Tegnap este: csudajó óév búcsúztatás. Mary Poppins, első sorból, SzT - Mr. Banks-szel.
Gyönyörű, hihetetlen, megkapó, látványos és fantasztikus. És még sorolhatnám a jelzőket az előadás leírására. Igazi mese, teljesen elvarázsolt! Remélem még sokáig műsoron lesz, hogy egy-két év múlva a lányaimnak is megmutathassam ezt a csodálatos darabot. :)
Még egy apróság: természetesen szuperfenofrenetikomaxikapitális SzT! ;) Imádtam! ;)
A Gödöllői Királyi Kastély egyik történésze így számolt be a novemberi szavaló-versenyről: „Mindhárom zsűritag elemezte pár mondatban a versenyt, Szervét Tibor igazi útravalót adott a gyerekeknek:
olyan verset válasszanak maguknak, amelyet a magukénak éreznek, amibe beleélik magukat, és a személyiségük is "kilátszik", amikor szavalnak. Ha nem ilyen a vers, persze megcsinálhatják tökéletesen, de "nem jön át annyira", és nem érinti meg sem a hallgatóságot, sem a zsűrit. Ezen a versenyen nagyon sok telitalálatos vers-választás, előadás volt, ezért tetszett neki annyira az egész.”
„A vásárhelyi Bessenyei Ferenc Művelődési Központ színpadán a délutáni próbák során született meg a hagyományos színpad-nézőtér viszonyhoz igazodó adaptáció.
Szervét Tibor: - Mindig van olyan, hogy emberek – férfiak-nők, felnőttek-gyermekek vagy bármilyen életszituációban – találkoznak, akarnak egymás felé közeledni, és kiderül, hogy az, aki felé mennek, nem is az, aminek hiszik. Kibillennek abból a helyzetből, amelyben azt gondolták, hogy benne vannak, és átbillennek egy másikba, de valamiért mégis összetartja őket az élet. Ezeket az egymáshoz alkalmazkodásokat követjük két ember életében.
Sipos Vera: - Két nagyon öntörvényű emberről van szó, akiknek harcot kell vívniuk saját magukkal, a korábbi életükkel, amelyben vagy jól érezték magukat, vagy nem.
Nagyon különböző helyről és színházi helyzetből érkeztünk mindhárman, de ez fel tudott oldódni a közös munka közben, és talán ezért volt olyan jó csinálni az egészet.”
Ez a lemezfelvétel valószínűleg a 2010. novemberében a Francia Intézetben, majd Pécsen megtartott hangversenyek alapján készült. Ezekről kritikák is megjelentek annak idején:
„Hangolásnak elmegy! Megrázóan szép! – ilyen szélsőségek között mozgott az Új Magyar Zene Egyesülete (UMZE) Kamarazenekar november 13-án Pécsett rendezett koncertjén a közönség véleménye. A publikumot körbeölelte Schönberg sejtelmes-ködös-depressziós világa.”
Az UMZE Kamaraegyüttes hangversenye a Francia Intézetben :
„A Vajda-darab - Gulliver Faremidóban - angol nyelvű szövegét a zeneszerző és Dávid Hill állította össze.
Az erősen lerövidített és átfogalmazott textust Szervét Tibor igen lendületesen és a fülnek is tetsző angolsággal adta elő.
A kompozíció amolyan hangzó kulisszaként terült a prózaszöveg mögé, bizonyára a Karinthy-fantázia zenélő gépeit idézte meg.
Vajon rácsodálkozott-e annak idején a mű amerikai premierjének közönsége arra, hogy Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című sci-fijében is a Kodály-módszer segítségével veszik fel a kapcsolatot az idegenekkel?” (Molnár Szabolcs: Mondjam vagy daloljam? = Muzsika, 2011.01.10. p.30-31.)
Ezen a fórumon korábbi bejegyzések is találhatók erről az eseményről: 5931, 5898, 5894. Karinthy novellája pedig itt olvasható.
A BMC-kép... tényleg szokatlan, talán tréfálkozás, csipkelődés zajlik, vagy netán egy paparazzo jelenléte...;)
Azt már megszoktam, hogy Szervét Tibor mindig valami különleges, érdekes dolgokban vesz rész színházon kívül is, de a fenti linken szereplő dolog talán még különlegesebbnek tűnik. Vajda Gergely (aki többek között a Magyar Közszolgálati Média MR Szimfonikusok vezető karmestere) albumán narrátorként közreműködik. "A (Gulliver Faméridóban című, Karinthy Frigyes azonos című novellája alapján készült) darab néhány pontján a narrátornak énekelnie is kell – hiszen vagy ő maga beszélget a robotokkal, vagy próbálja emberi beszédre fordítani azt, amit mondanak."
De jó, hogy megtaláltad – és hoztad – ezt a remek kis videót, a jól megfigyelhető arcjátékok fantasztikusak!:D Nem is tudtam, hogy a Rózsavölgyiben készül ilyen, ezentúl keresni fogom a videóikat. (A képeimmel késni:( fogok, mert a folyton lefagyó gépembe hozatnom kell még 8 RAM-ot, - de ha kész lesz, azonnal újságolni fogom neked.)
Találtam a Youtube-on. Napfény kettőnknek című előadásról/ból összevágott videó. Nagyon tetszik. Nekem visszalopta a napoba a bemutató estéjének hangulatát. És először 0:38-nál, aztán meg 0:42-nél teljesen elolvadtam... :)
A Magyar vándor újra látható: nov. 11. vasárnap 18:20h, FILM+ tv.
„Gálvölgyi János: - A Magyar vándorban én oda voltam Szervétért, szemébe mondom neki. Például az, hogy megengedte magának, és Herendi Gábor megengedte neki, hogy jaaccsoljon, mint majaj vezéj, nekem nagyon tetszett.
Szervét Tibor: - Megpróbáltam óvatosan raccsolni mint Huba, nehogy azt mondják, hogy egy ilyen külsődleges eszközzel megúszom az egész szerepet.
Egy évvel azután, hogy forgattuk a filmet, láttam egy iskolai ünnepséget az Áldás utcában, ahol kicsi gyerekek kis jeleneteket játszottak. Ott, egy kislány a következő mondatot mondta: „Meglátta ezt a lúdanyó, és - háhontott a hókáha!!!”
Azt gondoltam magamban, hogy én ló, ha ezt hamarabb tudom, hogy ilyen bátran lehet, hát fényévekkel mertem volna nagyobbakat raccsolni, mint Huba!”
(Vendég: Szervét Tibor színművész = Klub Rádió – Ötös, 2011.11.04.)
A Napfény kettőnknek c. előadásról nyilatkozzák a szereplők:
Szervét Tibor: "Nagyszerű kis tanulságok vannak ebben a színdarabban. Ilyen például, hogy mire az ember igazából elfogad egy helyzetet, az a helyzet többnyire már nincs is ott. Van a mi történekben egy-egy ilyen fordulat, és ezeket nagyon szeretem. Hogy mennyire észnél kell lenni ahhoz, hogy valójában megéljük azt, ami történik. Hogy azt éljük meg.
Kétszereplősben játszani egészen más élmény. Nagyon közeli, nagyon egymásra utalt. És ha jól sikerül, akkor ez csudálatosan örömteli és fontos lesz. Mint például most, Sípos Verával ez ilyen lett."
Sipos Vera: "Számomra ez az egész alkotómunka egy nagy rácsodálkozás volt. Izgalmas munka. Tiborral eddig még nem dolgoztunk együtt. Kevés az olyan színész, aki a próbák során emberileg is kinyílik. Így viszont sokkal kevésbé van "munka szaga" a játéknak. Számomra azzal jó dolgozni, akivel emberileg is jó az együttlét. Azzal, akivel a konfliktusok is szinte evidensnek tűnnek, amikor nem kell feltétlenül egyetérteni ahhoz, hogy az összhang meglegyen."
Fantasztikus előadás volt a tegnap esti bemutató. A Napfény kettőnknek egy könnyed, szórakoztató darab egy komoly témáról. Nagyjából egy év történetét meséli el másfél órában, lendületes, magával ragadó stílusban. Hihetetlen élményt nyújtott a színészek testközeli játéka, akik teljesen kihasználják a kávézó adta lehetőségeket és az asztalok között játszanak, néha bevonva egy pincért és azokat a szerencsés nézőket, akik a középső asztalnál foglaltak helyet. SzT figurája egy magánakvaló agglegény, akinek az életet gyökeresen megváltoztatja egy fiatal lány felbukkanása. Egy szerethető, mogorva mackó, akinek lelke van. Sipos Verát pedig most láttam először "színpadon", és nagyon tetszett az általa alakított magányos, szeretetre éhes fiatal lány alakja. Mindenkinek csak ajánlani tudom, legyen az SzT rajongó vagy sem. :)
(Zárójelben és nagyon szubjektíven hozzátenném, hogy SzT egy mágus...azthiszem azt is érdeklődve figyelném másfél órán keresztül, hogy csak ül és olvas és semmit mást nem csinál, de a tegnapi játéka, mozdulatai, mimikája, érzelmei, gesztusai egyszerűen (újra) elvarázsoltak. És a játéka tényleg játék volt, úgytűnt, hogy nagyon jól érzi magát a szerepében, annyira könnyed és természetes volt. Muszáj lesz mégegyszer megnéznem, és a középső asztalhoz foglalni jegyet... ;) )
A Napfény kettőnknek bemutatója a Rózsavölgyi Szalonban:
dr. Vincent Bertholin / Szervét Tibor
Myrtill - Isabelle Desrumaux / Sipos Vera
Szuper játék a nézők "térfelén", karnyújtásnyira:
a történet váratlan helyzeteiben szélsőségesen változó, mindannyiunknak átélhető érzelmek, kacagás, meghatódás (és még a „Sur le pont d'Avignon”-részlet is hallható volt a zongorán;)). Végül hosszas, hálás taps, vastapssal. :)
Oda fogok szokni a Rózsavölgyi Szalonba, ez már biztos!
Terepszemlét tartottam a „Napfény kettőnknek” bemutatója (nov.6.) előtt, ezért megnéztem a Pereg a film...zene című előadást – ami azonnal többször-nézősnek bizonyult: kis filmtörténet, -zene, -csillagok és dalaik, Hegyi Barbara és Kolovratnik Krisztián játékosan bensőséges előadásában.
A Szalon maga is éppen ilyen meghitten kellemes, és bár „fogyasztani” is lehet, mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. :)
A fenti képen Pierre Sauvil látható, akinek az „Add kölcsön a feleséged” című komédiáját játszották már a József Attila Színházban. Az eredetileg „Soleil pour deux” című, váratlan fordulatokkal teli, keserédes, furcsa vígjátékot, - amelyről egykor Georges Feydeau azt állította, hogy valójában „kifordított tragédia” - most mutatják be nálunk először.
Az 1998-ban írt darab azóta is műsoron van a francia színházakban, játsszák Kanadában, Romániában is.
A Nők Lapja riporterének tudósítása az okt.24-i Bolha a fülben c. előadásról - a színfalak mögül:
„- Egyszer megvicceltek a gazok - súgja oda Gazsó György, amikor szerepe szerint arra készül, hogy egy adag tüzelőfát vigyen be a hátára vett kosárban. Beletettek egy tizenöt kilós súlyzót!
Adorjáni Bálint ha lejön, gondosan felakasztja a zakóját a fogasra, druszája, Formán Bálint pedig elücsörög egy fotelben, mintha bankban várakozna. Szervét Tibor csak a második felvonásban kezd, ő még köntösben sétál. Lámpaláz? Én olyat nem láttam.”
Így igaz, én is ott voltam a tegnapi jól pergő előadáson, ahol például SzT a jelenet hevében helyből, lazán felpattant az asztalra. :)
Boldog Új Évet!
A Gödöllői Királyi Kastély egyik történésze így számolt be a novemberi szavaló-versenyről: „Mindhárom zsűritag elemezte pár mondatban a versenyt, Szervét Tibor igazi útravalót adott a gyerekeknek:
Az „Erzsébet királyné emlékére rendezett
A Magyar vándor újra látható: nov. 11. vasárnap 18:20h, FILM+ tv.
Oda fogok szokni a Rózsavölgyi Szalonba, ez már biztos!
