Póli!
Köszi a kiegészítést, szerintem egyetértünk ebben. Számomra az a kérdés hogyan lehet fenntartani évtizedeken keresztül a kommunista rémség visszajövetelének félelmét egy olyan 4 éves MSZP - (SZDSZ) hatalomgyakorlás után amikor abszolút többségük tudatában sem éltek vissza (ilyen arcátlanul biztosan nem) az ellenzék kiszolgáltatottságával, sőt... (bár erre azt mondják a maiak, hogy egyszerűen hülyék voltak, szerintem inkább demokrácia szemlélet és stílus kérdése). Rendszert váltottak a magukat (addigra már)jobboldalinak nevezett MDF helyett gazdaságilag is. Stabilizálták a gazdaságot (nem éppen kommunista módszerekkel)....
De ez inkább már az Andráshoz szól
András!
Értem, hogy szerinted Kövér szerepet játszik (jól). De erre a szerepre, ha az ország érdekét nézed mi szükség van? Nem gondolod, hogy a hataloméhségen kívül bármilyen valós ok is lehet ugye? Viszont oly hosszú távra mérgezi meg a közhangulatot, hogy még Te is kijelentheted, hogy az árt az országnak. Akkor viszont, hogy jobboldali retorikával éljek: országellenes, vagyis hazaáruló! :-)))
Szerintem ennél nagyobb bűnt nem lehetne elkövetni a nemzet ellen, mint, hogy folyamatosan és minden témában tudatosan kettéossztják!
Már a nemzeti ünnepeink helyes megünneplési módjait is kitalálják helyettünk.
Még nem válaszoltál egy többször feltett kérdésemre:
Miért kell a rendszerváltásban résztvevő erőket lesajnálni és lestrigázni?
Miért hagyjuk, hogy azok akik akkor még kevéssé voltak bátrak mostanra kizárólagos antikommunista hősökké nőjenek? Miért kell a rendszerváltásban még kevésbé radikális -egyszer már megbukott- MDF vonulat tanácsadóinak rettentő magyarországképét felépíteni? Kinek jó ez? Neked tetszik?
A "lobus" ismeretem szerint lebeny. Igy beszélhetünk tüdő-, agylebenyről, bár az agy esetében homlok-, fali-, halánték- és nyakszirtlebenyről. A "lobectomia" lebenyeltávolítást jelent. Ezt tervezték a haemoptoém /eccerübben fogalmazva vérköpésem/ után, mit nárcisztikus személyiségzavarom miatt csak "Vérköpő Szent Ferenc" napjának neveztem el /2001.07.01./ Az agyban "ektomiát" nem nagyon követnek el. A lobotomia szót már tán hallottam, de nem nagyon használjuk. Amiről McMurphyvel műveltek az frontalis leukotomia. Ilyenkor a koponyacsonton fúrt lukon át, egy kis pengéjű késsel átvágták a homloklebeny kérgéhez futó rostozatot, a fehérállományt, s igy nem távolították el a lebenyt:-DDDD S az lett az emberből, ami homloklebeny nélkül lennénk: Ez felelős a személyiségért, az Antriebért, initiativáért, a gondolkodásért, pl. az ok-okozat közötti különbségtételért /nagyon érdekes e kérdés a polfórumon is, sokat mulatok emiatt:-D is/, a lényeges és lényegtelen elkülönítésében, stb. Pl. a fájdalom tudatosulásáért is. McMurphynek ha tüzes vassal égették volna, bambán bámulta volna a "levegőt", s csupán a táguló pupilla, a verejtékezés, tán a szaporább pulzus, tehát a vegetativ tünetek jelezték volna az orvos számára, hogy a fájdalom vegetativ tünetei nem károsodtak.
A múltkoriban gimnazistákat vizsgáltam honvédség elötti alkalmassági, ideggyagyászati vizsgálat során. Viccből azt kérdeztem tőlük, hogy mi a különbség a törpe és a kisgyerek, valamint a létra és lépcső között...
Válaszok:
-mindkettő kicsi.
-mindkettőnek van sapkája.
-a törpe a kertben van, kicsi.
A lépcsőnél azt senki nem mondta, hogy nehéz elvinni, én tettem erre javaslatot:-))) Olyan rühögés volt a rendelőben, hogy azt hitték, hogy showműsort tartok...
Gondolj bele, hogy ezek a srácok még értelmesebbek voltak, mint néhánya itt a polfórumon:-)))
Főnéni? FA szerint a psychiáterek:-DDDD Hajlok a véleményére, s sok jó történetem is van FA-tól erre. Nem a jó psychiáterekről van szó, hanem az időnkénti "szakmunkási" mechanizmusról. Ránk, ideggyógyászokra is vonatkozik, sokat szoktam ezen is mosolyogni:-)))
FA-ra ezért haragszik a szakma, mert kételkedő...
Igy el se olvassák, hogy mit mond, csak vitatkoznak... /Szintén lsd. a polfórum vitáit/
Részlet Feldmár András "A tudatállapotok szivárványa" c. könyvből. A szavak szerepéről:
"A legkedvesebb tanáromat, R.D.Laingnek hívták. Ő skót psyzichiáter volt és szintén szkeptikus. Gyermekkorát Glasgowban töltötte. A szülei nem nagyon vitték sehova, csak az iskolatársakat ismerte, iskola után haza kellett mennie, igy nagyon elszigetelten élt. Körülbelül öt éves korában még mindig hitt a Mikulásban. Egyszer aztán - úgy öt-hat éves kora környékén - a szülei leültették és megkérdezték tőle: "Ronald, mégis mit gondolsz, ki a Mikulás?" Halvány gőze sem volt arról, hogy ezt miért kérdezik tőle. Akkor megmondták neki: "Mi vagyunk. Mi hozzuk az ajándékot." Laing késöbb leírta, hogy akkor úgy érezte, mintha a szőnyeget kihúzták volna a lába alól. Addig elhitt mindent, amit a szülei mondtak neki. Hitt abban, hogy a szülei igazat mondanak, és ha valamire azt mondják, hogy úgy van, akkor az úgy is van. Eddig azonban a szülei azt mondták neki, hogy létezik Mikulás. Ő pedig hitt nekik. Amikor azonban azt mondták, hogy ők a Mikulás és Ronald rájött, hogy eddig mindig hazudtak, akkor -úgy nyolc-kilenc éves korában- elhatározta, hogy soha senkinek semmit nem fog elhinni, sem azt, amit mondanak neki, sem azt, amit olvas. Igy lett belőle az, aki lett. ..."
1992. szeptember 17-dike és december 3-dika között Feldmár András - a Kanadában, Vancouverben élő magyar pszichológus - hatalmas sikert arató előadássorozatot tartott a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, "A tudatállapotok szivárványa" címmel.
FA psychologusként, DA történészként beszél ugyanarról, a szó, pl. a "striga" jelentőségéről.
Én csak annyit teszek hozzá, hogy
- jó, hogy nem vagyok gyerek, s
- jó, hogy apám nem beszélt a Mikulásról, meghagyta annak, amiben hittem, de a strigákról sem.
Hát igen, a szavak furcsa dolgok, és még a jelentésük is változik. A múltkorjában már elokerestem
a könyvespolc mélyérol az 1984-et, mert valahogy az az érzésem támadt, hogy lassan itt az ideje
megtanulni újbeszélül. (a striga nem szerepelt a szószedetben, lehet hogy tényleg olyan régi szó,
vagy esetleg félrefordították?)
Ami a speciális közönséget illeti, lehet hogy igazad van, bár egy parlamenben elhangzott beszéd
esetében nehéz egy szük speciális közönséghez beszélni (legfeljebb ha kikapcsolják a mikrofont,
bár ez gyakran még tágabb közönséghez jut el mint egy ragyogó prolongált értékelo beszéd:-)
A szavak furcsa dolgok. A szavaknak önállóan nincsen jelentésük. A "széknek" azért az a jelentése, mert a tanulás folyamán ezzel a szóval bennünk egy alkalmatosság asszociálódott, amire ülni lehet.
A szavak jelentése függ mind a szoros, mind a távolabbi szövegkörnyezettől, a hangsúlytól, sőt attól is, akinek mondjuk.
Pl. nálunk a családban a "hűtőszekrény" szó mást is jelenthet, mint amire te gondolnál. (TV-t. Az esküvőnk után elmentünk hűtőt venni, mert az a legfontosabb. Hazajöttünk egy TV-vel:-))
Az "élettér" szó mást jelent egy középiskolai tanár szájából és mást egy miniszterelnökéből. Mást jelent, ha 1945 elött írták le, és mást, ha utána.
Éppen ezért, lehet úgy beszélni egy speciális közönséghez, hogy ők értsék, mire gondolunk, de másrészt másoknak lehessen mondani, hogy félreértették, rosszul fogalmaztunk, félrefordították. (Ami bizony előfordul:-) )
Aki élt pár évet a létező szocializmusban, ismeri ennek a technikáját.
Kedves ResetGomb,
köszönöm a felvilágosítást, a probléma ezek szerint analóg az életterület problémával (a probléma
mindíg a fordítással van), mondunk valami marhaságot majd aztán jól megmagyarázzuk hogy mit is
akartunk mondani.
A középkorban nagyon sokféle boszorkányságot ismertek. Ennek is voltak szakértői (már akkor). A szakértők mindennek szeretnek önálló nevet adni. A sokféle boszorkányság egyike volt a striga. A szó az eredeti latinban valószinűleg mást jelentett.
A problémát a fordításban az okozza, hogy a magyarban erre nem csináltak külön szót, mivel a szakértők akkor latinul beszéltek. Ez hasonló ahhoz, mint ahogy az eszkimóknak állítólag 20-nál több szavuk van a jégre.
Ilyenkor azt kell vizsgálni, hogy anno milyen konkrét vádakkal illették a strigákat, milyennek írták le őket.
Úgy gondolom, hogy Kálmán korában a 2. definició volt a helyes.
A dolgokat el kell nevezni. Erre vagy új szavakat találunk, vagy régieknek adunk új jelentést.
A mai korban az a striga, akit Kövér úr annak nevez.
off
Akkor bocsáss meg nekem, kedves András. Azon szerencsés és a Kárpát-medencében ritka kisemberek közé tartoznak felmenőim 100 évre vissamenőleg, akiket nem ért súlyosabb atrocitás az államhatalom részéről (kósza bombákról most ne essék szó...).
Úgyhogy mostantól próbálok Kövér Lacira koncentrálni... Köszi.
on
Off
Kedves Póli, ahogyan minden normális ember. Aki Szálasi Ferenc írásaiban (olvastam őket az egyetemen) intellektuális értékeket keres, azon bizonyára elvégezték már a lobotómiát. A Magyar Demokrata c. újság legtöbb történeti tárgyú munkáját vitathatónak tartom (esetleg röhejesnek), mindössze Kecskés János írásaiban tapasztalom a történeti hűséghez való ragaszkodást. De ő, a Demokrata újságíróval ellentétben, történész végzettségű, művelt ember.
Egyébként a legteljesebb mértékben támogatom, hogy a nemzetiszocializmus alapvető munkái ne csak az interneten jelenjenek meg, hanem kritikai kiadásban, a korszakhoz értők jegyzeteivel. Ezt már számos topicban is megírtam.
Kedves strigaszakértok, megpróbáltam elmélyedni a strigakérdésben, és megnéztem a neten, hogy mi is
a topikcím értelme. Ez a két értelmezést találtam:
1.Kálmán király törvényeinek 57-ik cikkelyére szoktak hivatkozni, mely azt mondja, De strigis vero que
non sunt nula questio fiat, vagyis a boszorkányokról, melyek nincsenek, ne legyen szó. Az újabb megállapítások
szerint az említett törvényben levo striga szót tévesen fordították boszorkánynak, mert az varázslónot jelent.
A boszorkány neve latinul malefica, és így is használták. Kálmán király idejében azon varázslónok, kik a pogány
magyarok idejében éltek és az os vallás szerint gyógyítottak vagy jósoltak, már kipusztultak.
1.Striga: Állattá átváltozni képes boszorkány mesterasszony.
(http://ggt.piar.hu/~szokea/tortenel/Fogalmak/Fogalm~4.htm )
Mivel a ketto némileg ellentmond egymásnak, csekély történelmi ismereteim alapján sajnos
nem tudom eldönteni a topikcímben szereplo állítás helyességét: hogy akkor most a striga Kövér vagy
sovány, esetleg striga-e a Kövér vagy sem (mintha a átváltozás már menne neki:)
Jut eszembe, tudod fokozni a "dicsőítés" szót !
Mert ha én a bolsevik terrort dicsőítettem (?), akkor ezt Te hogyan minősíted ?
(részlet a Magyar Demokrata egyik könyvbeharangozójából)
„Magyar nyelven még nem jelent meg könyv, amely objektíven és elfogulatlanul mutatta volna be Szálasi Ferencet és az általa elgondolt hungarizmust... még véletlenül sem ejtettek szót a napi politika esetlegességein túli erkölcsi és emberi érdemekről: a hungarista magatartás és Szálasi Ferenc írásainak intellektuális értékeiről”
Azt vélem felfedezni, hogy ha a kommunistákra terelődik a szó, akkor a más témákban meglévő tárgyilagosságod hirtelen eltünik. Van ennek valamilyen személyes (családi oka)?
Kedves ResetGomb, olvasd el a (192)-es hozzászólást és az előzményeit. A történelem azt mérlegeli, hogy az egyes tettek között van-e / lehet-e morális különbséget tenni. Van ahol lehet, van ahol nem.
Tényleg tök érdekes fazonokkal találkozik az ember ezen a polfórum, ahol valakinek ez mondat a kommunista diktatúrák dicsőítését jelenti:
"Az más kérdés, hogy mindegyik diktatúra - hangsúlyozom: mindegyik - magában hordozza, hogy olyasvalaki kerül(het) hatalomra, akinek elmebetegsége milliók halálához vezet(het) - lásd Sztálin, Pol Pot..."
Tök jó tényleg, hogy ilyen egyszerű szavakon, mint dicsőítés (glorification) is teljesen mást értünk...
Ez valami üldözési mánia a jobboldalon, hogy ha valaki leírja pl., hogy Lenin szerette a cicákat, akkor már egyből a vérben gázoló ocsmány bolsevikok döbbenetes prókátorává válik ??!
Kemény érved egyébként("És így van ez a mértékadó és mértéktartó történészszakmában is, idehaza, s külföldön egyaránt") csak arról tájékoztat, hogy teljesen másokat tartunk mértékadó és mértéktartó történészeknek idehaza, s külföldön egyaránt..., nagy ügy...
Azt hiszem rájöttem, hol ment félre a téma. Ez tipikusan az az eset, amikor érteni véljük a szavak jelentését, de a beszélgetés végére kiderül, hogy a másik mást ért alatta (vagy hirtelen megváltoztatja azt. :-)).
Amikor itt "áldozatról" beszéltünk, akkor - én legalábbis - a "tettesekre" gondoltam.
Mivel egy ember csak egyszer halhat meg, az áldozatok között nincs különbség.
Különbség a "tettesekben" van. Különbség van a szánkékokban, módszerekben, az áldozatok számában, stb.
"Tehát tetszik-nem tetszik, D.András nézetei az uralkodóak a jelenlegi kormányzatban - ebben a témában."
Ez így van. És így van ez a mértékadó és mértéktartó történészszakmában is, idehaza, s külföldön egyaránt.
Egyébként tökjó hely ez a polfórumon. Élőben sohasem láttam még arra példát, hogy a kommunista rendszert dicsőítsék azok, akik sohasem voltak kommunisták. Itt meg lépten-nyomon ilyen alakokban botlik az ember. Itt vagy pl. Te is kedves Póli, aki szerint az auswitzi áldozat áldozatabb, mint a kolimai.
Kedves firstmaggio !
Mivel hivatkoztál rám, hagy fűzzem hozzá az alábbiakat:
Hála Péter Gábor politikai vaddisznóhoz hasonló totális érzéketlenségének, tudtán kívül volt ő oly kedves a mai kormányzathoz, hogy praktikus okokból (állami tulajdon, "megfelelő" azaz félelmetkeltő képzettársítások a pestiek között, stb.) ugyanabban a házban rendezte be főhadiszállását, mint a nyilasok.
Bármiféle állami múzeum megnyitása itt immár állami szinten hírdeti, sőt kanonizálja, hogy a kommunista és nemzetszocialista eszmerendszerek teljesen egyformán (bár az épületen belüli kiállítási arányok nem teljesen ezt tükrözik) voltak és jelenleg is veszélyesek az emberiségre.
Tehát nemcsak az őrültek, hanem az eszmék közé is egyenlőségjel tettetett, mellyel az ifjúságot is minél szélesebb körben (belépőjegymentesség, utazási kedvezmények stb.) meg kell ismertetni.
Választási propaganda (De hosszabb távra ! lásd ifjúság) jelleget a
nyilasok = kommunisták = MSZP
képlet ad a múzeumnak, melyett Csurka "az egyik Terror Házától a másikig" szlogene fejelt meg ragyogóan.
Tehát tetszik-nem tetszik, D.András nézetei az uralkodóak a jelenlegi kormányzatban - ebben a témában.
A hócipőben olvatam M.Gusztávot, hát ennzi jöhetett le a köznéphez a STRIGÁZÁSBÓL:
Mocskos STRIGULÁK!- mondta egy resztelt máját csócsáló egyszerű ember, miközben nézte az SZDSZ lufieregetését.
Mindenesetre össze tudta kötni az ellenzéket Kövér beszédével, bár a STRIGA kicsit idegenül hangzott neki, míg a STRIGULÁT értette.
Körülbelül úgy összegezhetnénk ezt a tartalmas topicot, hogy Szerintetek Kövér dr. strigázása egy paranoid jelenség, amely a gyűlölet kelti. Ezt teljesen elhibázott gondolat, mert reggel, borotválkozás közben rájöttem, hogy amit Ti akut paranoiának hisztek az valójában egy összehasonlító forráselemzés a magyar jogtörténet és a szellemi néprajz tárgyköréből.
Mert miről is van szó? Figyeljetek, tetszeni fog a levezetésem.
A szocialisták választási stratégiájáért felelős csoport, mindenekelőtt Werber elvtárs, ifj. Gál elvtárs és Hiller elvtárs, hosszasan tanulmányozta a középkori magyar jogrendszert, benne a budai jogkönyvet, s arra a megállapításra jutott, hogy az MSZP választmánya, mint aktív prostituált megkülönböztető jelként fel kellene vennie a sárga sálat, hogy ezzel az ősrégi motívummal vesse magát befele a választási küzdelembe. Ebben a bonyolult jelképrendszerben, nyilván a nyilvános ház a Köztársaság téren áll, a vak zongorista pedig Horn Gyula. A Madame nem is lehet más, mint maga a székely nemes, akinek a digitalizált kutyabőre ott vibrál, vibráló eszközként, a baloldali progresszió monitorjain.
Eddig megvan?
Namost ismert, hogy az Európai Unióból importáltunk vámpírokat a X. század derekán, akik idővel domesztikálódtak, s az ősi magyar hitvilágban honos szépasszonnyal váltak azonossá. Ezekről a szépaszonyokról tudjuk, hogy valójában a szépségükkel igéző prostituáltak voltak, akik az őrizetlenül hagyott csecsemőket elcserélték szellemi, testi vagy morálisan fogyatékos gyermekekre, illetve végrehajtották a spontán privatizációt. Egyébként Merseburgi Thietmár nemcsak Saroltot, hanem Szili Katalint, Kósáné Kovács Magdát és Medgyessy Pétert is szépasszonynak nevezte számos szöveghelyen.
Kövér mindössze feltárta az összefüggéseket, ne haragudjatok rá.
