Na, én elég "periférikus" srác voltam, 1957-ben végeztem a VIII/B -osztályt, ami a földszinten volt. Mivel éppen a forradalom után voltunk, berobogott a tanterembe az orosztanár néni, mire éles füttykoncert fogadta. Mire lecsendesedtünk, közölte, ő olasz szakos is. "Na jó, akkor megbocsájtunk."
Végül a németet választottuk, az ideiglenes tanfüzet elején igazi Kossuth-címer volt, ezt azok értékelik manapság, akik átélték azokat az időket.
Ti fiatalabbak vagytok, talán emlékeztek 1-2 akkor még fiatal tanárra: Dr. Zádor Andrásné magyarszakos (Éva pajtás!), ő később átment a Toldi gimibe, Tenke Zoli bácsi (igaz magyar ember volt) testnevelő tanár. A pedellus Lankai Gábor bácsi volt, elől, a bejárattól kissé jobbra volt a szolgálati lakása.
Volt egy igen alacsony, kissé csúnyácska történelem tanárnő, na, ő szerettette meg velem a történelmet, mert ahogy magyarázott, az maga volt a csoda! - Abból az egyetlen tárgyból voltam végig színjeles!............Persze, az idő múlt, a forradalom után jött egy kifejezetten gonosz magas töritanárnő, ő már áprilistól marxizmust is kevert a tananyagba, attól kezdve szín-kettes lettem (ezzel már életem hajnalán kimutatva, nem értek egyet a korai foximaxival....
Ezzel együtt jó volt odajárni suliba - meg háááát, jó volt fiatalnak lenni, ez volt a napfényes gyermekkor...
Örömmel olvastam hsz.-odat, bár nem túl vidám emlékeket elevenítettél fel. Sok közös ismerősünk van, és talán egymást is ismerjük (ismertük...) abból az időből. Emlékszem a tragikus kimenetelű balesetre, azután az összes lándzsahegyet leszedették. N. I. valóban nagyon jól feküdt pártvonalon. Jellemző a vonalasságára, az iskolai ünnepségeken mindig el kellett énekelnünk a szovjet himnuszt is a magyar után, holott más iskolákban a 60-as években már legfeljebb csak november 7. alkalmából kellett. Emlékszem, hogy agitált a Coca Cola ellen 1968-ban. Mondjuk abban igaza volt, hogy nagyon nem egészséges kólát inni.
1961-1969 jártam az Áldásba Livia néni 1.-2. osztály Mici néni 3.-4. osztály /konty, és husszu vörösrefestett körmök/, szeptemberben az első héten mindig hozott neki valaki vadonatuj diót, és azokat törögette-hámozta óra alatt,a vérvörös körmeivel 5.-ben Cili néni, duci, kissé szinpadias, többször volt rosszul az órán, ilyenkor elmondta, ugye , tudjuk, mit kell csinálni,ha ő elájul az osztályteremben.. Németh istván igazgató, neki volt egyedül kocsija, ott állt mindig a suli előtt, nagyon jól fekhetett, mert 1969.-től felfele buktatták, a Rákócziban folytatta igazgatói pályafutását. Egy évfolyamba jártunk a lányával, Mónikának hivták.ha otthonfelejtette a tizóraiját, az apukája az iskolai hangosbemondón hivatta le érte a tanáriba. Hatodikban egyik évfolyamtársunk felakadt a lándzshegyes keritésrácson, mert át akarta ugrani/mindezt a Szemlőhegy utca felől-ha tudjátok, miről beszélek.../meghalt. Vajon a velem járt Ágai zsuzsa -ő lett a költő? Vészits Andrea-nos őt biztosan tudom, sokra vitte
Velünk járt a Keleti Márton lánya is, ezért a Butaságom története cimü filmjében szereplő kislánya örökérvényü mondatai anyukája fenekéről/Ruttkai Éva lányát játssza/ a valós osztálytermünkben, valós osztálytársaival került felvételre.
89-ben végeztem az Áldásban. Poós Istvánnéra és Soós Erzsébet tanárnőre gondolok vissza szívesen. Bár velük azóta is találkozom néha napján. :) Szegény drága Matu nénit is nagyon kedveltem, bár ő csak fél évig lehetett az osztályfőnökünk. Szerintem kívételes ember volt. Az Áldásban egyébként a legjobb emlékem, hogy ott voltam először, másodszor és harmadszor szerelmes. Ez is valami. :) A tanárok közül megemlíteném még Rudolf Tamásnét, aki azidőtájt jött, amikor talán nyolcadikosok voltunk. Ő nagyon jól magyarázta a matekot. Nem vagyok egy kifejezetten reál beállítottságú ember, de ő a maga szigorú, "könyörtelen" tanítási módszereivel belénk verte a tantárgyát :). Akit külön kiemelnék még, az Ujj Zoltán testnevelő tanár. Miután nem voltam soha tornász alkat, ezért nem nagyon kedveltek a testnevelők. Akikre emlékszem név szerint: Szörényi Béla bácsi (úgy tudom, ő szegény meghalt), Gallik Béla, Batthyány Ferenc ( Freddie Mercury), Horváth Attiláné - Eszter néni, Kriszta néni (nem tudom milyen Kriszta), és a végén, - happy endként - jött Ujj Zoltán tanár úr, aki végre pedagógusként viszonyult hozzám. Számára nem az volt az első, hogy kinek milyen a fizikuma, ki mennyire jó tornász, hanem ő mindenkit a saját képességeinek megfelelően igyekezett fejleszteni. Én gyáva gyerek voltam, ezért aztán a gerendára nem felparancsolt, hanem olyan gyakorlatokat végeztetett velem, amelyek hozzásegíthettek ahhoz, ami a többieknek természetes volt. Meglepő türelemmel igyekezett belőlem "embert" faragni. Figyelembe vette, hogy szemüveges vagyok, megértő volt, ugyanakkor határozott és szigorú. Ösztönzött a jobb teljesítményre, nem alázott le a többiek előtt. Szóval Ujj Zoltán tanár úrra különös szeretettel és tisztelettel emlékszem vissza. Jó lenne, ha ez a topic tényleg feléledne.
Ha a Kriszta nénivel egy időben pályfutását ott kezdő ,német tanár Márta néniről van szó ,akkor engem tanított ,akkor is nagy szigorral ,nulla humorérzékkel. Szerintem engem nagyon utált.
Kriszta nénit nagyon szerettem ,akkor Ő új volt még ,amikor én is odajártam. Utólag belegondolva félelmetesen jól reagálta le a hülyeségeimet ,amiket kémiaórán műveltem.
...nade a tanárbúcsúztató se volt semmi....merthogy a mi 8.b-nk ilyet is szervezett:P(2004.06.04.)
akkor mindenki sírt. nem a ballagáson, áááá, nem. a tanárbúcsúztatón. akkor tudatosodott mindenkiben, hogy mi is fog velünk történni június 9-én..."ami elmúlt, soha nem jön vissza már..." és ezt a dalt komolyan el akarták velünk énekeltetni!! ott! ...hát nem is mondom, mi lett belőle...ezer zsebkendőt adtak nekünk a fiúk, de az egéritató csak folyt...iszonyat.
...Ildikó-, Andrea-, Ági-, Lívia-, Zsuzsa néni, és drágalátos István bácsink;)
Én jóval korábban jártam oda, Mici néni 3.-4.-ben volt a tanító nénim, Ma a tanárlistát nézve (http://www.aldasuai.sulinet.hu/) egyedül Dévényi Vili az, aki az én idõmben is ott volt már. Néhányan még, akikre emlékszem: Inacsovszky Jutka néni, Kónya Éva, Klári néni, a tornatanár. Katona Katalin rajz, a többiekrõl már volt szó, vagy most nem jut eszembe.
Mici nénire Én is emlékszem ,vörös konyba volt mindig a haja ,szigorú volt ,bár nekem nem volt Ő tanárom. Amúgy mai napig megvan az ott kiselejtezett ZK orsósmagnóm ami Vili bácsi (orosz tanár) kezelésében állt.
De kár, hogy így elhalt ez a topic, én meg csak most bukkantam rá.
Nekem Inacsovszky Jutka néni volt az ofõm, de egy életre nyomot hagyott Matu néni is. Máig emlékszem, hogy mikor 1956-hoz értünk a könyvben, akkor azt átugrotta, és így utólag valószínûsíthetõen valami olyat mondott, hogy hazugságokat õ nem tanít.
Három éve volt az iskola 90 éves, akkor sokan összejöttünk, és azok a tanárok, akik az én idõmben (70-es évek eleje?) öregek voltak (Mici néni stb.), azok pont úgy néztek ki, mint anno.
Szerintem tök jó suli volt az Áldás.
Felsõ tagozatban mindig 'elvesztettem' év végén az ellenõrzõmet, így máig megvan az összes intõm. Az is, amit a Matu nénitõl kaptam 8-(
Valaki írta a Lívia nénit. Másodikban Lívia néni tanított, Elsõben ?Bíró Józsefné? de erre a két tanítónénire képtelen vagyok visszaemlékezni. Még osztályképem sincs róluk. Ha eszembe jut, bosszant, hogy hogy eshet ki két arc ennyire az emlékeimbõl, akiket annyit láttam. Lívia néni talán dereng, De az elsõs tanítónéninek még a neve se biztos, esetleg Emi néni...
Örülök, hogy megtaláltam ezt a topikot. Én csak 5 évig szenvedtem az Áldásban, pontosabban a kelleténél talán többet szenvedtem is, de azért persze a szép élmények mégis túlnyomóak, pláne kb. 40 év elteltével... Várhelyiné Klári néni, majd Kopváryné Nusi néni voltak az ofőim alsóban, akikre ugyanúgy hálával és szeretettel gondolok vissza a mai napig is, mint felsős ofőnkre, Varga Hajdu Istvánné Diskay Lenke nénire, aki egyébként ismert festőművész volt, nemcsak egyszerűen rajztanár, és aki sajnos időnek előtte, ha már nem is fiatalon, halt meg. A legnagyobb tanáregyéniség abban az időben talán Matu néni volt (Sashalmi Ferencné), törióráira a mai napig emlékszem. Szomorúan hallottam, hogy meghalt, szintén időnek előtte. A csodálatos Vné Klári néni azonban tudtommal ma is jó egészségnek örvend. A többi tanárokról sajnos nem tudok, osztálytársaimmal is megszakadt a kapcsolatom, azért is, mert 6. o.-tól már nem oda jártam.
Groteszkül hangzik, de a legnagyobb, legemlékezetesebb élmény, amire vissza tudok emlékezni, az a NOSZF 50. évfordulója alkalmából rendezett parádés iskolai ünnepség, amelyen többek között a világ népeit színpompás jelmezes műsorral megjelenítettük, és a zongoratanárnő olyan energikusan (és persze remekül) játszotta el Chopin forradalmi etűdjét, hogy az ócska Stingl (?) zongora majdnem szétesett. Még fergetegesebb volt azon az estén "A párttal, a néppel egy az utunk" c. zárókórus, csak az volt vele a bajom, hogy nem tudtam, mi az a "PÁINK" (a fiatalabbak számára írom ide a vonatkozó verssort: "mert bennünk a PÁINK reménye"), de azért lelkesen, torkom szakadtából énekeltem én is :-)) Hát igen, elég vonalas volt az iskola abban az időben, az ünnepségeken mindig elhangzott (nemcsak november 7-e táján) a magyar után a szovjet himnusz is, ami a 60-as évek közepén azért már nem volt kötelező. Nyilván az igazgató et. ragaszkodott hozzá, akit őszintén szólva (más okokból) nem kedveltem túlzottan. Nem ezzel akarnám befejezni hozzászólásomat, de egyéb emlékeimet inkább máskor, majd alkalomadtán.
Hella. Bocsi, csak azt hittem az indexen nincsenek áldásosok.... Violára emléxem, Cili néni volt a napközis tanárom, a többire akit irtál nem tudom kicsoda. Amikor Matu néni meghalt akkor Ő volt az osztályfőnököm. Margit volt a földrajz tanár, Inacsovszky a matek és ugye a főfürer, a rém Mucsicska. Egyébként rajzot tanított nekem. Remélem páran még összejövünk.
Szia! Lehet, hogy már csak a szépre emlékszem? Nem csak szenvedtem, marha jó dolgok is történtek ott, Veled mikor is? Az én időmben még fiatal volt a Pék Magdi, a Viola, a Gitta, a Cili nénik, és a Németh I. volt az igazgató. Üdv mango