1.) Mai hír MARKÓ BÉLA (2007) "Az Erdélyt vissza az erdélyieknek!" jelszót kell ma megvalósítani Markó Béla elnöke szerint. A politikus úgy véli, hogy Erdély sorsát nem Bukarestben, a központi politika szintjén kell eldönteni, azt maguknak az erdélyieknek kell befolyásolniuk. Ugyanitt Gémesi György kijelentette: szakítani kell az adakozó anyaország mítoszával.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke pénteken a Tusnádfürdőn rendezett ifjúsági EU-táborban hallgatóság előtt kifejtette: szerinte Erdély még mindig nem az erdélyieké.
Leszögezte továbbá, hogy az ottani magyaroknak, románoknak, németeknek és más nemzeti közösségeknek kell megfogalmazniuk közös céljaikat. Ennek szellemében összefogva kell cselekedniük ennek az országrésznek a gazdasági és infrastrukturális fejlődése érdekében, érvényesíteni kell a regionális politikát, beleértve az adott közösségek számára biztosítandó legmegfelelőbb autonómiaformákat mondta Markó Béla." (2007.07.13., mno)
2.) Régi kiáltvány SABIN GHERMAN (1998) "Elegem van Romániából, Erdélyemet akarom Torkig vagyok Miticával, a széltolással, a cigánykodással, ami hozzátapad ehhez az országnévhez, hogy Románia. A hatalmat gyakorló mindenféle politikussal beszélgetek, de csak azt hallom: "Már nincs semmi esélyünk". Olvasom az újságokban, hogy a kormánynak volt gondja a 98-as költségvetésbôl Bukarestnek nagyobb összeget leosztani, mint egész Erdélynek. Utazom a gépkocsival délen és keleten, és látom a különbséget, délen jobbak az utak, minduntalan beruházásokat eszközölnek. Sorban állok a fináncnál, a CEC-nél, bárminél, ami az államé, és mindenütt csúszópénzt adnak. Csubukot, harácsot. Török szokások, ami nélkül nem megy. És akkor? Én nem akarok kivándorolni csak azért, mert tíz éve nem történik semmi. Csakhogy torkig vagyok Romániával. A szinonimáival. Hôsködéseivel, amelyeknek semmi közük a történelemhez. Mások Michelangelóval vagy Da Vincivel dicsekednek, miközben nekem a campulungi Neacsu levelét mutogatják. A besúgás képzeletet felülmúló megvalósítása! Ha valamit most, harmincéves koromban sajnálok, az az, hogy itt születtem, hogy egyike vagyok azoknak, akik azt tanulták az iskolában, hogy ez a nép, "a néb" (boborul), uraim, szüntelen erekcióban állt a történelemmel szemben. Melyik nép? Mi, akik még legalább egyszer sem tanúsítottunk virilitást, mi, akik a hadak beözönlésekor szedtük magunkat, és az erdôkbe futottunk, mi, akik elájultunk azokban a szalonokban, ahol a történelemrôl döntöttek, mi, akik egy darab kenyérért szarakodunk, és akik nem tudjuk, még milyen szélhámosságot találjunk ki. Ezek vagyunk, foltos ülepüek, rongyos könyökűek; úgy lépünk be a történelembe, mint egy mocskos külvárosi csehóba. Két böffentés és egy káromkodás között, a nép (néb, uraim) magát kihúzva szónokol Posadáról, Vitéz Mihályról, arról, hogy "éljen és virágozzék Moldva, Erdély és Havasalföld". És ismét egy győztes böffentés. Torkig vagyok azzal, hogy szégyelljem magam. Éppen ezért nyugati barátaimnak azt mondom, hogy Erdélyből való vagyok. Más országból. Altra paese. Other country. Lautre pays. Torkig vagyok azzal, hogy az összes nem-erdélyi azt mondja: itt Erdélyben gondjaim vannak a magyarokkal. Mert ha ők nem lennének Hogy az éhség a tudás anyja Hogy a föderalizálás lenne a legnagyobb veszély, ami rám leselkedik a tömbház sarka mögül, mint egy tyúktolvaj, akiért fizetem az adót. Hogy muszáj meghúznom a nadrágszíjamat, mint Nastratin szamara. A román nép "egysége", "felvirágzása" nevében. Én pedig tíz éve várom a valódi egységet, az erdélyi honatyák egységét, a civil offenzívát ama kevés megmentéséért, ami még megmaradt. És én, aki minden este azért imádkozom, hogy legyen már vége Tőkés Lászlónak a mindenki elleni etnikai abberációival együtt. És mindhiába. Egyelőre.
Néhány ember megvalósította a 918-as Egyesítést. Mások svájci típusú, Magyarországgal, Csehországgal és Ausztriával való konföderációban reménykedtek. Megint mások, mint Slavici, azt mondták, hogy Erdély egyesülése Romániával disznóság, és börtönbe kerültek. Most látni, mi lett belőle. A komolyságot, eleganciát és fegyelmet, amelyek Erdély jellemzői, elárasztotta a "miticaság", az ordináré balkániság, a tökmag-civilizáció. Romániának esély volt az Erdéllyel való egyesülés, hogy megtanuljon valamit annak szervezettségéből, értékrendszeréből. Nem így történt: Románia elnyelte Erdélyt éppen ezért a nagy sugárutakon háromméterenként elcsúszol a flegmákon. Nem én mondom, hanem az, aki egyenlô az Úrral, Cioran. Sokan szöknek majd az égig, hogy cáfolják a fennebb mondottakat. De: hányan nem mentetek Bukarestbe tele szatyorral, a híres-neves rafiaszatyorral, amelyben pálinkásüvegek szorongtak? És nem barátaitoknak vittétek, hanem igazgatóknak, a minisztériumokba, a bezárt magas portákra. És, ha együgyű módra nem vittétek azokat a szatyrokat, hányszor figyelmeztettek rá, hogy Bukarestben fejjel kell ajtót nyitni, mert kezeidet lehúzzák a "csomagok". Bukarest, ez a hely, ahol a tébécés zseni puszilózik az analfabéta milliárdossal, megtanította az egész országot, hogy valamit osztanak. "Húst osztanak", "Tojást osztanak". Osztanak. Puhatest?ek magatartása. Itt nincsenek jogok, csak hajlongások. Itt tökmagot esznek, és úgy beszélnek, hogy "sokan van", és az utca népe úgy általában megszületik, szaporodik és meghal. Nem tanultak semmit a magyaroktól, nem tanultak semmit az osztrákoktól, nem tanultak semmit a németektől. Túl hamar tértek át a furculitionról a "Román zászlóaljak, törjetek át a Kárpatokon"-ra. Meglehet, ezért is van az, hogy Erdély legvitézebb "védelmezői" a Kárpátokon túl születtek. Lehet, ezért is ér véget Európa valahol Brassó mellett. Ott ér véget Erdély is. Mivel a nyelvet és a rossz utakat leszámítva nincs semmi, ami közös lenne.
Fel kell ébrednünk. Be kell ismernünk, hogy az, ami most történik, nem más, mint komédia. Méghozzá egy olyan, amelyben a gyermekek csokoládét kérnek, te meg vállvonogatással válaszolsz. Amelyben reszketve keresel támogatót. És olyan, amelyben az utcasarkon susorogsz a rendőrök és a honatyák villáiról. Egy olyan világ, amely arra van ítélve, hogy egyik fizutól a másikig kölcsönből éljen. Rá kell döbbennünk, hogy lehet ez másként is. Hogy mások vagyunk. Hogy minden igazán rossz Bukarestből jön, a luxusvillákból, amelyekben a politikusok szégyentelenül marakodnak a koncon. Meg kell látnunk, hogy nem a magyarok, a németek vagy a burundiak az ellenségeink, hanem mi magunk, az egyik napról másikra élők, akik arra vagyunk ítélve, hogy lopjunk és szitkozódjunk az utcasarkon. Nincs mit egymásnak mondanunk; 75 év alatt elmondtunk mindent, és 75-ször szegényebbek vagyunk. Egyébként további jó napokat torkig vagyok Romániával, Erdélyemet akarom."
1. Adolf Landeszmannt feljelentette valami nickérzékeny hittestvér. Landeszmann úr az index mártírja, nem tud válaszolni.
2. Landeszmann úr nyilván a politikailag aktív, egy ügyért mozdulni is képes rétegről beszélt. A te táborod négy évben csak kétszer mozdul (azt is 2 héten belül), az "ügy" pedig a 19 ezer forint.
Óriási, de óriási különbség. Az egyik morális Parnasszus, a másik morális szenny.
én jártam több ízben is katalóniában, és egyszer izraelben is. Sehol sem láttam igazi népviseletet (hacsak nem számítjuk a kaftánosokat izraelben) és az ottani fiatalokkal beszélve ők is kicsit elmaradott dolognak tartják. Ugyanúgy öltöznek, mint mi, ugyanúgy vásárolnak és ugyanúgy gondolkodnak. Hogy van önálló katalán parlament, önrendelkezés az persze jó és persze büszkék is. De ezért beáldoztak bizonyos dolgokat. A baszkok csak kapni akartak (önálló baszkföldet) és semmi kompromisszum. Az önálló baszkföld pedig francia és spanyol területen is lenne. Katalóniában - mivel spanyolországban van - hivatalos nyelv a spanyol és a katalán. Kétnyelvűek a táblák és nem találkoztam olyannal aki csak katalánul beszélt volna. Néhány öreg nem hajlandó spanyolul beszélni, hát rájuk hagyják, és kész. Mindenhol kinn van a katalán zászló, sok helyen a spanyollal együtt. Senki sem idegeskedik, hiszen spanyolországban élnek, és kész. Nincs drámázás.
Izraelben hivatalos nyelv az arab.
Azért erdély autonómiája utópia, lássuk be józanul. Költsünk ellenőrzötten a felzárkóztatásra és reménykedjünk, hogy javul a helyzet. Vagy háborúzzunk?
Legyetek józanok. Érzelmekkel csak a politikusok manipulálnak.
(mielőtt nekem estek kedvesem családja Erdélyből jött, a család egy része még mindig ott él, nem könnyen.Nem ábrándoznak autonómiáról, nem örülnek a betelepített románnak, dolgoznak és nyugit akarnak. Szerintük a magyarok itthon pápábbak a pápánál és csak a szájuk jár.Igazuk is van.)
Ismét csak kénytelen vagyok megszólalni: szerintem én igenis emberhez méltó életet élek. És nem vagyok egyedül ezzel Erdélyben. Igaz, nem futja puccos cuccokra, nem utazom minden hétvégén Bécsbe, színes tévét csak a múlt nyáron tudtam vásárolni, drága nyugati kocsim sincs.
De mindezek ellenére igenis emberhez méltó életet élek!
Nem jártam Katalóniában, Baszkföldön, sőt még Izraelben sem. De nem hiszem, hogy a népviselet és az autonómia - sőt inkább úgy mondanám, hogy a népviselet és a boldogság - között különösebb összefüggés lenne. Én pl. nem lennék boldogabb, ha palotás-jelmezben kéne járnom, de még akkor sem, ha matyó fejdíszt viselnék. És igazad van, fogalmam sincs, nálunk miért sorvadt el ez a hagyomány, holott Tirolban - ahol viszont jártam, sőt rokonaim laknak ott - magam is tapasztaltam, hogy nagyon sokanb járnak bőrnadrágban meg dirndliben. Talán amiatt, hogy a tiroli népviseletek némileg praktikusabbak, és nem olyan kényelmetlenek, de ez csak feltevés.
Románia - és bennük Erdély, hogy mindenféle illúziónak elejét vegyem - csak akkor lesz jobb gazdasági helyzetben, ha belépnek a Nato-ba, az EU-ba. És ebben kéne nekik segíteni, nem pedig a múltba visszanézve egy álomvilágot építeni, ami soha nem jön már el.
Ez a hajó már régen elment, jobb ha ezt mindenki tudomásul veszi.
Arró van szó,hogy Romániában nem lehet emberhez méltó életet élni.Közel egymillióval vannak kevesebben mint 10 éve.
Egyszerűen menekülnek az embere onnan.Mert egy ilyen orzság.
Egy független Erdélyben nagyobb esély lenne a gazsdasági és akármilyen nemü felemelkedésre mint bukarest szorításában
Igazad van, elmaradott vadkeleti, balkáni Katalónia nem is tudom, miért őrzi hagyományait, címerét, nyelvét, zászlóját. Ahogy a baszkok, gallegok, bretonok, vallonok, észak-írek, andoki indiánok, spanyolo.-i franciák, franciaországi spanyolok, strassburgi németek, dél-tiroliak... Tök gáz! A 21. században valaki örzi ősei emlékét, népe hagyományait! Mondjuk az izraelben élő zsidók is végre asszimilálódhatnának, feloldódhatnának a környező arab lakosságban! Mi a fenére büszkék ők?
Kb. az egész ország, a csak románokat alkamzó éttermektől kezdve a "jó forintot" kívánó koldusokig majdnem mindenki. Bár székelyt még nem láttam verőfényes szerda délután, dologidőben az árokparton fekve hasat vakarni.
A másik igaz. De az autonómia, nyelvhasználat, stb nem azért jár vkinek, mert győztes oldalon áll egy háborúban, hanem kissebségi jog. Te sem azért jutsz munkához, mert a nagybátyád gazdag...
Azért ez az "autonómiát Erdélynek" dolog nem anakronisztukus egy kicsit manapság?
Talán az erdélyi magyarság jó része sem arra vár, hogy népviseletben járhasson és a "Tavaszi szél vizet áraszt" dalt dúdolgassa,
esetleg tán ők is a 21. században élnek?
Esetleg nem ökrösszekérrel akarnak a csillagos éjszakában ballagni?
talán nem csak a Csaba királyfi meséjén nőttek fel?
Talán ők is már nagykorúak kissé vagy tévednék?
Bocsáss meg, ez nem teljesen tiszta ügy. Katalónia egy majdnem tiszta etnikumú ország. Spanyolországon belül. Etnikailag és nyeélvileg is különböző. Ezesetben nem releváns az anyaország. Ha elválna Spanyolországtól, az olyan lenne, mint Csehszlovákia szétválása.
Hontalan
Ezen röhögtem mindig én is.
Romániában ha királyság van,ha köztársaság,ha népköztársaásg,ha szocializmus vagy kommunizmus,ha kapitalizmus,szóval akármilyen rendszer is,mindig nyomorognak.
Néha,esetleg,talán nem ártana dolgozniuk is,talán elöbbre jutnának.
Hát nem tudom, elég siralmas kint a helyzet, elég furán bánnak veled a románok, ha kiderül, magyar vagy (persze kivételek mindenütt vannak!), annak ellenére, hogy ha mi nem viszünk be pénzt (turizmus, beruházások), éhen is halnának tán!
A Székelyföld közel 800ezres tömbjét és a határmenti sávot leszámítva eléggé szigetszerűen vannak jelen a román tengerben.Egyébbként azért ne túlozzunk,ki lehet tűzni sok helyen a magyar zászlót de valóban fényévekre vannak a kultúrától a románok szerintem.
És a helyi románság is eléggé megosztott.A közel 1millió betelepítet regáti szőröstalpú lehet,hogy ugyanannyira bántja az őslakos románságot mint a magyarokat mondjuk.
Szerintem kantonizálni kellenne Erdélyt.Lenne 2-3 magyar kanton,2-3 vegyes és 5 román nyelvű kanton.Mindegyik külön kis parlamenttel satöbbi...
Franco bukása után 2 évvel. Ahogy a másik két autonómia is, Baszkföld, és a lényegesen kisebb Galego (ha jól tudom... gallegok élnek ott, a portugálokkal rokonok)
Azon tényleg nem sértődnek meg, ugyanúgy, ahogy a francián, németen, olaszon sem. DE! Ha azt találod mondani, "Ti spanyolok", akkor legenyhébb esetben közbevágnak, hogy "Mi, katalánok, igen", súlyosabb esetben (vagy Baszkföldön) egy-két mierdát is elsütnek.
Egyébként tényleg, Európa, a középkori, lovagias, mintha mindenki cabaleiro-t játszana... De ott még ez is természetesnek hat.
Catalunya Spanyolo. kb. 15-16-od része. A nemzeti össztermék kb 4-edét termelik ott. A magyarok nagyjából nem egy kupacon élnek? Elismerem, sok román beszivárgott már eddig színmagyarnak tekintett településekre is. De mégis, mi lenne, ha vki megpróbálna 1 árva magyar zászlót kitűzni a házára? Mellesleg C.-ben jónéhányan úgy hiszik, Erdélyben rég autonómia van. Meglepődtek azon, hogy nincs, és hogy semmit nem tesznek érte.
A történelmi különbség: Katalónia olyan ország része, ami az 1500-as évek óta tartalmazza, szervesen eggyéváltak. Ott az autonómia követelése nem mutat az elszakadás irányába. Erdély csal hetven éve tartozik Romániához, és...
Franco vajon miért nem engedte a katalánokat katalánnak lenni?
Egyébként ott nincs feszültség, senki nem sértődik meg, ha spanyolul beszélnek hozzá, és Katalónia nagyon-nagyon Európa.
Hontalan
