A polgár, polgárság, polgárosodás szociológiai fogalom. Térben és időben változik és ezért alkalmas olyan politikai környezetben manipulálni vele, mint amilyen most Magyarországon van. Ha a történelmen keresztül vizsgáljuk a polgárt, akkor a következőket tudhatjuk meg róla:
Először a XIII. században, mint teljes jogú városlakót említik.
Csokonai szerint a szabad, öntudatos, a felelősséget méltósággal vállaló és viselő ember.
A XIX. században Vajda János, "géppé fegyelmezett" nagy sokaságnak nevezi, amely erénye a hangya-szorgalom és a munka, jellegzetes képviselője pedig a kalmár.
A német polgárosodás párhuzamot húz a polgár és a civil között (Bildungsbürgertum, orvos, jogász, mérnök, tudós, tanár, magasan képzett hivatalnok), de kizárja ebből a körből például a kereskedőket, az iparmágnásokat és a vállalkozókat (Wirtschaftsbürgertum).
Richard Wagner szerint "a világrenden uralkodó közönséges, gyáva, ernyedt és amellett kegyetlen hajlamú szokásember a filiszter".
A századelőn a demokratizmus, a szociális államiság és a nemek közötti egyenjogúság eszményének letéteményese a polgár. Ezeket az értékeket pedig, mind a jobb, mind a baloldaliak képviselni szerették volna.
És végül ki az ideális polgár korunkban? Tisztességes, mestersége ismeretkörén túl is művelt, takarékos és szociális érzékenységgel megáldott ember, aki földművelő, földbérlő, szőlőmíves, közepes birtokos, kereskedő, iparos, orvos vagy ügyvéd, aki munkájának jövedelméből él, tisztes módban. A maga ura és nem parancsol neki senki.
Mint a fenti példák is mutatják, a polgár nem egyenlő állampolgárral, hiszen bármely kort is nézem, mindig van, aki ebbe a kategóriába nem fér bele. Ugyanakkor a fogalom magában rejti a társadalmi mobilitást is. A kérdések, amik ezek után felmerülnek még, további szűkítést von maga után: Vajon polgár-e, aki az országúton szembe jön és "kacsint", figyelmeztetve, hogy traffipax várható? Polgár-e a 18 éves suhanc, aki - apuka pénzén vett - béenvéjén kétszázzal "tol le" az útról? Polgár-e a kényszervállalkozó? A "kiskapukat" mindig megtaláló? A bürokrata? A gyári bérmunkás? A munkanélküli? És ha nem, akkor van-e akkora "tömeg", aki valóban legitimizálja a "polgári kormányunkat"?
A polgárosodás, mint eszményi állapotot, "a következőket foglalja magába: plurális, szekularizált társadalom, amelynek szabad és önálló tagjai egymással békés és harmonikus viszonyban állnak, kapcsolataikat a szabad verseny, az önkéntesen vállalt együttműködés és társulás intézményei szabályozzák s nem fogadják el sem a túlzott méretű társadalmi egyenlőtlenséget, sem az állam-hatalmi felsőség túl szoros kényszerét, kötelékeit. ... Rá kell mutatni arra is, hogy a "polgárosodás"-ról folytatott viták többnyire egy válsághangulat termékei..." (Granasztói György, "Polgár, polgárosodás")
"Azokban az országokban, ahol nem kell megkérdezni, mi a polgárosodás akadálya, sok száz éve van polgárság. Mi azonban olyan országban élünk, ahol ötszáz éven át nem volt három egymást követő szabad nemzedék... ...Nem látom jelét, hogy az elmúlt évtizedben megteremtődtek volna a polgárosodás társadalmi feltételei... ...Ha néhány egyénnek sikerül... ... a politikai vagy a törvényszegés eszközeivel a polgárihoz váltig hasonló életformát megvalósítania, abból még nem lesz polgárság, mint osztály" (Ferencz Győző, Mi a polgár? Ki polgár?)
"... a népességnek legföljebb két-három százalékára vonatkozhatnék a polgárosodás jogos reménye - csakhogy ők már jócskán élvezik is annak áldásait. Kastélynak is bízvást nevezhető villáik ott pompáznak a budai hegyekben. ... A magyar társadalom polarizálódásának végzetes folyamata, úgy tetszik, föltartóztathatatlan. ... az agyonadóztatott, vékonyka bérért gürcölő, munkahelyükért reszkető ... munkások ... oly messze lesznek a polgári élettől, mint Makó Jeruzsálemtől. (Bárány Tamás, Polgárosodás?)
"Magyarország mentalitása nem a polgárosodás felé mutat... A posztkommunista lelkesedésnek már nincs nyoma, az alsó középosztály cinikussá vált, terveit a korrupció és a semmittevés bomlasztja széjjel. ... égető szükség volna rá, hogy a parlamenten kívül (amely centrális-bürokratikus, éppen a honi hagyomány és körülmények miatt) több más gócpont is jelen legyen. ... Nem valószínű, hogy trónjáról lemond (ti. a magyar parlament), mert mint a francia jakobinus Assemblée Nationale, az ideológia őrének tekinti magát. (Molnár Tamás, Magyarország és a polgárosodás)
Már hogyhogy többnek? Hánynak? Mitől? És mitől egyszerűbb az egyszerű lakos, mint mondjuk egy egyszerű polgár? Vagy ez önjelöltségi alapon meg? (Ha csak úgy nem...)
Kaleb megnyugtathatlak.
Orbánéknak semmi közük nincs a polgársághoz, a polgári gondolkodás módhoz.
Polgár az aki tudása, szorgalma, becsületesége révén kíván, tud előre jutni. Nem születési előjog révén vagy uram-bátyám svindliken. Illetve nem az állam által biztosított megélhetésre vágyik.
Polgári az a társadalom, mely olyan keretet biztosít tagjai számára, hogy a polgári eszmény alapján legyen lehetősége boldogul a társadalom tagjainak.
Ha arra gondolsz, hogy ma, azok szerint, akik maguk akarják eldönteni. ki a polgár, és ezt megpróbáljuk összeszedni a "polgári értékeket" és azok védelmét kommunikáló retorikából, akkor ez a hipotetikus polgár ma leginkább a kádári kor eszményi kisemberét jeleníti meg (vö. Böbe baba). Amikor az említett korban feljelentettek nem szocialista emberhez méltó életmód miatt, egy rendőr főhadnagy (többet nem érdemeltem) kérdésemre megpróbálta elsorolni, ugyan mit takar a szocialista életmód: a szocialista ember eljár dolgozni, szépen neveli a gyerekeit, ráhagyja a magasabb helyekre, ami nem az ő dolga, de él a rendszer nyújtotta lehetőségekkel, megünnepli, amit meg kell ünnepelni, elítéli, amit el kell ítélni stb. Templomba járásról ugyan nem ejtett szót, de minden totalitárus rendszer egyfajta szakralitást ölt magára, úgyhogy a tévézés is egyfajta szentélylátogatásnak felel meg - a m1-re gondolván ez utóbbi ugyancsak passzol az utóbbi négy év ’polgári’ kormányzásához.
Nem tudom. Zavarban vagyok. Nagyapámról, akit nem ismertem, azt hallottam gyerekkoromban, hogy polgári, liberális gondolkodású volt. Ismertem valakit a 70-es években, aki úgy határozta meg magát, hogy ő polgár. Máraira és még valakire hivatkozott, de az ő neve nem jut eszembe.
Aztán azt hallottam, hogy polgári filozófia. Ez a nem marxistát jelentette. Majd megtudtam, hogy a polgárosodás nem más, mint a civilizáció magyarra fordítása, angolvécé és kövezett utak. Azt is hallottam, hogy van nemzeti, és van polgári. Előbbi keresztény, utóbbi zsidó, vagy az volt, csak már kikeresztelkedett. Vö. polgári radikalizmus.
Kb öt éve hallom a fidesztől a polgárit. Nem tudom megszokni. Olyan ez, mint a harmadik köztársaság. Biztos van értelme, csak én nem értem.
Mostanában kezd derengeni. Ez olyan vagyonára, szerzeményeire büszke, rátarti embert jelenthet. A Tulajdon hívőit. Akiknek van. Van házuk, van családjuk, van hitük, tudjuk mi mindenük van. (Hat dolog, megadott sorrendben: ld. OV). Ez is egy világnézet. Van motivációs ereje, az biztos. Még értékei is vannak, vagy lehetnek. Afféle szerző világnézet. Akvizitív társadalom, akvizitív ember.
Csak nekem ez nem hasonlít semmire, amit magaménak tudok. Egyetlen vallás sem ezt tanítja. (Talán a kálvinizmus az egyetlen kivételével, de ezzel nem akarok senkit megbántani, jó lenne, ha megcáfolnátok.)
De mégis, lehet, hogy ez jön. Polgári világ, polgári társadalom, polgári értékrend. Legfeljebb majd forog kicsit a gyomrunk tőle. De azt mondják, a kapitalizmus győzedelmeskedett. Vagy tévednék?
A "polgár" Orbáni meghatározás szerint: Csápolós, saját akarat nélküli, a vezér minden rezdülését birkamód éltető, lehetőleg naiv első vállasztó. Ezenkívül nem árt, ha gátlástalan, folyékonyan tud hazudni, zsigerből utál mundent ami bal.
Így a polgárok, úgy a polgárság, mást se hallani most már jó néhány hónapja. Valaki még topicot is nyitott azzal a címmel, hogy Budapesten él a legtöbb polgár.
De egyáltalán tudja valaki, hogy mit is jelent valójában ma Magyarországon ez a kifejezés?
