MIT ÉR A HIT? HOGY HIGGYEK ÉN, HA NEM SEGÍT? MÉRT HAGYTÁL, URAM, MINKET EL? E KÍN, MONDD, MIÉRT KELL?
HISZ ISMERSZ NAGYON RÉG A LELKEM A TIÉD TEÉRTED MEGTAGADTAM ÉN A TEST GYÖNYÖRÉT DE BÉKÉNK ODALETT ITT MÁR BEALKONYUL MERT A SZERETET HELYETT A PUSZTULÁS AZ ÚR ÉN ÚGY IRIGYLEM MIND, KINEK HITE ERŐS VÁR DE GYARLÓ LÉNY VAGYOK, KIT ELBORÍT AZ ÁR, S HITÉRT KIÁLT
MIT ÉR A HIT? HA HAGYTAD MIND E SZENNYET ITT! KIIRTJA MAGÁT AZ EMBER! E KÍN, MONDD, MIÉRT KELL?
HISZ HIRDETTEM A JÓT A HÍVEID ELŐTT MIND TITKAIRÓL GYÓNT S AZ ÉN TERHEM CSAK NŐTT, DE EGYRE NEHEZEBB ÉS FÁJDALMASABB LETT ÉS NEM BÍROM TOVÁBB EGY BŰNÖS ÍGY KIÁLT: EZ MIND AZ ÉN HIBÁM HISZ TŐLEM LETT E FRIGY DE EGYEDÜL HAGYTÁL MONDD, MÉRT AKARTAD ÍGY? AZ ÖNVÁD ÚGY SZORÍT
HISZ NEM IS OLYAN RÉG NEM KÁROMOLTALAK, ÉS KÉZNÉL VOLTAK MINDIG AZ ÁJTATOS SZAVAK: AZ ÉLET NEM NEHÉZ, A SZERETET ELÉG DE AZ EVANGÉLIUM MOST BENNEM PORIG ÉG! Ó! ISTEN, MESSZE FENN! KI MIT SE TUDSZ SE LÁTSZ TEKINTS VÉGRE RÁM, S EGY ŐRÜLTET TALÁLSZ ÉS MINDENT MEGBÁNSZ!
MIT ÉR MIT ÉR A HIT
MIT ÉR A HIT? HA HAGYTAD MIND E SZENNYET ITT! KIIRTJA MAGÁT AZ EMBER! E KÍN, MONDD, MIÉRT KELL? MIT ÉR A HIT? HOGY HIGGYEK ÉN, HA NEM SEGÍT? HA ISTEN MINDIG ELTASZÍT A HIT SEMMIT SEM ÉR ÍGY
Idők ormán döng már a léptetek, Lelkemből-szakadt álmok, Versek, ti harsonák, amiken át A süket végtelenbe felkiáltok. Fiaim ti, - lehulló életemnek Fölemelkedő folytatásai! Közöttetek fogok majd egykoron Az Isten színe előtt állani.
Ott állok majd és körbe mutatok: Nézd Uram, ezeket. Ezek az utam mérföldkövei, Az utamé, mely hozzád vezetett. Értük bocsásd meg félszeg életem, Helyettem ők éltek, szerettek, Ne úgy arassak, ahogy én vetettem, De ahogy ők vetettek.
Boldog karacsonyt kivanok mindenkinek az alabbi Ady verssel:
Ady Endre
Jóság síró vágya
Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohsem lohadni, Semmit se kérni, el se venni, Nagy hűséggel mindent szeretni: Milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni, Mégis víg hitet adni másnak, Kisérő sírást a sirásnak: Milyen jó volna áldni tudni.
Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni.
Sziasztok. tegnap keresgeltem itt valamit es olyan jo volt olvasgatni megint a regi beirasokat.
Talaltam is mara egy uj verset. Azert tetszik nagyon mert a kisherceghez kapcsolodik ami nemcsak hogy a kedvenc konyvem, de ez a resz kulonosen fontos nekem.
Baranyi Ferenc
RÓZSA
"Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillag- milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant."
(Saint-Exupéry: A kis herceg)
Egy példány van csupán a csillagmilliókon belőle is, aki az én egyetlenem, tüskéit önmaguk próbájától megóvom, hogy sose tudja meg, mennyire védtelen,
tépné csokorkötő, legelné báva bárány s tiporná tigris is, de ő nem sejti ezt, tüskéi - úgy hiszi - túltesznek harci lándzsán s hogy sebzetten fut el, kibe tövist ereszt.
Így jó. A ráleső veszélyeket kivédem és holtig meghagyom önáltató hitében, hogy bármilyen csapást elhárít nélkülem.
Mikor szúrása ér, szisszenek, mintha fájna, serkedő véremet ejtem sziromzatára, hogy boldog bíbora még lobbanóbb legyen.
Tudom, hogy könnyű, de egyik kedvenc költőm verse:
A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, - remélem ujra s éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom,- csak messze vagy! Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csójainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. Ellenükre élek,- s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád; megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson, ha kell, zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2x2 józansága hull rám.
"Kinek ne lenne legalább egy olyan barátja, aki képtelen bármit is egyszerűen elmesélni, de minél többet és nagyobbat lódít, annál szórakoztatóbbá válik? Mert a hazugság csak akkor marad hazugság, ha valakinek hasznot hajt vagy másnak kárára van, különben valami egész másnak nevezzük. Ez Tim Burton (Ollókezű Edward, Az Álmosvölgy legendája) filmjének alaptétele, ő pedig aztán tényleg otthon van a valóságtól messze elrugaszkodott történetek világában."
//Részlet a Nagy Hal (Big Fish) c. film ajánlójából//
Egyik kedvenc Kundera-idézetem: "a kutyát sohasem űzték ki a Paradicsomból." Akinek van családtagként tartott kutyája, az tudja, hogy ez igaz. Úgyhogy ölellek Lükepék!
