Interjú Kuncze Gáborral a parlamenti és az önkormányzati választásról és arról, ami közte van
Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke ma sem bánja, hogy belügyminiszter korában nem turkált az irattárakban mások múltját kutatva. Ugyanakkor nagy eredménynek tartja, hogy végre, elfogadva az SZDSZ véleményét, nyilvánosságra kerülhet a közszereplők múltjának egy újabb darabja. A pártelnök állítja: Demszky Gábor mindenképpen indul a főpolgármesteri posztért. Kuncze szerint valóban rosszabb állapotban vették át az országot, mint ahogy négy éve átadták, de a száznapos programot akkor is teljesíteni fogják.
— Sokan azt mondják, az élet akkor tér vissza a normális kerékvágásba, ha a politikusokat is és a közönséget is jobban érdekli, mi történik a focivébén, mint az, hogy mi a parlamentben vagy az utcai tüntetéseken.
— Akkor én teljesen normális vagyok.
— Gondolja, hogy a politika fog még akkora indulatokat kavarni, mint a választások környékén? Ha másért nem, itt a nyakunkon az önkormányzati választás.
— Szerintem a politika túl nagy helyet foglal el a mindennapi életben még mindig. Sokkal nagyobbat, mint amilyet megérdemel. És látom azokat az erőket, melyek arra játszanak, hogy ez tartósan így maradjon. Igyekeznek izgalmi állapotban tartani a saját híveiket és ezen keresztül a politikai életet. Minden átpolitizálódik, és ez nem jó.
— Az, hogy minden átpolitizálódik és az, hogy a politika sokkal jobban elválasztja az embereket, mint kellene, mert egy párt erre játszik, nem jött be annak a pártnak, amelyikre céloz. Hiszen az a párt elvesztette a választásokat.
— Elvesztette, de erősen került ki ebből a vereségből, és most pedig mindent elkövet annak érdekében, hogy ennek az erőnek a demonstrálásával próbálja megingatni a kormányzatot.
— Milyen sikere lesz ebben?
— Nem sok. A tízfős parlamenti többség ugyan kicsi, de stabil. Van, ahol egyfős többséggel is lehet kormányozni.
— De nem Kelet-Európában.
— Nem. De ideje e tekintetben is nem kelet-európaivá válnunk.
— Gondolta, hogy az első nagy botrány, a Medgyessy Péter múltjával kapcsolatos ilyen gyorsan jön?
— Akkor gondoltam volna, ha tisztában lehettem volna azzal, mivel kell szembenézni. De nem tudtam. Én azt hittem, hogy a kormány megalakul, elkezd dogozni, teszi a dolgát, az ellenzék próbálkozik, de ez a próbálkozás hatástalan marad. Nekik ez az ügy most az ölükbe pottyant. Bár nem zárom ki, hogy saját maguk pottyantották a saját ölükbe. Vagyis a Fidesz áll az egész hátterében. Éppen akkor, amikor egyrészt beindul a száznapos program, másrészt meg egyre több ügy kerül elő az elmúlt négy év botrányaiból. Mindez nem tesz jót a Fidesz népszerűségének — ahogy ez a közvélemény-kutatásokból is kiderül —, hát csinálni akartak valamit.
— Az azért elég furcsa, hogy semmit nem tudtak Medgyessy Péter múltjáról. Igaz, hogy a politikusokról sok mendemonda kering, de többfelé lehetett hallani, hogy mi volt régen a miniszterelnök.
— Általában jellemző a politikai közéletre, hogy mindenki mindenkire mindent mond, ezért én ezeket elengedem a fülem mellett, és csak akkor foglalkozom a vádakkal, ha bizonyíték is előkerül.
— Előkerült. Egyébként azt szokták mondani, hogy az éppen aktuális belügyminiszter jól teszi, ha körülnéz az irattárban, hogy a barátokról és az ellenfelekről is tudja, mire számíthat. Végül is négy évig volt belügyminiszter, utánanézhetett volna a bizonyítékoknak.
— Tényleg sokan mondják most nekem, hogy felül kellene vizsgálnom a demokrata attitűdömet, és belügyminiszterként irattárakban kellett volna kutatnom. Ám szerintem ha az ember belügyminiszter, sőt akkor különösen, meg kell tartania a jogszabályokat. Nekem feladatkörömből adódóan sem volt semmi dolgom az irattárakban, be se tettem oda a lábam, nem kértem, hogy állítsanak össze listákat arról, ki mit tett a múltban. Tudomásul vettem, hogy a szabad demokraták szövetségének javaslatát nem fogadták el, s nem született olyan törvény, amelyből kiderülhetett volna, a mai közszereplők milyen szerepet játszottak a múltban. Sokan ennek ellenére azt kérik rajtam számon, miért nem szaladgáltam az irattárba, ahogy előttem és gondolom, utánam is néhányan megtették. De én még most is helyesnek tartom azt az álláspontom, demokráciában mégiscsak a demokrácia normáit kell érvényesíteni.
— Mindenesetre a Medgyessy Péter múltjáról szóló irat előkerült. Hogyan?
— Hogyan és mikor — mind a kettő fontos kérdés. Az eddigiek alapján azt lehet mondani, hogy a jobboldali kormányok szoktak az iratokkal manipulálni, hiszen 1990—1994 közöttről is tudunk két esetet, amikor elővették ezeket a papírokat. Azt is tudjuk, miért nem nyúltak hozzá abban a négy évben az ügynöktörvényhez. S lám, 1998—2002 között megint iratok kerültek elő a szekrényből. 1994—1998 között ez nem fordult elő, pedig nem vagyok biztos benne, hogy a politikai ellenfelekről nem lehetett volna mit találni.
— Azért ahogy most ön is, Medgyessy Péter is mondott valami olyasmit, hogy lesz majd meglepetés a másik oldalon, ha nyilvánosságra hozzák az adatokat. Szóval mindenki él ezekkel az eszközökkel.
— Én nem akarok célozgatni. De azt mondom, rakjunk ki mindent az asztalra, beszéljük meg, és jussunk túl egyszer s mindenkorra ezen. Eddig a titkosítás erejével próbálták lezárni a múltat, nem ment, akkor most jöjjön a nyilvánosság.
— Számít arra, hogy még sok közéleti szereplőről derül ki az, amit eddig eltitkolt?
— Arra számítok, hogy miután kitettük a papírokat, akinek maradt megmagyaráznivalója, az megmagyarázza, és az állampolgárok sokkal több információ birtokában tudják meghozni a döntéseiket.
— Sokan mondták, az SZDSZ nem igazán határozottan állt ki az elvei mellett. A botrány kitörésének estéjén még oda jutottak, hogy új miniszterelnök után kell nézni, aztán reggelre belementek, hogy Medgyessy maradjon.
— Az SZDSZ-en belül most a vita nem az elvek megítélésében van. Nincsen polémia a történtek morális értékelésében sem. A vita legfeljebb a választott megoldásról folyik. És azok, akik úgy döntöttek, ahogy, figyelembe vették a párt és a frakció mozgásterét. Vannak, akik azt vetik fel, miért nem éltünk a konstruktív bizalmatlanság intézményével. Csakhogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtásához 78 képviselő támogatása szükséges, nekünk viszont most ennyi nincs. Szóba kerülhet, hogy kilépjünk a koalícióból és kívülről támogassuk a kormányt. De ennek semmi értelme. Lépjünk ki a kormányból, mert Medgyessy a miniszterelnök, majd kívülről támogassuk azt a kormányt, amelynek Medgyessy a miniszterelnöke? A harmadik variáció, hogy az SZDSZ kilép a koalícióból, megszűnik a parlamenti többség, és új választásokat kell kiírni. Ám én még nem láttam az SZDSZ-ben olyat, aki ezt akarja. Úgyhogy minden információ figyelembevételével nem maradt más lehetőség, mint hogy az SZDSZ bent marad a koalícióban, és eléri, hogy egy fontos, tizenkét éve szorgalmazott jogszabály megszülethessen a titkosszolgálati iratok nyilvánosságáról, kutathatóságáról.
— A koalíciós tárgyalásokon állítólag szóba került, hogy ön miniszter lesz-e vagy sem. Végül is azért nem vállalt kormánytagságot, mert tartott az ilyenféle botrányoktól?
— Többször elmondtam már, miért nem vállaltam miniszterséget. Amikor ilyen szoros a különbség a parlamentben, amikor ennyi a feladat, akkor a miniszterség és a pártelnökség is egész embert igényel. Közelednek az önkormányzati választások, az is sok feladatot ad egy pártelnöknek. Én a pártelnökséget választottam.
— Ha már szóba hozta az önkormányzati választásokat. Az már az országgyűlési választásokon kiderült, hogy akkor van esélye a mai koalíciónak, ha két pártja együttműködik. Az önkormányzati választásokon viszont éppen a legfontosabb helyen, Budapesten az MSZP és az SZDSZ is saját főpolgármester-jelöltet indít.
— Együttműködés lesz a két párt között az önkormányzati választásokon. Persze különböző mértékben, ahogy helyben meg tudnak állapodni a pártok. Lesznek közös polgármesterjelöltek. Kétségtelen, ez a megállapodás a fővárosban nem jött létre. Nem is tárgyaltunk erről. Az SZDSZ nincs alkupozícióban, Demszky Gábor három sikeres ciklus után negyedszerre is megméretteti magát, és az SZDSZ ebben támogatja.
— Tehát elindul egymással szemben egy MSZP-s és egy SZDSZ-es főpolgármester-jelölt?
— Demszky Gábor elindul. Nem valaki ellen indul, hanem azért, mert a negyedik ciklusban is vezetni akarja a várost.
— Az SZDSZ-ben és az MSZP-ben nem ismerik a két kis kecskegidáról szóló történetet? Tudja, amikor egymással szemben nekiindul két kecskegida egy keskeny pallónak, egyikük se akar kitérni, s végül mindketten a folyóba estek.
— Az SZDSZ-ben ismerik ezt a mesét. Ezért aztán nem is kecskegidát indítunk.
— El tudja képzelni, hogy majd a közvélemény-kutatási adatok ismeretében, akár közvetlenül a választások előtt a rosszabbul álló nem kecskegida viszszalép?
— Nézzük meg a közvélemény-kutatásokat. Demszky Gábor toronymagasan vezet. A kampánya még csak most kezdődik, nem hiszem, hogy annak hatására csökkenne az előnye.
— A mostani koalíciós vitában nem vetették fel, hogy a kormányban maradásuk ára Demszky posztja legyen?
— Nemhogy az MSZP—SZDSZ-tárgyalásokon, de még az SZDSZ belső fórumain sem vetődött fel ilyesmi. Mi nem akarunk hoci nesze üzleteket kötni.
— Az új kormány sok embert vált le a legkülönbözőbb posztokon. Egyetért mindezzel a liberális SZDSZ?
— A korábbi négy év személyi döntései rendre nélkülözték a szakmai szempontokat, gyakran a pályáztatást is. És direkt módon voltak politikai mozgatórugói a kinevezéseknek. Miért kellene ezt a helyzetet elfogadnunk? Amikor valakit leváltanak, érdemes megnézni, hogyan került a posztjára, miként végezte a munkáját. Mi most megpróbáljuk helyreállítani a rendet.
— Viszont akiket most kineveznek, bármilyen kiválóak is, ha egyszer vége lesz ennek a kormányzati ciklusnak, megint távozni kényszerülhetnek.
— 1994-ben például nem így történt, bár 1998-ban igyekeztek ezt így beállítani. De én arra is emlékszem, hogy engem miniszterségem idején voltak, akik azzal támadtak, hogy nem hajtottam végre elég alapos személycseréket. 1998-ban igen kemény személycserék zajlottak le. Akkor nekünk mit kellett volna tenni? Együttműködni a politikai kinevezettekkel? Persze ennek lehet az a következménye, hogy kormányváltáskor sokkal szélesebb körben lesznek változások, mint ahogy az egészséges. 1994-ben mi még tartottuk magunkat ahhoz, hogy a közigazgatáshoz nem nyúlunk, 1998-ban már nem törődtek ezzel.
— Fontos ígéretük volt, hogy az elmúlt négy év törvénytelenségeit feltárják.
— A kormány egy hónapja állt csak fel. Túlzás lenne már eredményt követelni, de számos jel arra mutat, hogy rendben elindult ez a dolog. A politikának meg kell érteni, legyen bármelyik oldalon, hogy nem tehet meg akármit, mert jön a számonkérés.
— Az a rendőrség és ügyészség, amely önök szerint az előző ciklusban tehát nem végezte jól a munkáját, most majd magára talál?
— Lám — a kérdéséből legalábbis ez következik — ismét egy indoka annak, hogy még több személycsere legyen. Talán az lehetett a probléma, hogy politikai elvárásokat fogalmaztak meg velük szemben, és ezeknek megpróbáltak megfelelni. Ha ilyen elvárások nincsenek, akkor a saját szakmájuk szabályai szerint eljárva majd eredményeket tudnak elérni.
— A parlamentben is szóba került, a mostani ellenzék szerint éppen most dolgozik politikai megfontolásokból a rendőrség.
— Így jár, aki magából indul ki. Úgy látszik, a fideszesek négy év alatt ezt szokták meg, s azt gondolják, más is az ő eszközeikkel él. Egyébként például a Happy End és Országimázs Központ szerződéses kapcsolatában az ügyészség állapított meg törvénytelenséget, az ügyészség pedig tavaly ősz óta vizsgálta az ügyet. Erre nem lehet azt mondani, mi kezdeményeztük. Az azonban elgondolkoztató, hogy miért húzódott egy egyébként nem túl bonyolult ügyben ilyen sokáig a vizsgálat.
— Száz nap programja. Folyamatosan azt halljuk, még annál is rosszabb állapotban van a gazdaság, mint amire számítottak. Ami az ellenzék szerint nem igaz, csak arra való, hogy kibújjanak a programjuk teljesítése alól.
— Egyrészt az, hogy a költségvetés hiánya több mint 170 milliárddal fogja meghaladni a tervezettet, Varga Mihály pénzügyminisztertől származó információ. Erre sem lehet azt mondani, hogy mi találtuk ki. Azt, hogy a gazdaság rosszabb helyzetben van, mint négy éve, beszédesen mutatják a számok. Négy éve 5,8 százalék volt a gazdasági növekedés. A mostani kormány utolsó negyedévében pedig csak 2,9 százalékos, sőt az összes többi mutató is romlást mutat. Aztán a minisztériumok sokkal többet költöttek az időarányosnál, kiürítették a kasszát, sokkal kisebb mozgásteret próbáltak hagyni az új kormánynak. De a száznapos programot a kormány végrehajtja. Jövőre pedig olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely fenntartja az egyensúlyt, lehetőséget ad a fejlődésre.
— Mennyire vált be a heti rendszerességgel ülésező parlament? Láthatóan az ellenék jól kihasználja ezt arra, hogy élesen kritizálja a kormányzatot.
— Éppen erről van szó. A háromhetenkénti ülés csorbítja az ellenzék jogait. Nem tudja a kérdéseit elmondani, a véleményét kifejteni s így ellenőrizni a hatalom tevékenységét. A heti ülésezés ezért elengedhetetlen. Érvényesülnek az ellenzék jogai, a kormánynak pedig még jobban oda kell figyelni, hogy ne adjon fel magas labdákat. Ha pedig az ellenzék támad és indokolatlanul támad, akkor azt védje ki.
— Egy csomó vizsgálóbizottságot indítanak majd.
— Mi továbbra is ragaszkodunk ahhoz, ha a képviselők húsz százaléka kezdeményezi, akkor a vizsgálóbizottság megalakulhat. Ha az ellenzék minden pimf ügyben, sportból hoz majd létre vizsgálóbizottságokat, akkor ebbe bele fog fulladni, nevetségessé teszi magát. Azon kívül persze, hogy a vizsgálóbizottság intézményét is.
— Összenőtt, ami összetartozik? Az SZDSZ most már végleg az MSZP szekeréhez kötötte a szekere rúdját.
— Ezt csak azok mondják, akik be akarják verni a közvéleménybe, hogy kialakult a kétpártrendszer Magyarországon. Talán ennek a jobboldala már kialakulóban, de az SZDSZ továbbra is önálló, az önkormányzati választásokon továbbra is önállóan méretteti meg magát.
— A polgári köröket, csoportokat mennyire tartja politikai jelentőségűnek?
— Hihetetlen indulatok élnek bizonyos emberekben, amelyeket próbálnak folyamatosan szítani. A nagy kérdés, meddig lehet ezt a feszültséget fokozni. Sikerült kivinniük a politikát az utcára, már a parlament is csak arra kell a fideszeseknek, hogy az utcán lévő tömeget hergeljék. De hosszú távon mégiscsak abban bízom, hogy a magyar demokrácia majd ezt is kibírja.
— Az ember azt hinné, hogy egy liberális pártnak nagy az esélye a fiatalok körében, s erre azt kell látni, hogy a fiatalok tömegei a Fidesz mellett állnak.
— Egyre többet gondolkodom azon, mit lehetne ezzel kezdeni. Az a probléma, hogy ez a liberális társaság más. Nem megy ki csápolni az utcára. Nem esik hasra attól, ha én kiállok. Ha jókat mondok, akkor bólogat, ha meg nem, akkor azt súgja a másiknak, hogy ez hülye. Az a közönség már akkor vastapsban tör ki, amikor köszönnek neki. Nekünk mondják, miért nem szervezünk tömegdemonstrációt. Tudom, miért nem. Elküldök egy meghívót, akkor a mi barátunk elolvassa, bólogat és felsóhajt: na végre, ezek csinálnak valamit. Majd kinyitja a könyvét, és tovább olvas. Persze sokat kell találkozni, vitatkozni a fiatalokkal nemcsak nekünk, hanem az ifjúsági szervezeteinknek is, mindazoknak, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak.
Dési János NÉPSZAVA
