Hááát, hogy mire vágyik az ember az szerintem mindig más... tizenévesen egész másra vágyik, mint harmincévesen, vagy ötvenévesen. Mindenesetre már az is nagy ajándék, ha megtudod, mire vágysz IGAZÁBOL. De ha ez találkozik netántán a munkáddal, és belesimul az életedbe, olyan már nincs is!!!
VéKá, a gazdaság 50 évenként úgyis összeomlik, ezt nem az emberek magatartása, hanem a gazdaság generálja. Vagy a tőke irányít vagy a társadalom - igazából gondnak csak azt érzem, hogy a megtermelt javak nincsenek arányosan elosztva, de egy közgazdász már elsöben megtanulja, hogy az igazságosság és a gazdaságosság külön fogalmak...
Ezek közül már majdnem mind megvolt...:-)
Igaz, rohadtul gazdag, saját céggel és alkalmazottakkal még nem voltam.
Élképzeltem, ahogy az indexben olvasott kis szösszenetem hatására a magyar lakosság azon része, aki internet hozzáféréssel rendelkezik, a www. index.hu/forum/valfil rovatait, és kifejezetten ezt a topikot olvassa, forradalmat robbant ki: szétküldi a szöveget, erre minimum 50%-a az olvaóknak feláll és hazamegy.
A magyar gazdaság meg összeomlik.
(Lehet, hogy folyamatosan ez történik? Akkor nem érzek lelkiismeretfurdalást, nem az én hozzászólásom csinál nyarat.)
Helló!
(Azért itt a valfilen is van rengeteg ember, aki rászorulna a kezelére, de meguknak sem ismerik be.
Ide azért nem írnak, mert ez a topik túl normális nekik:-))
Nekem pl. van egy gondom (több is). Frusztrál a melóhelyem, de nem könnyű másikat találni.
És végül is, itt töltöm az időm nagy részét:-(
"Börtön (B) vagy Munkahely (M)?!
B: Az időd jelentős részét egy 8x10-es cellában töltöd.
M: Szinte mindíg 6x8-as szobában melózól.
B: Napi háromszori ingyenes étkezés.
M: Csak ebédszüneted van és a vacak menzáért is fizened kell.
B: Jó magatartásodért időkedvezményt kaphatsz.
M: Jó viselkedésed jutalma még több munka.
B: Őrök nyitják és csukják neked az ajtót.
M: Magadnak kell beléptető kártyával nyitnod, zárnod az ajtókat.
B: Tévézhetsz és játszhatsz.
M: Tévézésért és játékért kirúghatnak.
B: Saját WC-d van.
M: Közös a WC.
B: Barátaid, rokonaid meglátogathanak.
M: Még csak nem is beszélhetsz a családoddal, barátaiddal.
B: Minden költségedet az adófizetők állják, neked nem kell doloznod érte.
M: Minden kiadásodat neked kell állnod, a levont adódból a börtönlakók élnek jól.
Persze, hogy szoktam másokat is figyelni.
Az hasonló, mint amikor saját magam legkülsőbb burkait figyelem.
Az érdekesebb viszont az, ha már egy pár szinttel beljebb vagyok.
Szerintem inkább a többieket kell figyelni. Ki mit miért csinál... VAgy a saját cselekedeteinket. Mikor mit miért csináltunk... Az alma is érik, csak ugy, akarás nélkül..
Mittomén.
Van olyan, hogy figyelem magamat, hogy miként viselkedem, mire vagyok képes, mit miért csinálok.
Először azt hittem, hogy hű de fasza gyerek vagyok, túlléptem a kis egómon, megtaláltam igazi önmagamat.
Oszt rá kellett jönnöm egy idő után, hogy ez csak egy másik szint, aki szintén megfigyelhető.
Az változik, hogy mikor hol vagyok, de az majdnem tutti, hogy még messze nem a célnál. :-))
Ha az ember semmire nem támaszkodhat, akkor rá kell jöjjön, hogy csak magára támaszkodhat. Ez kb az elsö lecke, sok-sok évbe telik mig felködlik, hogy is van ez.. Bár vannak tulfejlett egoval rendelkezö egyének, akik nem támaszkodnak hanem földbe döngölnek esetleg, ha találnak hozzá partnert. Ez sem jobb..
Persze a támaszkodást nem anyagiakban értem..
Számtalan elönye van, ha rájössz, hogy csak magadra támaszkodhatsz...
Errefelé tartok, de ez azt hozza, hogy nem tudom, hogy mit tegyek.
Persze telnek a napok, dolgozom, ténykedek, de az ambíciók eltűntek.
Mindig csinálok valamit, ami épp akkor elfogadható a környezetemnek és kényelmes számomra.
De ezek sem fontos szempontok, van, hogy valamelyiket áthágom, mert úgy fúj a szél.
Ezért kezdem nem tudni, hogy hogyan kell keresni.
Pedig volt idő, amikor azt hittem, hogy tudom.
hát, akkor az már régen lehetett, amikor vég tudtál bámulni, én legutoljára táncórán csináltam ilyet középsuliban :))
mostanában ebédidőben van időm bambulni és abban a tiz percekben amit cigizéssel töltök egy 3x3 m2-es ablak nélküli szobában ami a dohányzó - szép időben a háztömböt kerülöm meg, ez télen kilöve.
örömöm most is van, mert elhülyéskedek - csak amikor abba gondolok bele (amit soha nem szabad!) hogy fordithatnám az energiáimat sokkal hozzám közelebb álló dolgokra, akkor elszomorodom.
mi közöm nekem a részvényesek profitjához?
még boncolhathatjuk, de elálmosodtam, holnap folytatom, sziasztok kedves rinpoce és big4
