Különösen akkor élvezetes olvasni, amikor kitör rajta a szent hibbantság. Vagy a látnokság. Szóval akkor, amikor érzni a szövegen, hogy a szerző tudata tágul, nyúlik, mint a takony.
Jut eszembe, takony. Obszcén szövegeit különösen jól átéli, hitelesen trágár, piszkosszájú, ezért nem zavaró. Erőteljes, de nem erőszakos, mégha szóhasználata és témája az is.
Ám nyilván szétírta magát, az agyát, a máját, ezért is hagyta abba.
Lehet. Élek azonban a gyanúperrel, hogy nagyon kimódolt a pasi agyműködése. Kiagyalt.
Van egy novellája, amelynek az az alapkérdése, hogy egy ember életben maradhat-e úgy, ha saját magát eszi meg.
A válasz természetesen, ez King természetes válasza: nem.
És ehhez milyen szereplőt és sztorit rittyent?
Főhös orvos-sebész (hogy le tudja vágni a saját lábát.)
Hogy megegye magát, és így maradjon életben, kell az élelem hiánya: egy hajótörés, egy lakatlan sziget.
Persze a fájdalomhoz kell érzéstelenítés. King heroinra gondol.
Hogy jut az orvos a lakatlan szigeten heroinhoz? Ha bűnöző. Ha bűnöző, akkor olasz, és a maffia. Egy heroincsempész maffiózó orvos egy lakatlan szigeten. Fogja magát, és megeszi magát.
Főhősét és történetét tehát egy alapkérdésből így építi fel.
Novelláit olvasva az a benyomásom, hogy későbbi jelentős cuccaiban korábbi ötleteit melegíti fel, variálja.
Jah, kisugárzása van, meg vonzása, mint egy Nap tipusú csillagnak...Azonkivül valszeg jó nevelést kapott, és a gyerekszobájában nem a tehén volt a radiátor...
Elsőrendű anyós alapanyag lehetne.../nem akarnám már egyébbel terhelni/
Nem, sajnos, nők nem. Decens és alkoholista úriemberek. Később néhányan politikussá válók. (Nők legfeljebb oldalmotorként.) (Semmi bajom az oldalmotoros nőkkel. Mit viselhettek el, ojh!?)
Én akkor próbálkoztam, amikor a Karnevál a nyolcvanas évek középén, végén nagyon trendy volt, de lepattantam róla. Ez a nagyon trendy kávéházi buzgalom, amit tapasztalni volt szerencsétlenségem, eltérítette a figyelmemet.
Mindenkinek van egy saját érték/tetszési-univezuma, amely tetszőleges struktúrájú...
Izlések és pofonok...
Vonzások és választások...
Kinek a pap, kinek a papné...kinek meg a lánya...
Neki is voltak hasonló mondatai. Egyszer az egész spanyol irodalmat lefikázta, Garcia Lorcáról eléggé gyalázatosan nyilatkozott (most, kérlek, ne kérj forráshelyeket, ha szükséges, később előkotrom.)
Többek félreértésére szolgált, amikor a Megfáradt ember utópiájá-ban azt írta, hogy Hitler az egyik leghumanistább ember a világon.
Volt még az az affér, amikor Pinochettől elfogadta azt a bizonyos díjat.
Egyébként módszeres hazudozó volt világéletében, anakronizmusokat rejtett el az írásaiban, olyan filológiai és történelmi ellentmondásokat, amelyeket csak egy napi l6 órás könyvtárlátogató képes felismerni.
Azt azonban becsülni kell, hogy stílusosan halt meg. Az egyik hónap (június) 14-én. Az Aszterión házá-ban írta, hogy a labirintus kijáratainak száma 14 (ez a szám egyes értelmezések szerint a Végtelent jelenti).
Ps.: Félreértések elkerülése végett: én azt írtam: nem Jó Író, hanem az Író. Ezt tessék összeadni.
Hamvast inkább filozófusnak, vagy bölcselőnek lehet tartani, mindenesetre a körmünket nem kell lerágni tőle...
A Heller Joseph az abszurdban nagyot alkotott, mint ahogy Örkény István is.
Örkényt szereted?
A forma /az úriember formája/ teljesen felülkerekedik a tartalom üressége felett, és majdnem megvalósul a csoda...
A női főszereplő meg ki is volt, az arca oké, játszott a Jack Lemmonnal is 'Legénylakás'.
Gyönyörű mosolygós szeme van...
Ekkora nagy trauma után talán jön egy igazi regény. Öregszik, töltekezik a tapasztalatokkal. Úgy jár el, ahogy a különféle egyetemeken tanítják Amerikában, és meg is követelik: Írj arról, amit ismersz.
A legjobb irodalmi nyersanyag: amibe beleőszülsz, vagy amit két évtized hunyócska után sem mersz bevallani magadnak, hö.
Amelyiket még nem vették meg, az sem kerülheti el a sorsát...Ha megvették, már nem sorstalan...
habeas fata sua libelli/kábé/-a könyveknek is megvan a maguk sorsa...
Peter Sellers úgy viselkedett a szerepében, hogy mindenki azt hitte, hogy valami menő politikus, vagy közismert'nagy ember' lehet.
Ezért gondolt arra mindenki, hogy csak véletlenül nem ugrik be nála ennek a láthatóan talpig korrekt úriembernek a neve...
Amig nem volt a szolárium feltalálva, tél végén, tavaszelőn Londonban egy bankszámla-nyitáshoz elegendő garancia volt a napbarnitott /w.a.s.p. férfi/ arc...
