Miért kérsz elnézést?
Minden belefér ami tényleg humoros, jópofa.
Alpári anyázás, gusztustalankodás az nem kell szerintem. De ami jópofa az jöhet! Bármelyik oldalról is jöjjön.. :)
No látom mesém közkincsé tétettet. Én akkor másét had tegyem fel:
Szavazó kör
(Adalékok Sir Medgyessy Peti nyusziságáról)
Írta: Konkoly (Hunnia.net fórumról)
Április,április : szavazás hónapja !
Sürögnek a pártok egymást megtaposva,
Visítoz az egyik,szörnyen acsarkodik,
Nyerni akar tüstént, azért marakodik.
Mintha fojtogatnák, s meg is ölték volna,
Elnyomásról zokog a régi ordas csorda,
Vádol és hazudik, mindennel riogat
Idegen lapokban cikkeket írogat.
Emlékünkben ott van réme tetteiknek:
Megölt felnőtteknek,ártatlan gyereknek:
Ők tették,ők tették, e szörnyűséget velük
Büntesse meg az ég, kárhozzon a lelkük.
Mostan bárányoknak mutatják magukat
Sunyin letagadják farkas mivoltukat,
Még a temetőkbe is kipofátlankodtak,
Fals könnyeket sírtak,aztán háborogtak.
Nem szeretjük őket; zokogják csak egyre,
Nincsen nekik bűnük,legyen elfeledve.
Történt ami történt,nem tehetnek róla,
Ők már ártatlanok,ne vájkáljunk a múltba’.
Gyermek nem felelhet, hogy mit tett az apja,
Aki ezt nem érti,az átkozott fasiszta;
Különben sem ők,mi vagyunk gyilkosok,
Kirekesztő népség, aljas akarnokok.
Enyves kezű bankár,ki jó sokat lopott,
Egyik éjjel aztán merészet álmodott:
Zűrös életemben sok mindent próbáltam,
De miniszterelnök eddig még nem voltam.
Nosza próbáljuk meg,segít rajtam a párt,
Nálam jobb jelöltet eddig még nem talált,
Persze hogy vállalom,reám számíthatnak:
Apja, s anyja leszek minden jó magyarnak.
Szeret engem a nép,ha csak meglát tapsol;
Ígérni is tudok,sosem lett baj abból.
Hazudni, hazudni ez a siker titka:
Csak velünk juthatnak be az Unióba !
Orbán tehet bármit,nem lesz majd hitele,
Belefojtjuk a szót,nincsen tekintélye:
Úgy is túl sokat képzel már magáról,
Megírunk majd mindent a csaló apjáról.
Van egy kőbányája,sőt követ is szállít
Csaló a fia is, akármit is állít;
Kitúrták, kifúrták hithű emberünket
Le kellene ütni nyakból a fejüket.
Sőt a Greshemből is ők csináltak balhét:
Irigyelték tőlem,azt a kis aprópénzt !
Járhatok majd aztán a tárgyalásokra;
Ezért találtam ki: legyen amnesztia !
Elintézek mindent, ha én leszek a főnök,
Ha a hülye Kovács a levesembe nem köp,
Irigy ám de nagyon, ez a vénhedt marha,
Mint aszalt almáé,olyan torz az arca.
Tudja, hogy miattam kellett félreálljon,
Miután túl volt már a Németh Miklóson.
Pártfogóim hada mégis felülkerekedett,
Győzött ismét a pénz az okosok helyett.
Mutatnom nem szabad,mégis félek tőle,
Bármire is képes, a sebbzett vén medve,
Nyájasan mosolyog,s helyettem szónokol,
Gyenge vagyok sokszor a grammatikából.
Most meg azt akarják, párbajra álljak ki,
Vitázzak Orbánnal,ki beszédben profi,
Gondoltam átverem,úgy hívom csatára,
Hogy sose kerüljön sor majd a disputára.
De vajon mi történt, mit tehetek mostan?
Kiállt velem Orbán, hiába kormoltam:
Hiába köttöttem ezer feltételhez,
Vitatkozni akar ez a bugris gyermek !
Sőt még pökhendien az időt is megszabta,
Hogy hol, és mikor legyen majd a vita napja:
Oda én a lábam bizony be nem teszem,
Vitatkozzunk inkább időn, s színhelyeken.
Balra zárva Kampány 2002. március 21. (7. oldal)
Berényi Szabolcs
"Nem tudom, más hogy van vele, de én egyre kevésbé értem ezt az egészet. Most például megint itt üldögélek szokott helyemen, ebben a sötét előszobában, a fogas mellett, és várok, hogy végre kijöjjenek a barátaim a teremből, ahol rólam tárgyalnak. Mindig így van, én itt vagyok a fogas mellett, ők ott bent komoly dolgokról beszélgetnek, aztán a végén kijönnek, és mindent elmondanak. Régen még hagyták, hogy kérdezzek, sőt, egyszer olyan is volt, hogy bemehettem a terembe, de ma már valahogy minden olyan kurtán-furcsán intéződik, már régen nem mehetek be, és ha kérdezek valamit, többnyire legyintenek vagy éppenséggel elkezdenek ordítani. Úgyhogy inkább nem is kérdezek. Most biztosan nem fogok, mert fáj a fogam. Balszerencse. Hetek óta tart ez az országjáró vonulás, amit én nagyon élveztem, mert mindig sok ember volt körülöttem, és talán emiatt nem is ordítottak velem a barátaim, hanem mosolyogtak rám. Ezt szerettem. Igaz, este aztán néha megszidtak. Az nem volt jó, de nem szóltam, mert amúgy nagyon gondos munkát végeztek, a szervezés nagy feladat, például minden helyszínen volt egy kis színpad, amire mindig fel is engedtek, kellett integetnem, az a végére már nagyon jól ment, meg is dicsértek, nem azért mondom, de nem olyan egyszerű az integetés, ahogy képzelnék, sokáig kellett gyakorolni a tükör előtt, de megérte, mert már flottul működik. Az integetés után is maradhattam a színpadon, volt egy frappáns, spontán beszéd, amit mindenhol elmondtam, és az emberek tapsoltak. Lelkesítő érzés volt, néha el is kapott a hév, és mondtam mást is, fejből, ahogy jött, de ilyenkor valahogy mindig elromlott a mikrofon, úgyhogy abba is hagytam, maradtam a papírnál. Sajnos a barátaim nem engedik, hogy a miattam összesereglő emberek kérdezzenek is tőlem, pedig látom rajtuk, hogy nagyon szeretnének, én is szívesen válaszolnék, hiszen rengeteget tudok a világ dolgairól. Két hete, mikor itt ültem a fogas mellett, hallottam, hogy bent éppen erről tárgyalnak, kihallatszott, mert már nagyon kiabáltak mindenféle nyelveken, persze magyarul is. Olyanok szűrődtek ki, hogy az öregapám sem látott még országjáró- programot közönségkérdések nélkül, meg hogy jó, rendben, de szerintetek miket fog majd válaszolni ez a félkegyelmű, aztán valaki azt ordította, hogy de hát így mindenki hülyének nézi ezt a szerencsétlent, de ezt jól letromfolták, mert azt mondták többen is, hogy ugyan, mi másnak lehetne még nézni. Rólam nem esett szó. Aztán megállapodtak, hogy mégsem lesznek kérdések. Hát ez van. Pár napja meg azon tanakodtak, hogy mindenki kapott valahogy a számítógépen keresztül egy házilag készült plakátot, amin éppen Kádár Jánossal fogok kezet, és kicsit meg is hajtom a fejem. Valami olyasmi szöveg van rajta, hogy már vele sem vitatkoztam. Megmutatták nekem is, tetszett, ügyes munka, ráadásul sokkal fiatalabb vagyok rajta, mint a mostani plakátokon, mondtam, hogy szerintem nyugodtan adjuk ki, de erre kituszkoltak, ide a fogas mellé, és azt mondták, hogy ez egy lejárató anyag. Hát nem tudom. Azért, mert nem vitatkoztam Kádárral? Persze hogy nem vitatkoztam, az nem úgy volt akkoriban, vitatkozni csak manapság lehet. Egyébként meg a Kovács Laci sem vitatkozott, a Gyula sem, a Csehák meg pláne nem vitatkozott, haha, ő aztán nem. Náluk nem probléma, csak nálam? Már ez is arra utal, hogy mintha kissé lebecsülnének engem. A minisztereimet is azért kell egyenként bemutatnom, mert szerintük, ha kettőt mondanék egyszerre, már mindent összekevernék. Erre nagyon felháborodtam, kikértem magamnak, de azonnal kihoztak ide a fogas mellé. Már megint kiabálnak, valami vitáról van szó. Figyelek. Értsd meg, Orbán ott lesz ötödikén! Kellett nektek erőltetni ezt a rohadt vitát! Te is azt mondtad, hogy nem jön el, és megússzuk! A fene gondolta, hogy kiáll. És most küldjük oda ezt a féleszűt? Ha nem küldjük oda, mindenki minket néz hülyének!
Kíváncsi vagyok, vajon kiről beszélnek."
Az előző mesét azért raktam fől, hogy evvel megnyissak egy topicot, a választási humor, és népi művek, viccek számára amik a választásról szólnak!
Ide mindet ,amit még tudtok! :))
A zölderdei királyságban mint tudjuk az állatok minden négy évben összegyűlnek a nagy tisztáson, hogy vezetőket válasszanak.
Nem volt ez régi keletű szokás, alig több mint egy évtizedes, mivel pont ennyi ideje annak ,hogy összefogtak és elkergették a nyakukon több éve élősködő farkasok szövetségét akik az északi medvék támogatásával tartották fenn uralmukat az erdőn.
De egyszer csak meggyöngültek a medvék, valami belső kórság kezdte bántani őket. Ahogy a medvék meggyöngültek, ripsz-ropsz szertefoszlott a farkasok uralma is.
Meg is tisztult az erdő egyből, mivel az uralom végével a régi élősködők sorra elhagyták az erdőt, vagy bundát váltottak és bele próbáltak simulni sunyin az új erdei rendbe.
Sok sakál, pióca és egyéb vérszívó vedlett át kedves kis állattá de a nyulak egyszerűen csak színt váltottak.
Amíg a nyulak a farkas szövetség leghűségesebb kiszolgálói voltak, bizony fekete bundában jártak, nagy hanggal hirdették az épp aktuális igét, nem féltek, mert tudták megvédik őket a "nagyok".
Persze nem voltak buták a nyulak sem, szép új fehér bundában tértek vissza, egyedül néhányuk vöröslő szeme árulkodott a múltról.
Súgtak, búgtak is sorra az állatok fülébe fehér bundájuk álcájában, hogy hely de jó is volt régen!
Volt szamóca, eper, zöld hamvas fű és mindenféle finomság bőven!
Milyen jó is volt akkor! Az állatok emlékezete rövid volt, így lassan elfelejtették, hogy bizony zöldellt a fű, omlott a gyümölcs, de nem igazán nekik.
Minden amit termett az erdő, ment a baráti medve nagytestvéreknek, meg a farkas szövetség központi bizottságának éléstárába, ahonnan nagy kegyesen osztották szét a morzsákat azoknak akik szép hangon tudták dicsérni őket.
Az idő haladtával azonban már csak a szépre emlékeztek az állatok. Vissza is szavazták szépen a farkasokat.
De nem azért farkas a farkas, hogy ki ne mutassa foga fehérjét!
Lett is egyből nemulass az erdei állatoknak. Persze már nem úgy mint rég, mivel nem állt a hátuk mögött a medvék óriás mancsa, hanem óvatosan, megmagyarázva.
Lett szamóca elvonás, rétigazítás, rétmagánosítás és mindenféle megszorító intézkedés, azon címszóval, hogy erre bízz szükség van, hogy majdan egyszer szép és jó legyen!
Az állatok ismét csak látták, hogy a farkasok sosem változnak, csak farkasok maradtak és a következő erdei gyűlésen szépen leváltották őket.
Meg is választották az Erdei Tömörülést élükön az oroszlánnal vezetőnek.
Fejlődött az erdő, ismét kivirult minden.
-Nem lesz ez így jó! -mondogatták a farkasok maguk közt.
-Hagyhatjuk ezt? Tennünk kell valamit!
Mivel minden jól ment, és a régi erejük elhagyta őket, így szemtől szemben nem mertek támadni.
Megbízták hát az Erdei Harsonánál tevékenykedő sakálokat,(akik megkaparintották a farkasok hatalma alatt a harsonát),hogy sírják tele az erdőt, hogy milyen rossz irányban halad minden.
A sakálok biz nem tétlenkedtek. Harsogták éjjel nappal a megadott szövegeket.
-Nem nő elég gyorsan a fű! Ennél nőhetne ám 5x gyorsabban is!
-Hely nem elég üde a szamóca! Az erdei szövetség nem ad elég táptalajt neki!
-Ezek morzsákkal kiszúrják a becsületes állatok szemét! Bezzeg ők milyen sokat költenek a bundájukra! Főleg amikor követségbe mennek a távolabbi erdők királyaihoz!
-Hogy fennhordja az oroszlán az orrát! Büszke! Lenézi a kisállatokat!
-Ellopják az erdő levegőjét ezek, mert nagy a tüdejük!
Mindenféle zöldséggel, ígérettel, gyalázkodással telekürtölték hát az erdőt.
- A butácskább és öregebb állatok egy része lassan még el is hitte amit a sakálok szajkóztak.
-Ha ennyit mondják, csak van benne valami, mondogatták.
-Meg hát az erdei harsona mondta! Amióta az eszüket tudták ez volt a hírközlés legnagyobbja az erdőben.
Volt persze Tölgy Levél, meg Bagoly Tudor hírmondó, de ez csak kevesekhez jutott el.
Így a legtöbben csak azt hallották amit az Erdei Harsona mondott.
Ahogy közeledett a nagy erdei gyűlés, összedugták hát a fejüket a farkasok, sakálok, piócák és egyéb vérszívók, hogy na akkor most mi légyen?
-A sakálok azt javasolták, hogy nem lehet újra farkast indítani a választásokon, mert a foguk azonnal elárulja őket és igazaz állatok sokat felejtettek, de még nem ennyire.
-Hát ki vezesse hát a régi erőket? - tanakodtak.
-Lacát a sakálok legöregebbikét ajánlgatták a sakálok, a nyulak pedig külhonból nemrég visszatért szamóca számláló és főraktáros, uzsorás Peti nyulat ajánlgatták.
-Nézzétek! Milyen szépen kifehéredett a bundája! Senki nem emlékszik már a Fekete Péterre!
-Ő az erdei vadak fő tanácsadója! Szamócája, füve és minden földi jója temérdek! Bárkit meg tud venni!
-Sőt mint nagy szakértő, esetleg hisznek is neki az állatok!
Hümmögtek a sakálok, de csak nem akarták átengedni a vezető szerepet Peti nyúlnak.
-Itt a régi öreg harcos Laca sakál! Ő volt az elégedetlenség fő szítója, nagyok az érdemei! Rá is sokan hallgatnak!
De Peti nyúlnak megvolt a magához való esze, szépen sorban megvette a sakálok szóvivőit is, és megnyerte magának a vezető szerepet.
Innentől fogva az Erdei Harsona és a varjak csak Peti Nyúl dicsőségét, bátorságát zengték.
Súgták, búgták : Milyen szép, milyen okos! És milyen bátor! Az ő szakértelme kell az erdőnek!
-Hitték is nem is az állatok, de nem igazán volt átütő a siker.
-Egy nyúl az mégiscsak nyúl mondogatták.
-No erre az öreg rafinált sakálok, kitalálták, hogy hívja ki párbajra az oroszlánt a Peti nyúl, de valahogy úgy, hogy azt az Oroszlán ne vegye komolyan.
-Ne félj Peti, nem lesz baj! Kiabálunk kicsit, az oroszlán vezető úgyis majd csak legyint!
-Mi meg jól kihirdetjük az erdei harsonában, hogy ez az oroszlán már fogatlan, fél a nagy és erős, legyőzhetetlen Peti nyúltól.
Üzengetett hát Peti nyúl csak úgy csendesen az oroszlánnak.
Az oroszlán az erdő dolgaival volt elfoglalva, így nem is igen foglalkozott először avval, hogy mit üzenget Peti nyúl.
Szegény nyulacska, biztos meghibbant -gondolta.
-De addig-addig kiabálta Peti nyúl a magáét, amíg végül is már ő is elhitte, hogy milyen erős, milyen okos!
A végén nyíltan kihívta az oroszlánt a párbajra az Erdei Harsonában meghirdetve azt.
-Megijedtek a sakálok! Nem lesz ez jó! Peti nyúl mégis csak nyúl, nem szabadna összeereszteni az oroszlánnal!
-Ki is találták gyorsan ,hogy olyan diktátumot küldenek az oroszlánnak amit el nem fogadhat ,így elmarad majd a nyílt párbaj.
Megírták, hogy a nagy tölgy odújában legyen a párbaj, csak és kizárólag az Erdei Harsona munkatársai jelenlétében és természetesen az erdei bükk ünnepség előestéjén!
Dörzsölték is a mancsukat, jaj de jól kitaláltuk ezt! No ebből sosem lesz párbaj!!
De jajj! Az oroszlán válaszolt! Úgy gondolta, ha tényleg ennyire akar Peti nyúl párbajt, ám legyen.
Megírta hát, hogy rendben, áll elébe. De nem a nagy tölgy odújában, hanem kint a tisztsáson ,hadd lássa ,hallja mindenki.
Meghallotta ezt Peti nyúl, inába szállt a bátorsága, maga alá vizelt ijedtében és a nagy légből kapott bátorsága elszállt mintha sosem lett volna.
Gondolta szégyen a futás de hasznos és úgy elfutott, hogy talpa se érte a rétet..
Csak futott, futott, és futott talán még ma is fut valahol ,ha azóta össze nem esett..
Az erdei hírmondó munkatársai pedig azóta is magyarázzák ,hogy azért nem lett párbaj mert az oroszlán megijedt az odútól..
De ez már senkit nem érdekelt az erdő kerekén...
