Számos vélemény szerint az ön által felvetett probléma legfőbb kútforrása az úgynevezett funkcionális analfabetizmus. A jelenség természetesen az iskolai oktatással is összefügg, de alighanem köze van ahhoz is, hogy egyre kevesebben választják a könyvet a televízió, vagy mondjuk a videojátékok helyett. Szerintem nincs semmi baj azzal, hogy Ady, Babits vagy Radnóti nagyszerű műveit tanítják az iskolában. Viszont erősíteni kellene a kedvtelésből való olvasás iránti motiváltságot.
Az OECD-országok által kezdeményezett Felnőtt Írásbeliség Vizsgálat szerint hazánk felnőtt lakosságának több mint kétharmada (!) nem rendelkezik a mindennapi életben elvárható és szükséges írásbeli képességek minimumával.
A jól szereplő országokban (Finnország, Dél-Korea, Japán) már régen megszűnt az irodalmi szövegek kizárólagossága – azaz nem Ady, Babits vagy Radnóti művein akarják a tanulók beszédkészségét, íráskészségét fejleszteni – hanem a kommunikációs kultúra pallérozását tűzik ki célul. Megdöbbentő, hogy míg Arany János születési helyét felnőtt korukra a legtöbben tudni fogják, nem biztos, hogy egy reptéri formanyomtatványon jól eligazodnak majd.
Nos mit gondoltok mi a megoldás, hogy versenyképesek maradjanak a magyar fiatalok az Unióban?
