"Eljött az igazság órája. A piacok kimondták az ítéletet az adóprés nyomásával fenntartott túlélési politika és a kormányzati képtelenség felett. A forint árfolyama elszabadult, a külföldi hitelezők nem hajlandók vásárolni a latin-amerikai kamatszintű magyar állampapírokat, és az országnak csütörtöktől még drágábban adnak hitelt. Számszerűsítve ez azt jelenti: míg a kormányfő a parlamenti válságötletbörzét félbeszakítva exkluzív interjút adott a klubrádiós Kuncze Gábornak, mintegy 100 milliárd forinttal növekedett a visszafizetendő magyar államadósság összege.
A látványos összeomlás zavartalanul folytatódik, annak ellenére, hogy Magyarország ma a Nemzetközi Valutaalap és az unió legnagyobb adósa. Nem véletlen, hogy ősszel hazánknak kellett elsőként – Pakisztánt és Ukrajnát megelőzve – az IMF-hez fordulnia, hogy elkerülhesse a tavaly novemberben majdnem bekövetkező államcsődöt.
A mai kilátástalan gazdasági helyzetet és a többgenerációs adósságterhet nem a külvilág okozta, hanem a kormányzati képtelenség. A visegrádi országok egyike sem szorult nemzetközi mentőakcióra, a régiós devizák közül a forint veszített az értékéből a legtöbbet a legrövidebb idő alatt, és nálunk várható a legnagyobb mértékű gazdasági visszaesés. A mínusz három-négy százalékos zsugorodás és a gyenge forint családok százezreinek egzisztenciáját rendíti meg: lakáshitelek dőlnek be a deviza drágulásával, virágzik az uzsorakamatozású hitelezés, és csak decemberben több mint harmincezer ember veszítette el az állását. Eközben kormányzati intézkedésnek nyoma sincs: nem született megállapodás a kereskedelmi bankokkal a devizahitelesek gyors és érdemi megsegítéséről, a felek ugyanis csak arról egyeztek meg, hogy majd megegyeznek, ettől pedig az adósok helyzete nem lett könnyebb. Felelősért kiált, hogy a munkahelymegtartó programokra sebtiben kiírt pályázatokhoz a kormány feleannyi forrást ad, mint a szakmailag teljesen megalapozatlan iskolai digitálistábla-csomagokra.
Bajnai Gordon ki tudja, hányadik alkalommal, hányadik fórumon házal az uniós források átcsoportosításával, miközben a szakmai részről évek óta követelt munkahelyteremtő programok összege csepp a tengerben, sőt a konkrét tervezeteket Brüsszel még nem is hagyta jóvá. Az adócsökkentéssel kapcsolatban Gyurcsány és pénzügyminisztere néhány hónap leforgása alatt a nullától az 1200 milliárd forintig terjedő sávban tett ígéreteket, amelyek közül mára csak az ingatlanadó, az áfaemelés és a családi pótlék megadóztatása vehető biztosra. Maradt tehát a munkavállalók terheinek növelése és az inaktívokat érintő, valóban szükséges átrendezések elodázása, mert Bajnai szavai szerint „ma ez a réteg dönti el a választásokat”. A kormányzati tétlenség ma egyenlő a bizalmi, növekedési, foglalkoztatási, szociális és pénzügyi válsággal, amit konzervál a gazdasági környezet teljes mértékű kiszámíthatatlansága.
Balatonőszödön Gyurcsány igazat is mondott: az első lépést tudjuk, de a másodikról már fogalmunk sincsen – nos, ma már az első lépés fontolgatásánál kitehetik az elakadásjelzőt. A döntésképesség megragadt valahol a nyakkendőadó bevezethetőségének és a röviditalok napi standolásának a szintjén, miközben a gazdaság dinamizálása senkit sem foglalkoztat érdemben az illetékesek közül.
Tanulságos végiggondolni, mi valósult meg abból a kormány közeli programból, amelyet Utolsó esély címmel a 2006-os választások után vázolt fel a Bokros–Csillag–Mihályi–Bauer-négyes. Jóindulattal a felsorolt 12 pont közül talán az egyik első fele, nevezetesen a lakástámogatások leépítése. Az időközben meghirdetett összes többi Gyurcsány-program elemei is elsikkadtak: a száz lépéstől az olcsóbb államig. Az államreform-bizottság szétszéledt, a közigazgatás átalakításába belefásult Szetey Gábor a multikhoz igazolt, a kormányzati negyed és az Új tulajdonosi program felesleges tanácsadásai százmilliókba fájnak. A növénytermesztés és az állattartás egyensúlyát célzó agrárprogram nyomán ma roskadásig állnak a tárolók takarmánnyal, miközben már sertésből és tejből is importra szorul Magyarország. Az uniós források lehívása két esztendő alatt három százaléknál tart, sőt már a hazai önerő biztosítására is újabb hitelt kellett felvenni ezen a héten.
Az 1400 milliárdos hatásúnak mondott kis- és középvállalkozásokat mentő csomag csak papíron létezik: a hitelfelvételi kedvezmények és az állami garanciavállalások még a bankokig sem jutottak el, pedig a szektorból már most 500 milliárd forintnyi forgótőke hiányzik a bedőlési hullám elkerüléséhez. Az önkormányzatok 2011–12-es csőd közeli állapota borítékolható, hitelállományuk ugyanis az utóbbi években 800 milliárd forintra nőtt, vagyonukat felélték, és a kölcsönök jó részét a napi kiadások emésztik fel. A volt sportminiszter XXI. századi sportprogramjából semmi nem valósult meg, a Nemzeti Sporttanács két évének eredménye egyenlő a nullával, Pekingben pedig 80 év legrosszabb teljesítményét hozták az olimpikonok. Ahol kudarc van, ott kudarc van.
Tudják, mi a különbség John Thain, a világ egyik legnagyobb befektetési házának vezetője és Apró Piroska veje között? Nos, a Merrill Lynch vezére rossz döntéseivel 47 milliárd dolláros kárt okozott az azóta már állami mentőövre szoruló cégének, és a lelépése előtti napokban négymilliárd dollár prémiumot osztott szét. De az irodájának szépítésére fordított egymillió eurót „lelkiismereti okokból” most visszafizeti." (MNO)
Hát kérem, nagyszerű Albán Úr, kár volt aggódni, ugyebár, lélekben akkor is többen vagyunk, ha számszerűen nem. Ez a baloldali szellemiség egyik lényege, a másik pedig a sátáni Orbán Viktor. Most persze nem olyan sátáni, sőt, itt vihogunk többen is azon, hogy az Orbán Viktor most milyen buta arccal álldogálhat ott az ülésteremben, és már mindenki hazament, de ő még mindig nyomogatja a nem gombot, hogy hátha összeadódik reggelre, amikor a többiek visszajönnek. Nagyszerű érzés, mármint a kacagva Orbánra gondolás, engem például egészen felpezsdít ebben a hidegben. Meg az SZDSZ! Drága Albán Úr, emlékszik? Hiszen most volt, pár hete! Bőgtem itthon a bánattól, mint a beteg jószág. Amikor tüzelték magukat, hogy Szakértői Kormány, meg ellenzékiség, meg Gyurcsánnyal soha? Ez utóbbiért külön a szájukra kellett volna verni, kár, hogy elmaradt, de azért nem tragédia, mert végül rávertek a saját szájukra ők maguk, a nagy ellenzékiek. Aranyos Albán Úr, megmondom magának vidáman, ez a legjobb ellenzék, ez a hülye SZDSZ. Szavaznak, mint a parancsolat, és még miniszterek sem akarnak lenni. Hát csak tessék, ez a Fodor Gábor remek figura, eddig mindig úgy volt, hogy az SZDSZ szavazott, de mindig el kellett viselni őket a Kormányban, sőt, néha nem is szavaztak, és mégis bent voltak. Most meg? Csépelik az igen gombot, maguktól. Hát ezt mind a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úrnak köszönhetjük. Becsüljük meg, nincs belőle több. És ami a legjobb, hogy a sok tróger Fideszes szaladgál meg ül összevissza, mert belőlük is van, aki fogékony a baloldali értékekre. Itt ez a Császár nevű, aki Miniszterelnökségi Megbízott lett, hát üsse kő, a lényeg, hogy velünk van. És ez remek recept, élénk kis Albán Úr. Nem mindegy, hogy hány ilyen Megbízott lófrál az országban? De mindegy. Legyen mondjuk száz. Mindegyik a Fideszből. Akkor bőségesen kétharmadunk van. Fütyülnek ezek a pártjukra meg a szavazóikra, pragmatikus Albán Úr, lopni akar mindegyik. És itt jött a Gyurcsány Ferenc Úr ötlete. Hogy ne kelljen lopni. Legyetek Miniszterelnökségi Megbízottak, gyerekek! Csak persze, ide kell szavazni, ugyebár. Higgye el, mókás kis Albán Úr, a végére az Orbán Viktor egyedül marad a Fideszben, már persze ha nem áll be ő is Miniszterelnökségi Megbízottnak, de persze őt akkor is csak a sor végére szabad engedni, szigorú leckéztetés után. Fantasztikus kilátások, hálás vagyok a válságnak, nem érdekel a sok probléma, most felhőtlenül szeretnék örülni. Állítólag kutya világ lesz, de szerintem meg nem, őszintén szólva, nem lesz itt semmi sem rosszabb, csak mert Amerikában néhány banknak elfogyott a pénze. Az ő dolguk. Itthon viszont az van, hogy a végén még nyerünk is, legfeljebb a fél ország ilyen Megbízott lesz, de nem gond, elférnek. És mindez azért van, mert az Orbán Viktor elszámította magát. Hogy így az emberek, meg úgy az emberek. Hát sokra megy az embereivel a Parlamentben. Az emberek nem szavaznak, hanem a képviselők, azok igen. Az MSZP nyugodtan meg is hirdethetné, hogy a Fidesz csak emberekezzen napestig, mert az MSZP az ásványok pártja. A baloldaliak akkor is tudnák, hogy mindez csak a Fidesz ellen van, taktikai okból, és azért oda tennénk a voksot négyévente, szívből egyébként, mert itt vagyok például én, hát én szívesebben lennék ásvány, mint Fideszes, és szerintem maga is így van ezzel, drága, aranyos Albán Úr.
Inkább, hogy rossz tanácsadókkal veszi körül magát és mint annak idején Horthy (Hitlerrel) úgy Orbán (Gyurcsánnyal) szemben sem veszi tudomásul, hogy gátlástalan és becstelen ellenféllel nem lehet úriember fellépéssel eredményt elérni. Amellett túl sok kompromisszumot kötött a polgári oldal "szalonképessé" tétele érdekében, s közben elvesztette erejét, lendületét, radikalizmusát. Túl sokat foglalkozik a külpolitikai imiddzsel, miközben a választás idehaza dől el. Komoly támaszait hagyja kivonulni a napi politikából (Áder, Pokorni, Rogán) és másodosztályú emberekkel veszi magát körbe.
Amellett most már túl sokat foglalkozik a stratégiával, holott Lopcsányt aprómunkával kellene felőrölni, a legjobb harcosok (és saját maga) bevetésével.
Azzal, hogy az ellenzék, önként és dalolva békésen lemondott az utcai politizálásról, eldobta magától az utolsó eszközt, amellyel ezt a kormány és csatlósait a szadeszt, madöföt távozásra lehetett volna kényszeríteni.
Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Ezt a kormányt akkor kellett volna távozásra kényszeríteni - akár egységes utcai fellépéssel, általános sztrájkkal, mikor egyik "jeles" képviselője megállapíotta a csúfosan vesztett népszavazás után, hogy a kormányfőt a nép elküldte a 3,14csába.
A maszop-szadesz benn is vagyok kinn is vagyok koalíció pedig szokásos húzdmeg-ereszdmeg "gazdaságpolitikájával" (facsarás éhhalálig, majd választás előtt egy-két korty víz és szárazkenyér a népnek), hozzá média agymosásával hozzá lát (látott) behozhatatlannak tűnő hátrányának ledolgozásához.
(lassú víz, vastag bőr partot mos)
Ebből nemigen lesz 2010-ben 2/3-os polgári kormány. Anélkül pedig rendes számonkérés, és megfelelő new deal sem.
Maximum egy vékony többségű polgári kormány, a felvett hitelek, a rommá vert gazdaság Scyllája és Charibdise között vergődve, szinte béna kacsaként.
Várhatóan az SZDSZ megszavazza a költségvetést, és ezzel véget vet a néhány hónapos kutyakomédiának, mely talán Horn Gábor hírhedt megjegyzésével kezdődött (jelezte, hogy a választók a népszavazáson elküldték a p...csába a miniszterelnököt - a szadesszel és delegált EÜ miniszterével, Horváth Ágnessel együtt). A szövetség megy 1919-ben köttetett a lumpenproletáriátus és lumpen?értelmiség? között, folytatódott 45-ben, orosz segítséggel (Rákosi-Kádár-Aczél-Fekete vonal), majd újraéledt 1994-ben Horn-Pető kabinettben ma is él, bár az SZDSZ mindenképpen igyekszik a hülyébbekkel elhitetni, hogy semmi köze az elmúlt 6 év és a jelen mélyrepüléséhez és így "ellenzéki" pártként szeretné képviselői és felügyelőbizottsági fizetésekkel kihúzni a 2010-es parlamenti választásokig. Arra már nincs ereje - s becsülete - sem a kommunista képviselőknek(MSZP), sem a segédjeinek(SZDSZ), hogy felvállalják elrontott 6 kormányzati évüket és vállalják az előrehozott választásokat, ezzel lehetővé téve a kilábalást a trágyagödörből, ahová Mo-ot és az adófizetőket lökték.
A fejlődő világ gyarmatává válhat Magyarország Csath Magdolna: A pénzügyi krízis csak előre hozta a csődközeli állapotot 2008. november 7. 17:35
A nemzetközi pénzvilág érdekeit tartják szem előtt a magyar társadalom érdekei helyett Gyurcsányék Csath Magdolna szerint. A közgazdászprofesszor úgy látja: a kormány totálisan elhibázott gazdaságpolitikája, az Európai Unió szelektív vaksága, a nagy külföldi cégek elvtelen támogatása és a hazai – főleg kis- és közepes – cégek víz alá nyomása az oka Magyarország jelenlegi válságának. Mindezt a pénzügyi válság csak siettette, nem előidézte. Magyarországot már nem a fejlett országok között tartják számon, hiszen már ott tartunk, hogy India telepíti ide „piszkos üzemeit”, amelyeknek általában gyarmatokon találnak helyet. Leírtak minket. Interjúnk.
– Megtörtént, amire senki sem gondolt az elmúlt években: Magyarország az IMF-től kért és kapott egy óriási hitelcsomagot, azt pedig mindenki tudja, hogy „ingyenhitel” nincsen. Mik lehetnek az okai annak, hogy az Európai Unióban eddig példátlan módon ilyen típusú mentőövre szorult rá hazánk? – Magyarország jelenlegi siralmas helyzetéért egyértelműen az elmúlt 3-4 év elhibázott gazdaságpolitikája a felelős: ez az oka annak, hogy egyáltalán felmerülhetett az IMF, a Világbank, illetve az Európai Unió mentőcsomagjának gondolata. Magyarországon 2001–2004 között még átlagosan 4 százalékos volt a gazdasági növekedés, míg a rossz döntések sorozatának eredményeként 2007-ben már csak 1,3 százalékkal nőtt a gazdaság teljesítménye, idén pedig már egy százalék alatt lesz. A költségvetési tervezet ki tudja már, hányadik javítgatása pedig már a szakmai hozzáértés teljes hiányára, a kapkodásra is rámutat. Jövőre pedig a magyar gazdaság bővülése szóba sem jön: nemcsak megáll a fejlődés, hanem beindul a leépülés is. Jelenleg 1 százalékos összehúzódásról beszél a kormány, de a tervezett megszorítások miatt ez biztosan nagyobb lesz. A lejtmenet gyorsulása világosan látható. – Miből áll ez az elhibázott gazdaságpolitika? – Megnövekedett a költségvetési hiány, emellett újra jelentős növekedésnek indult az államadósság összege is. Tudjuk, hogy egy család költségvetésében is akkor kezd növekedni a deficit, ha kevesebb a bevétel a vártnál, a kiadások szintje pedig emelkedik. Súlyosabb a helyzet, ha a kettő együtt történik. Szembe kell nézni azzal, hogy mi az, ami a bevételi oldalon hiányzik. Eszerint hiányoznak azok az adóbefizetések, amelyeknek normális piaci körülmények között az itt működő külföldi cégektől kellene befolyniuk a magyar költségvetésbe.
– Most a multinacionális cégekről beszélünk? – Alapvetően róluk, azokról a cégekről, amelyek egyébként Magyarországon az export nagy részét adják. Ám e vállalatok döntő többsége adókedvezményt élvez. Még olyan is van, amely közvetlen állami támogatást kap, ennek költségei pedig már a kiadási oldalon jelennek meg. A multik adóbefizetései mellett hiányoznak még azoknak a kis- és közepes vállalkozásoknak (kkv) az adóbefizetései is, amelyek az európai uniós csatlakozás óta tönkrementek. Tudomásul kell venni azt is: a csatlakozás óta nagyon sok cég dobta be a törülközőt.
– Nagyságrendileg mennyi ilyen becsődölt cégről lehet szó? – Nem tudok számot mondani, ám az azért érzékelhető, hogy folyamatosan csökken a kis- és közepes vállalkozások száma Magyarországon. Én érdeklődtem a KSH-nál: nem tudtak erre vonatkozó adatokat szolgáltatni. Úgy látom, ez a negatív tendencia is csak fokozódni fog. Emellett gondnak látom azt is: amióta beléptünk az EU-ba, a magyar kormány a források nagy részét az úgynevezett nagy projektekre összpontosítja. Olyan infrastrukturális beruházásokra gondolok, amelyek jók lehetnek egy adott régiónak – például egy autópálya esetében –, de nem volt szükség minden ilyen nagy beruházásra. Kiváltképpen, hogy egyébként sem volt valami erős a magyar gazdaság. Az építkezés ára meg többszöröse annak, mint amibe a hasonló beruházások kerülnek más országokban. Miről van szó? Elhibázott célok drágán valósulnak meg, egyszóval gőzerővel megy a kormányzati pazarlás. Ez pedig sokszorosan csapolja a magyar büdzsé kiadási oldalát, hiszen ezeknek a beruházásoknak egy része uniós támogatást is élvez, ehhez pedig minden esetben szükség van önrészre is.
– És ezek a pénzek nem is nagyon maradnak az országban. – Mivel a beruházók többsége külföldi cég, így az Európai Unió és a magyar kormány által e projektekbe invesztált pénz nagy része a megtermelt profitokon keresztül egyszerűen kimegy az országból. Persze az építmények, a beruházások produktumai itt maradnak, ám ha ezekkel a pénzekkel a magyar kkv-kat támogatták volna, akkor a források is az országban maradtak volna. Sőt még adóbevétel is keletkezhet ebben az esetben. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a magyar cégek esetleg fenntartható fejlődést lehetővé tevő ipari és szolgáltatási tevékenységeket valósíthattak volna meg, amely tevékenységek, például válságok idején – mint most is –, stabilizálhatnák a gazdaságot.
– És mi a helyzet a korrupcióval? Aggasztóak a magyar vonatkozású hírek. – A Transparency International legutolsó jelentése szerint Magyarország a korrupciós listán 2007-től az idei esztendőre 8 helyet esett vissza. Egyes számítások szerint évi kétszázmilliárd forintba is belekerül a magyar állampolgároknak a korrupció. Csak úgy tudok fogalmazni: amit el lehetett rontani, ez a kormány el is rontotta. – Hogyan kellene felhasználni a pénzeket? – Manapság azok az országok képesek jól fejlődni, azokat nem érinti keményen a válság, amely országok tudással versenyeznek, vagyis különleges iparágakat fejlesztenek ki. Azok pedig, amelyek egyszerű termékeket gyártanak, lemaradnak. Az autógyártás például már nem tekinthető „high-tech” területnek.
– Gondolom, a gumigyártás sem az... – Így van, az sem az. De továbbmegyek: a szórakoztató elektronika sem, tehát a televízió meg a különféle híradástechnikai eszközök gyártása sem számít annak. Ezek ma már nem tekinthetők újszerű termékeknek, így nem lehet velük jelentősebb többletértéket termelni. Ennek ellenére többségében pontosan ilyen gyárak működnek Magyarországon... És nemcsak arról van szó, hogy korábban ilyen cégek települtek ide, hanem jelenleg is ilyen cégeket támogat a kormány. Elég csak a két gumigyárra gondolni, vagy éppen a Mercedes-beruházásra. Utóbbi cégnek az éves bevétele meghaladja az egyéves magyar nemzeti jövedelem szintjét. Hogyan jöhet az szóba, hogy Magyarország adókedvezményt, illetve támogatást ad egy ilyen volumenű vállalatnak? A pontos számokkal még most sem vagyunk tisztában, nem nyilvánosak az adatok. Többek között ez vezetett el a költségvetési hiány növekedéséhez, majd a folyamatos hitelfelvételekkel pedig az államadósság duzzadásához is. A bevezetett konvergenciaprogram pedig tovább „ütötte” a gazdaságot, magával hozva a további teljesítménycsökkenést. Vagyis ha nincs pénzügyi válság, a magyar gazdaság előbb-utóbb akkor is kutyaszorítóba kerül, akkor is beáll a csődközeli állapot. Kimondottan jól jött a magyar kormánynak a globális krízis.
– Erre hivatkozva keményen neki lehet menni a közszolgáltatásoknak, a szociális juttatásoknak is. – Nem tudom bizonyítani, de az a gyanúm: ez a kormányzat már jó ideje szeretett volna nekirontani a közszolgáltatásoknak. Emlékezzünk, hogy mit műveltek az egészségügyi rendszerben, Horváth Ágnessel az élen. De a Magyar Bálint vezette oktatási „reform” sorsa is intő jel: az sem állt le, csak átalakulva folytatódik. Az egész történet a privatizációról, a nemzeti vagyon még megmaradt elemeinek megszerzéséről szólt.
– A privatizáció, az egészségügyi rendszer profitalapokra helyezése az SZDSZ vesszőparipája. – Nincs még egy olyan ország, ahol megeshet az, ami az egri kórház ügyében történik, vagyis hogy ilyen erőszakosan, tisztességtelenül meg lehet kaparintani egy vagyontárgyat. Hiszen itt is egy vagyontárgyról, a kórházról, illetve a működtetéséből származó profitról és a megkapható állami pénzekről van szó. Úgy gondolom, a korábbi koalíció, majd a kisebbségi kormány már korábban is a most bejelentett intézkedések mellett volt, csak nem mertek még nyíltan szembemenni a társadalommal. Ráadásul az ideológiai alapállásuk is hazugság; azt hirdetik, hogy kormányuk baloldali. Semmi közük nincsen a baloldali értékekhez. Ennek az értékrendnek a világon szinte mindenütt a munkaerő védelme, a dolgozók tisztességes munkakörülményeinek biztosítása a célja. Magyarországon a munkavállalókkal bármit meg lehet tenni. Dolgoznak hétvégén, ünnepekkor, ha gyermek születik, semmi sem számít. Sem ez, sem a globális nagytőke támogatása nem baloldali mentalitás. A kis- és közepes cégeket, a középosztályt kellene megerősíteni, illetve fellépni a szegénység ellen. Tehát a „baloldali látszat” fenntartása is közrejátszhatott abban, hogy direkt módon nem mentek neki a közszolgáltatásoknak. Most viszont, a válságra hivatkozva, kényszerhelyzetről beszélnek, és erre hivatkozva teszik meg azokat a lépéseket, amelyekre mindig is készültek.
– A kormány próbálja bagatellizálni ezt az egész hitelfelvételt, játszik a kamatszámokkal, holott a hitelt vissza kell fizetni, és ilyen összegeknél a legminimálisabb kamatteher is hatalmas erőfeszítéseket igényel a társadalomtól. Ez pedig mindig egy spirálhoz vezet, ráadásul szinte sosem lehet az ilyen hiteleket „rövid idő” alatt visszafizetni. Milyen üzenete van a fejlett világ felé annak, hogy Európa közepén sor kerülhet egy ilyen generációkat eladósító aktusra? Azt mondják Gyurcsányék, vésztartalékról van szó, ám senki nem lehet olyan naiv, hogy ne tudja: úgyis hozzányúlnak, ha másért nem, a fennálló hiteltartozások finanszírozásáért. – Így van... És ehhez még hozzátenném: tudjuk, hogy Magyarország nem tartozik a fejlett országok közé. Hazánk ma már kevésbé fejlett, mint amikor belépett az EU-ba, és alacsonyabb szinten van a rendszerváltás idején meglévő állapothoz képest is. Folyamatosan visszafelé megy az ország, erre az egyik legjobb példa, hogy a fejlődő országok – mint például India is – gumigyárat hoznak Magyarországra. Az ilyen piszkos, környezetszennyező, rosszul fizető munkákat, mint korábban említettem, általában a gyarmatokra „száműzik”.
– Akkor ez egy súlyos jelzés a fejlettségünket illetően? – Attól tartok, hogy Magyarországot az Európai Unióban is leírták. Nagy gond, hogy az EU szeme előtt történik mindaz, ami itt az utóbbi években végbemegy. Az unió szégyellheti magát, hiszen mivel minden adathoz hozzáférnek, pontosan láthatták, milyen folyamatok jellemzik Magyarországot, láthatták, hogy a kormány mennyire rossz gazdaságpolitikát folytat, miközben pazarol is. Őket valószínűleg csak az érdekelte, hogy a hazánkban működő uniós cégek ne találkozzanak semmilyen olyan tényezővel, ami a profitjuk növelésének útjában állna. Az EU-ban is politikusok dolgoznak, őket is a gazdasági érdekkörök mozgatják. Csak a költségvetési hiány leszorítása érdekelte őket, holott a versenyképességi mutatók – kormányzati hitelesség, minőség, átláthatóság és a korrupció mértéke – tekintetében évente figyelhető meg a lecsúszás, a legnagyobb hanyatlás pedig éppen a mostani kormányzás utóbbi három évében következett be. Az utóbbi három évben 15 hellyel esett vissza Magyarország a vezetés színvonala tekintetében a nemzetközi versenyképességi listán, ennek pedig jeleznie kellett volna Brüsszel felé: ezt az országot nagyon rosszul vezetik. Nem lehet véletlen, hogy az IMF mindig akkor tűnik fel, amikor az MSZP és az SZDSZ próbálja meg kormányozni az országot. Rossz gazdaságpolitika, aztán megszorítások, majd jön a hitelfelvétel és az IMF. Mikor volt ilyen legutoljára? A Bokros–Surányi-korszakban. Tudjuk, mivel járt a ténykedésük.
– Az IMF-féle megoldás az egyetlen? – Nem. De másféle megoldás szóba sem került. Aki pedig más véleményen volt, azt nem hallgatták meg. Elhihető, hogy ennyire rossz szakemberek? De vajon az IMF miért éppen arra az időszakra tette lehetővé a pénz elérését, amely alatt, ha nem lesz előbb változás, ez a kormány van hatalmon? Szerintem még az is elképzelhető, hogy ez a kormány a nemzetközi pénzvilág érdekeit szolgálja ki. Vagyis nem a magyar érdekeket képviselik. Egy probléma esetén mindig több megoldás is szóba jöhet. A mostani kormány azonnal hitelért kilincselt. Baj esetén minimum az ellenzékkel kell tárgyalni, de jelen esetben társadalmi párbeszédre lett volna szükség, hiszen egy egész ország, sőt generációk sorsáról van szó. Erre zárt ajtók mögött eldöntötték, hogy mi legyen a „terápia”. Az IMF csak egy volt a lehetőségek között, hiszen lehetett volna több pénzt kérni a banki alapoktól is. Nagyon úgy néz ki, minden előre le volt már tárgyalva. Az utóbbi időszak már csak arról szólt: rá kell vezetni az információk, a tervezett intézkedések csepegtetésével a magyar társadalmat a várható megszorítások elfogadására. Mindennek megtetőzéseként pedig még a Gyurcsány-kormányt ki is kell kiáltani az ország „megmentőjének”. Ekkora cinizmust nehéz elviselni.
Fájdalmas, de haszontalan Szerető Szabolcs 2008. október 25. 00:01
Magyar Nemzet A jövő évi költségvetés tegnap még érvényes (?) tervezete a korábbi változathoz képest jórészt a családi támogatások és a nyugdíjkiadások megkurtításával nyolcvanmilliárd forinttal kisebb hiánnyal számol. A javaslat a 2009-ben az államadósság után fizetendő kamatteher összegét – azt tízmilliárddal emelve – 1173 milliárd forintban határozta meg. Tehát a társadalom széles csoportjait érzékenyen érintő nadrágszíjmeghúzás nyolcvanmilliárdját kevesebb mint egy hónap alatt elviszi az adósságszolgálat.
Nem tudni, ezek a számok meddig lesznek érvényben, ám elmozdulás csak kedvezőtlen irányba várható: például ha tartósan az egekben tartja az alapkamatot a forint védelmében a Magyar Nemzeti Bank, az tovább drágíthatja a 2002-től újra elszaladt államadósság finanszírozását. Talán ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy tévúton jár, aki azt gondolja, a régi módon, pusztán megszorításokkal kezelhető a mostani válsághelyzet. A tűzoltás csak elodázni képes a pénzügyi összeomlás legutóbb 2006 nyarán nemzetközi krízis nélkül, „önerőből” megidézett fenyegetésének valóra válását. (Mellesleg nálunk ma sem a bankok, hanem az állam van csőd közeli helyzetben.) A magyar államháztartás feneketlen gyomra pillanatokon belül eltüntet százmilliárdokat, legyen szó a Budapest Airport eladásából származó csillagászati bevételről vagy az uniós pénzekről. Ezért mélyreható változások, divatos szóval szerkezeti reformok nélkül mindenfajta, az egészségügyet, a szociális alrendszereket, a nyugdíjakat vagy a közszférát sújtó további lefaragás éppen annyira fájdalmas, mint amennyire haszontalan.
Az úgynevezett nemzeti csúcson megtapasztalt, azóta egyre világosabban körvonalazódó, piszkos alkukkal tető alá hozott MSZP–MDF-összefogással nem az a legnagyobb baj, hogy a válságra hivatkozva megnyújthatja Gyurcsány Ferenc és formálisan kisebbségi kormánya agóniáját, hanem hogy az együttműködés elvi alapja a mai nyomasztó gondjainkat előidéző, a józanabb szocialisták által legalább már szavakban kárhoztatott neokonzervatív-neoliberális (a neo előtag mindkét esetben fosztóképzőként működik) ihletésű politika. E fura koalícióban a kőkemény megszorításokat sürgető, megbokrosodott Dávid Ibolya játssza el a botos, Gyurcsány Ferenc pedig a cigis ávós szerepét. A társadalom tűrőképességét végtelennek gondolva, 1995 és 2006 után megint csúcsra járatják a jövedelemszivattyút, miközben az állam működési kiadásait, a burjánzó korrupciót, a gazdaságfejlesztési támogatások átláthatatlan és pazarló rendszerét, a méregdrága látványberuházásokat, a multiknak nyújtott extra kedvezményeket, a célt tévesztő segélyezést lényegében érintetlenül hagyják.
Így árulja el végleg az MDF a szociális piacgazdaság antalli eszméjét és az államtalanító piaci fundamentalizmust elvető, közösségelvű európai konzervativizmust. Különös, hogy az MDF-fel ellentétben mintha a mindig megszorításpárti közgazdászelit, a nagytőke képviselői és az úgynevezett SZDSZ egyes vezetői is érzékelnék a miniszterelnök cselekvését korlátozó totális hiteltelenséget. Meglehet, a baloldal vezére ma inkább számíthat a fórumra, mint pártja csendes morgolódóira vagy előző neoliberális partnerére. Hol válság van, ott válság van: hazánkról ma már nyíltan mint a globális pénzügyi szervezetek segítségére szoruló országról beszélnek. Ha mentőövet dobnak nekünk, nem fulladunk meg, de partot csak önerőből érhetünk. Ehhez nemcsak Gyurcsánytól, hanem az általa is képviselt, a rendszerváltozás kezdetei óta uralkodó gazdaságpolitikai kurzustól is el kell búcsúznunk.
Az SZDSZ mely egyes elemzések szerin 1%-on áll, szeretne a parlamentben maradni, meg újból is bejutni.
Ezért látszólag kilépett a kormányból, de azt hamis magatartással kívülről ezerrel támogatja.
Ezzel a kétkulacsos politikával - meg a 6 éves közös szereplésével, mely ide juttatta az országot, ahol most van - a Lopcsány és D-209-es kormányokban nem hiszem, hogy sikerülni fog.
Igen, a rablóbanda az utolsókat rúgja. De keményen ragaszkodik a hatalomhoz, élén Lopcsánnyal. Fennmaradása érdekében mindent megtesz. Az MDF valahogy kicsúszni tűnt a kezéből, ezért bevetette először Szilvásyt (NBH), majd úgy vélte, ez sem volt elég, következett Leisztinger, illetve a zsebéből etetett tisztelet társasága. A maszop (illetve annak leglekiismeretlenebb csapata) nem szereti a lutrit, a kisebbségi kormánynak szüksége lesz a szavazatokra, ezt a tisztelet társaságán keresztül is biztosítani akarja. Abban csak reménykedni lehet, hogy ülnek olyanok a parlamenti padsor baloldalán, akik lelkiismereti alapon le akarnak szakadni az Apró klánról.
A rablóbanda az utolsókat rúgja, de még minden pénzt be akar söpörni, bármi áron, ami még ellopható, a társadalmi érdek nem számít. Ezért fontos az alábbi nyilatkozat:
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) felszólítja a kormányt, hogy hagyjon fel a további privatizációval, ne kótyavetyélje el az emberek tulajdonát – mondta Semjén Zsolt, a párt elnöke és frakcióvezetője a KDNP kihelyezett frakcióülését követő sajtótájékoztatón Pécsett szombaton.
"Tihanyi Őrs: Nehéz lenne megfogalmazni, hogy a totális tanácstalanság vagy a nehezen leplezett zűrzavar jellemzi-e inkább a szabad demokraták április óta megtett lépéseit. A parlamenti ülésezés nyári szünete átmenetileg megkönnyítette az új típusú imázs kiépítését, ám a közvélemény-kutatói adatok szerint ennek eddig nem sok eredménye volt a választópolgárok körében. A pártelnöki ultimátum lejárta után viszont mindenképpen reagálni kell arra a vadonatúj Gyurcsány-blöffre, amelyik egy négyéves adócsökkentési program formájában kívánja helyettesíteni a Fodor által óhajtott cselekvési tervet. Lényegében teljesen mindegy, hogy a maximum 2010-ig tartó szavatossággal rendelkező kormány milyen időtartamra képzeli el a közterhek mérséklését. Nem is ez a cél, hanem annak a szabad demokrata frakciónak a meggyőzése, amelynek egzisztenciális okok és karrierszempontok alapján pillanatnyilag nem érdeke egyelőre az előre hozott választások kiprovokálása. Az SZDSZ-nek azonban semmiképpen nem használna, ha a helyenként megmosolyogtató látszatkonfliktusok, majd műmosolyokkal társított kiegyezések nyomán egyedüli parlamenti erőként ők vállalnák fel a szocialista kormány életben tartását. Akárhogy is van, gyorsan közeledik az ítélet napja. "
Balavány György: Kóka szerint azért veszélyes, hogy e helyzetben a legnagyobb ellenzéki párt átüljön az anyósülésről, mert a „piacellenesség” irányába kormányozna, s ezt nem akarhatják a befektetők. Szívesen odamennék Kóka Jánoshoz, megfognám a vállát, szembefordítanám, s így szólnék: uramöcsém, ezt a befektetőzést abba kéne hagyni. Senki sem gondolja ám, hogy a magyar gazdaság függetleníthető a piaci környezetétől, úgyhogy ne riogassál itt; nincs gazdaságellenesség, nincs versenyellenesség, ahogy nincs szocializmus, antiszemitizmus, teokrácia és feudalizmus sem, csak a ti kába fejetekben. Létezik viszont a nagy, magyar valóság, amiről fogalmad sincs, mert nem látsz ki a számlakönyvedből. A befektetők pedig okosabbak, mint hiszitek. Tárgyalni kell velük. Erre várnak, egyre türelmetlenebbül. Jobban szeretik ugyanis a pénzüket egy magántulajdont tisztelő, jóléti, politikailag stabil országban tudni, mint a balkáni hercegségben, amivé a hazámat tettétek. A népszavazás nyilvánvalóvá tette, hogy e politika nem mehet tovább, a kormánynak pedig nincs más politikája. A kisebbségi kormányzás eleve abortált ötlet. Három nem létező dolog kéne hozzá: gyökeresen új program; társadalmi támogatás; parlamenti támogatás. Új kormány kell. A neve mindegy, csak a valóságból induljon ki, ne ásatag, rovott múltú ideológiákból. A jelenlegi közjogi állapotot – hogy még mindig e koalíció van hatalmon – már csak a törvény holt betűje biztosítja. Vereséget beismerni, távozni nyilván nem könnyű; tartás kell hozzá, az meg honnét volna. Tehát: annak rendje-módja szerint ki kéne állítani a halotti bizonyítványt, és a jelenlegi hatalmat, e bomló, bűzlő dögöt elásni szépen. Requiescant in pace.
"Gyurcsány megfúrta Sas József Kossuth-díját A színész-igazgató március 15-e alkalmából kapta volna a kitüntetést, de a felfüggesztett börtönbüntetés miatt a kormányfő vétózott."
A dolgok lassan változnak. Már nincs minden bíró zsebben, vagy politikai függőségben (vizsgáljáj pl. Tasnádi "homloklebeny soirvadásának" valódiságát...), a kormányfő visszavonta SJ Kossuthdíját, mivel a színész gazdasági bűnökért felfüggesztettett kapott. Azaz haladunk a demokrácia felé. De még messze vagyunk, mig az a kormányfő vonhatja vissza, akinek saját gazdasági ügyei is megkérdőjelezhetőek: Öszödi kormányüdülő lizing-visszlizing, sajátvilla restauráció állami pénzből, okirathamisítás (Kft. ügyek).. és egyéb zavaros privatizációs ügyletek. Ezeket a kormányfő kapcsolatai és e l é v ü l é s miatt úszhatta meg. Ez az "etikai alap" nem gátolta meg abban, hogy pálcát törjön SJ az egyes körökben népszerű, pártkedvenc, középkáder feje felett.
Demokráciáról akkor beszélhetünk majd, ha saját pártja, vagy a bíróság tör pálcát h a s o n l ó ü gy e i miatt a miniszterelnök felett.
Gyurcsány felélte bizalmi tőkéjét A német nyelvterület lapszemléje 2008. március 1. 10:27
A Neue Zürcher Zeitung közelgő politikai földmozgást vizionál Magyarországon. A Frankfurter Allgemeine Zeitung ismerteti a berlini kormány Oroszország-megbízottjának vélekedését a leendő moszkvai elnökről.
A konzervatív svájci napilapban Ulrich Schmid A magyaroknak elegük van a polarizációból című cikkében jelentős magyarországi politikai földmozgást feltételez. A Gyurcsány-kormány politikája elleni referendum a gyűlölet újabb tobzódását jelenti majd Magyarországon. A kulisszák mögött azonban már láthatók a konszolidáció kontúrjai. Ők ugyanis több párbeszédet és új politikai szereplőket kívánnak. A magyar társadalom megosztottsága a gyűlölet olyan szóbeli tobzódásával jár együtt, ami még az ukránokat is meglepné. A nyilvános vitákat olyan dualizmus jellemzi, ami az egyik oldal kritikusait azonnal a másik oldal ügynökévé teszi, még akkor is, ha a másik oldalt is ugyanolyan hangosan bírálja. Rövid távon, a népszavazás előtt nem lehet a helyzet enyhülésével számolni. Orbán Viktor világossá tette, hogy győzelem esetén a miniszterelnöknek mennie kell. Ez nem új, hiszen az őszödi hazugságbeszéd nyilvánosságra kerülése óta Orbán „illegitimnek” nevezi a kormányfőt. Szakmai szempontból bármennyire helyes volt is az osztogatási politika befejezése, Gyurcsány biztosan nem az az ember, akitől ezt az új politikát elfogadják. Egyrészt, mert az új irányt régi politikusok képviselik, nemcsak maga, de a pénzügyminiszter, a gazdasági miniszter (!) és a Magyar Nemzeti Bank elnöke (!) is posztján maradt. Miként tudnák azok a politikusok, akik hamis jelszavakkal példátlan pénzszórást legitimálták, ma a takarékoskodást elfogadtatni a polgárokkal? Másrészt Gyurcsány nem éppen egy kommunikációs zseni. Ugyan reformokat követel, de azokat nem magyarázza meg. Szakszervezetek és szakmai szervezetek egyre hangosabban panaszolják a kormányfő tekintélyelvű lépéseit, és Franciaországba vágynak, ahol egy „magyar”, Sarkozy a reform ellenfeleit egy asztalhoz ültette. Gyurcsány Ferenc gyakorlatilag teljes bizalmi tőkéjét eljátszotta, nem szeretett, sőt gyűlölt személy: az országban, a pártban és a pártelnökségben, nincsenek barátai, a frakciót rendszeresen úgy kezeli, mint hülyék csapatát. Csak egyvalami tartja őt még posztján, hogy hiányzik a meggyőző alternatíva. Orbán stratégiai célja, hogy a jelentéktelenségbe kergesse vissza a posztkommunistákat, mint az Lengyelországban történt.
Ugró Miklós: Két évvel ezelőtt – ki nem emlékszik rá? – még a gazdaság dübörgött. (Állítólag. Mert mi nem hallottuk.) Mostanában a kormány dübörög, letarolva az országot, a társadalmat, sőt még magát a nagyobbik kormánypártot is. A kormány sorozatban indítja a zavaros, megfejthetetlen, manipulált adatoktól hemzsegő propagandakampányait, hogy a mi pénzünkön próbáljon meggyőzni minket arról, hogy kifosztásunk örömteli esemény. (A karitatív tagozatnak nincs többé esélye.) A kormány folyamatosan vonta el a parlament ellenőrzési jogosítványait, ma már a pártján lévő képviselőket is átveri. Úgy szavaztat meg törvényeket, hogy a frakció módosító indítványait titokban kihagyja, visszamódosítja, számítván arra, a képviselőknek nem lesz idejük a gombnyomás előtt tüzetesen átvizsgálni a szöveget. Közben egymás sarkát taposva lépnek le a színről, eddig nélkülözhetetlennek hirdetett, megingathatatlan állású, a miniszterelnök töretlen bizalmát élvező kormányzati szereplők, már szépeket sem mondanak róluk búcsúzóul. Menjenek Isten hírével, kívánjuk, hogy egyszer megszülessék bennük a szégyenérzet! Az MSZP kullog a dübörgő kormány után, mindent eltűr, mindent lenyel, mindenbe beletörődni látszik, ami felülről jön. S elhallgattatja a kritikus hangokat, mert szeretne megfelelni. Pozicionálnak meg racionalizálnak az MSZP háza táján. A Selmeczinek kellene mondania az évértékelő beszédet.
Tihanyi Örs: Felelősség nélküli miniszterek és miniszternők 2008. január 11. 08:32
MNO Tihanyi Örs: A szétzilált, áttekinthetetlen káoszba taszított állami ellátórendszerekben dolgozóknak azt is el kell tűrniük, hogy a kormányzati kommunikáció furkósbotja újra és újra lesújt rájuk, azzal vádolva őket, hogy a változásokkal szemben álló, régi kiváltáságaikhoz mereven ragaszkodó, retrográd alakok, akik nem értik az idők szavát, ráadásul mindent elkövetnek, hogy konzerválják az idejétmúlt állapotokat. Így vált egyfajta posztmodern, XXI. századi kulákká az orvos, aki kizárólag hálapénzért gyógyít, vagy a tanár, aki csupán az eltiport, jogfosztott diákok terrorizálására képes. Őket talán most éppen a darabokra szabdalt állami vasúttársaság alkalmazottai követik, holott az említettek nagy része igyekszik becsülettel elvégezni munkáját. Közel sem biztos, hogy a vasúti szolgáltatásokat igénybe vevők idegrendszerének szétzilálásáért őket terheli a legfőbb felelősség. 2008 Magyarországát továbbra is a látszatmegoldások és a rohamtempóban kierőszakolt kényszerreformok jellemzik. Vagy éppen a dübörgő gazdaság blöffjéhez hasonló hazugságok tömkelege. Közülük is kimagaslik a soha fel nem épülő kormányzati negyed, amelynek magányosan árválkodó látványtervei örök mementóként emlékeztethetnek majd az ezredforduló utáni Magyarország szomorú közállapotaira.
Az EÜ törvény átverése után Gyurcsány/Szilvásy várhatóan távozni fog.
A szadesz a túlélésért küzd. Ezt, egy OV nélküli Fidesz hátán képzeli el. Azt hiszi, sokat nyert a törvény átverésével, pedig csak a mögöttük álló multinacionális érdekcsoportukat szolgálja ki, és saját sírját ásta meg. Nem úgy tűnik, hogy ez megy. Kókával meg egyáltalán nem. A maszop GYF nélküli élete szadesz nélkül, MDF-es külső támogatással oldható meg. Ez nem elképzelhetetlen, de ehhez komoly kompromisszumokat kell kötniük, és kibujni a szadesz irányításából. Kit tesznek az élre? Kiss, Szekeres, Szili? Nem ez a kulcs kérdés. A Maszop csak akkor élheti túl, ha akad néhány józa emberük, akik megtorpedózzák az EÜ privatizáció ezt az esztelen formáját.
Csontos János: A keresetlen igazságot rendszerint a bohóc, a bolond mondja ki. Így történt ez ezúttal is: Fábry Sándor a maga érdes modorában hoszszan sorolta a politika és a nyilvánosság szőnyeg alá söpört titkait. Pedig kit ne érdekelne, hogy Bibóra dolgozott-e Göncz Árpád, vagy hogy Konrád György elárulta-e a sógorát? Valóban az MSZP pénztárnoka volt-e Fenyő és Várszegi? Miért maradt a médiafelület túlnyomó része és a vele járó reklámtorta az álbaloldali álliberálisok kezén? Tényleg szittyásan trianonozó, olvasatlan és műveletlen-e a jobboldali publikum többsége, s ezért emeli Wass Albertet Esterházy Péter fölé? De vajon milyen etikai nívón áll az esztétikailag megdicsért Esterházy, ha regényébe lazán ellopja Jeles András magánlevélként postázott szövegét, ám a plágiumot reklamáló filmrendezőt elutasítja a publicisztikák helyett „habarmányokat” gyártó Élet és Irodalom, s Jelesnek egészen „a szörnyű Népszaváig” kell szaladnia? Ki szabotálja az ügynöklistát? Miért független Babarczy Eszter, ha milliós kormánymegbízása van, vagy György Péter és Radnóti Sándor, ha az SZDSZ beszédírója? Lehetett volna Ribbentrop külügyminiszter az NSZK-ban, miként a mi kommunistáink továbbszolgáltak? Jelenhetne-e meg a Magyar Köztársaságban újság Népszabadság címmel? Megannyi izgalmas kérdés, bár csak a töredékét citáltam ide a Fábry-féle példatárnak. Ő például Gyurcsányt közönséges köztörvényes bűnözőnek tekinti. Talán kezdhetnénk itt az általános erkölcsi, politikai és médiaválság megoldását…
Pilhál: Új rend. Egyáltalán: miféle „rendről” beszél ez az ámokfutó, cezaromán ember? Nagyobb kupleráj az államalapítás óta nemigen volt ebben az országban, mint most – talán csak az említett szálasista hónapokban vagy a „dicsőséges” Tanácsköztársaság százharminchárom napja alatt. Rend akkor lesz itt, ha Gyurcsány Ferenc és tettestársai kibútoroznak a magyar politikából, esetleg beköltöznek az igazságszolgáltatás valamelyik épületébe. (Kordon is van…) Nem kellene froclizni tovább ezt a megfáradt országot. A magyar ember már így is torkig van…
MNO Seszták Ágnes: Jakupcsek mostanság nincs könnyű helyzetben. Hosszú körmondatok, mellébeszélések, általános alanyok, talányos szemmeresztgetések kísérik riporteri erőlködéseit. Végül is nem lehet egyenesben megkérdezni: tessék mondani, a miniszterelnök egy simlis szélhámos? Daróczi, mint hűséges bodygard, nagyot alakított: ha van valaki, aki ebben a Zuschlag-ügyben ártatlan – közölte velünk –, az Gyurcsány Ferenc. Nem tudott róla! Nem tu-dott ró-la. Ezt ugyan Magyarországon ma már senki sem veszi be, olyan ez, mint amikor Veres János „garanciát” vállal valamire. Daróczi is érzi, hogy ez így nagyon vékony, és akkor jön a bravúr. Topolánszky Ákos, akinek szakértelmét nehéz megtámadni, máshonnan kap egy sorozatot. Mint ember, szóval csúnya erről beszélni, Daróczi is szégyenlősen néz felfelé: szóval benzinpénz-elszámolások meg egyéb pénzes allűrök. Aha. Szóval Topolánszky egy nagyszerű kvalitásokkal megáldott szakember. Na de mint ember? Hiteltelen, pitiáner, benzinpénzzel és kilométerpénzzel zsonglőrködő kis senki. Ebben csak az meglepő, hogy Gyurcsány Ferenc, a miniszter ilyen aprólékos dolgokról, mint Topolánszky benzinpénze, tudott, de fogalma sem volt, hogy a baloldal éke, Zuschlag János 80 milliót síbolt el a pályázati pénzekből. Sajnos Jakupcsek elfelejtette ezt a kézenfekvő párhuzamot megvonni, így azon ment a kérődzés, hogy Gyurcsány Ferenc tanúvallomása nyilvánosságra kerül, avagy sem. Jelen esetben teljesen közömbös, ha Gyurcsány tanúvallomásától vár a közvélemény valamit, nagyot téved. Nem lesz abban néhány lárifárin, teszetoszán, böszmén és mutyizáson kívül semmi. Vagy még annyi sem.
Pilu: Az valósul meg, amit a Balkánról olvashattunk 2007. augusztus 18. 12:19
MNO Pilu: Mikor azt látjuk, hogy az utcán embereket véresre vernek, az jut eszünkbe, hogy nem ilyennek képzeltük a demokráciát. És ez a helyzet frusztrál annyira, hogy energiát ad bizonyos dolgokhoz, ilyenkor az ember jobban kinyitja a száját, de nyilván nem ezen rágódik évekig, pedig kellene, mert józan ésszel ezen túllépni nem lehet. Máshol is – akár nyugaton – vannak tömegoszlatások, de ott felelősök is vannak, és nem kézi vezérléssel küldi a hatalom a terroristáit a békés tömegre. Mert ha szembe jön egy azonosító nélküli, símaszkos valaki egy viperával, az nem rendőr, hanem terrorista. Magyarországon ma az valósul meg, amit évekkel ezelőtt a Balkánról olvashattunk, csak akkor nem merült fel, hogy ott demokrácia van.
"Huth Gergely: Az elhazudott rendszerváltás miatti lappangó düh múlt ősszel tolult az utcákra, egyfajta ellenszegülésként a „bármiország” kiépülésével szemben. A tüntetéssorozat – bár közvetlenül nem érte el a célját – végre rádöbbentette a kereszténydemokrata, konzervatív szabadelvű véleményformálókat, hogy a rendszerváltozás eredeti céljainak beteljesítését nem lehet megúszni. Elkezdődött a szembenézés a fordulat kudarcával. A történtek megértését és feldolgozását olyan nyilatkozatok segítik, mint Bíró Zoltánnak, az MDF alapító elnökének lapunkban közölt interjúja, amelyben kijelenti, hogy a demokrata fórum irányítását 1989-től „részben a titkosszolgálatok közreműködésével, részben nyílt politikai beavatkozással átvették”; más, útjukban álló demokrata pártokat pedig megpróbáltak szétzülleszteni. Most már csak az a kérdés, hogy a valóban szabad új Magyarország megalakításáért az eszközök megválasztásával meddig lehet elmenni, hiszen ez szép szóval és hittel 1989-ben sem ment. Erről folyik a polémia Lengyelországban is, ahol Jaroslaw Kaczynskiék a nómenklatúra nélküli negyedik köztársaság megvalósításán fáradoznak. Egy biztos: a pártelitnek tizenhét éve volt önmérsékletet tanúsítani; ám ez eszébe sem jutott. Sőt, ma egész pályás letámadás folyik: az ország demokrata többsége, az ötvenéves diktatúra elnyomottai és kisemmizettei, a soha lehetőséghez nem jutók milliói ma már az utolsó végvárakért küzdenek. Talán betelt a pohár. Mondhatnánk: elvtársak, nem kellett volna a perzsaszőnyeg közepére rondítani! Egyelőre szabad az elvonulás…"
Krómer István: „Csak állunk dermedten, mint két, pisztolyként egymásra fogott magyar.” S fennáll a veszélye, hogy a negyven engedni fog. Az SZDSZ ugyan már százszor fenyegetőzött, s mégsem szakított, de ki tudja, hátha… Ne féljetek, szocialista polgártársaim. Ne remegjen meg a kezetek, s akkor Kóka lesz, aki majd félrerántja a kormányt. Nem bolondult meg, hogy meg akarná buktatni felfedezőjét, aki a semmiből a kis befolyásos párt élére repítette. S végképp kizárható, hogy friss elnökként mindjárt parlamenten kívülre akarná kormányozni a pártját. Tudják azt is, hogy koalíció híján Demszky zsarolópotenciálja nullává válik. Az MSZP Budapesten egyszerűen leradírozhatja az SZDSZ-t a térképről. Kóka nem őrült meg. Sokkal valószínűbb, hogy ezt a kis színjátékot Gyurcsánnyal együtt tervelte ki. Játszanak a félelmeitekkel, indulataitokkal. Ne legyetek századszorra is a balekjaik. Ahhoz a tét túl nagy. A hazát akarják (ki)árultatni veletek. S ha netán rájuk ragadna a blöff, s sarokba szorulva tényleg kilépnének, akkor sincs dráma. Antall József jól bebetonozta a kormányt. Kivel tudna az SZDSZ konstruktív bizalmatlansági indítványt összehozni? A Fidesz jelöltjét támogatnák? Vicc. Ha kilépnek, sem történik semmi. Néha az ellenzék leszavaz egy interpellációt, oszt’ jó napot. A kormány törvényjavaslatait a parlament ilyen vagy olyan többséggel elfogadja. Az MSZP manőverezési lehetőségei csak növekednének. A szolidáris biztosítás, az esélyegyenlőségre alapozott felsőoktatás, a stratégiai vagyon megőrzése kisebbségben, az SZDSZ-től megszabadulva még könnyebben is érvényesíthető. Ezeket a javaslatokat a Fidesz csak politikai öngyilkosság árán utasíthatná el. Végre nyilvánvalóvá válna, mit kíván a nemzet kilencven százaléka. S végül is ott az MDF is, amelynek propagandája a tömblogika meghaladásáról szól. De azért ne éljétek bele nagyon magatokat. Az SZDSZ mindezt igen jól tudja, s épp ezért, mondjátok derűsen, határozottan: szakíts, ha bírsz… (Magyar Nemzet, 2007. június 22.)
Orbán: a kiváltságosokat támogatja a „butikos állam” Pokorni szerint az államadósság a nagy teher, nem a kórházak, iskolák március 31.
A népszavazás az embereket vásárlónak tekintő „butikos állam” és az új magyar plebejus érzelmű állammodell közötti döntés lesz – mondta Orbán Viktor a Fidesz Jövőnk című vitasorozatának közszolgáltatásokról szóló zárókonferenciáján. Nem a közszolgáltatások jelentik a nagy terhet, hanem az államadósság - hangsúlyozta Pokorni Zoltán alelnök. Bencsik János szerint új alkut kell kötni a multinacionális tőkével.
Kövér: Nincs túl a legnehezebb időszakon az ország 2007. március 27. 18:32
MNO Kövér László szerint az „ország a mélybe zuhan” az MSZP által vezetett kormány és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tevékenysége miatt – mondta a Fidesz országos választmányi elnöke kedden Nyíregyházán sajtótájékoztatón. Hangsúlyozta: tartósan velünk marad a vizitdíj, a munkanélküliség, az infláció és a gázáremelés.
Ráadásul az ország – az állításokkal ellentétben – még nincs is túl a legnehezebb időszakán, hiszen mindaz, amit eddig sokként éltünk meg, a gázáremeléstől kezdve a vizitdíjig, tartósan velünk marad – mondta Kövér László. A politikus hozzátette: ezen túl a munkanélküliség jelentős növekedése várható, amelyet a vállalkozások öncsőd-sorozatának megindulása vált majd ki, sőt ezután érződnek majd az infláció kedvezőtlen hatásai is.
Kövér László szerint az általa elmondottakat alátámasztják a gazdasági mutatók is. Rámutatott: a magyar gazdaság növekedési ütemét a hasonló fejlettségi szintű országok mutatóinak mindegyike felülmúlja, sőt a cseh és a lengyel adat kétszeresen meghaladja. Megjegyezte, hogy a polgári kormány idején, 1998-2002 között fordított volt a helyzet, a magyar gazdaság állt az élen a régióban. Ezt azért fontos felidézni, mert az a pénzügyi, költségvetési, államháztartási krízis, amit a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány felelőtlen, pazarló gazdálkodása váltott ki, nem oldható meg újabb és újabb megszorításokkal – mondta Kövér László.
Az ellenzéki politikus szerint „a sok szenvedés mit sem ér, nem képes pótolni az okozott veszteségeket, s erre jó példa, hogy a személyi jövedelemadó bevételét egy az egyben elviszi az államháztartás kamatterhe”.
A Fidesz választmányi elnöke szerint a „mélypont” fejeződik ki a közvélemény-kutatási adatokban is, „az MSZP, az általa vezetett kormány és Gyurcsány Ferenc közmegítélése a rendszerváltás óta soha nem tapasztalt mélységben van, a párt és kabinetje, miniszterelnöke elvesztette támogatottságát”.
Költségvetési vita beismeréssel és kijózanodással A felelősök már bíróság előtt állnának, ha ez a gazdasági életben történik, mondta a "kormányzati hazugságokról" Orbán Viktor. Lendvai Ildikó elismerte: tévedtek, fájni fog. Az ÁSZ-elnök szerint csődközeli helyzet van.
Bárdosék Szűcs Balázs jegyzete 2006. november 15. 8:27
Szücs Balázs Főbb híreink röviden: „Gergényi folytatja – Váll-lap gyártó üzemet akart alapítani, de főkapitány marad.” „Gesztust gyakorol – Gyurcsány Ferenc bizalmat, együttműködést és saját ellenzéket szeretne” „Gázáremelés – Nem annyira és nem most.” Ez itt a Tények. A stúdióban Máté Krisztina és Bárdos András.
Nem zárnak be egyetlen kórházat sem, jó estét, kedves nézőink, csak átalakítják rehabilitációs központtá. Tehát a nagymami alatt néha kicserélik az ágytálat, és mindenki megkapja reggel a két karika parizert és a teavajat. Nincs ok aggodalomra, mert a műsor után sok vidám beteggel és kedves orvossal következik a Jóban rosszban, és ne higgyenek Mikola doktornak, mert a főhős nem fog meghalni az ágyszámleépítés miatt.
Visegrádon sem halt meg senki, pedig kigyulladt egy fatelep, de hát minek locsolják szét a hígítót a kazánházban. Erről jut eszünkbe: lesz egy kis gázáremelés, de nem annyira nagy, és a családok kétharmada úgyis jogosult lesz a gázártámogatásra. Önök meg egyébként is rohadt keveset keresnek, szóval lesz kompenzáció. Persze a távhő is drágább lesz egy húszassal, amelyet épp most emeltek fel 8 százalékkal, de ne számolgassanak, mert csak decemberben dönt a közgyűlés, és amúgy is többször lehet akár 17 fok is télen, tehát nem nagy ügy.
Gyurcsány Ferencet csak a jóhír-blokkunkban mutatjuk meg, addig is türelem, most nézzék meg, hogy fellebbez-e a kutyáit sanyargató soproni férfi, és hová tűntek a menekülttáborból az etióp futók.
Ezt figyeljék: vízágyúkkal oszlatták az atomhulladék elhelyezése ellen tüntető németeket. Ugye-ugye! Gergényi maradjon a főkapitány, így szavaztak a Napló nézői, és Gyurcsány Ferenc nem is engedte nyugdíjba a vasprefektust. Egyébként mondtuk már, hogy 396 rendőr sérült meg az összecsapásokban, és Debil meg Gyík terelte bele a Fidesz-nagygyűlésbe a tömegoszlatókat? (Van erről egy lehallgatási jegyzőkönyvünk és egy jó kis hangfelvételünk is. Kicsit előbb kaptuk meg, mint hogy feloldották volna a titkosságát, de sebaj.) Nem árt elismételni, hogy 2,5 milliárdba került a rendőrségnek az őszi tüntetések miatt behívott 27 ezer rendőr túlórája, 20 millióba a szétvizelt gyep a Kossuth téren, és elmaradtak a turisták a zavargások miatt, ami súlyos kárt okozott az országnak! És hangsúlyoztuk eléggé, hogy a Fidesz népszavazása 5 milliárdba fáj majd maguknak? Ha nem, akkor itt láthatják a táblázatot a képernyőn.
Na, ha kellően felhúzták magukat, akkor elmondjuk, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint újjá kell építeni a bizalmat és az együttműködést a kormány és az ellenzék között. Na, ez igen! De a Fidesz szerint a kormány megint hazudik. Pfuj! Holnap is lesz Tények Várkonyi Andreával és Pachmann Péterrel, mert mi Fletóéknál vacsorázunk. Most pedig következik a Napló, amelyben Sváby András kérdezgeti Orbán Viktort, hogy miért hazudott a választási kampányban, miért járatja le Magyarországot Brüsszelben és mikor hagy fel a szélsőséges, populista politizálással és határolódik el az árpádsávos csőcseléktől. Érdemes tehát velünk maradni, további jó szórakozást!
