A végeremény most is csak az, hogy téged egyre inkább egy rágalmazónak tartalak, mivel egyik hozzászólás sem igazolja, hogy a nyilas vádjaid megállnák a helyüket.
Remélem, hogy a moderátorok is észreveszik, hogy amit itt csinálsz, az törvénybe ütközik.
Biztos lehetsz benne, hogy a magyar lakosság igen nagy része, biztos, hogy nagy többsége a legkevésbé sem akar "összetartozni" veletek.
Még csak az kéne.
Aki mondjuk undorodik Slotától, Funartól, Le Pentől, hogy a fenébe akarna "összetartozni" veletek?
Létezéseteket, mint a társadalom működésének kritikáját, defektjét, tudomásul kell venni. De a helyetek az erkölcsi-politikai karanténban lesz - nálunk is, ahogy "testvéreiteknek" ott a helye Nyugat-Európában.
MIndesetre csak a széljobb emléxik meg az eseményre a fidesz valami álszent trianon napját vagy mit akar bevezettetni amikor az idejükben megvolt rá a lehetőség csakhát kkor ez nem volt fontos.
És mi a fenét ünnepelsz Trianon évfordulóján, féleszű?
Senki sincs kitéve "lenácizásnak", azokon kívül, akik nácik módjára viselkednek. Ehhez elég a 64 vármegyés barmok honlapjára ránézni - ha valaki véletlenül tájékozatlan volna.
Nem a jobboldalt minősítettem, hanem a 64-es barmokat és a minősíthetetlen "MVSZ"-t.
Egy gyűrűt készíttetek, feketét, Acélból, - dísztelent, keményet, És a dátumot belevésetem, Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget, S jusson eszembe, hogy az életem Egy kockára tettem föl mindenestől!
Június 4. 1920.: Én megállok e sírkő-dátumot. Én nem megyek egy lépést se tovább.
Eszembe jutnak Nyugat népei, A gőg, a hitszegés, a csalfaság! A társtalanság komor bélyege A megalázott, széttépett hazán, Mohács, Majtény és Világos után: Neuilly és Versailles és Trianon!
Párist, e hitvány dölyfös ember-bábelt Csak gyűlölni és megvetni tudom. A dalai a csipkés-finomak, Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott: Nekem: káromló, rút rikácsolás, S én visszavetem néki, mint a rongyot! Remete-nemzet lesz a magyar nép, Mintha magányos szirten állana, Vezeklő-oszlop tornyos tetején; S csak Istene lesz véle, s bánata. Eszembe jut a kettétört kard, És lobogóink tépett erdeje, És néma, fagyott öblű kürtjeink,- A námaságuk mintha zengene!
Eszembe jutnak elnyomóink itt! És árva testvéreink odakint; Június 4. 1920., E dátum lázít, fenyeget és int.
Egy gyűrűt készíttetek, feketét, Acélból, - dísztelent, keményet, És a dátumot belevésetem, Hadd érezzem ujjamon , hogy éget S jusson eszembe, hogy életem Egy kockára tettem föl mindenestől!
NSO "kéretik nem összekeverni Trianont és Gyurcsányt. A két dolog ugyanis azért első ránézésre talán mégsem ugyanolyan súlyú problémája a ma élő magyarságnak."
De azért egy lapon említi a szélsőséges orgánum. Annyit elismer, hogy mindkettő a ma élő magyarság problémája. De ránk bizza, hogy eldöntsük, hogy ma nekünk elszakítottaknak, megszakítottaknak melyik a nagyobb "probléma".
Nem Kun Béla, s nem is Károlyi Mihály kötötte meg a trianoni békeszerződést. Azt sajnos a tömeggyilkos kormányzó kormányának megbízottjai írták alá (bár nem is kor jelentős politikusai).
Elnézést kérek a topicnyitó hozzászólás bemásolásáért, de úgy tűnik van, aki nem olvasta, nem találta meg az eredetit. Tehát itt a topicnyitó hozzászólás:
"Fáklyás menet a megmaradásért
Trianonra emlékező fáklyás felvonulásttart a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a francia, a jugoszláv, a román és a szlovák nagykövetség érintésével 2002. június 4-én. Találkozó 19 órakor a Regnum Marianum-keresztnél (volt Felvonulási tér).
Fáklyát, gyertyát, nemzeti és fekete zászlót aki csak tud, hozzon!
A megmozduláshoz csatlakozott az Ifjúsági Demokrata Fórum, s további szervezetek is jelezték részvételi szándékukat."
Már miért lenne? van akinek ez fáj, van akinek meg más! A probléma ott van, hogy akinek valamije fáj és szolidaritást vár el másoktól, az ne gunyolja ki mások fájdalmát! capisci?
