(...)"Hát ez meg mifene lehet, spekuláltam. Ismerős ez a KÉSZ, mintha gyakran találkoznék vele mostanában is. Kinyitottam a mappát, és rögtön mindennel tisztába jöttem. A KÉSZ nem más, mint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, amelynek tagjai mostanság szervezik a permanens tüntetéseket a szocialista párt Köztársaság téri háza elé.
Nem akarok dicsekedni, de nekem már tizenkét évvel ezelőtt sikerült magamra haragítanom e jeles gyülekezetet.
1991 őszén ült össze a keresztény értelmiségiek első kongresszusa, amelynek megnyitóbeszédét az akkori kormányfő tartotta, s amelyen részt vett a kultusz- és az egészségügyi miniszter is. Ezen az eseményen a résztvevők egy dokumentet fogadtak el, amelyben a magyar pedagógusokról szólván – egyebek között – szerepelt az alábbi passzus is: „Két nemzedék erkölcsi-szellemi tönkretételének végrehajtóit nem lehet felruházni az igazgatóválasztás jogával...”
Akkoriban barátaim többsége, a még élő hozzám tartozók szinte mind pedagógusok voltak, hogy magamról már ne is szóljak, aki akkor a tanári pályától még csak pár hónappal elébb köszöntem el. Haragra gerjedtem, mi tagadás. E harag egy meglehetősen patetikusra sikeredett – mentségemül: pályakezdő voltam itt – kis glossza formájában öltött testet, ami meg is jelent e lapban. Az Új ellenség a tanár című közleménynek igen komoly visszhangja támadt. Papok, lelkészek, pedagógusok, miniszteriális tótumfaktumok ragadtak tollat, írógépet, szövegszerkesztőt, kaptam a fejemre hideget, meleget, Szabad Nép lettem hirtelen, Rákosi Mátyás, nemzedékek tönkretevője, hitek gyilkolója.
De a most felnyitott dosszié nemcsak ilyes véleményeket őriz.
Pedagógusok, olvasók biztosítottak egyetértésükről, és a pedagógus-szakszervezetek is mellém – pontosabban pedagógus kollégáim mellé – álltak, tiltakozó leveleket küldözgettek a minisztériumba, és barátságos, biztató leveleket a szerkesztőségbe. Szabadjon idézzek egyet:
„Tisztelt B. I.! Engedje meg, hogy ismeretlenül is barátsággal üdvözöljem Önt, és gratuláljak a Népszabadság október 22-i számában megjelent írásáért. Kérem Önt, hogy írásaival, jelenlétével támogassa a pedagógusok törekvéseit... Pokorni Zoltán”
Na ugye.
Akinek tehát a magukat a többi magyar tanult embertől keresztény mivoltukkal különítő értelmiségiekkel támad differenciája, az ne keseredjen el. Az tudhatja, hogy nem marad magára, az tudhatja, hogy legalábbis egy bátor politikus támogató levelére biztosan számíthat. Úgyhogy, kedves szocialisták, érdemes érdeklődni a postázóban, talán már meg is érkezett Pokorni úrtól a baráti küldemény. (...)"
NSZ • 2002. március 23. • Szerző: Bächer Iván
11 év nagy idő...