Elnézést kérek előre is, számomra sem túl hihető, amit most elképzeltem, de talán másnak is érdekes ez a gondolatkísérlet. Elismerem, a szokásosnál kicsit többször olvastam Isaac Asimov Alapítvány-trilógiáját.
Tegyük fel, hogy Orbán Viktor ( és csapata ), néhány éve elgondolkozott, hogy hogyan lehetne ép bőrrel végigvezetni az országot a rendszerváltás rögös útján. Megjósolták, hogy a legnagyobb veszélyt a gazdaság átalakítását kísérő negatív jelenségek miatt megerősödő populista szélsőségesek és a korrupció fogják okozni. Ezért létrehozták a Fideszt, feltűnő akciókkal ismertté tették, majd a következő politikát folytatták: megfigyelték a legszélsőségesebb és növekedő támogatottsággal rendelkező pártok tevékenységét, majd leutánozták, tompították, hogy a kevésbé szélsőségesek által is fogyasztható legyen. Miután az így magukhoz csábított szavazótábor felhatalmazta őket a kormányalakításra, jött a következő lépcső.
Csökkentették az államháztartás átláthatóságát, így próbára téve a lenyúlásra hajlamos hivatalnokokat. Az ellenzékkel ignoráns módon viselkedtek, ellenőrzői szerepét minimálisra korlátozták. A hivatalokban dolgozó szakértők munkakörülményeit megnehezítették, változtatási elképzeléseiket elfojtották, ezzel lökve őket az ellenzék táborába.
A választások előtt a következő a helyzet: számos kompromittálódott hivatalnok, és felbőszített ellenzék, szakemberekkel megerősítve. Már csak el kell veszíteni a választásokat. A pártot szélsőséges irányba fordítva elkezd csökkenni a támogatók száma, miközben az ellenzéki összefogás nő. A választások után vizsgálatok indulnak a korrupt hivatalnokok ellen és elkezdődik az oktatás, egészségügy, stb. átalakítása.
Elég hülyén hangzik, nagyon idealista lett a vége. Lehetne még játszani a Kisgazdapárt és a Miép elintézésével. Sok minden biztos másképp történt, mint ahogy elképzeltem. Átolvasva, több gyenge pontja is van a történetnek, de érdekesnek találtam a gyenge párhuzamot az Alapítvánnyal.
