem arat, hanem inkabb ellensegeket, vagy a legjobb esetben is kozombos embereket nevelnek.
Akkor ebből az a tanulság, hogy amikor járom az erdőt ne legyen nálam távcső, ne nézzek se jobbra se balra (legjobb, ha bekötöm a szemem, befogom az orrom és a fülemet is bedugaszolom), ha megállít egy ilyen őrféle és megkérdi mit keresek én itt, akkor mondjam azt, hogy utálom a természetet. Másik eset: vállalom önmagam és rengeteg készpénzt tartok magamnál, hogy legyen miből büntetést fizetni.
Az megérne azért némi részletezést, hogy az országút mennyiben része a BNP-nek, avagy ha közterület, akkor ott milyen jogon korlátoznak a bámészkodáshoz való természetadta jogomban.
(Ha mondjuk éppen nem a szomszéd bombázót kukkolom a kádban, mert ha az ő férje üti ki a kezemből a kukkert, azt még valamelyest elfogadom.)
Én egy időben pl. bazi nagy optikákkal felszerelve fotózgattam az állatokat, növényeket szerte kis hazánkban. Ahhoz mit szólt volna?!? Az állatok, akik nem járultak hozzá, amúgy is elszaladtak, a többiek, ill. a növények mozdulatlanságát pedig beleegyezésnek vettem.
Halottam egy nagy sztorit. Egy nagy madarász (a nevét inkább nem árulom el) a Bükkben az Eger Lilafüred uton autóval haladva észrevett egy érdekes madarat. Megált, elővett egy távcsövet, s elkezdte figyelni a madarat. Arra járt éppen egy BNP-és természetvédelmi őr. Megált s megkérdezte a madarászt, hogy mit csinál. Az lelkesen előadta, hogy ő madarász, s egy ritka madarat vett észre, azt figyeli meg.
A BNP-és 3000Ft-ra megbüntette, mert a madártani kutatás engedély köteles, s neki nincs engedélye.
"Nekem az a bajom - ami a hozzászólásaidból is tükröződik - hogy nem érzem hitelesnek a természetvédelmet.
Autók, szemét, és egy csomó fontosabb kérdéssel kéne törődni. Csak ott ugye nagyobb az ellenállás, a lobbi. A turistának is ellenállnia, lobbiznia kell."
Az a helyzet, hogy valószínüleg annyit törődnek ezekkel a kérdésekkel, mint a minket érintő tilalmak betartatásával. Azaz szinte semennyire.
Többek közt - elvileg - autóval is tilos behajtani a BNP területének nagyrészére. De ahogy egyszer a tájékozódási topicon fogalmaztam, a BNP területén szinte mindent meglehet tenni.
Mert tilalmakat nyakra-főre hoznak, de betartatni szinte semmit sincs erejük.
Azt hiszem maximálisan igazad van.
Legalább a tarvágásokat meg kellene szüntetni egy nemzeti parkban, legalábis annak exponáltabb részein. (Szép lassan egyre lejjebb adom)
Viszont az is igaz, hogy a kirándulók és a turisták egy része is nem megfelelően viselkedik.
Igaz szerintem sokkal jobb volna a hozzáállás, ha kevesebb és főleg érhetőbb korlátozás lenne.
Egy két kérés felmerül:
Egyeztetik-e a lezárásokat az MTSZ-el, vagy bármely asonló szervezettel
Ha nem legalább tájékoztatják-e őket?
Szerintem túl sok haszon nem származna ha egyénileg mindenki az MTSZ-hez fordulna panaszával.
Már kaptam olyan választ a megyei ... egyik tagjától, igaz nem hivatalosan, hogy "mért áll BNP-és ellenőr a tábla mellett?"
Nem igazán ez a megoldás.
Az Őserdei sasokról nem tudok, azt bizonyos fokig meg is értem, hogy nem publikálják a fészkelő helyeket, mert ezt sokan kihasználnák. Na nem arra, hogy elkerüljék.
Azért az érdekelne, hogy ha valamely ritka madár a jelzett út mellet fézkel, az mennyire toleráns a forgalomra, elvégre ő váasztotta a helyet. Az tény, hogy sok területet fészkelő helyek miat zártak le. Csak egy két példa: Ablakoskő völgy, Köpüs kő, stb.
Látom szereted a természetet és látom , hogy ismered a Bükköt.A menyasszonyommal már 15 éve járunk rendszeresen a Bükkbe , sőt a nyarainkat is ott töltjük.(Bükkszentkereszten van egy kis faház).
Ha nekem azt mondják erdő , én azt mondom Bükk. Szinte minden útját , jártat és járatlant is bejártam , de soha nem ismerhetem teljes egészében.
Tarvágások: elborzadva nézem , hogy tönkre lehet tenni egy-egy ilyen tarvágással az erdő folyamatosságát.Véleményem szerint nem szabadna ilyen nagy területeket kiirtani , mégha utána be is ültetik. Sajnos ezzel együtt tapasztalom a "vasárnapi túristák" hanyagságait is.(Eldobott papirszalvéták, zsebkendők, szemét, stb.)Tavaly nagyon felháborodtunk, hogy Répáshutánál szinte tisztítás nélkül beleersztik a szenyvizet a patakba és az egész erdő bűzlik tőle. Szóval nem csak a BNP a hibás. Sok túrista sem tiszteli megfelelően a természetet.
Érdekesnek találom a témát, amit felvetettél. Én magamat természetvédőnek gondolom, persze nem abban az értelemben, mint azok, akik ezt fizetésért, lobbikat kiszolgálva és kirekesztő szándékkal teszik.
Természetvédők-lezárt területek. Nemrégiben láttam egy filmet (talán a spektrumon) ami a hazai védett/lezárt területeken végzett természetvédelmi munkát mutatta be.
Fő tevékenységek: ritka madarak fészkelőhelyei közelében csoportos sátorozás, tűzrakás stb.; védett madarak fészkeihez felmászás, sziklákon kötélen beereszkedés, a fiókák kiemelése, filmezése, meggyűrűzése. És mindez ott, ahonnét én, aki nem zajongok, nem szemetelek, nem rakok tüzet, nem közelítek meg madárfészkeket, ki vagyok tiltva, át sem sétálhatok. Ezt felháborítónak találom.
A Nagy-Pisznice. A Kis-Gerecse oldalából nézve nagyon szépek a Pisznice vörös sziklái. Egyszer elhatároztam, tiltás ide vagy oda, megnézem. Amit találtam: traktorokkal szétgyúrt utak, művelés alatt álló erdő, egy piknikező, szalonnát sütő csapat, egy kiabáló általános iskolai osztály a tanítóbácsi vezetésével.
Mik a fő problémák? Elsősorban az erdőket sújtó rablógazdálkodás, a brutális tarvágások, a szétgyúrt utak. Ott van aztán a szemét kérdése. A kerítésépítésre szánt pénzből remekül össze lehetne gyűjteni a szemetet, ha nem heverne ott az erdőben, a potenciális szemetelők is kevésbé éreznék feljogosítva magukat, hogy eldobják a sajátjukat. Itt mi is sokat tehetünk, nem nagy dolog egy kirándulás vége felé megszedni egy szatyrot eldobott nejlonokkal és üvegekkel és igenis van látszata. Én rendszeresen csinálom, talán ez a legtöbb, amit tehetek. Nem kellene aztán olyan embereket az erdőbe csalogatni, akik nem odavalók. Ne építsünk autóval járható utakat és parkolókat. Ne helyezzünk ki szemeteseket az erdőbe.
Összefoglalva, hagyjuk az erdőt természetes állapotában és úgy járjunk benne, hogy ezt minél kevésbé károsítsuk.
Természetesen nem ismerem el egyetlen hivatal vagy magánszemély jogát sem arra, hogy az erdőből kitiltson. Különösen akkor nem, ha az adott helyen nálam nagyságrendekkel nagyobb károsító tényezők működnek. El fog talán jönni az, amit Angliában már kb. 80 évvel ezelőtt megtettek, vagyis, hogy a túrázók szervezett és csoportos birtokháborításokat követtek el tiltakozásképpen a magánterületek lezárása és az túraútvonalak felszámolása ellen.
tetszik a rovat! most hirtelen fejből tudnék írni hasonló szomorú példákat. hasonló problémákkal találkoztam már túráim során, úgy érzem viszont, hogy egy végtelenített panaszáradatba menne át az írás.
A fő kérdés számomra az lenne, hogy a különböző érdekcsoportok (erdőgazdálkodás, vadászat) jövedelmező tevékenységét miért a "természetvédelem" címszó alá kell rejteni, több esetben úgy, hogy egy tiltó táblával a jelzett túristaúton haladóval közlik, hogy magánterületen jár, tilos a belépés, csak engedéllyel stb.
Elgondolkodtam ilyen táblák előtt már, de önző módon legtöbbször úgy döntöttem, hogy haladok tovább a tervezett úton. eddig sosem éreztem úgy hogy egy ilyen tábla hatására kikerüljek egy ismeretlen kiterjedésű területet. Nem hinném, hogy attól, hogy egy erdei úton, ösvényem keresztülhaladok - hangsúlyozom arról nem letérve! - bármilyen kárt okoznék.
Feltennék egy kérdést? mi a teendő abban az esetben, ha valaki jelzett turistaúton haladva egy bekerített szakasz előtt találja magát. Értesíteni kell valakit: MTSZ, helyi szervezetek?
Az Őserdőről nemrég volt szó a Ttúra topikban, ehhez most nem fűznék mást hozzá. (Olvasd el, ami rám hatott (ellen)érvként az a sasok fészkelése. Szomorú, hogy nem lehet konkrétumkat megtudni a dologról továbbra sem. Esetleg kijárhatnád a BNP-nél, hogy adjanak ki egy írásos dokumentumot, amelyet a turista-társadalomnak szánnak, és indokolnak benne keményen.)
Az Úttörős hozzászólásodhoz:
az előző rendszer erdőgazdálkodásáról-természetvédelméről és ilyesmiről hangsúlyozottan semmit sem tudok.
Szerintem nem az előző rendszert kéne visszakívánni, hanem azért harcolni, hogy a jelenlegi rendszer keretein belül minél jobb "dolguk" legyen a turistáknak.
Általában a természetvédelem vs. turisták-hoz:
Nekem az a bajom - ami a hozzászólásaidból is tükröződik - hogy nem érzem hitelesnek a természetvédelmet.
Autók, szemét, és egy csomó fontosabb kérdéssel kéne törődni. Csak ott ugye nagyobb az ellenállás, a lobbi. A turistának is ellenállnia, lobbiznia kell.
Turista - vs. magánterület: El kell fogadni, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedésben az erdők egy része is magántulajdonban van. Ha a tul. úgy dönt, hogy bekerítteti az erdejét, ezt tiszteletben kell tartani.
Más kérdés, hogy hol van az a határ, amíg a tul. bekeríttetheti az erdejét, nem engedheti be a turistát stb. Ez részben kultúra, részben törvényi szabályozás kérdése. Nálunk sajnos egyik sem jellemző.
Sem mozgólépcső, sem mozgó járda nincs, de a jobb turisták fel vannak szerelve az un. "láb"-nak nevezett segédeszközzel. Ha Neked nem lenne, próbálj beszerezni minimum egyet, de kettő sem árt. Most a nyári vásáron kedvezményes áron beszerezhető.
Érdekes jelenség, józanul oly sokan szidjuk az „Átkos”-t, de ha egy bulin kellően oldódott a hangulat, bizony gyakran előkerülnek az úttörő nóták, majd a mozgalmi dalok, s nosztalgiázva emlékszünk a „Régi Szép Időkre”. Persze itt nem a tinik bulijaira gondolok, hanem a „kissé érettebb korosztályok” összejöveteleire. Lehet, hogy többségünknek nem is olyan rosszak az emlékei, mint ahogy azt politikai érdekből belénk akarják dumálni? Nem keveset éltem az előző rendszerben, volt ami nem tetszett benne, igaz a mostaniban sem tetszik sok minden. Hogy jobb volt-e mint a mostani? Erre nem mernék egyértelmű választ adni. De az biztos, hogy jobban éreztem magam benne.
Mi az ami ennyire vonzó ezekben a régi dalokban? Azt hiszem elsősorban az, hogy a múlt emlékeit ébresztik fel. Az Úttörő és a KISZ, minden politikai elkötelezettsége ellenére is, olyan közösségi érzést adott, mely a tagság többségét, még esetleges más irányú befolyásoltsága ellenére is „megfertőzte”.
A mozgalmi dalok szövegével az azokat lelkesen dalolók többsége azt hiszem nem azonosul maradéktalanul, de mi a helyzet az úttörő nótákkal? Már elnézést kedves olvasóm, hogy nem veszek elő egy daloskönyvet, csak úgy az eszembe jutó dalfoszlányokat elemezgetem.
„Mint a mókus fent a fán...” Hát ebben semmi kivetni valót nem találnék, igaz nem is eredeti termék, felmelegített cserkész nóta.
„Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról ...” Semmi gond, mért ne dalolnának róla. „...mely a bőség kincsét ontja ránk”. Hát onthatná kissé bővebben és egyenletesebben terítve. „Miénk e föld, erdő mező, kalásza, virága nékünk terem” Hát a föld az már nem a miénk, nagy részét privatizálták. Hogy a kalásza nem nekünk terem azt még meg is értem, elvégre megértem én azt, hogy az a föld megművelőjéé, illetve tulajdonosáé. De egyre gyakrabban a virága sem nékünk terem.
Egyre gyakrabban próbálnak kitiltani, kiüldözni szép magyar hazánk széles rónaságairól, erdőiből, mezőiről. Mert amíg „miénk volt e föld”, otthon érezhettük magunkat szép magyar hazánk széles rónaságain, erdőiben, mezőin, most már csak - jó esetben - megtűrt idegenek vagyunk. Szép magyar hazánk tájait járva, egyre gyakrabban találkozunk kerítésekkel és tiltótáblákkal, felszántott vagy beépített turistaúttal, privatizált forrással. Ha ez így megy tovább, hamarosan találkozunk a nyugati végeken felszámolt határzár bagóért privatizált elemeivel (szögesdrót, aknazár, stb.)
Szimpla hétvége. Nem indulok sem nappali sem éjszakai versenyen, sem egyedül sem csapatban. Sőt a munkahelyemen sem kell túlórázni. Már egészen elszoktam az ilyen laza hétvégéktől. Bár nem vagyok egy mániákus versenyző, de az utóbbi hétvégéken összejött. Vasutas Kupa, Egyéni Bajnokság, Budai Tájoló. Már rám fért egy kis lazítás.
El is határoztam, hogy csinálok egy görbenapot. Egy kiadós túrácskát a fennsíkon, kellemes kis futással fűszerezve. Higgyétek el, ez a legkellemesebb módja a túrázásnak. Egy-egy kis futás valósággal feldobja az embert! De pihentető izomlazításnak sem rossz. Megtöri a gyaloglás monotonitását. Az ilyen túrákra természetesen egyedül megyek, az a legjobb társaság. Évekig csak egyedül túráztam, de most is elég gyakran.
Indulás a szokott időben, a 815-ös busszal. Ómassáról a Vadászvölgyön indulok el. Szokatlanul sok a víz, esetenként alig tudok száraz lábbal előrejutni. Itt nincs helye a futásnak. Hegynek fel csak a bolondok és a teljesítménytúrázók futnak. Egy óra és pár perc mire elérem a Bánkútról kijövő kékjelzést. Nem valami híres teljesítmény, igaz nem is nagyon erőltettem. A kéken, majd a kékkereszten némi futással fűszerezem a gyaloglást, így érek el Három kútig. Innen a terep, végig a Hosszú réten, majd tovább majdnem az Istálóskői elágazásig szinte kínálkozik a hosszú futásra. De nem futom végig, felváltva hol gyalogolok, hol futok. Elvégre nem vagyok “sportoló”, csak annyit futok amennyi jólesik. S hogy őszinte legyek nem is vagyok valami kirobbanó formában. Az elágazástól a sárga D-ön indulok, majd teszek egy kis kitérőt a Kukucsó hegyre. Bükk900-as bélyegző hely, ha vaki nem tudná. Nem mintha bélyegeznék, már kinőttem az ilyesmit, de ha erre járok gyakran megmászom, elvégre mégse járhatok állandóan a jelzett utakon. Némi kis kitérő Ispán hegy irányába, majd visszakapaszkodom a fennsíkra.
Istálóskő. Tulajdonképpen semmi érdekes nincs rajta. Egy lapos domb lenne, ha nem lenne ilyen magasan. A kilátás = 0. Ebéd, némi pihenő, majd indulok tovább. Csak lazán, kényelmesen, étkezés után nem szeretek sietni. A zöld háromszögön lefelé menet szembe találkozom egy személyautóval, meglehetősen kínlódik szegény. Benne egy fiú és egy lány. Ők sem állhattak túl elől amikor azt észt osztották. Leérek a kék keresztre, s azon tovább. Újabb kitérő a Nagykopaszra. Ő is 900-as ellenőrző pont. Majd tovább a jelzett úton. Elhúzok a Kopaszréti barlang előtt, majd Kerekrét következik. Tovább, jobbról befut a Bélapátfalva felől jövő piros, már majdnem az Őrkő réten vagyok. Egyszer csak észreveszek egy táblát az út mentén. A formája ismerős, álló ellipszis, de az alján lévő szöveg megdöbbent
. “Szigorúan védett terület. Belépés csak engedéllyel.”
Milyen engedélyre van szükség? Kitől lehet azt beszerezni? Egyáltalán milyen területre vonatkozik, hova nem szabad belépni? Csak az út mellett lévő területre? De akkor mért nem azt írják. És ha nem akkor mekkora területre vonatkozik, pár négyzetméterre, vagy a fél Bükkfennsíkra? S aki arra jár, s netalán el akar jutni valahonnan valahová, megesik az ilyesmi a turistákkal sőt még a kirándulókkal is, az most mit csináljon? Forduljon vissza s keressen egy másik utat, hátha arra szabad menni? Esetleg vágjon neki toronyirányt az erdőnek? Arra legalább nincs tábla. És én még azokra a fiatalokra mondtam, akik egy szerencsétlen személyautóval vágtak neki Istálóskőnek, hogy nem álltak elől amikor az észt osztották. Akkor mit mondjak a BNP vezetőiről?
.Szóval ez így nem megy. Amennyiben a tilalom nem korlátozza a turistautakon a forgalmat, akkor azt egyértelműen jelezni kellene. S ha igen, akkor az némi plusz szervezést igényelne. Netalán egyeztetni a Bükk környéki turistaegyesületekkel. Információs táblákat elhelyezni a fontosabb túrakiinduló pontokon, s azon felhívni a lezárt területekre a figyelmet, netán megindokolva a lezárás tényét. S a helyszínen megadni az alternatív útvonalakat, azok többlet távolságát és időigényét. Jó lenne, ha a hatósági jogkörrel rendelkezők partnernek, s nem bunkó parasztnak tekintenék a turistákat és a kirándulókat, akiknek csak úgy foghegyről odavetett szavakkal lehet parancsolgatni. Már csak azért is, mert ez őket is minősíti. Egyébként is Magyarországon állítólag demokrácia van. S a demokráciában állítólag a nép uralkodik. S ennek a népnek mi is részei vagyunk, még ha erről gyakran meg is feledkeznek nagyjaink. Már pedig az uralkodók kissé más elbánást érdemelnének.
Egy ilyen táblát egyszerűen nem lehet komolyan venni. Így én is tovább mentem. Egyébként is, nekem van engedélyem. Nem is egy fajta. Az egyik fajta fel van festve az út menti fákra, úgy hívják, hogy turistajelzés, a másik a BNP által kiállított hivatalos irat, mely engedélyezi az Őrkő szerepeltetését egy túramozgalomban. Márpedig ahhoz, hogy felmenjek az Őrkőre, tábla ide vagy oda, tovább kell mennem. Fel is mentem. S nem voltam egyedül.
Hallottam már ilyen táblákról, az Imó és a Vöröskő forrás környékén is vannak. Igaz, nemigen veszi komolyan senki.
Egyébként is, ha jól belegondolok, az egész BNP (ha valaki még nem tudná, ez a “Bükki Nemzeti Park” rövidítése) egy röhej. Még hogy nemzeti park! Hol nemzeti park már az a terület, melynek nagy részén erdőgazdálkodás folyik, méghozzá nem is akármilyen formában. Általában az erdészet a tarvágást alkalmazza. S ez tényleg jelentős károkat okoz. De ettől eltekintve. Nyakra-főre hozzák a különböző tilalmakat és korlátozásokat, amelyeknek az esetek többségében semmi foganatja, igaz gyakran értelme se. De még az értelmes és fontos korlátozások betartatására sincs erejük.
Na de hagyjuk a BNP-t, kár több szót vesztegetni rá. Szóval ott tartottam, hogy felmentem az Őrkőre. A kilátás szép. Azt, hogy ki és mit őrzött innen azt nem tudom, de tény hogy messzire el lehet látni. Őrkő rétről az OKT-én indultam tovább, illetve vissza. Remélem arra még szabad járni. Cserepeskőn a barlangszállás egész jó állapotban volt, sőt az OKT bélyegzők is megvoltak, mind a kettő. A “Szép kilátás”-ról nevéhez méltóan valóban szép a kilátás, de ez nem újság, nem először járok erre. Több csúcsra járatás nincs ezen a napon. A legrövidebb úton, Káposztáskert- Bánkút, vissza Ómassára. A nap folyamán több “belépés csak engedéllyel” táblával nem találkoztam.
Másnap, azaz vasárnap. Indulás a szokott busszal. Megérkezem Ómassára. De módosítom terveimet. Nem igazán tetszik az időnek az ő járása. Meglehetősen borul. Na jó, akkor irány Szentlélek. Szentléleken valami banzáj készül. Hangosan szól hangszórókból a “mi kommunista ifjak” és más mozgalmi dalok egyvelege. Úgy látszik kitört a nosztalgikus hangulat. Közelebb érve látom, hogy egy hatalmas sátrat vertek fel a turistaház és a kolostor közti területen. Jó bulizást, de én megyek tovább. Kiérve az aszfaltra (Bánkúti műút) újra találkozom a “Táblával” A Mária forrás felé vezető út elágazásánál van. Igaz most kissé srégen van felállítva, így egy kis jóindulattal azt is mondhatjuk, hogy nem vonatkozik az útra, csak az erdőre. Pár méterrel a tábla mögött egy fiesta áll. Gondosan beállt a védett erdőbe, hogy ne zavarja az esetleges forgalmat a földúton. A vezetője, középkorú nő kiszáll, gondosan bezárja az autót, majd a többiek után indul, bele a tiltott területbe, természetesen nem az úton. Úgy látszik nem zavartatják magukat a tábla által. Lehet, hogy van engedélyük. Felmegyek Örvénykőre. Közben kissé dörög az ég. Egyelőre nem esik. De ami késik az nem múlik. Na de mit részletezzem az utat. Kaszásnyeregben úgy döntöttem, hogy a legrövidebb úton irány haza. Alsóhámorban buszra szálltam. S ezzel rövid kis történetem véget ért.
Igen hangulatos túracélpont volt a Bükkben az „Őserdő”. Na nem igazi őserdő ez, s egyébként sem valami hatalmas. De hát mi egy szegény kis ország vagyunk, nem lehetünk túl igényesek. Örüljünk, hogy ilyenre is telik. Sokan felkeresték, én is gyakran jártam arra, s mint a Bükk egyik nevezetességén, a Kék Túra is áthaladt rajta. Sok turista és kiránduló gyönyörködött benne. A döntő többség az úton maradt, páran körbejárták az érdekesebb út menti fákat. Biztos volt pár fegyelmezetlen, aki össze-vissza mászkált, de ez nem jellemző, én nem tapasztaltam ilyet.
Ha még nem jártál arra, akkor elárulom Neked nagyon érdekes volt. A területen, ki tudja miért, hosszú-hosszú ideje nem folyt erdőgazdálkodás. Eleinte valószínűleg egyszerűen megfeledkeztek róla. Később, ha már addig megúszta feledékenységből, hivatalosan is védelem alá helyezték. Itt a fák szó szerint állva halnak meg, de a még élő idősebb fák egy része is szenzációs. Képzelj el mondjuk egy hatalmas bükkfát, melynek a törzse már nagyrészt elkorhadt, szinte csak a kéreg maradt meg, az sem mindenütt.
S ezen a területen átvezettek a jelzett turista utak. Szerintem nem igazán zavarta a kidőlt, illetve még álló fák anyagának lebontásában, korhadásában szerepet játszó baktériumokat és gombákat az úton lejátszódó forgalom. Sőt szerintem az ízelt és ízeletlen lábú farágcsáló izék, kukacok és egyéb férgek életében sem okozott ez lelki törést. A fakopáncs, csak úgy mint más tájakon, itt sem igazán zavartatta magát, nyugodtan kopácsolt, pardon kopáncsolt.
Szóval ez az idilli helyzet állt fent sokáig. De hát a Bükki Nemzeti Park (BNP) vezetőinek is fel kell mutatni valamit. Valamivel igazolni kell, valószínűleg nem túl alacsony fizetésüket. Ha értelmes dolgot nem tudnak csinálni, hát csinálnak értelmetlent Tehetnének valamit az erdőgazdálkodás és a vadászat megfékezésére is. De hát ott komoly pénzekről, netalán befolyásos emberekről van szó. Azok előtt lapítanak. Remélem, „csak” erről van szó. Kivel lehet „szórakozni”? Hát a kirándulókkal és a turistákkal. Na de hagyjuk az általánosítást, maradjunk a konkrét témánál.
Egyszer csak elterjedt a hír, a BNP lezárja az őserdőt. Sokáig nem történt semmi.
Aztán egyszer csak elkezdték építeni a kerítést. A kerítés elkészült, de hagytak rajta három rést a turista utaknak (KZ, K és Z). Sokáig így maradt. Már kezdtek megnyugodni a kedélyek. Na de csalóka volt a remény, hosszas huzavona után befoltozták a kihagyott réseket, s kifestették a terelő útvonalat. Meglehetősen meredeken fel Simakőnek.
Egyet azért el kell ismernem. Még ha az egész akciót értelmetlennek is a tartom, a kivitelezés mintaszerű. Ez kivételesnek számít a BNP akciói közt. Indoklás, információs táblák, gondosan, bár nem igazán szakszerűen kifestett terelő út.
Na de nem ért véget ezzel a történet. Nemcsak a Birodalom de a turisták és kirándulók is visszavágtak. Kerítés ide vagy oda, sokan nem voltak hajlandók elfogadni a korlátozást. S nem telt el sok idő, s annyian másztak át a kerítésen, hogy lenyomták a földig, s már mászni se kellett. De a BNP se hagyta magát, felújította a kerítést a megrongált szakaszokon. Igaz, hogy nem olyan jó minőségű dróthálót használtak, mint az első alkalommal. Így most már át se kell mászni a kerítésen, függőleges szálak könnyedén eltologathatók, s így bárki át tud bújni a drótok közt.
S mi az eredmény? Kétségtelenül sokan az új utat veszik igénybe. Vagy azért mert fegyelmezettek, vagy azért, mert nincs helyismeretük. Ez látszólag fél siker, legalább annyival kevesebben járnak a védett területen. Ez jól hangzik. De a jelzés megszüntetésével előbb utóbb megjelennek majd a kisebb nagyobb csapások. Egyesek össze-vissza mászkálva fogják keresni a jelzést amikor úgy döntenek, hogy mégiscsak biztosabb a jelzést követni, s vissza akarnak rá térni. S legyünk őszinték, attól aki egy kerítést átmászva, vagy lyukon átbújva kénytelen bejutni az Őserdőbe, kevésbé várható el a fegyelmezett toleráns viselkedés.
Szóval a kitűzött cél nem valósult meg, sőt könnyen lehet, hogy még „romlott” is a helyzet. S még három aspektusra hívnám fel a figyelmet. Az erdő természetes állapota, hogy nincs bekerítve. Egy kerítés, főleg ha az zárt hurkot alkot, meglehetősen akadályozza a nagyobb vadak mozgását, egy részüket ki is zárja a területről. S ezzel sérül a természetes biológiai egyensúly. A kerítés ugyebár egy idő múlva elkorrodeál, de mondhatnám azt is, hogy megeszi a rozsda. A korróziós termékek bekerülnek a természetbe, sőt az a tapasztalat, hogy a feleslegessé vált, vagy tönkrement kerítés maradványok lebontásával és elszállításával senki sem szokott foglalkozni, azok csúfítják az erdőt a végső elenyészésükig. S végül nem elhanyagolható szempont, hogy meglehetősen csúfítja a tájat egy drótkerítés. Egy kissé tájidegen, különösen a kiemelt védelmet élvező tájon.
S csináljunk mérleget. Persze ezt lehet több szempont alapján. Szerintem az a legtermészetesebb mérleg, amelyben nagy súllyal szerepel az erdőt járó kirándulók és turisták érdeke. Már csak azért is, mert a természetvédelemnek, mint minden racionális emberi tevékenységnek, végső soron, közvetve vagy közvetlenül, az emberi érdekeket kell szolgálnia. Egy öncélú természetvédelem önmagában véve abszurdum.
Tehát mérlegeljük azt az élményt, amelyet az őserdőn való áthaladás jelent, mérlegeljük azt a - szerintem nem túl jelentős - kárt, amit a kirándulók okoznak, ebből vonjuk le azt a kárt amit a kerítés megléte esetén okoznak (lehet, hogy ez nagyobb), s nem utolsó sorban mérlegeljük a kerítés által a természetben okozott kárt.
Én úgy érzem, hogy ez a mérleg vitathatatlanul negatív. Sőt az a gyanúm, hogyha kihagyjuk az első szempontot, egy pillanatra gondolkodjunk az elvakult természetvédők szemszögéből, akkor is negatív a mérleg.
Ha Te is járod az erdőket, hegyeket, dombokat vagy alföldi tájakat, Te is találkozhatsz különböző tiltásokkal, korlátozásokkal. Bár ha csak a jelzett utakat járod nem biztos, hogy felfigyeltél rájuk. De ha netán új utat akarsz kitűzni, túramozgalmat szervezel, vagy versenyt rendezel, könnyen fennakadhatsz a tiltások hálóján. Ezek a tiltások, korlátozások hol gazdasági érdeken alapulnak, hol a természetvédelem érdekeire hivatkoznak. Itt beszámolhatsz ilyen irányú tapasztalataidról, kifejtheted, pro és kontra véleményedet. De természetesen várom az elvakult és a kevésbé elvakult természetvédők véleményét is. Vitaindítónak felteszem három írásomat, meglehetősen különböző stílusúak.
