Egyetértek, a képi világ nekem is tetszett. Viszont a kamera ide-oda kapkodása elég idegesítő volt.
Amúgy szerintem a film logikailag egy nagy baki.
A csattanó ismeretével, visszavezetve a történéséket, sok helyen zavaros.
Nekem nagyon tetszett a film, azt hiszem többször is meg fogom még nézni. Nagyon jó volt az atmoszférája, a szinészek és nem utolsósorban a történet. Annak külön örültem, hogy nem magyaráztak benne meg mindent és nem lett olyan szájbarágós mint az amerikai filmek. Végül is ha az ember figyelt és volt némi történelmi és kultúrális tudása, akkor sok mindenre maga is rájöhetett. Depardieu tökéletes választás volt, persze én elfogult vagyok vele kapcsolatban, de akkor is:) Ez a film nagyon tetszett, pedig kicsit félve mentem el megnézni, mert a Farkasok Szövetsége (nekem nem jött be a kung-fuzó indián és az sem hogy a film első fél órájában kitaláltam, hogy ki a gyilkos..) és a Belphegor alaposan elvette a kedvem az "újhullámos" francia filmektől. De amint hozzászólásomból kiderült, nem kellett csalódnom!
Remélem még lesznek hasonló filmek, mert a Hollywodi kliségyüjtemény filmek számomra már nézhetetlenek....
Én régen láttam ilyen kameramozgásokat: mielőtt a két arisztokrata lángra lobban, az egyik egy virág porzóit nézegeti, majd a következő kép a viharos ég. Gyönyörű. Egyébként szerintem az egész filmben az első nyugodt kép a temetőjelenet volt a végén, amikor a detektív kalapját látjuk a sírján. Fantasztikus színek, fantasztikus beállítások.
Újabb nevekkel bôvült a "megihlette még-..." – lista:
"Vidocq's legendary crime-solving reputation was also lauded in Poe's Murders in the Rue Morgue and in Herman Melville's Moby Dick. The fugitive in Charles Dickens' Great Expectations was also inspired by Vidocq's real-life exploits "
Újabb nevekkel bôvült a "megihlette még-..." – lista:
"Vidocq's legendary crime-solving reputation was also lauded in Poe's Murders in the Rue Morgue and in Herman Melville's Moby Dick. The fugitive in Charles Dickens' Great Expectations was also inspired by Vidocq's real-life exploits "
Hm, már csak azt kéne megnézni, hogy ezek a szerzôk kikre hatottak a magyar írók közül – Jókai pld. valószínűleg köztük van –, és máris kiderül, hogy áttételesen számos hazai regényhôs "atyja" is a nagy F.E. Vidocq! :)
kuc-kuc
azt még keresem :)
de Dumas is belépett a körbe...
"At the same time the English were improving their ability to detect criminals, the French were the possessors of the first professional detective, Eugene Francois Vidocq. Monsieur Vidocq was a former convict and an extraordinary man who founded the Surete and served as its chief for twenty-eight years. He had a flair for publicity, and he was said to cry at the moment of capture, “I am Vicocq!” thus frightening the criminal into submission. His memoirs provided scandalously entertaining reading and a source of story material for many authors, among them Poe, Balzac, Hugo, and Dumas. Balzac patterned his famous Vautrin after this remarkable showman and later made King Louis XI of France into a detective in his Maitre Cornelius."
"hmm, ha valaki megkaparintja a könyvet, lécci szóljon..."
Hehe, nekem ott lapul a polcon, csak nem az enyém, hanem apámé. Ja mielőtt kérdeznétek, nem vagyok Pesti, sőt.:))))))
A filmről magyarul a www.port.hu/mozi oldalon lehet még infót szerezni, oldalt írjátok be, hogy vidocq. Csekkdiszát!
Amúgy nekem a Nyomorultak is bejött nagyon (a könyv!), 7X olvastam el, persze nem gyorsan egymás után. A Jean Gabinos verzió tetszett, a Depárgyiős sem volt rossz, de hát a könyv az igazi.
www.antikvarium.hu itt egy könyv van, amihez köze van, humoros elbeszélésgyűjtemény, egyik elbesz. címe: Vidocq halála
1992-ben is kiadtak egy Vidocq - Emlékiratok c. könyvet, kiadót nemtom.
Ja, amúgy a nevében az E. F. Eugen Francois-t jelent. Özsen Franszoá:)))
http://www.franciafilmnapok.hu/filmek/vidocq.html
http://www.delnet.hu/cikkonly.php?action=nyomtat&cid=10781
http://www.mozinet.hu/?content=http://mozinet.hu/display.php?tablename=mozifilm%26film_id=861
Bocs, hogy nem linkelek, csak címek, de nincs kedvem:)))
még egy kis info…
http://www.vidocq-lefilm.com/
(a lengyel site nekem nagyon nem akar...)
életrajz...
VIDOCQ, FRANCOIS EUGENE (1775-1857), French detective, was born at Arras in 1775 (or possibly 1773). After an adventurous youth he joined the French army, where he rose to be lieutenant. At Lille he was imprisoned as the result of a quarrel with a brother officer, and while in gaol became involved, possibly innocently, in the forgery of an order for the release of another prisoner. He was senterfced to eight years' hard labour, and sent to the galleys at Brest, whence he escaped twice but was recaptured. For the third time he succeeded in getting free, and lived for some time in the company of thieves and other criminals in Paris and elsewhere, making a careful study of their methods. He then offered his services as a spy to the Paris police (1809). The offer was accepted, on condition that he should extend his knowledge of the criminal classes by himself serving a further term in prison in Paris, and subsequently Vidocq was made chief of the reorganized detective department of the Paris police, with a body of ex-convicts under his immediate command. In this capacity Vidocq was extremely successful, for he possessed unbounded energy and a real genius for hunting down criminals. In 1827, having saved a considerable sum of money, he retired from his post and started a paper-mill, the work-people in which were drawn entirely from ex-convicts. The venture, however, was a failure, and in 1832 Vidocq re-entered the police service and was employed mainly in political work, though given no special office.
Anxious to get back to his old detective post he himself foolishly organized a daring theft. The authorities were unable to trace the thieves, who at the proper moment were "discovered" by Vidocq. His real part in the matter became known, however, and he was dismissed from service. He subsequently started a private inquiry agency, which was indifferently successful, and was finally suppressed. Vidocq died in great poverty in 1857. Several volumes have been published under his name, the best known of which is Memoires de Vidocq (1828). It is, however, extremely doubtful whether he wrote any of them.
See Charles Ledru, La Vie, la mart et les dernier s moments de Vidocz (Paris, 1857).
ez is érdekes a Balzac mellett…
The archetypal police figure of modern literature is modelled after history's first well-known policeman: Fouche's sidekick Vidocq. Himself a former convicted bandit who pressed many criminals into the service of Napoleon's Ministry of the Interior as informers, Vidocq forged his own legend, not only by his practical villainy, which was virtually unbounded, but also by his mendacious Memoires, published in 1828. Balzac's Bibi-Lupin and Victor Hugo's Inspector Javert were clearly patterned after this elusive and terrifying figure whose actions and mentality alike bore the seeds that would one day germinate in such varied but equally unsavoury characters as J. Edgar Hoover, Heinrich Himmler, and Beria."
ja, és azt is írják elég sok helyen, hogy E.A. Poe is róla mintázta a detektív novellái karaktereit
hmm, ha valaki megkaparintja a könyvet, lécci szóljon...
Vidocq történetét két francia klasszikus is felhasználta: Balzac róla mintázta Vautrin alakját, Hugo pedig A nyomorultak Jean Valjean-ját! Ez a csávó tényleg nem lehetett semmi!
ezt tanáltam a könyvről...
Dániel Anna [Kerékgyártó Jánosné]
(Bp., 1908. júl. 10.): író, műfordító, irodalomtörténész anyagai között szerepelt...
E. F. Vidocq: Egy kalandor a múlt századból, visszaemlékezés, 1970;
csak a kiadót kellene kideríteni...
Magyarul volt, egy saláta a könyv már, a címe valami ilyen: Vidocq - Egy kalandor a múlt századból. Ez az önéletrajza, a végén pár kritika van róla. Marha régi a könyv, amúgy élvezetes. Az az alapsztori, hogy van a csóka, aki gyerekkorától kezdve rossz társaságban forgolódott, lopás, rablás, gyilkosság, stb. Nem vetette meg a nőket sem, meg a párbajokat. Kalandozott, volt katona, csempész, matróz, anyámkínja. Sokat volt börtönökben, nekem azok a részek tetszenek a legjobban. Durva sztorikat mesél. Pl a rabok a reszelőket a végbelükben tárolták, meg hogy simán mentek a gyilkosságok a rács mögött is. Leírja az apró trükköket a börtönben való túléléshez (nem nagy szám, de mikor költöztek egyik város börtönéből a másikba, a tapasztalt rabok egy rongyba temették az arcukat, hogy később nehezebben lehessen felismerni őket). Egy csomó módszert leír a rablásokhoz, és betörésekhez. A csóka profi átváltozóművész volt, az álruhák mestere. Idővel alaposan megismerte az alvilági köröket, személyesen is. Aztán a rendőrség alkut kötött vele: ha segít leleplezni néhány nagykutyát, akkor nem zárják be, meg más hasonlók. Később annyira ment neki a spicliskedés, hogy ő lett a rendőrfőnök, és ha a könyv nem hazudik, akkor ő alapította meg a világ első titkosrendőrségét. Az alvilági figurák meg rettegtek a végén már tőle, félelmetes híre volt, hatékonysága meg hát abban rejlett, hogy előtte ő is olyan körökben mozgott. Ő úgy állítja be, mintha az élete menetéről és annak sötét oldaláról nem ő tehetne, de néhány kritika szerint nem volt olyan jólelkű. TV sorozat is készült belőle.
A könyvet talán antikváriumokban keresd.
huh, michoda pezsgés (adok 10 hozzászólást a témának)
kénytelen vagyok meghajolni érveitek orrriási súlya alatt
szóval az úgy volt, hogy beültem, kapkodtam a fejem, az atmoszféra (copyright by nightwish) agyonütött (főleg az a vihar előtti kép, az első gyilkosságoknál)
a sztori, höh, engem meglepetésként ért a vége, mivel nem vártam kb. erről ennyit
spoilerező rész
az kissé idegesített engem is (most így hirtelen csak ennyi)
- hogy az Alkímista története nem volt túlságosan kidolgozva (megmaradtunk a városi mesék szintjén, bár lehet, hogy eccerűen csak misztikus akart lenni a sztori)
- hogy miért is lett a végén (álarc nélkül) olyan, mint volt… mintha Vidocq valami olyasmit mondott volna a lebukás előtt, hogy ”tudtam, hogy Etienne álarcába bújva próbálja majd felszámolni a szálakat”… na most ha álarc volt a kis nyikhaj, a lelkek kiszívása után miért lett megint olyan az arca?
- kis logikai baki, a táncosnő torka miért is nem lett egy simulékony mozdulattal elmetélve, ha a szálak elvarrása volt a cél (a társról nem is beszélve)
- és főként, hogy tipikus hulivudi sztájl szerint nem bírt megdögleni (klisé, klisé), ott haragudtam 'azé, de a temető kép feledtette a dolgot
