Szegény szegény szegény (ja ez a hazám hazám) Szóval ha szegény akkor jó, mert mint az Írás is megírja: "Boldogoz az /lelki/szegények"!
Aztán meg tudod milyen boldogan szegény a templom egere?!
Hát láttál te már templomban macskákokat?!
:-)
Ez így igaz!:) Főleg ami a pénz származásának útját illeti! az aztán kifürkészhetetlen!:( No ded mi köze ehhez Mádl-nak? Szerintem szegény, mint a templom egere!
Na tudod szegény bezártak itten hadd szívjanak egy kis friss levegőt! (Én tényleg kiküldeném őket a monitor mellől a friss levegőre jó időre, dehát ez maradjon orvosi titok!!! :-)
Egyébként tényleg utánna kéne már nézni annak a kerítésnek!!! Vagy valóban nagyon alacsony és mindenki bemászik- kimászik, vagy hézagos!
:-(
Gondolj csak bele az imázsba!:( Ezt már Hofi is megmondta: Inkább egy attila a köztársasági elnökön, mint sábeszdekli!:) csak sokan akkor még nem értették!:D és ebben semmiféle származástani kirekesztés nincs! Ha megválasztanák ugyanis, kénytelen lennék elfogadni, de nemtetszésemnek azért hangot adhatnék?!:) Remélem sose kerül sor rá:D
Csak nem különbséget teccen itten tenni származásilag az emberek között???
Ejnye-bejnye és még le is teccünk írni itten!!!
Hát mit teccünk majd ahhoz szólni ha megérjük hogy fekete színű lesz a pápa???!!! Talán majd az sem fog esetleg tecceni?!
:-(
Mádlnak egyetlen előnye, hogy szíve csücskéig jobboldali!:) Különben nekem nem szimpatikus, sose volt! Egy köztársasági elnök legyen sármos, ugyanakkor higgadt, legalább olyan, amilyen Göncz volt!:D
Nem sok most élő politikust tudok elképzelni elnökként, de ha arra gondolok, hogy mszp-s lesz a következő, hát bizony kiráz a hideg!:( Pláne ha zsidó honfitársunk lenne az!:(
Talán Boros lenne a legalkalmasabb rá, vagy Dávid Ibolya!:)
Budapest, 2003. március 25., kedd (MTI) - A jövőben is azt kell nyújtanunk Európának, amit nyújtottunk a mögöttünk hagyott évszázadok során: tehetségünket, szorgalmunkat, kultúránkat - mondta Mádl Ferenc államfő az MTI-nek adott interjújában.
A köztársasági elnök szerint az uniós csatlakozás után is fontos feladata lesz a magyarságnak, hogy ápolja hagyományait, értékeit, közösségalkotó rítusait, bizonyítsa alkotó erejét és versenyképességét.
- Az élet minden területén igazolnunk kell, hogy közreműködésünkkel gazdagodik az európai kultúra - jelentette ki Mádl Ferenc.
Elmondta: nemrég kezébe került a Nyugat egyik 1908-as száma, amelyben a szerző arra figyelmezteti a kis nemzeteket, hogy legyen mértékük a maguk ereje felől, "érjenek el többet vagy kevesebbet, csak jussukat tartsák mindenre".
- A magyarok tehetségük, szorgalmuk tudatában, az európai kultúrát alakító alkotásainak birtokában bizton állíthatják, hogy egyenrangúak más nemzetekkel. Ez az alapja a nemzeti identitásnak, és hitem szerint ez nem vész el soha - közölte az államfő.
Hozzátette: a magyaroknak hinniük kell magukban.
- Hinnünk kell abban, hogy az egyes európai nemzetek sajátos kultúrája és alapjaiban egységes értékrendje mindenki számára élhető földdé teszi az egyesült Európát - mondta Mádl Ferenc.
A köztársasági elnök utalt arra, hogy az új helyzetben nemcsak a nemzetnek, hanem az egyénnek is meg kell találnia a helyét.
Jelezte, hogy vannak olyanok, akiknek ez sikerül, de sokakat félelemmel tölt el a jövő, ezért alapvető feladat egymás segítése, különösen azoké, akik csak nehezen találják meg helyüket az új világban.
Mádl Ferenc szerint azt kell mérlegre tenni, hogy milyen esélyeket nyit Magyarország és a magyarság előtt az uniós tagság, mit hoz a technológia, a tőke, az árúk szabad áramlása, mit jelent a nyitott piac, a szabad mozgás, a verseny, hogyan fejlődik majd a magyar infrastruktúra, a kultúra, a tudomány és az oktatás.
- Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a csatlakozás nemcsak azt jelenti, hogy a magunk által is vallott értékeket képviselő közösség tagjai leszünk, hanem azt is, hogy teljes jogú tagjaként részt vehetünk e közösség formálásában - mondta az államfő.
Véleménye szerint a jelen legfontosabb feladata az, hogy a polgárok részletesen megismerjék, mivel jár az ország EU-tagsága.
- Őszintén kell beszélni erről, mert tény, hogy az uniós csatlakozással nem tűnik el minden gondunk egyik pillanatról a másikra. Lesznek nehézségek, még ha átmenetiek is, ezt felelőtlenség lenne eltagadni. Azoknak az embereknek, akiket ez érint majd, abban az átmeneti időszakban ez meghatározza meg a mindennapjaikat - mondta Mádl Ferenc.
A köztársasági elnök szerint arra kell törekedni, hogy az átmenet idejének kockázatai a minimálisra csökkenjenek, emiatt az április 12-i népszavazás előtt mindenre kiterjedő, felelősségteljes párbeszédre van szükség.
- A politikai elit ennyivel tartozik a társadalomnak, hiszen az, hogy érettek lettünk a tagságra, annak a tízmillió embernek köszönhető elsősorban, aki a sokszor nehéz körülmények között is tette a dolgát - jelentette ki Mádl Ferenc.
Az elnök utalt arra, hogy mindemellett már most gondolkodni kell az unió jövőjéről, hiszen az Magyarország jövőjét is jelentősen befolyásolja.
- Már most, a tagság kapujában végig kell gondolnunk, milyen unióhoz, milyen európai kerethez szeretnénk csatlakozni. Az unió teljes jogú tagjaként hozzászólni ehhez jogunk és kötelességünk is - tette hozzá az államfő.
Az elnök arra a kérdésre, hogy egyes hírek szerint nem kívánt együtt szerepelni az EU-kampányban elődjével, Göncz Árpáddal, azt mondta: pusztán a kampánylépés logikájával nem értett egyet.
Mádl Ferenc emlékeztetett arra is, hogy a napokban a Sándor-palotában járt az előző elnök, majd a látogatás után mindketten kifejezték az EU-tagság melletti elkötelezettségüket a sajtó képviselőinek.
- Munkásságunkkal sem Göncz Árpád, sem én nem egy-két éve, vagy hónapja kezdtünk kampányolni az Európai Unió mellett. Két és fél éve, köztársasági elnökként minden lehetőséget kihasználok arra, hogy az ország uniós csatlakozásának szükségességéről és fontosságáról szóljak. Teszem ezt itthon és külföldön egyaránt. Államfőként nem szoktam nemzetközi jogászi pályámra hivatkozni, de most megemlíteném, hogy több mint harminc évig, a schumani gondolattól vezérelve, tudományos munkámban is az egységes Európa jogi instrumentumán dolgoztam - mondta Mádl Ferenc az MTI-nek.
Hát legutoljára talán ott láttam őt Rómában feleségestül a Habsburgok meg a Batthyányiak körében meg egy halom más EU-s magyar között amikor a boldoggá avatás volt a Vatikán előtt... beszélni ott talán még "beszélt" is....egyik közeli vasárnap délelőtt történt...
Nevét megőrzi a történelem.
Úgy fog rá emlékezni az utókor, mint nagyformátumú politikusra, kit elnöki ideje alatt legkevesebbet kritizáltak beszédei miatt.
Azért hallgat, mert abból nem lehet baja...(Egyébként mindig is hallgatott...)
Tudod: ne szójjál szám nem fáj majd az fejem....
így mindent meg lehet "úszni" szárazon...
IMHO inkább EU ügyben kéne szóra nyitnia eper ajkát. Még a Pokorni is képes volt levetni tartuffe-i álcáját és normálisan beszélni erről. Mádl vajon miért hallgat?
.."Véleményét nem ismerhetjük, a néphez nem szól"....
Nos ezt már régen tudjuk róla,hogy a FIDESZ marionett bábja.... van is már sok topic vele kapcsolatban. Sajnos már nem is lehet segíteni rajta, már így marad.... hacsak rosszabb nem lesz.....
Egyetértek Mádl Ferenccel, szükség volna tandíjra. Ez így méltatlan azokkal szemben, akik nem járnak egyetemre - de annál inkább levonják az adójukból az egyetemi oktatás költségeit.
Mádl F. a köztársaság elnöke, igen csendben van mostanában. A nagy polgári honvédő tüntetéseken a feleségével képviselteti magát.
Véleményét nem ismerhetjük, mert a néphez nem szól a Fidesz pártutasításait hajtja végre.
Mádl F. 1993-ben a tandíj mellett állt ki. Most Mi is a véleménye?
Mádl Ferenc jelenlegi köztársasági elnök beszéde 1993. június 7-én a parlamentben, a felsőoktatási törvény vitájában. Mádl Ferenc ebben az időszakban művelődési és közoktatási miniszter volt, a törvényért felelős tárca vezetője.
„Úgy érzem, az elmúlt időszak vitái folytán kell még szólnom a tandíj kérdéséről. A tandíj mindenekelőtt azt a tényt is kifejezi, hogy a felsőoktatás a társadalomnak nagyon sok pénzébe kerül. A tandíj a hallgató hozzájárulása saját képzésének költségeihez. Amellett, hogy ez a felsőoktatás jelentős forrása lehet, egyben meghatározó struktúraalakító és hatékonyságbefolyásoló tényező is lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felsőoktatásért mint szolgáltatásért fizető hallgató kereslete befolyásolni képes az intézmények kínálatát, de minőséget is, hiszen az oktatásért fizető hallgató követelni is fog valamit a pénzéért. A tandíj bevezetése természetesen megnöveli a tanulás kockázatát, s ezzel a hallgatót is teljesítményre, fokozottabb teljesítményre ösztönzi. A felsőoktatás teljes ingyenességének megszűnése persze komoly ellenállást váltott és válthat ki, még akkor is, ha ma a felsőoktatási szféra a tandíj bevezetésével egyetért, és természetesen a felsőoktatás költségeinek meghatározóan nagy részét továbbra is az állam megszűnésével azonosítják, és az egyes rétegeknek a felsőoktatásból történő kiszorulására következtetnek. Én úgy vélem, hogy pont fordítva van. A tandíj szociális igazságot fejez ki, a tehetősek fizetnek, a szociális helyzetbeli egyenlőtlenségeket pedig nem általános ingyenességgel, hanem jól működő hallgatói támogatási rendszerrel kezeljük. Ennek elveit vázolja fel a javaslat. A tandíj bevezetésére egyébként az 1994/95. évi tanév kezdetével kerülne sor.”
